[Napi e-vangelium] 2018-04-14

2018. április 14. - Szombat

A kenyérszaporítás napján, amikor beesteledett, Jézus tanítványai
lementek a tóra. Beszálltak a bárkába és elindultak a tavon át
Kafarnaum felé. Már rájuk sötétedett de Jézus még mindig nem volt
velük. Erős szél fújt, és a tó háborgott. Huszonöt-harminc stádiumnyit
(mintegy öt kilométert) eveztek már, amikor látták, hogy Jézus a vízen
járva közeledik a bárkához. Nagyon megijedtek. De Jézus bátorította
őket: "Én vagyok, ne féljetek!" Fel akarták venni a bárkába, de a bárka
abban a pillanatban partot ért, éppen ott, ahová tartottak.
Jn 6,16-21
Elmélkedés:
Az evangéliumi leírás alapján könnyen magunk elé tudjuk képzelni az
eseményeket. Jézus közeledik a bárkában evező apostolokhoz, akik
meglátván őt nagyon megijednek. Nem Jézustól ijedtek meg, hanem attól,
hogy valaki a vízen jár, könnyedén halad a háborgó hullámok tetején.
Jézus néha különleges dolgokat tesz. A kánai menyegzőn a vizet borrá
változtatja, máskor parancsol a természet erőinek, lecsendesíti a
vihart, ismét más alkalmakkor meggyógyítja a betegeket, feltámasztja a
halottakat. Csodái azt tanúsítják, hogy isteni hatalommal rendelkezik,
mert ő valóban az Isten Fia. A vízen járás eseményét nem a gyógyító,
hanem a természeti csodák közé sorolhatjuk, de itt is Jézus
istenségének bizonyítékáról van szó.
"Én vagyok, ne féljetek!" - mondja apostolainak az Úr, és ez a
kijelentése erősebb hangsúlyt kap, ha párhuzamba állítjuk azzal, hogy
feltámadása után, megjelenéseikor ugyanezekkel a szavakkal bátorítja a
félelmükben bezárkózókat. A háborgó tengeren az okozta a tanítványok
félelmét, hogy egyedül vannak, nincs velünk a Mester. Jézus
kereszthalála után szintén az okozza csalódottságukat, hogy az Úr
eltávozott körükből, meghalt a kereszten, úgy érzik magukra maradtak. A
félelmet, csüggedést akarja eloszlatni bennük Jézus.
Jézus közelében nincs okom félelemre, hiszen szívemet örömmel és
bátorsággal tölti el.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Uram, Jézus, taníts meg engem az alázatos és türelmes várakozásra!
Taníts meg engem arra, hogy téged érdemes várnom, a veled való végső
találkozást! Taníts meg engem arra, hogy ne azonnali eredményt várjak,
hanem türelemmel várjam a te kegyelmed növekedését bennem.


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180414.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

