[Napi e-vangelium] 2017-09-02

2017. szeptember 2. - Szombat

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak:
Egy ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk
bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a
harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra
kelt. Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, és
másik ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt
szerzett. Az pedig, aki csak egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és
elrejtette a földbe urának ezüstjét.
Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott
velük. Jött az, aki öt talentumot kapott: hozott másik ötöt is, és így
szólt: "Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik ötöt nyertem
rajta." Az úr így válaszolt: "Jól van, te derék és hűséges szolga! A
kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!" Jött az is,
aki két talentumot kapott, és így szólt: "Uram, két talentumot adtál
nekem, nézd, másik kettőt nyertem rajta." Az úr így válaszolt: "Jól
van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád:
Menj be urad örömébe!" Végül jött az is, aki csak egy talentumot
kapott. Így szólt: "Uram! Tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is
aratsz, ahová nem vetettél, és onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél.
Félelmemben elmentem hát és elástam a földbe a talentumodat. Nézd, ami
a tied, visszaadom neked!" Válaszul az úr ezt mondta neki: "Te gonosz
és lusta szolga! Ha tudtad, hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és
szüretelek onnan is, ahová nem ültettem, ezüstjeimet a pénzváltóknak
kellett volna adnod, hogy ha megjövök, kamatostul kapjam vissza!
Vegyétek csak el tőle a talentumot és adjátok oda annak, akinek tíz
talentuma van! Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék: és
akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van! Ezt a
hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott
sírás lesz és fogcsikorgatás!"
Mt 25,14-30
Elmélkedés:
Isten mindannyiunknak adott jó képességeket és tulajdonságokat,
amelyeket egyrészt saját lelki fejlődésünkre, másrészt embertársaink
javára kell felhasználnunk. Ezeket az adományokat mind Isten
kegyelmének köszönhetjük. Szent Pál apostol Timóteushoz írt levelében a
következőt írja: "Ne hanyagold el magadban a kegyelmet!" (1Tim 4,14).
Ez a buzdítás arra ösztönöz minket, hogy az isteni kegyelemmel
együttműködve egyre több jót tegyünk.
Az elmúlt napokban a szolgákról és a szüzekről szóló beszédeket
olvastuk, amelyek közvetlenül az Úr megérkezésének idejére vonatkoznak.
A mai evangéliumban Jézus a talentumokról mond egy példabeszédet, amely
a megelőző időszakra és magára az ítéletre vonatkozik. Az Úr az ő
szolgáira, azaz ránk bízza javait, jó képességeket és adottságokat
kapunk tőle, amelyet helyesen és akarata szerint kell felhasználnunk.
Nem elég a megőrzés minimalizmusa, hanem a tettrekészségünk és
cselekvésünk egyre több eredményt hoz ki abból, amit az Úr nekünk
juttatott. Ebből a példázatból is kiderül, hogy nem egyformák, hanem
különbözőek az emberi adottságok. Mégsem kell senkinek a másikhoz
hasonlítania magát, nem kell irigykedni másokra, hanem mindenkinek a
magáéval kell gazdálkodnia, mert ezt fogják majd számon kérni tőle. A
kevéssel is úgy kell bánni, hogy több legyen, s lehessen látni a
fejlődést. A nagyobb képességek viszont nagyobb felelősséget is
kívánnak.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Ó Jézus, te mindenkinek egyforma nagylelkűséggel felajánlod szavadat és
tanításodat. Ahogy a magvető nem tesz különbséget a földre vonatkozóan,
hanem egyszerűen mindenütt vet, éppúgy te is egyformán intézed
tanításod a gazdaghoz, a szegényhez, a bölcshöz, a tudatlanhoz, a
buzgóhoz, a lustához, a bátorhoz és a gonoszhoz. Megkülönböztetés
nélkül beszélsz mindenkihez. Add, Uram, hogy tanításodat figyelemmel
hallgassam és állandóan eszemben tartsam, s erővel és bátran
megvalósítsam.


