[Napi e-vangelium] 2018-04-07

2018. április 7. - Szombat

Miután húsvétvasárnap reggel Jézus feltámadt, először Mária Magdolnának
jelent meg, akiből (annak idején) hét ördögöt űzött ki. Magdolna
elment, és elvitte a hírt a gyászoló és szomorkodó tanítványoknak.
Amikor a tanítványok meghallották, hogy Jézus él, és hogy Magdolna
látta őt, nem hitték el neki. Ezután Jézus más alakban megjelent két
tanítványnak útközben, amikor vidékre mentek. Ezek visszatértek, és
közölték a hírt a többiekkel, de ők nekik sem hittek. Végül megjelent
Jézus a tizenegy (apostolnak), amikor éppen asztalnál ültek. Szemükre
vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak,
akik látták őt feltámadása után. Azután így szólt hozzájuk: "Menjetek
el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden
teremtménynek!"
Mk 16,9-15
Elmélkedés:
Szent Márk evangélista művének végén összefoglalja a feltámadt Krisztus
jelenéseit, de ez a sor nem teljes. Mindössze három jelenést említ:
Mária Magdolna és a két emmauszi tanítvány esetét, valamint az
apostolok előtti megjelenést. Az esetek felsorolásakor hangsúlyos a
hitetlenség, majd pedig Jézus ajkáról ugyanez fogalmazódik meg vádként.
A hitetlenség gyakori emlegetése után merész fordulatnak tűnik, hogy
ezek az emberek a következő küldetést kapják: "Menjetek el az egész
világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!" Az Úr
parancsa mögött az húzódik meg, hogy az érintettek időközben eljutottak
a hitre. Lassú volt ez a folyamat, de most már úgy látja, hogy
küldetést bízhat rájuk.
A hit azt jelenti, hogy biztos és igazolható ismeretek, valamint
megalapozott tudás alapján bízunk a másik személy kijelentéseiben,
szavában. E bizalom alapja, hogy a másik személyt igazmondónak tartjuk,
elfogadjuk tanúságtételét.
A hit útján a hívő embernek is meg kell küzdeni azzal, hogy hite
meggyengül, megkísérti őt a hitetlenség. Érdemes kérnünk az Urat, hogy
ő növelje, ő erősítse meg hitünket. Elfogadom-e a Krisztusról szóló
tanúságtételt? Hiszek-e feltámadásában? Akarok-e én is tanúja lenni?
Segítek-e másokat abban, hogy megismerjék Krisztust?
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Feltámadt Urunk, Jézus Krisztus! Örömmel halljuk az apostolok
tanúságtételét a veled való személyes találkozásról. Ők egykor
láthattak téged megdicsőült testedben, s meggyőződhettek arról, hogy
újra élsz. E tapasztalatok hitet ébresztettek bennük és elindították
őket a tanúságtétel útján. Szólíts engem is nevemen! Engedd, hogy
megérintselek! Add nekem is a hit ajándékát! Feltámadásodba vetett
hitemet és irántad való szeretetemet azzal szeretném megmutatni, hogy
az apostolokhoz hasonlóan én is bátran hirdetem feltámadásodat, amely
az új élet, az örök élet forrása minden ember számára.


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180407.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

