[Napi e-vangelium] 2017-04-22

2017. április 22. – Szombat

Miután húsvétvasárnap reggel Jézus feltámadt, először Mária Magdolnának
jelent meg, akiből (annak idején) hét ördögöt űzött ki. Magdolna elment,
és elvitte a hírt a gyászoló és szomorkodó tanítványoknak. Amikor a
tanítványok meghallották, hogy Jézus él, és hogy Magdolna látta őt, nem
hitték el neki. Ezután Jézus más alakban megjelent két tanítványnak
útközben, amikor vidékre mentek. Ezek visszatértek, és közölték a hírt a
többiekkel, de ők nekik sem hittek. Végül megjelent Jézus a tizenegy
(apostolnak), amikor éppen asztalnál ültek. Szemükre vetette
hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik
látták őt feltámadása után. Azután így szólt hozzájuk: „Menjetek el az
egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!"
Mk 16,9-15

Elmélkedés:

A feltámadás első hirdetői Mária Magdolna és az asszonyok voltak. Hiába
mondták el az apostoloknak találkozásukat az Úrral, ők nem hittek nekik. E
hitetlenség miatt kapnak szemrehányást Jézustól, amikor végre nekik is
személyesen jelenik meg. Erről olvasunk a mai evangéliumi részben. Úgy
tűnik, hogy az emberi tanúságtétel segíthet másokat a hit útján, de a
személyes találkozás nélkülözhetetlen. Később Tamás sem hisz
apostoltársainak, és saját szemével szeretné látni a Feltámadottat, meg
akar győződni arról, hogy az Úr valóban él. Talán érthető számunkra ez a
hitetlenség, Jézus számára mégis elfogadhatatlan. A hit azt kívánja
tőlünk, hogy biztos ismeretek és tudás nélkül is bízzunk a másik félben és
az ő szavának igazságában. A bizalom azt feltételezi, hogy igazmondónak
tartjuk a másik személyt. Ugyanakkor még a hívő embert is megkísérti
időnként a hitetlenség, a kételkedés, a bizonytalanság. Ezért kell
szüntelenül kérnünk Jézust: Növeld bennünk a hitet! Ezt kérték egykor az
apostolok is, kérjük mi is!
Elfogadom-e, elhiszem-e mások tanúságtételét Jézusról? Törekszem-e a
rendszeres találkozásra Jézussal az imádságban és a szentáldozásban?
Tanúságot teszek-e hitemről, hogy mások is eljussanak a hitre? Indulok-e
hirdetni Krisztus örömhírét?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Kérünk, Urunk, Istenünk, taníts meg bennünket arra, hogy helyesen kérjük
tőled azt, ami javunkra szolgál! Te kormányozd életünk hajóját magad felé,
minden viharvert lélek csendes kikötője! Mutasd meg az irányt, amerre
mennünk kell! Újítsd meg bennünk az engedelmesség lelkületét!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170422.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

[Napi e-vangelium] 2017-04-21

2017. április 21. – Péntek

Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a
Tibériás-tó partján: Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén
Didimusz (vagyis Iker), továbbá a galileai Kánából való Nátánáel, Zebedeus
fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: „Elmegyek
halászni." „Mi is veled megyünk" – felelték. Kimentek és bárkába szálltak.
De azon az éjszakán nem fogtak semmit. Amikor megvirradt, Jézus ott állt a
parton. A tanítványok azonban nem ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus
megszólította őket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?" „Nincs" – felelték.
Erre azt mondta nekik: „Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd
találtok." Kivetették a hálót, s alig bírták kihúzni a tömérdek haltól.
Erre az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: „Az Úr az!"
Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét –
mert neki volt vetkőzve –, és be-ugrott a vízbe. A többi tanítvány követte
a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a
parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. Amikor partot értek, izzó
parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik:
„Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok." Péter visszament, és
partra vonta a hálót, amely tele volt nagy halakkal, szám szerint
százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló. Jézus
hívta őket: „Gyertek, egyetek!" A tanítványok közül senki sem merte
megkérdezni: „Ki vagy?" – hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus fogta a
kenyeret, és adott nekik. Ugyanígy a halból is. Ez volt a harmadik eset,
hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent tanítványainak.
Jn 21,1-14

Elmélkedés:

A Jézus halála utáni napokban az apostolok azt gondolták, hogy egyetlen
lehetőség marad számukra: visszatérni eredeti foglalkozásukhoz. Az Úr
halálát követően ott kell folytatniuk életüket és munkájukat, ahol
abbahagyták akkor, amikor Jézus meghívta őket követésére. A mai evangélium
beszámolója szerint Péter és apostoltársai újra ott vannak a tavon,
bárkába szállnak, halászni indulnak, valamiből meg kell élniük, dolgozniuk
kell. Mintegy három évvel ezelőtt innen hívta el őket az Úr, s most talán
el is akarják felejteni a szomorú eseményeket. János evangélista
részletesen leírja munkájukat. Egész éjszaka a vízen vannak, fáradozásuk
mégsem hoz eredményt, egyetlen halat sem tudnak fogni. Gondolataik minden
bizonnyal az Úr kereszthalála körül forognak. Ebben a sikertelen,
csalódott helyzetben szólítja meg őket Jézus, de nem ismerik fel őt. Az
emmauszi tanítványok esetében már találkoztunk azzal, hogy látásukban
akadályozva vannak. Most az apostoloknál is erről van szó.
Jézus azt parancsolja nekik, hogy vessék ki a hálót halfogásra. Ne
felejtsük, hogy ők nem tudják, hogy Jézus mondja ezt nekik. Ha felismerték
volna őt, érthető volna azonnali engedelmességük. De miért fogadnak szót
egy idegennek, aki parancsot ad nekik? Miért vetik ki mégis a hálót egy
idegen kérésére? Mert halat akarnak fogni. Legalább ez adjon értelmet az
életüknek.
Ha felismerjük, hogy Jézus velünk van, és engedelmeskedünk neki, akkor
biztosan eredményes lesz szolgálatunk.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenem, csodálatos gondviselésed által mindannyian arra vagyunk hivatva,
hogy Krisztus testének tagjaivá váljunk. Minden egyes tagnak öröktől fogva
meghatároztad a maga feladatát, számolva minden ember adottságával. Ebben
a rendben örök előrelátásoddal részemre is kijelöltél egy helyet, ahol
szolgálnom kell. Uram, készen állok erre a szolgálatra! Kívánj tőlem akár
csöndes, hangtalan munkát, akár hősi elszántságot, nagy áldozatokat:
követlek, Uram!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170421.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

[Napi e-vangelium] 2017-04-20

2017. április 20. – Csütörtök

Abban az időben az Emmauszból visszatért tanítványok beszámoltak az úton
történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel Jézust a kenyértöréskor. Míg
ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük (Jézus), és
köszöntötte őket: „Békesség nektek!" Ijedtükben és félelmükben azt vélték,
hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: „Miért ijedtetek meg, és
miért támad kétely a szívetekben? Nézzétek meg kezemet és lábamat! Én
vagyok. Tapintsatok meg és lássátok, a szellemnek nincs húsa és csontja,
de amint látjátok, nekem van." Ezután megmutatta nekik a kezét és a lábát.
De örömükben még mindig nem mertek hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt
hozzájuk: „Van itt valami ennivalótok?" Adtak neki egy darab sült halat.
Fogta és a szemük láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk: „Ezeket
mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie mindannak,
amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak."
Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az írásokat. Majd így
folytatta: „Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap
fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell
hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek."
Lk 24,35-48

Elmélkedés:

A húsvéti jelenések sorozata folytatódik a mai evangéliumban. A feltámadt
Krisztus korábban megjelent az üres sírhoz érkező asszonyoknak, majd pedig
az Emmausz felé tartó két tanítványnak útközben, akik a kenyértöréskor
ismerték fel őt. Most pedig több személynek, az apostolok közösségének
mutatja meg magát. Nem lehet szó itt már egyéni képzelődésről, hiszen a
megjelenésnél egy nagyobb létszámú csoport van jelen, az apostolokon kívül
számos más tanítvány is. A jelenés valódiságát Lukács evangélista azzal is
igyekszik bizonyítani, hogy Jézus a jelenlévők szemeláttára eszik a halból
és megmutatja a keresztre feszítéskor szerzett sebhelyeit, amelyek
feltámadt testén is látszanak.
Az Úr cselekedetét és sebeit látva egyesek továbbra is csodálkoznak,
nehezen mernek hinni, mert valóban példa nélküli esemény, hogy valaki
visszatérjen a halálból az életbe. Láthatjuk, hogy a hit nem célba
érkezést, hanem utat és előrehaladást jelent.
A feltámadt Krisztust nem azonnal ismerjük fel, ahogyan szenvedésének,
halálának és feltámadásának értelmét is fokozatosan értjük meg. A
felismerés és megértés útján fontos szerepe van a Szentléleknek. Emellett
annak megértése is időt igényel, hogy küldetésünket felismerve elinduljunk
a Krisztusról szóló tanúságtétel útján. Kérem-e, engedem-e, hogy a
Szentlélek fokozatosan feltárja előttem a szenvedés és a feltámadás titkát
és felkészítsen a tanúságtételre?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Feltámadt Urunk! Te nem hagytad magára Tamás apostolt kételkedésében és
nem engedted, hogy a hitetlenség eluralkodjék lelkén. Teljesítetted
kérését, megengedted neki, hogy sebeidet megérintse. Nekünk is
segítségünkre sietsz, amikor megrendül hitünk vagy kételkedni kezdünk.
Erősítsd a mi hitünket! Vezess bennünket a hit útján! Segíts, hogy
eljussunk a feltámadásba vetett hitre, s Tamással együtt valljuk meg
hitünket: Én Uram, én Istenem! Hiszek feltámadásodban.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170420.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