[Napi e-vangelium] 2018-04-13

2018. április 13. - Péntek

Abban az időben Jézus átment a Galileai-tengernek, vagyis
Tibériás-tavának a túlsó partjára. Nagy tömeg követte, mert látták a
csodajeleket, amelyeket a betegeken végbevitt. Jézus fölment egy
hegyre, és ott leült tanítványaival együtt. Közel volt húsvét, a zsidók
ünnepe. Amikor Jézus fölemelte szemét, és látta, hogy nagy tömeg jön
feléje, így szólt Fülöphöz: "Honnan vegyünk kenyeret, hogy legyen mit
enniük?" Ezt pedig azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert ő tudta,
hogy mit fog tenni. "Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy
mindenki kapjon valami keveset" - felelte Fülöp. Az egyik tanítvány,
András, Simon Péter testvére megszólalt: "Van itt egy fiú, akinél öt
kenyér és két hal van, de mi ez ennyinek?" Jézus meghagyta:
"Telepítsétek le az embereket!" Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek
hát: szám szerint mintegy ötezren voltak csupán a férfiak. Jézus pedig
vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta a letelepedett
embereknek; ugyanígy (adott) a halból is, amennyit csak akartak. Amikor
pedig jóllaktak, szólt tanítványainak: "Szedjétek össze a maradékot,
hogy semmi se vesszen kárba." Összeszedték, s tizenkét kosarat
töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik
ettek. Amikor pedig az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus
végbevitt, így beszéltek: "Ez valóban az a próféta, aki a világba jön."
Amikor Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják vinni,
hogy erőszakkal királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen
egyedül.
Jn 6,1-15
Elmélkedés:
A csodálatos kenyérszaporításkor Jézus kenyeret és halat ad az
embereknek a Tibériás-tónál, ezt az esetet idézi fel a mai evangélium.
Feltámadása után ugyanezen a helyen történik a csodálatos halfogás (vö.
Jn 21,1-14) eseménye is. Amikor az apostolok kiérnek a partra
bárkájukkal, Jézus hallal és kenyérrel fogadja őket. A két csoda
leírásában több közös elemet találunk. Mindkettőben szerepel az isteni
cselekedet, amely pótolja a hiányt. Jézus megadja azt, amire az adott
helyzetben szükség van. Az emberi közreműködés is ilyen közös elem,
hiszen a fiú által hozott öt kenyeret és két halat sokasítja meg Jézus,
illetve a másik történetben az apostolok nem maradnak tétlenek, ki kell
vetniük a hálót a vízbe, ahogyan azt Jézus parancsolja. Az embernek
tehát valamit tennie kell, hogy Isten csodás módon segítsen.
Mit kér tőlünk Jézus napjainkban? Vessük ki mi is a hálót, az
igehirdetés és a tanúságtétel hálóját, hogy a feltámadás örömhíre
eljusson mindenkihez! Ahogyan egykor az apostolok egész éjszaka hiába
fáradoztak és nem fogtak semmit, de az Úr mégis eredményessé tette
munkájukat, ugyanígy az emberhalászat munkája eredménytelen lenne az ő
jelenléte és segítsége nélkül.
Az átváltoztatott kenyérben, az Oltáriszentségben Jézus az ő testét
adja nekünk lelki táplálékul. Elfogadom-e hittel, hogy a
szentáldozásban Krisztus szent testét veszem magamhoz? Szükségem van-e
minden nap az élő kenyérre?
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Édes Jézusom, eléd borulok, abban a biztos tudatban, hogy te megteheted
azt is, amit én még csak el sem tudok képzelni. Ott akarlak szolgálni,
ahol te akarod, bármi áron, bármi áldozat árán. Én magamtól semmit sem
tudok tenni: nem tudok megalázkodni, de mondom neked és határozottan
mondom: meg akarok alázkodni, szeretni akarom a megalázkodást, hogy
testvéreim ne vegyenek sokba. Csukott szemmel és bizonyos örömmel vetem
magam a megvetés, a szenvedés és elutasítás azon áradatába, ahová a te
akaratod helyez. A szívembe hasít az ellenérzés, míg ezt mondom, de
mégis megígérem neked: akarok szenvedni, akarok érted megvetett lenni!
Szent XXIII. János pápa


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180413.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