[Napi e-vangelium] 2018-04-06

2018. április 6. - Péntek

Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a
Tibériás-tó partján: Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén
Didimusz (vagyis Iker), továbbá a galileai Kánából való Nátánáel,
Zebedeus fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt
hozzájuk: "Elmegyek halászni." "Mi is veled megyünk" - felelték.
Kimentek és bárkába szálltak. De azon az éjszakán nem fogtak semmit.
Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. A tanítványok azonban nem
ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus megszólította őket: "Fiaim, nincs
valami ennivalótok?" "Nincs" - felelték. Erre azt mondta nekik:
"Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok."
Kivetették a hálót, s alig bírták kihúzni a tömérdek haltól. Erre az a
tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: "Az Úr az!" Amint
Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét - mert
neki volt vetkőzve -, és beugrott a vízbe. A többi tanítvány követte a
bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a
parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. Amikor partot értek, izzó
parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt
nekik: "Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok." Péter
visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy halakkal,
szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el
a háló. Jézus hívta őket: "Gyertek, egyetek!" A tanítványok közül senki
sem merte megkérdezni: "Ki vagy?" - hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus
fogta a kenyeret, és adott nekik. Ugyanígy a halból is. Ez volt a
harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent
tanítványainak
Jn 21,1-14
Elmélkedés:
Az elmúlt napok evangéliumi szakaszai azt bizonyították, hogy mindenki
lépésről lépésre halad a hit útján. Nincs itt nagy rohanás vagy
sietség, mindenki végigjárja a maga útját annak felismeréséig, hogy mi
lesz a küldetése mostantól. A mai evangéliumi jelenet is ebbe a vonalba
tartozik.
Péter és társai halászni indulnak. Nem volna ebben semmi különös,
hiszen halászok voltak, ez volt a mesterségük. De mégis különös ez a
viselkedés, hiszen három évvel korábban Jézus azt kérte tőlük, hogy
hagyják abba a halászatot és legyenek a tanítványai. Ők akkor szó
nélkül engedelmeskedtek neki, azonnal elhagytak mindent. Az elmúlt
három évben legfeljebb azért ültek hajóba, hogy átkeljenek a
Genezáreti-tengeren, de halászhálót biztosan nem vettek a kezükbe. Most
azt gondolják, hogy Krisztus meghalt, tehát az ő feladatuk is véget
ért. Mesterük meghalt, ők tehát már nem tanítványok, nincs más
választásuk, mint hogy visszatérjenek ahhoz a munkához, mivel
meghívásuk előtt keresték kenyerüket.
Jézus megjelenése és a csodálatos halfogás ráébreszti őket új
hivatásukra, új küldetésükre. Először nem ismerik fel, hogy Jézus az,
de a csoda felnyitja szemüket, felébreszti bennük a hitet. Nem a
halászat az ő feladatuk, hanem az, hogy tanúságot tegyenek Krisztus
haláláról és feltámadásáról.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Szentséges Atyánk, szenteld meg életünket! Kísérj minket hatalmaddal,
hogy tanúsíthassuk: te, aki mindenek forrása vagy, egyedüli forrása
vagy a szeretetnek és a szabadságnak. Köszönjük neked az Istennek
szentelt élet ajándékát, mely a hitben téged keres, s a maga egyetemes
küldetésében mindenkit arra hív, hogy a hozzád vezető utat járja.


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180406.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