[Napi e-vangelium] 2017-04-19

2017. április 19. – Szerda

Húsvétvasárnap ketten a tanítványok közül egy Emmausz nevű faluba mentek,
amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumra (két-három óra járásnyira) fekszik.
Útközben megbeszélték egymás között mindazt, ami történt. Míg beszélgettek
és vitatkoztak, egyszerre maga Jézus közeledett feléjük, és hozzájuk
szegődött. Ők azonban nem ismerték meg őt, mert látásukban akadályozva
voltak. Jézus megkérdezte őket: „Milyen dolgokról beszélgettetek egymással
útközben?" Erre szomorúan megálltak, és egyikük, akit Kleofásnak hívtak,
ezt válaszolta neki: „Te vagy talán az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki
nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?" Ő megkérdezte: „Miért, mi
történt?"
Azok ezt felelték: „A názáreti Jézus esete, aki szóban és tettben nagy
hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és elöljáróink
kiszolgáltatták őt, hogy halálra ítéljék, és keresztre feszítsék. Pedig mi
azt reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt. Azóta, hogy ezek történtek, már
három nap telt el, és néhány hozzánk tartozó asszony megzavart bennünket.
Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták ott a holttestét. Azzal a
hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt
állították, hogy él. Közülünk néhányan el is mentek a sírhoz, és úgy
találtak mindent, ahogyan az asszonyok mondták, őt magát azonban nem
látták."
Jézus erre így szólt: „Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek! Képtelenek
vagytok hinni abban, amit a próféták jövendöltek! Hát nem ezeket kellett
elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?" Azután Mózesen
kezdve valamennyi prófétából megmagyarázta, ami az írásokban őróla szól.
Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna
menni. De azok marasztalták és kérték: „Maradj velünk, mert esteledik, és
lemenőben már a nap." Betért tehát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz
ültek, kezébe vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta
nekik. Erre megnyílt a szemük, és fölismerték. De ő eltűnt előlük. Akkor
azt mondták egymásnak: „Ugye lángolt a szívünk, amikor útközben beszélt
hozzánk, és kifejtette az írásokat?" Még abban az órában útra keltek és
visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és
társaikat. Azok ezzel fogadták őket: „Valóban feltámadt az Úr, és
megjelent Simonnak!" Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan
ismerték fel Jézust a kenyértörésben.
Lk 24,13-35

Elmélkedés:

A feltámadt Krisztus húsvéti megjelenései közül az egyik legrészletesebben
leírt eset az emmauszi tanítványokkal való találkozás, amelyet a mai
evangéliumban olvasunk. Jézus kereszthalálát követően reményvesztetten és
csalódottan indulnak Jeruzsálemből a közeli faluba, Emmauszba, ahol
laktak. Csalódottságuk okát ők maguk mondják el a hozzájuk csatlakozó
személynek: az események nem úgy alakultak a Mesterrel, ahogyan ők
elképzelték. Az illetőt idegennek nézik, nem is sejtik, hogy Jézus
csatlakozott hozzájuk. Útközben ugyan lángoló szívvel hallgatják az idegen
szavait, amely a szenvedő messiásról szóló jövendölések magyarázata, de
nem ismerik fel, hogy az Úr tanítja őket. A kenyértörés sajátos
cselekedete fordulópontot hoz a történetbe. Ekkor nyílik meg szemük és
ismerik fel Jézust, aki azonban eltűnik előlük. A felismerést követően
késlekedés nélkül indulnak vissza az apostolokhoz Jeruzsálembe, hogy
elmondják nekik élményüket. A kenyértörés hitet ébresztett bennük és a
feltámadt Krisztus tanúivá tette őket.
A húsvéti ünnepek elmúltával visszatérünk a mindennapi életbe, napi
teendőinkhez, munkánkhoz. Ne feledkezzünk el arról, hogy a szentmisében, a
kenyértöréskor felismerhetjük az Urat. Minden szentmise során Jézus
megtöri a kenyeret számunkra és azt saját testeként adja nekünk. A
szentmise különleges alkalom arra, hogy az ige liturgiájában lángoló
szívvel hallgassuk tanítását, majd pedig az áldozat liturgiájában
részesedjünk az ő áldozatában és magunkhoz vegyük őt a szentáldozásban.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Nap mint nap szomjazok igazságodra, készséges
szívvel hallgatlak téged, aki utat mutatsz számomra. Tanulékony lélekkel
figyelek rád és kifejezem készségemet, hogy tanításod szerint akarok élni.
Alakítsd át életemet a te éltető és üdvösségre vezető igazságoddal!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170419.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