[Napi e-vangelium] 2018-04-12

2018. április 12. - Csütörtök

Abban az időben így tanított Jézus: "Aki a mennyből jön le, az mindenki
fölött áll. Aki viszont a földről való, az földies, és a földi
dolgokról beszél. Aki a mennyből való, az felülmúl mindenkit. Arról
tesz tanúságot, amit látott és hallott, tanúságtételét azonban senki
sem fogadja el. Ám, aki mégis elfogadja tanúságát, az megerősíti, hogy
az Isten igazmondó. Akit Isten küldött, Isten igéit hirdeti, mert Isten
nem adja szűkösen a Szentlelket. Az Atya szereti a Fiút, és mindent az
ő kezébe helyezett. Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van; aki pedig
nem hisz a Fiúnak, az nem nyeri el az örök életet, hanem Isten
büntetése sújtja."
Jn 3,31-36
Elmélkedés:
Úgy tűnhet, hogy a mai evangéliumi rész még a Nikodémussal folytatott
párbeszédhez tartozik, valójában azonban már nem neki szólnak Jézus
szavai. János evangélista ebben a részben Jézus mondásaiból egy olyan
beszédet formál, amely megvilágítja a korábbi beszélgetés témáját, azaz
a megváltás és a szeretet titkát, a kereszt titkát.
A hit Isten megismerésének útja. Ezen az úton ráébredünk arra, hogy
Isten legfőbb tulajdonsága a szeretet, az ő lényege a szeretet, Isten
maga a szeretet. János mintegy vallomásszerűen írja: "Megismertük a
szeretetet, amellyel Isten szeret bennünket, és mi hittünk a
szeretetnek" (Jn 4,16). Isten szeretetének az a legnagyobb foka, hogy
az Atya elküldi Fiát, Jézust a világba, aki feláldozza magát a
kereszten. Bár bűneink miatt ítéletet és büntetést érdemelnénk, és bár
oly sokszor megbántjuk Istent bűneinkkel, ő nem akar emiatt büntetni
minket, hanem kész megbocsátani, Isten nem szeretne minket elítélni,
hanem a végsőkig elmegy annak érdekében, hogy megmentsen minket. Ha
ennyire határtalan az isteni szeretet, akkor mi miért vagyunk
kicsinyesek, amikor az ő szeretetének viszonzásáról vagy a felebaráti
szeretetről van szó? Utánozzuk Isten nagylelkű szeretetét!
Ha hiszünk Jézus megváltó halálában és üdvösségünket kiérdemlő
feltámadásában, mint az isteni szeretet jelében, akkor a hit útja új
távlatként, új célként nyílik meg számunkra. Ez az út a halálon és a
feltámadáson át az örök életre vezet.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Engedd, én Istenem, hogy a te szent Fiad áldozatának gyümölcsét
érezzem. Az igaz hit és a keresztény szeretet által szent Fiadba olts
be engem, hogy én őbenne és ő énbennem lakozzék. Engedd, Uram, hogy azt
az üdvösséget, amelyet nekünk haláloddal nyertél, magunkhoz kapcsoljuk.
Gyógyítsd meg lelki sebeinket; ne utáld meg, irgalmas szamaritánus,
háládatlan szolgáidat. Azon szeretetért, mely téged a földre hozott,
tisztítsd meg az én bűnös lelkemet.
Pázmány Péter


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180412.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

[Napi e-vangelium] 2018-04-11

2018. április 11. - Szerda

Abban az időben így tanított Jézus: "Úgy szerette Isten a világot, hogy
egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem
örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje
a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem
esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem
hitt Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: A világosság a világba
jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot,
mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli
a világosságot, és nem megy a világosságra, nehogy napvilágra
kerüljenek tettei. Aki azonban az igazságot cselekszi, a világosságra
megy, hadd jusson nyilvánosságra, hogy tetteit Istenben vitte végbe."
Jn 3,16-21
Elmélkedés:
Isten szeretetének lényegét foglalja össze a mai evangélium
kijelentése: "Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta
oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn
3,16).
Isten irántunk való szeretete a megváltás egyetlen forrása. A megváltás
művében minden értünk emberekért, a mi üdvösségünkért történt. Erről a
szeretetről tanított Jézus, ezt tanúsította halálával, és ezzel az
irgalmas szeretettel találkozunk majd reményünk szerint halálunk és
feltámadásunk után a végső ítéletkor.
A megváltás az isteni szeretet csodája, amellyel a mennyei Atya
egyszülött Fiát adta a világnak, aki a kereszten feláldozta életét
minden ember megváltása érdekében. Jézus önfeláldozása az Atyának új
életet hoz számára a feltámadásban, amely az Atya cselekedete. Aki hisz
Krisztus feltámadásában és kész arra, hogy felajánlja életét Istennek,
az számíthat az örök életre. A húsvéti eseményt szemlélve megértjük,
hogy minden értünk történt egykor. Jézus értünk szenvedett és értünk
halt meg, hogy megváltson minket bűneinktől. A mi üdvösségünkért támadt
fel a halálból, pontosabban támasztotta fel őt az Atya, hogy a Jézusban
való hit által elnyerjük az örök boldogságot. A hit nem kényszer
egyetlen ember számára sem, amit kötelezően választanunk kellene, hanem
Isten ajándéka, amelyet elfogadva teljes és boldog lesz az életünk.
Elfogadom-e, hogy Isten teljessé és boldoggá tegye életemet?
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Atyám, rád hagyatkozom: tedd velem azt, ami neked tetszik. Bármit
teszel is velem, megköszönöm. Kész vagyok mindenre, elfogadok mindent,
csak akaratod teljesedjék bennem és minden teremtményedben. Semmi mást
nem óhajtok, Istenem! A szeretet sürget, hogy egészen neked adjam
magamat, hogy fenntartás nélkül kezedbe helyezzem életemet - határtalan
bizalommal, mert te vagy az én Atyám.
Boldog Charles De Foucauld