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170902.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

[Napi e-vangelium] 2017-09-01

2017. szeptember 1. - Péntek

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak:
A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és
kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak.
A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak
azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s
ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás
hangzott: "Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!" Erre a szüzek mindnyájan
fölébredtek, és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat:
"Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!" Az okosak
ezt válaszolták: "Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen.
Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!" Míg azok
vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak,
bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett
a többi szűz is. Így szóltak: "Uram, uram! Nyiss ajtót nekünk!" De ő
így válaszolt: "Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!"
Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
Mt 25,1-13
Elmélkedés:
Az okos és a hűtlen szolgákról szóló tegnapi példabeszéd női változatát
olvastuk a mai evangéliumban, amely az okos és a balga szüzekről szólt.
Az előzővel ellentétben ez a rész már nem elsősorban a várakozás
időszakára figyel, hanem a vőlegény (az Úr) megérkezésének körülményeit
is részletezi.
Ezek szerint mindazok, akik felkészülten várakoztak, azonnal bemehettek
a menyegzős házba, amely jelen esetben az örök élet üdvösségét
jelképezi. Azok viszont, akik késve érkeztek, hiába próbáltak később
bejutni. Az üdvösség várása nagyon is gyakorlati dolog. Nem elég tehát
a Hiszekegyben megvallanunk, hogy Krisztus "újra eljön dicsőségben",
hanem állandóan készen kell állnunk a vele való találkozásra.
Azt a cselekedetet, hogy az okosak nem adtak olajukból a balgáknak, nem
érdemes irigységnek minősítenünk, hiszen az evangélista nyilvánvalóan
azt akarta ezzel kifejezni, hogy az üdvösségre jutás mindenkinek
személyes felelőssége. Senki sem tud mások helyett üdvözülni és senki
sem tud mások érdemei miatt üdvözülni. Jócselekedeteinkkel csak a
magunk üdvösségét tudjuk biztosítani, de imádságainkkal másokat is
segíthetünk abban, hogy ők is az üdvösség útján haladjanak. A mi
törekvésünkön és jótetteinken múlik, hogy elnyerjük-e Istennek ezt a
végtelen értékű, és mindenkinek felkínált ajándékát.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Istenünk! Te egyetlen Fiaddal és a Szentlélekkel a béke, az
irgalom, a szeretet, a megbocsátás és a jóság Istene vagy. A te békéd,
a te nyugalmad, a te szereteted és kegyelmed, istenséged irgalma legyen
velünk és közöttünk életünk minden napján!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170901.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

[Napi e-vangelium] 2017-08-31

2017. augusztus 31. - Csütörtök

Amikor Jézus a világ végéről beszélt, így szólt tanítványaihoz:
Virrasszatok, mert nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok! Mert
nyilvánvaló, hogy ha a ház gazdája tudná, hogy melyik órában jön a
tolvaj, fenn virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házba.
Legyetek tehát ti is készen, mert az Emberfia abban az órában jön el,
amikor nem is gondoljátok. Mit gondoltok? Ki a hű és okos szolga, akit
gazdája háza népe fölé rendelt, hogy kellő időben élelmet adjon nekik?
Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a munkában talál. Bizony,
mondom nektek: rábízza egész vagyonát. Ha azonban az a szolga gonosz,
és azt mondja magában: "Késik a gazdám!", aztán verni kezdi
szolgatársait, és együtt eszik-iszik a részegeskedőkkel; s megjön ennek
a szolgának ura azon a napon, amikor nem várja, és abban az órában,
amikor nem is sejti, - ura kegyetlenül megbünteti, és a képmutatók
sorsára juttatja. Ott aztán sírás és fogcsikorgatás lesz.
Mt 24,42-51
Elmélkedés:
Az evangéliumban szereplő okos szolga és a gonosz szolga egyaránt várja
egy ideig az Urat, aki azonban késik. A gonosz úgy gondolja, hogy előre
ki tudja számítani ura érkezését, addig pedig van bőven ideje, ezért
felhagy a várakozással és gonosz tetteket követ el. Sejti ő, hogy
valamikor meg fog érkezni az Úr, de arra számít, hogy sokáig tart a
késés. Bűnt követ el, amikor megszegi a hűséget, amikor nem elég
türelmes a várakozásban, s amikor társait ütlegelve nem gyakorolja a
szeretetet. Hűtlenségéért büntetésben részesül. Az okos szolga viszont,
aki a késés ideje alatt is kitart a hűségben, és továbbra is éber
marad, elnyeri jutalmát. Jézus szavaiból tudjuk, hogy érkezése az
utolsó időkben biztosan be fog következni, de annak ideje az ember
számára nem ismert. Ha tudnánk ugyanis, hogy mikor fog bekövetkezni a
nagy találkozás, könnyen számítgatásokba kezdenénk, s halogatnánk
megtérésünket. A könnyelműség és a felelőtlenség ebben az esetben
mindenképpen vétkesnek tekinthető, s nagy árat kell érte fizetnünk,
hiszen saját üdvösségünket tesszük kockára. A Jézussal való találkozás,
még akkor is, ha nem tudjuk pontos idejét, a reményt élteti bennünk,
mert ez üdvösségünk lehetősége. A keresztény remény sohasem a múlt,
hanem a jövő, az eljövendő találkozás felé fordul. Várakozásunkat és
reményünket egyedül Isten képes betölteni.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Jézus! Te az utolsó vacsorán megígérted tanítványaidnak, hogy
távozásod után elküldöd az Atyától a Vigasztalót, az Igazság Lelkét, s
ez az ígéret a feltámadásod utáni ötvenedik napon, pünkösdkor
teljesedett be. A Szentlélek eljövetele egykor megújulást hozott. Küldd
el nekünk is Lelkedet, hogy az élet tiszteletére, megbecsülésére,
megóvására tanítson minket! Jöjj el, Szentlélek, Urunk és éltetőnk!
Segíts minket az élet igéjének hirdetésében!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170831.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