[Napi e-vangelium] 2018-04-05

2018. április 5. - Csütörtök

Abban az időben az Emmauszból visszatért tanítványok beszámoltak az
úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel Jézust a
kenyértöréskor. Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük
(Jézus), és köszöntötte őket: "Békesség nektek!" Ijedtükben és
félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk:
"Miért ijedtetek meg, és miért támad kétely a szívetekben? Nézzétek meg
kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok, a
szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van." Ezután
megmutatta nekik a kezét és a lábát. De örömükben még mindig nem mertek
hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: "Van itt valami
ennivalótok?" Adtak neki egy darab sült halat. Fogta és a szemük
láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk: "Ezeket mondtam nektek,
amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie mindannak, amit rólam
Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak." Ekkor
megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az írásokat. Majd így folytatta:
"Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell
támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni
Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek."
Lk 24,35-48
Elmélkedés:
Újabb jelenésről olvasunk az evangéliumban, most az apostolok
közösségének jelenik meg a feltámadt Krisztus. Talán egy kicsit
elcsodálkozunk azon, miért nem nekik jelent meg elsőként Jézus? Ők
voltak hozzá a legközelebb, őket személyesen Jézus választotta ki, hogy
tanúi legyenek, miért nem nekik jelent meg legelőször? A sírhoz siető
asszonyok már találkozhattak vele, az emmauszi két tanítvány is
felismerhette őt, amikor megtörte számukra a kenyeret, de az
apostoloknak csak e jelenések után jelenik meg az Úr. Ennek okát aligha
fogjuk megismerni. Mindenesetre az biztos, hogy a feltámadt Krisztus
akkor jelenik meg, amikor akar, és annak jelenik meg, akinek ő meg
akarja mutatni magát. Jelenéseiben nem korlátozhatja senki ember, és
nem korlátozhatják őt fizikai akadályok. Nem akadály tehát az sem
számára, hogy olyan helyiségben jelenjen meg, amelynek zárva van az
ajtaja.
Az a tény, hogy ebben az esetben egy nagyobb létszámú csoport van
jelen, azt igazolja, hogy nem egyes személyek képzelődéséről van szó.
Ezt további két dolog erősíti meg: egyrészt az Úr megmutatja kezén és
lábán azokat a sebhelyeket, amelyeket a keresztre feszítéskor szerzett,
másrészt eszik, ételt vesz magához, amit a jelenlévők láthatnak.
E jelek segítségével az apostolok eljutnak a hitre, de az ő esetükben
sem beszélhetünk gyorsaságról, ők is csak lassan, fokozatosan jutnak el
annak felismerésére, hogy valóban a Feltámadott mutatja meg nekik
önmagát.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Mennyei Atyám! Kifejezem hálámat, hogy meghívtál szolgálatodra.
Egyetlen jutalomért, az örök üdvösségért fáradozok, s tudom, hogy ennek
elnyeréséért érdemes mindent megtennem. Elismerem, hogy bűnös vagyok,
aki a te kegyelmeddel mégis felemelkedhetek elesettségemből. Légy
hozzám irgalmas! Légy hozzám nagylelkű! Légy velem megbocsátó!
________________________________
Aktuális:
Kedves e-vangélium olvasók!
Friss információ: A jótékonysági akció első hetében 674 személy 1920
tanszercsomagra küldött adományt, amelyből 1908 csomagot már el
elküldtünk. Eddig összesen 2106 tanszercsomagra érkezett igény. Hálás
köszönet minden jólelkű adakozónak!
Tanszercsomag 2018.
2016-ban újszerű jótékonysági akciót indítottunk: leendő első osztályos
gyermekeket ajándékoztuk meg egyedi tanszercsomaggal, így ösztönözvén
szüleiket arra, hogy beírassák őket az iskolai hitoktatásra. 683
felajánlónak köszönhetően 1998 gyermeknek adományoztunk ingyenesen
tanszercsomagot országszerte 57 plébánián, illetve iskolában. 2017-ben
is folytatódott az akció, ekkor 898 adakozónak köszönhetően 2660
gyermeknek adományoztunk ingyenesen tanszercsomagot országszerte 74
plébánián, illetve iskolában.
A kezdeményezésnek a vártnál is jobb visszhangja volt a szülők és
iskolák részéről, ezért 2018-ban is szeretnénk folytatni. Célunk most
is ugyanaz: ha egy gyermek már 1. osztályos korában hittanra jár, akkor
jó esély van arra, hogy legalább 8 éven keresztül a hitre neveljük őt,
bevezessük a vallási életbe és az egyházi közösségbe, felkészítsük őt
az elsőáldozásra és a bérmálásra, valamint rajta keresztül elérjük
családját is.
A Tanszercsomag 2018. akció keretében a gyermekek ingyen kapják a
tanszereket.
Egy tanszercsomag tartalma: 1 db A5 füzetbox és benne a következő
tanszerek: 4 db füzet (vonalas, négyzetrácsos, sima), 1 db órarend, 8
db füzetcímke, 1 db színesceruza és zsírkréta készlet. Valamennyi
tanszer egyedi tervezésű és gyártású, színes, vallásos témájú képekkel
díszített, illetve evangéliumi idézettel és imákkal feliratozott.
Akciónkat úgy időzítjük, hogy a csomagok még az iskolai beíratás előtt
célba érjenek. Egy személy akár több csomagot is felajánlhat. A
tanszercsomagokat nem a felajánlóknak, hanem a kedvezményezetteknek
küldjük plébániákon és egyházi iskolákon keresztül.
Szeretettel kérem, segítse Ön is adományával jótékonysági akciónkat,
hogy minél több leendő iskolás gyermeket tudjunk elindítani a
hittantanulás útján. 1900 Ft adományból 1 gyermek kaphat 1 csomagot, ez
az összeg a szállítást is magában foglalja. Egy személy akár több
csomagot is felajánlhat. A tanszercsomagokat nem a felajánlóknak, hanem
a kedvezményezetteknek küldjük.
Köszönettel és szeretettel: István atya - Horváth István Sándor
2018. április 5.
További részletek a felajánlásokról és arról, hogy kik kapják a
csomagokat, a következő oldalon találhatóak:
http://www.evangelium365.hu/list/projektek/1005
Köszönjük, hogy Ön is támogatja akciónkat! E célra szánt adományát a
következő módokon küldheti el:
1. Online adomány internetes fizetésre alkalmas bankkártyával
http://zalalovo.plebania.hu/tamogatas
Az Adománynál válasszuk célként: Tanszercsomag 2018
2. Utalás
Számlatulajdonos neve: Zalalövői Plébánia
Számlaszám: 10402355-00026472-00000003
Megjegyzés: Tanszercsomag 2018
Utalás külföldről: IBAN (nemzetközi számlaszám): HU25 1040 2355 0002
6472 0000 0003
BIC (SWIFT) kód: OKHBHUHB
3. Sárga postai csekk kérhető tőlem a zalalovo@gmail.com címen
e-mailben.
Kérem, írja meg nevét és postacímét irányítószámmal, valamint röviden
jelezze, hogy a Tanszercsomag 2018. akció támogatásához kér csekket.
4. Postai (rózsaszín) utalványon a következő címre: Zalalövői Plébánia,
H-8999 Zalalövő, Szabadság tér 6.
Megjegyzés: Tanszercsomag 2018