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180411.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

[Napi e-vangelium] 2018-04-10

2018. április 10. - Kedd

Abban az időben: Nikodémus éjnek idején felkereste Jézust, aki így
szólt hozzá: "Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: újjá kell
születnetek! A szél ott fúj, ahol akar: hallod ugyan a zúgását, de nem
tudod, honnan jön, és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki a Lélekből
született." Erre Nikodémus megkérdezte: "Hogyan lehetséges ez?" Jézus
így válaszolt neki: "Te Izrael népének tanítója vagy, és nem érted
ezeket? Bizony, bizony, mondom neked, hogy arról beszélünk, amit
tudunk; és arról tanúskodunk, amit látunk. De a mi tanúságtételünket
nem fogadjátok el. Ha földi dolgokról beszélek nektek és azt sem
hiszitek el, hogyan fogjátok elhinni, ha mennyei dolgokról beszélek
majd nektek? Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből
alászállott: az Emberfia. És amint Mózes felemelte a kígyót a
pusztában, úgy fogják felmagasztalni az Emberfiát is, hogy mindaz, aki
hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen."
Jn 3,7-15
Elmélkedés:
Mit tudhatunk meg Nikodémusról, akiről a mai evangéliumban olvasunk?
Bizonyára ő is értesült Jézus csodáiról és arról, hogy a csodák láttán
sokan hittek benne. Nikodémus még nem jutott el a hitre, de szeretne
Jézussal találkozni, hogy világosabban lásson, többet megtudjon róla.
Éjszaka keresi fel Jézust, s ennek az lehet az oka, hogy a többi
farizeus előtt, a főtanács tagjai előtt titokban akarja tartani, hogy
érdeklik a Jézus által véghezvitt csodák, illetve érdeklődést tanúsít
tanítása iránt. Jézus és Nikodémus beszélgetéséből csak részleteket
közöl az evangélista, s ebből kiderül, hogy Nikodémus valószínűleg nem
számított arra, hogy Jézus ennyire komoly dolgokat fog neki mondani
mindjárt első találkozásuk alkalmával. Talán nem is értett meg mindent
világosan, de nem távozik ebben a helyzetben. Nem gondolja, hogy másért
jött ide, nem kéri, hogy inkább másról beszéljenek, hanem engedi, hogy
Jézus vezesse gondolatait, tanítsa őt.
Hozzáállása és nyitottsága tanulságos számunkra, mert nem csupán
kíváncsiság vezeti, hanem lelkének vágya, amely mennyei igazságokra
szomjazik. Ezért kérdezi meg Jézust: Hogyan lehetséges az újjászületés?
A lelki újjászületés a hit által a Szentlélekben történik - tanítja őt
Jézus. Van-e bennem alázat, hogy Jézust kérdezzem? Engedem-e, hogy
neveljen, tanítson? Az örök élet igéi nála vannak.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! A szeretet oly titokzatos számunkra, hiszen nem
tudhatjuk, hogy mi az a cselekedet, mozzanat vagy szó, ami felkelti a
szeretet érzését szívünkben valaki iránt. És azt sem láthatjuk előre,
hogy mi lesz az a cselekedetünk vagy szavunk, amely alapján
felebarátunk megértheti, hogy szeretjük őt, mert ez a tett a mi
szeretetünknek a jele. Ahhoz kérjük segítségedet, hogy szeretetünk soha
ne merüljön ki szavakban, hanem cselekedetekben nyilvánuljon meg.
Segíts minket abban, hogy tanításodat, a szeretet csodálatos üzenetét
egyre jobban megértsük és meg is valósítsuk!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180410.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

[Napi e-vangelium] 2018-04-09

2018. április 9. - Hétfő, Urunk születésének hírüladása (Gyümölcsoltó
Boldogasszony)

Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű
városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából
való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá és így
szólt: "Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy
te minden asszonynál!"
Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle
köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: "Ne félj, Mária! Hisz
kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben, és
fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli
Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját.
Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!"
Mária ekkor megkérdezte az angyalt: "Hogyan történhet meg ez, amikor én
férfit nem ismerek?" Az angyal ezt válaszolta neki: "A Szentlélek száll
le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz
az, ki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod,
Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban
van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem
lehetetlen."
Erre Mária így szólt: "Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem
szavaid szerint!" Ezután az angyal eltávozott.
Lk 1,26-38
Elmélkedés:
Urunk születésének hírüladását az idei esztendőben nem március 25-én
ünnepeltük, mivel ekkor virágvasárnap volt, hanem a mai napra került az
ünnep. A nap jelentőségét többek között éppen az mutatja, hogy nem
marad el az ünnep, hanem egy későbbi időpontra kerül.
A mai napon, amelyet a magyar hagyomány Gyümölcsoltó Boldogasszony
napjának nevez, Jézus születésének hírüladására emlékezünk, ezt idézi
fel az evangélium. Isten küldötte, Gábor angyal megjelent Máriának
názáreti otthonában és közölte vele azt a hírt, hogy gyermeke fog
születni, mert Isten őt választotta ki arra, hogy a Megváltó anyja
legyen. Mária a hallottak miatt első pillanatban zavarba esik, nem érti
egészen, miként is fog mindez megvalósulni. Az angyal tisztázó szavai
után azonban igent mond, beleegyezését adja, elfogadja Istentől az
üdvösség művében neki szánt szerepet, feladatot. Beleegyezésének
hatására leszáll rá a Szentlélek és méhében megfogan a gyermek. Isten
Fia megtestesülésének pillanata ez, s egyben az üdvösség új korszaka az
emberiség történetében.
Az angyali üdvözlet szavaiban különös jelentősége van a kegyelem
szónak. Gábor angyal "kegyelemmel teljesnek" szólítja Máriát (Lk 1,28),
majd pedig ezt mondja neki: "kegyelmet találtál Istennél" (Lk 1,30).
Isten kegyelme végigkíséri a názáreti lányt életében, majd annak végső
állomásaként abban is megmutatkozik, hogy testével, lelkével felvette
őt a mennyország dicsőségébe.
Az ünnep ébressze fel bennünk a vágyat, hogy életünk napjai során
mindig érezzük Isten kegyelmét és az ő kegyelméből mi is eljussunk az
örök életre.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Édes Szűzanyám, Mária, Isten után legnagyobb bizalmam, te hófehér
liliom! Mondj értem jó szót szerelmes fiadnál, szólj erős szót értem.
Légy hűséges védőm, vágyaimnak irgalmas szószólója, mert benned bízom,
Krisztus után egyetlen reményem. Mutasd magad kegyes Anyámnak! Add,
hogy az Úr jóvoltából tagja lehessek a szeretet zárdájának, és
tanítványa a Szentlélek iskolájának, mert ezt te bárkinél jobban
kieszközölheted szent Fiadnál. Hűséges Anyám, légy gyermeked
gondviselője, hogy az élő szeretetnek legyek a termése, az égi kegyelem
harmatában nőjek, és kitartsak az életszentségben.
Nagy Szent Gertrúd


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180409.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