[Napi e-vangelium] 2017-08-30

2017. augusztus 30. - Szerda

Jézus egyszer így korholta a farizeusokat: Jaj nektek, képmutató
írástudók és farizeusok! Olyanok vagytok, mint a fehérre meszelt sírok,
amelyek kívülről szépnek látszanak, belül azonban holtak csontjaival és
mindenféle undoksággal vannak tele. Így ti is kívülről igaznak
látszotok az emberek előtt, de belül tele vagytok képmutatással és
gonoszsággal.
Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Sírboltokat emeltek a
prófétáknak, feldíszítitek az igazak síremlékeit, és kijelentitek: "Ha
atyáink napjaiban éltünk volna, nem lettünk volna bűnrészesek a
próféták vérében." Ezzel ti magatok tanúsítjátok, hogy a próféták
gyilkosainak fiai vagytok. Nos, fejezzétek hát be, amit atyáitok
elkezdtek!
Mt 23,27-32
Elmélkedés:
Az önmagukat tökéletesnek és a vallásosságban mások számára példaképnek
képzelő farizeusok egyik bűne az volt, hogy nem hallgattak Isten
küldötteire, a prófétákra. A próféták ugyanis felemelték szavukat a
látszat-vallásosság ellen, s leleplezték mindazok kétszínűségét, akik
Isten szándékának teljesítése helyett az emberek tetszését keresték. A
farizeusi lelkülettel kapcsolatban Jézus a lényeget mondja ki, amikor
így fogalmaz: "kívülről igaznak látszotok." De csak kívülről, mert a
szívetek mégsem igaz Isten előtt! Az emberek ugyan elismeréssel
fordulnak felétek, de végső bírátok Isten lesz és nem az emberek! Isten
jól ismeri szívünk rejtett szándékait is, előtte semmit sem tudunk
titokban tartani. Őszinteséggel tartozunk Istennek, aki örömmel fogadja
bűnbánatunkat.
Kétségtelen, hogy sokszor nehéz elfogadni mások észrevételeit,
tanácsaikat, amikor bűneinkre és hibáinkra figyelmeztetnek minket.
Pedig a jószándékú iránymutatás segíthet minket abban, hogy ne
képzeljük magunkat mindenben tökéletesnek és másoknál kiválóbbnak. Ne
sértődjünk meg, ha valaki szóvá teszi hibánkat, hanem fontoljuk meg
azt. Még ha ő ezt rossz szándékkal vagy minket kigúnyolva tenné, akkor
is lelkünk javára válhat, ha megfontoljuk a tanácsokat és változtatunk
helytelen magatartásunkon.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Te mindig közeledsz felénk. Egész életünk várakozás, várakozás a
beteljesedésre. Nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik Benned, a
Veled való találkozásban. Kérünk, add, hogy már most, mai életünkben is
felismerhessük a jeleit annak, hogy találkozni akarsz velünk. Add, hogy
várakozásunk ne legyen hiábavaló.