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180405.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

[Napi e-vangelium] 2018-04-04

2018. április 4. - Szerda

Húsvétvasárnap ketten a tanítványok közül egy Emmausz nevű faluba
mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumra (két-három óra járásnyira)
fekszik. Útközben megbeszélték egymás között mindazt, ami történt. Míg
beszélgettek és vitatkoztak, egyszerre maga Jézus közeledett feléjük,
és hozzájuk szegődött. Ők azonban nem ismerték meg őt, mert látásukban
akadályozva voltak. Jézus megkérdezte őket: "Milyen dolgokról
beszélgettetek egymással útközben?" Erre szomorúan megálltak, és
egyikük, akit Kleofásnak hívtak, ezt válaszolta neki: "Te vagy talán az
egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt ott ezekben a
napokban?" Ő megkérdezte: "Miért, mi történt?"
Azok ezt felelték: "A názáreti Jézus esete, aki szóban és tettben nagy
hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és
elöljáróink kiszolgáltatták őt, hogy halálra ítéljék, és keresztre
feszítsék. Pedig mi azt reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt. Azóta,
hogy ezek történtek, már három nap telt el, és néhány hozzánk tartozó
asszony megzavart bennünket. Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták
ott a holttestét. Azzal a hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek
meg nekik, akik azt állították, hogy él. Közülünk néhányan el is mentek
a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogyan az asszonyok mondták, őt
magát azonban nem látták."
Jézus erre így szólt: "Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek!
Képtelenek vagytok hinni abban, amit a próféták jövendöltek! Hát nem
ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?"
Azután Mózesen kezdve valamennyi prófétából megmagyarázta, ami az
írásokban őróla szól. Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy
tett, mintha tovább akarna menni. De azok marasztalták és kérték:
"Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben már a nap." Betért tehát,
hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret,
áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik. Erre megnyílt a
szemük, és fölismerték. De ő eltűnt előlük. Akkor azt mondták
egymásnak: "Ugye lángolt a szívünk, amikor útközben beszélt hozzánk, és
kifejtette az írásokat?" Még abban az órában útra keltek és
visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és
társaikat. Azok ezzel fogadták őket: "Valóban feltámadt az Úr, és
megjelent Simonnak!" Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és
hogyan ismerték fel Jézust a kenyértörésben.
Lk 24,13-35
Elmélkedés:
Az emmauszi tanítványok esetében is megfigyelhetjük, hogy nem azonnal,
hanem fokozatosan jutnak el a felismerésre és a hitre. Órákon át együtt
vannak Jézussal, aki melléjük szegődik az Emmausz felé vezető úton.
Órákon keresztül hallgatják őt, amint magyarázza a szenvedő messiásról
szóló jövendöléseket, mégsem ismerik fel, hogy az Úr az útitársuk.
Később ők maguk mondják, hogy lángolt a szívük miközben hallgatták őt,
időközben megszűnik már csalódottságuk és reménytelenségük, mégis
mindvégig idegennek tartják azt, aki velük halad.
Aztán amikor hívásukra az "idegen" betér otthonukba és asztalhoz ül
velük, akkor történik a fordulat. Jézus úgy veszi a kezébe és úgy töri
meg a kenyeret, ahogyan arra senki más nem képes. Egy "idegen" nem
tudja így megtörni a kenyeret. A mozdulat olyannyira sajátos, hogy
ennek hatására felnyílik a szemük és felismerik a Feltámadottat.
A két tanítvány esetét olvasva végigizgulom a történetet és szüntelenül
csak arra gondolok, hogy mikor fogják már végre felismerni Jézust? De
hiába siettetném az eseményeket, mindenkinek végig kell járnia a maga
útját. Nekem is. A két emmauszi tanítvány nem találja egyik pillanatról
a másikra magát otthonában, az asztalnál, hanem végig kell járniuk a
saját útjukat. Nekem is végig kell járnom a saját utamat, hogy eljussak
a hitre.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Kérünk, Urunk, Istenünk, taníts meg bennünket arra, hogy helyesen
kérjük tőled azt, ami javunkra szolgál! Te kormányozd életünk hajóját
magad felé, minden viharvert lélek csendes kikötője! Mutasd meg az
irányt, amerre mennünk kell! Újítsd meg bennünk az engedelmesség
lelkületét!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180404.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