[Napi e-vangelium] 2018-04-08

2018. április 8. - Húsvét 2. vasárnapja, az Isteni Irgalmasság
vasárnapja

Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent
a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való
félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett, és így szólt hozzájuk:
"Békesség nektek!" Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az
oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus
megismételte: "Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy
küldelek én is titeket." E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta:
"Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot
nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot."
A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt
velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták
neki: "Láttuk az Urat." De ő így szólt: "Hacsak nem látom kezén a
szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem
tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!"
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok Tamás is ott volt
velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és
köszöntötte őket: "Békesség nektek!" Tamásnak pedig ezt mondta:
"Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és
érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!" Tamás így
válaszolt: "Én Uram, én Istenem!" Jézus ezt mondta neki: "Most már
hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis
hisznek!" Jézus még sok más csodajelet is művelt tanítványai szeme
láttára, de azok nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket viszont
megírták, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit
által életetek legyen benne.
Jn 20,19-31
Elmélkedés:
Az irgalmas Isten öröme
Húsvét 2. vasárnapja az Isteni irgalmasság ünnepe Egyházunkban. Első
pillanatban egy kevésbé érthető egyházi fogalomnak tűnik Isten
irgalmassága, de ha arra gondolunk, hogy az irgalommal akkor
találkozunk, amikor Isten a szentgyónásban megbocsátja, eltörli
bűneinket, akkor rögtön érthetőbbé válik. Isten irgalmával,
könyörületével reményünk és keresztény hitünk szerint akkor is
találkozni fogunk, megérint majd minket, amikor földi életünk végső
állomása, a halál után Isten elé kell állnunk. Halálunk és
feltámadásunk utáni örök sorsunk attól függ, hogy milyen volt földi
életünk. Az igazak, akik jószándékkal engedelmeskedtek Isten
parancsainak és az ő szeretetét sugározták cselekedeteikkel
felebarátaik felé, jutalomra, az örök élet boldogságára számíthatnak.
Akik viszont nem hittek Isten létezésében, nem hittek Jézus üdvözítő
feltámadásában és nem törekedtek arra, hogy szeretettel forduljanak
másokhoz, azok a kárhozatra jutnak. Bizonyos számunkra, hogy Isten
ítélete igazságos lesz, azaz mindenki azt fogja kapni, amit földi élete
alapján megérdemel. Ugyanakkor az ítéletkor számíthatunk Isten
irgalmára is, azaz megbocsátja bűneinket, vétkeinket.
Földi élete során Jézus több példabeszéddel is megvilágította az isteni
irgalmasság lényegét, természetét, amely példázatok közül Szent Lukács
evangéliumában olvasható a legtöbb. Az egyik ilyen példabeszéd az
elveszett bárányról szól, aminek keresésére indul a pásztor. Otthagyja
a nyájat, a többi kilencvenkilenc juhot, hogy az egyetlen elveszettet
megtalálja és visszavigye (vö. Lk 15,1-7). A hasonlat tanulsága szerint
Isten nem mond le egyetlen emberről sem, nem nyugszik bele egyetlen
ember távozásába sem, hanem azt szeretné, ha üdvözítő szándéka
mindenkinek az életében valóra váljon. Egy másik példázat arról az
asszonyról szól, aki keresi elveszett pénzét, drachmáját. Nem nyugszik
bele eltűnésébe, mindent felforgat a házában, mindenhová benéz,
csakhogy megtalálja az elveszett pénzdarabot (vö. Lk 15,8-10). Isten is
ugyanilyen fáradhatatlanul keresi a bűnösöket. Harmadikként említhetjük
a tékozló fiúról és az őt visszafogadó apjáról szóló példabeszédet. Itt
már egészen személyes hangvételű a történet, amelyben a fiú fellázad
apja ellen, örökségét követeli, majd elhagyja otthonát. Önálló élete
kudarcba fullad, mindenét elpazarolja, emberi méltóságát is elveszíti.
Ekkor megbánja cselekedetét és elhatározza, hogy visszatér apjához.
Amikor megérkezik, apja nem utasítja el, hanem visszafogadja őt,
megbocsát neki, új ruhába öltözteti annak jeleként, hogy ismét fiaként,
szeretett gyermekeként tekint rá (vö. Lk 15,11-32). Isten, a mi
irgalmas Atyánk ugyanezt teszi, amikor megbocsát nekünk, visszafogad
szeretetébe és kegyelmének új, tiszta ruháját adja ránk.
Mindhárom példázat közös eleme az öröm. A pásztor örül, amikor
megtalálja elveszett bárányát. Az asszony is örvendezik, amikor
előkerül elveszett pénze. A gyermekét mindvégig hazaváró apa öröme is
határtalan, amikor fia hazatér. Isten örül a megtérésünknek, örül a
bűnbánatunknak. Örül annak, hogy újra vele, az ő szeretetében élünk.
Jézus ezt kéri tőlünk: "Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is
irgalmas" (Lk 6,36). Legyünk tehát mi is megbocsátóak, irgalmasok azok
iránt, akik ellenünk vétenek.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Istenünk, te végtelenül irgalmas vagy és minden embernek megbocsátasz,
aki őszintén megbánja bűneit. Amikor vétkezem és tudatában vagyok
bűnömnek, szükségét érzem megbocsátó szeretetednek. Te nem azért vagy
jó velem, mert nincs más választásod, hanem végtelen szeretetből. Arra
tanítasz, hogy én is irgalmas és megbocsátó legyek embertársaim iránt.
Kérlek, taníts meg megbocsátani, taníts meg irgalmasnak lenni, hogy
tovább tudjam adni szeretetedet embertársaimnak!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180408.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/