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170830.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

[Napi e-vangelium] 2017-08-29

2017. augusztus 29. - Kedd, Keresztelő Szent János vértanúsága

Miután Jézus megkezdte nyilvános működését, Heródes Antipász király
elfogatta Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége,
Heródiás miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette
Heródest: "Nem szabad elvenned testvéred feleségét." Emiatt Heródiás
áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette.
Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember.
Ezért meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött,
mégis szívesen meghallgatta.
Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján lakomát
adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea
előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik, és
Heródes meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a
leányhoz: "Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked." Sőt meg is
esküdött: "Bármit kérsz, megadom neked, még az országom felét is." A
leány kiment, és megkérdezte anyjától: "Mit kérjek?" Anyja ezt felelte:
"Keresztelő János fejét." Erre visszasietett a királyhoz, és előadta
kérését. "Azt akarom, hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő
János fejét!" A király nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a
vendégekre való tekintettel nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött
egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az elment,
lefejezte őt a börtönben, és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a
leánynak, a leány pedig elvitte anyjának.
Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét,
és egy sírboltba temették.
Mk 6,17-29
Elmélkedés:
Szent Márk írásában részletesen beszámol a tanítványok missziós útra
küldéséről. Mesterük, Jézus azzal bízza meg őket, hogy az ő nevében
bűnbánatot és megtérést hirdessenek, továbbá hatalmat ad nekik a
betegek gyógyítására. Visszaérkezésüket követően a tanítványok
beszámolnak Mesterüknek az útjuk során történtekről, mindarról, amit
tanítottak és tettek. A tanítványok útnak indulása és visszatérése
között található Keresztelő Szent János vértanúságának története,
amelyet a mai napon olvasunk az evangéliumban. A történet Márk
evangélista szerinti ilyen elrendezése azt sugallja, hogy János sorsa
előrevetíti Jézus és tanítványai sorsát. Aki Krisztus tanítványa akar
lenni, annak vállalnia kell akár a halált is.
Jézus tanításának egyik eleme, hogy érdemes megfontolnunk mások
figyelmeztetését, s tanácsukat megfogadva igyekezzünk kijavítani
hibánkat. Heródes esete ennek ellenkezőjét példázza. Keresztelő János
jó szándékkal figyelmezteti a királyt bűnére, aki azonban nem
hallgatott erre, s végül új felesége, Heródiás gonoszságának engedett,
s kivégeztette a prófétát. Nem elég tehát meghallgatni a jótanácsot,
hanem annak megfelelően is kell cselekedni. Mert ha továbbra is
ragaszkodunk a helytelen magatartáshoz, talán végleg elszalasztjuk a
megtérés útjára való lépést.
Növekedjen bennünk Krisztus, hogy a róla szóló tanúságtételünk hiteles
legyen.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Istenünk, add, hogy a Te akaratodat mindig készségesen teljesítsük,
hogy Jézus bennünket is testvéreinek tekinthessen. E világ gondolatai
nem a Te gondolataid, e világ útjai nem a Te útjaid. Add, hogy ebben a
világban élve bátran vállalhassuk, hogy sokan ostobának tartanak
minket, mert szeretnénk a Te útjaidon járni. Vezess bennünket a Te
parancsaidnak útján, a hit útján végső célunk, a teljesség felé!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170829.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