[Napi e-vangelium] 2018-04-03

2018. április 3. - Kedd

Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál.
Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste
feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik
a fejnél, a másik a lábnál. Így szóltak hozzá: "Asszony, miért sírsz?"
"Mert elvitték az én Uramat - felelte -, és nem tudom, hová tették."
Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte
föl, hogy ő az. Jézus megkérdezte: "Asszony, miért sírsz? Kit keresel?"
Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: "Uram,
ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem." Jézus
erre megszólította: "Mária!" Mária felkiáltott: "Rabbóni!" - vagyis
Mester. "Ne tartóztass! - felelte Jézus. - Még nem mentem föl az
Atyához. Te most menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az
én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez."
Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: "Láttam az
Urat." - És elmondta, amit az Úr üzent.
Jn 20,11-18
Elmélkedés:
A húsvéti beszámolók nagyon őszintén írják le a szereplők érzéseit és
gondolatait, s ebből kiderül, hogy ők is csak lassan jutnak el a
feltámadásba vetett hitre. A mai evangéliumi rész szereplője Mária
Magdolna, aki Jézus sírjához megy húsvét hajnalán. A sír üres, a halott
Krisztust nem találja ott, ezért sírni kezd. A két angyal kérdésére
válaszolva nagyon őszintén elmondja, hogy mit gondol a történtekről, mi
a lehetséges magyarázat arra, hogy az Úr holtteste nincs ott, ahová
elhelyezték a temetés napján. Ezt mondja: "Mert elvitték az én Uramat,
és nem tudom, hová tették", aztán csak sír tovább.
Ekkor jelenik meg Jézus, akit azonban nem ismer fel. Ő is azt kérdezi,
hogy miért sír. Mária Magdolna azt hiszi, hogy a sírkert gondozásával
megbízott kertész áll előtte, ezért nyomban azt feltételezi, hogy
bizonyára ő vihette el Jézus testét, vagy ha nem ő, akkor talán tudja,
talán elárulja, hogy ki lehetett. Milyen őszintén elmondja gondolatait!
Ezek a gondolatok és feltételezések azonban nem vezetik őt a
megoldáshoz, mert gondolatai mindvégig a halott Krisztus körül
forognak. Krisztus holttestét keresi, azt akarja tudni, hogy hol lehet
a halott Jézus.
A megoldást, a fordulatot az jelenti számára, amikor az Úr nevén
szólítja őt, akkor nyílik fel szeme és ismeri fel a vele beszélgető
személyben a feltámadt Krisztust. A hit útján, a felismerés útján én
sem szaladhatok, hanem csak lépésről lépésre, lassan haladhatok.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Istenem, csodálatos gondviselésed által mindannyian arra vagyunk
hivatva, hogy Krisztus testének tagjaivá váljunk. Minden egyes tagnak
öröktől fogva meghatároztad a maga feladatát, számolva minden ember
adottságával. Ebben a rendben örök előrelátásoddal részemre is
kijelöltél egy helyet, ahol szolgálnom kell. Uram, készen állok erre a
szolgálatra! Kívánj tőlem akár csöndes, hangtalan munkát, akár hősi
elszántságot, nagy áldozatokat: követlek, Uram!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180403.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

[Napi e-vangelium] 2018-04-02

2018. április 2. - Húsvéthétfő

Az asszonyok gyorsan elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel
futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre
Jézus jött velük szemben, és megszólította őket: "Üdv nektek!" Ők pedig
odasiettek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus
így szólt hozzájuk: "Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül
testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak
engem."
Még úton voltak, amikor néhány őr bement a városba, és jelentette a
főpapoknak a történteket. Ezek a vénekkel együtt tanácsot tartottak.
Úgy határoztak, hogy sok pénzt adnak a katonáknak, és meghagyják nekik:
"Mondjátok azt, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a
tanítványai, és ellopták a holttestet. Ha tudomást szerez róla a
helytartó, mi majd megnyugtatjuk, és kimentünk benneteket." Azok
elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogy meghagyták nekik. Ez a
szóbeszéd mind a mai napig el van terjedve a zsidók között.
Mt 28,8-15
Elmélkedés:
A mai evangélium első és második része élesen elhatárolódik egymástól.
Először azokról az asszonyokról olvasunk, akik húsvét hajnalán Jézus
sírjához mennek, de ott csak az üres sírt találják. Azonnal
visszaindulnak, szeretnék mielőbb közölni a hírt az apostolokkal.
Útközben a feltámadt Krisztus jelenik meg nekik. Örömteli találkozás ez
számukra, amely megerősíti hitüket. Lám, személyesen is meggyőződhettek
arról, hogy az Úr valóban él, feltámadt a halálból. Amikor megérkeznek
az apostolokhoz, bizonyára nem csak az üres sírról beszélnek nekik,
hanem élményükről, találkozásukról is.
Jézus sírjánál mások is vannak, immár harmadik napja őrzik azt a
katonák. Ők is látják az üres sírt, de nem tudják annak okát. Ők azért
vannak itt, mert megbízták őket, munkájukért fizetséget kapnak.
Különösebben nem is érdekli őket, hogy mi történhetett, de furcsának
tartják az esetet. Úgy érzik, hogy mielőbb megbízóikhoz kell sietniük
és értesíteniük kell őket a holttest eltűnéséről. A főtanács tagjait
meglepi a katonák beszámolója, ők is tanácstalanok. A történtek
magyarázataként azt találják ki, hogy a katonák mondják azt, hogy a
tanítványok éjnek idején elvitték Jézus holttestét a sírból.
Mi pedig a két történetet hallva elgondolkodhatunk azon, hogy melyiket
tartjuk hitelesnek és hihetőnek.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Úr Jézus, köszönjük, hogy közöttünk való jelenléteddel ajándékozol meg.
Utunkon erősítesz és bátorítasz. Add, hogy mélyen tudatában legyünk
jelenlétednek. Küldő szavadra örömmel válaszoljunk minden
cselekedetünkkel. Adj nekünk bölcsességet és alázatot, hogy felismerjük
jelenlétedet más testvéreink között is. Tégy eggyé bennünket!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180402.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