[Napi e-vangelium] 2017-08-28

2017. augusztus 28. - Hétfő

Jézus egyszer így korholta a farizeusokat: Jaj, nektek, képmutató
írástudók és farizeusok! Elzárjátok a mennyek országába vezető utat az
emberek elől. Ti magatok nem mentek be oda, és azokat sem engeditek
odajutni, akik be szeretnének menni. Jaj, nektek, képmutató írástudók
és farizeusok! Tengert és szárazföldet bejártok, hogy egyetlen pogányt
megtérítsetek, és ha megtért, a kárhozat fiává teszitek, kétszerte
inkább, mint magatokat. Jaj, nektek, vak vezetők! Azt mondjátok: "Ha
valaki a templomra esküszik, az semmi; ha azonban a templom aranyára
esküszik, az kötelez." Ti, esztelenek és vakok! Hát mi nagyobb: az
arany vagy a templom, amely megszenteli az aranyat? - Továbbá azt
mondjátok: "Ha valaki az oltárra esküszik, az semmi, de ha a rajta lévő
áldozati ajándékra esküszik, az kötelez." - Ti, vakok! Hát mi nagyobb:
az áldozati ajándék vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot? Aki
tehát az oltárra esküszik az esküszik az oltárra és mindarra, ami rajta
van. Aki a templomra esküszik, az esküszik a templomra és arra, aki ott
lakik. Végül, aki az égre esküszik, az az Isten trónjára esküszik és
arra, aki a trónon ül.
Mt 23,13-22
Elmélkedés:
A mai evangéliumban Jézus nyíltan fejükre olvassa az írástudóknak és a
farizeusoknak hamis vallásosságukat, miszerint azt tartják a
legfontosabbnak, hogy az emberek lássák vallási buzgóságukat, s úgy
tekintsenek rájuk, mint a vallásosság mintaképére. Meg vannak győződve
arról, hogy magatartásukkal Isten tetszését is elnyerik. A farizeus
saját bűneit - ha egyáltalán egyet is őszintén beismer - szívesen rejti
el mások elől, mert ez lerombolná az emberek róla alkotott pozitív
képét. A látszat tehát fontosabb számára, mint az, hogy tiszta szívvel
és lélekkel imádja Istent és bűneit őszintén megbánva közeledjen
Istenhez. Helytelen vallási magatartásukkal megtévesztik az embereket.
Ők a felelősek a nép vallási életének vezetéséért, mégis rossz példát
mutatnak. Az volna ugyanis a hivatásuk, hogy az üdvösség felé vezessék
az embereket, ehelyett azonban az aprólékosan kidolgozott törvények
bonyolult rendszerével olyan vallási cselekedeteket követelnek az
egyszerű emberektől, amit lehetetlen megtartani.
A jézusi figyelmeztetés kapcsán felmerül bennünk a kérdés, vajon nem
lakik-e bennem is olyan farizeusi lelkület, amely másokat akadályoz az
üdvösség útján való haladásban? Hiteles vallásosságom olyan
tanúságtétel, amely utat nyit másoknak Jézus felé.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Istenünk, Fiad, Jézus országod örömhírét hirdette, gyógyulást hozott a
betegeknek, szabadulást mindazoknak, akiket fogva tart a bűn, a
gyöngeség, világosságot hozott azoknak, akik elvakultan, önmagukba
zárkózva élnek. Add, hogy életünket őhozzá tudjuk alakítani, aki a
törvényt nem megszüntetni jött. Add, hogy életünkön változtatni
tudjunk. Add, hogy ne öntelten éljünk, hanem figyeljünk mindig Őrá, aki
botránykő azoknak, akik nem fogadják el, de akik befogadják, azoknak a
számára az élet teljessége.


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170828.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

[Napi e-vangelium] 2017-08-27

2017. augusztus 27. - Évközi 21. vasárnap

Abban az időben: Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért,
megkérdezte tanítványaitól: "Kinek tartják az emberek az Emberfiát?"
Ezt válaszolták: "Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek,
mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának." Ő tovább kérdezte őket:
"Hát ti, kinek tartotok engem?" Simon Péter válaszolt: "Te vagy a
Krisztus, az élő Isten Fia." Erre Jézus azt mondta neki: "Boldog vagy
Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked,
hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és
én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt
rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a
földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel
lesz oldva a mennyben is. Akkor lelkére kötötte a tanítványoknak, el ne
mondják senkinek, hogy ő a Messiás.
Mt 16,13-20
Elmélkedés:
Isten hatalmas Fia
Jézus kérdése nap mint nap utolér minket: "Kinek tartotok engem?" Az
apostoloknak feltett egykori kérdés elől egy darabig ki lehet térni, el
lehet menekülni, de aztán utolér és naponta válaszra ösztönöz minket.
Válaszunknak a kereszt és a feltámadás titkából kell kiindulni. A
húsvéti esemény óta az Egyház többé nem tud Jézusra úgy gondolni és
róla szólni, hogy ne állnánk oda keresztjéhez és ne sietnénk
szüntelenül az ő üres sírjához, mert a kereszten az értünk szenvedő
Istent szemlélhetjük és az üres sír közelében láthatjuk meg Krisztust a
feltámadás dicsőségében. Ennek igazságát Szent Pál apostol így
fogalmazza meg a rómaiakhoz írt levelében: Jézus "a halottak közül való
feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult" (Róm 1,4). Mivel a
feltámadás elválaszthatatlan a kereszthaláltól, ezért az apostol
kijelentése az Úr halálára is vonatkozik, azaz a mi Urunk a szenvedés
vállalásával és kereszthalálával is Isten hatalmas Fiának bizonyult.
Szentnek azt nevezzük, ami az Istené, amit Isten lefoglalt magának,
amit az ember visszavonhatatlanul felajánlott, odaadott Istennek vagy
ami egyesült Istennel. Van szent idő, amelyet Istennek adunk, vannak
szent helyek, amelyeket az istentisztelet céljára foglalunk le és
használunk, és vannak felszentelt személyek, akik egészen átadják
magukat, életüket Istennek. Magától értetődő, hogy valóságos Istenként
Jézus szent. Ugyanakkor valóságos emberként is magán hordozza a
szentség jegyeit, mert ugyan mindenben hasonlóvá lett hozzánk,
emberekhez, a bűnt kivéve, azaz egész földi életében Istené maradt,
szent maradt, s ennek köszönhetően mutathatja meg számunkra az
életszentség útját, amelynek célja az Istennel való egyesülés. A bűn
kivételével tehát Jézus mindent magára vállal, ami az emberi létezést,
az emberi sorsot jellemzi, még az életnek azokat az elemeit is, amitől
mi emberként menekülni próbálnánk: az éhezést és a szomjazást, a
fáradtságot, az elutasítottságot, a megszégyenítést, a megaláztatást és
végül a szenvedést és a halált. Mindezek, azaz amit mi az emberi élet
árnyoldalának tartunk, megszűnnek a feltámadás után.
Mi pedig keressük a kapcsolatot vele, mert minden vallásnak ez az
Isten-keresés és Istennel való egyesülés a lényege és célja. A Fiúisten
azért lett emberré, hogy lehetővé tegye számunkra az Istennel való
személyes kapcsolatot. Keresztény emberként hisszük, hogy a kereszten
és a feltámadásában egyaránt Isten hatalmas Fiának bizonyuló Jézus
Krisztus személye vezet el minket az örökkévaló Istenhez és egyedül
Krisztus az üdvösség közvetítője. Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy
Krisztus tanítványai vagyunk, vele egyesülünk, ő az életünk és
életszentségre törekvésünk forrása. A vele való közösség és egyesülés
új emberré formál minket, azaz halálának és feltámadásának kegyelmi
hatása már keresztény életünk kezdetén, a megkeresztelkedésünkkor
megnyilvánul. Ezt az újjászületést Szent Pál apostol így foglalja
össze: "Nem tudjátok, hogy mindnyájan, akik megkeresztelkedtünk
Krisztus Jézusra, az ő halálára keresztelkedtünk meg? A keresztség
által ugyanis vele együtt a halálba temetkeztünk, hogy amint Krisztus
az Atya dicsősége által feltámadt halálából, úgy mi is új életet
éljünk" (Róm 6,3-4).
Jézus kérdése nap mint nap utolér minket: "Kinek tartotok engem?" Ezt a
kérdést az képes megválaszolni, aki újjászületett Krisztusban.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Te Simont, az egyszerű halászt Péternek, azaz
sziklának nevezted el. Az új név azt jelezte számára, hogy új
feladatot, küldetést kapott tőled. Ennek teljesítésére nem emberi
képességei, hanem a te megújító segítséged tette őt alkalmassá. Neki
adtad a mennyek országa kulcsait, az Egyház kulcsait. Segítsd minden
korban a pápát, hogy ajtót nyisson az emberek számára az üdvösség felé!
________________________________
Aktuális:
Azért, hogy a házasságra való felkészítésről együtt gondolkodjunk, Bíró
László püspök atya szeretettel hívja a paptestvéreket a
CSALÁDPASZTORÁCIÓS PAPI TALÁLKOZÓRA, amely LEÁNYFALUN, A SZENT GELLÉRT
LELKIGYAKORLATOS HÁZBAN lesz.
(2016 Leányfalu, Móricz Zs. u. 141.) lesz 2017. szeptember 25-től
27-ig.
Bővebb információ és jelentkezés:
http://katcsal.hu/hirek


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170827.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/