[Napi e-vangelium] 2018-04-01

2018. április 1. - Húsvétvasárnap, Urunk feltámadása

A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna
kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól.
Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus
szeretett, és hírül adta nekik: "Elvitték az Urat a sírból, és nem
tudom, hova tették!" Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz
sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban
futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az
otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is.
Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét
takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva
egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a
sírhoz. Látta mindezt, és hitt. Addig ugyanis még nem értették meg,
hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.
Jn 20,1-9
Elmélkedés:
A találkozás reményében
A nagyböjt negyven napig tartó időszaka befejeződött, megérkeztünk
húsvét ünnepéhez, amely nap a feltámadás ünnepe. Tekintetünk két
irányba is néz ezen az ünnepen, a múlt és a jövő felé. Egyrészt
visszatekintünk a múltbeli eseményre, az Úr Jézus halálból való
feltámadására, másrészt reménnyel tekintünk a jövő felé, amikor mi is
feltámadunk majd a halálból a mindenható Isten hatalmának köszönhetően.
Magától értetődő, hogy az ünnep örömmel tölti el szívünket, mert
Krisztus halálon aratott győzelme azt is jelenti, hogy mi sem fogunk
örökké a halál országában maradni, hanem Isten feltámasztja testünket
és újra egyesíti azt halhatatlan lelkünkkel. Amikor ez megtörténik,
akkor vele élhetünk majd az örök boldogságban, amelyet mennyországnak
nevezünk.
Húsvéti örömünk nem egyetlen napig tart, hanem ötven napon át, egészen
pünkösd ünnepéig, a Szentlélek eljövetele napjáig, sőt még tovább is,
hiszen minden vasárnap a szentmisében ünnepélyes formában elevenítjük
fel az Úr húsvéti titkát, azaz megváltó halálának és üdvözítő
feltámadásának eseményét. Szándékosan nem többes számban beszélek, azaz
nem húsvéti eseményekről, hiszen Jézus halála és feltámadása
elválaszthatatlan egymástól, a megváltás műve egyetlen eseményének kell
neveznünk.
A mai ünnep és a következő hetek arra hívnak minket, hogy mi is
keressük az Urat, találkozhassunk vele, a Feltámadottal, és várjuk azt,
hogy nekünk is élőként mutassa meg magát. A húsvéti időszak evangéliumi
részletei visszavezetnek minket az Úr húsvétja utáni napokba, amikor
sorra megjelent az asszonyoknak, a tanítványoknak és az apostoloknak. E
találkozások megerősítették őket abban, hogy mindaz igaz, amit Jézus
korábban állított magáról. Igaz, hogy ő az Isten Fia, aki
megváltásunkért jött el emberi világunkba. Lassan megértik, hogy az ő
keresztáldozata nem kudarc, hanem Isten üdvözítő tervében szereplő
cselekedet. A találkozások során megértik saját küldetésüket is: el
kell indulniuk, hogy tanúságot tegyenek mindarról, amit Mesterük
mellett három éven át megéltek és legfőképpen tanúságot tegyenek a
legnagyobb csodáról, az ember számára felfoghatatlan titokról, a
feltámadásról.
Bizonyára az egykor tanúságtételre induló apostolok is megtapasztalták
azt a nehézséget, amit az Egyház évszázadai során szintén átéltek az
igehirdetők: nem könnyű, nem egyszerű erről a húsvéti titokról
beszélni, hiszen csak az képes erre, aki maga is találkozott a
Feltámadottal. Enélkül nem volna hiteles a tanúságtétel. És az is igaz,
hogy azok számára, akik elsőként hallották az apostolok bátor szavait
az Úr feltámadásáról, nem volt könnyű elfogadniuk, elhinniük a
hallottakat, miként minden kor emberének meg kell küzdenie ezzel a
nehézséggel. Ugyanis arról van szó, hogy semmi nem helyettesítheti az
Úrral való találkozást, amely személyes hitélmény, s amely a hit
útjának kezdete mindenki számára.
Az a vágy él tehát bennünk, hogy találkozzunk a Feltámadottal. Hol és
hogyan találkozhatunk vele? Helyes az az első gondolat, hogy induljunk
a keresésére, miként egykor az asszonyok is ezt tették húsvét hajnalán,
s keresésüknek az lett a jutalma, hogy az Úr megjelent nekik. Az is
helyes, ha az apostolokhoz hasonlóan összegyűlünk a közös imádságra,
lehet ez például a szentmise, és így várjuk, hogy az Úr eljöjjön
közénk. Mert a szentmisében az Úr valóságosan jelenvalóvá válik köztünk
az átváltoztatott kenyérben és borban, tehát a szentmisén való
részvételünk is biztos lehetőség arra, hogy találkozzunk Jézussal.
Harmadszor pedig az is jó kiindulópont, hogy újra és újra átgondoljuk a
húsvéti eseményt, megpróbáljuk megérteni ennek üzenetét, miként ezt az
Emmausz felé tartó két tanítvány is tette. Lényeges, hogy hozzájuk
hasonlóan mi is hívjuk otthonunkba Jézust, aki nekünk is élőként,
feltámadottként mutatja meg magát. A húsvéti találkozások néhány
lehetősége ez, amelyekkel élhetünk, ha valóban él bennünk a feltámadt
Krisztussal való találkozás vágya. A találkozás reményében induljunk
húsvéti utunkon!
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Mi lelkileg vak, sötétben botorkáló emberek
vagyunk nélküled. Add meg nekünk a hitet, hogy feltámadásod részesei és
tanúi legyünk! Ahogy egykor a tanítványok, mi is keresünk az üres
sírban, szürke hétköznapjainkban, monoton munkánkban, kiüresedett
kapcsolatainkban, meg nem valósult céljainkban. De hamar be kell
látnunk, hogy hit nélkül nem találunk rád. Erősítsd bennünk a hitet,
hogy megértsük kereszthalálod és feltámadásod üzenetét, erősítsd
bennünk a hitet, hogy fel tudjunk ismerni téged a mindennapokban!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180401.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/