[Napi e-vangelium] 2017-04-18

2017. április 18. – Kedd

Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál. Amint
ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt,
két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a
másik a lábnál. Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?" „Mert elvitték
az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették." Ezzel hátrafordult,
és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az. Jézus
megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" Mária Magdolna azt
hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd
meg, hová tetted, hogy magammal vihessem." Jézus erre megszólította:
„Mária!" Mária felkiáltott: „Rabbóni!" – vagyis Mester. „Ne tartóztass! –
felelte Jézus. – Még nem mentem föl az Atyához. Te most menj
testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti
Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez." Mária Magdolna
elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat." – És elmondta,
amit az Úr üzent. Jn 20,11-18
Jn 20,11-18

Elmélkedés:

A húsvéti beszámolók nem titkolják el az apostolok, a tanítványok és az
asszonyok félelmét. Mindenki bizonytalan, kétségek között vergődik, amíg
nem találkozik a feltámadt Krisztussal. Ez a találkozás a hit forrása. Ez
szünteti meg a félelmeket és oszlatja el a kételkedést. A találkozás
ébreszti fel és növeli az örömöt. A találkozás indít a feltámadás
örömhírének továbbadására. A húsvéti történetekből azt is megtudjuk, hogy
a hit születése és erősödése az apostolok, a tanítványok és az asszonyok
esetében egy folyamat, fokozatosan jutnak előre a hitben. A mai
evangéliumi történet szerint Mária Magdolna sem az első pillanatban ismeri
meg a feltámadt Urat, hanem csak azt követően, hogy beszél vele, és nevén
szólítja őt Jézus. Valami elhomályosítja látását és azt gondolja, hogy a
sírkert gondozásával megbízott kertésszel beszélget. A személyes
hangvétel, a személyes megszólítás nyitja fel szemét, ennek köszönhetően
ismeri fel Jézust. A személyes megszólítás teszi számára lehetővé, hogy a
hit által lásson.
A hit út, amelyen lépésről lépésre haladunk. Ha az üres sír láttán sem
adjuk fel a keresést, akkor biztosan találkozhatunk az Úrral. A keresés és
a találkozás vágya a mi hitünknek, szeretetünknek és ragaszkodásunknak a
jele. Boldogok vagyunk, ha találkozhatunk a feltámadt Krisztussal, és
feltámadásának hirdetői lehetünk.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Úr Jézus, köszönjük, hogy közöttünk való jelenléteddel ajándékozol meg.
Utunkon erősítesz és bátorítasz. Add, hogy mélyen tudatában legyünk
jelenlétednek. Küldő szavadra örömmel válaszoljunk minden
cselekedetünkkel. Adj nekünk bölcsességet és alázatot, hogy felismerjük
jelenlétedet más testvéreink között is. Tégy eggyé bennünket!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170418.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

[Napi e-vangelium] 2017-04-17

2017. április 17. – Húsvéthétfő

Az asszonyok gyorsan elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel
futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre Jézus
jött velük szemben, és megszólította őket: „Üdv nektek!" Ők pedig
odasiettek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus
így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek,
hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem." Még úton
voltak, amikor néhány őr bement a városba, és jelentette a főpapoknak a
történteket. Ezek a vénekkel együtt tanácsot tartottak. Úgy határoztak,
hogy sok pénzt adnak a katonáknak, és meghagyják nekik: „Mondjátok azt,
hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a tanítványai, és ellopták
a holttestet. Ha tudomást szerez róla a helytartó, mi majd megnyugtatjuk,
és kimentünk benneteket." Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogy
meghagyták nekik. Ez a szóbeszéd mind a mai napig el van terjedve a zsidók
között.
Mt 28,8-15

Elmélkedés:

A húsvéti időszak evangéliumi szakaszainak témája elsősorban a feltámadt
Krisztussal való találkozás. Ezen elbeszélések bemutatják, hogy milyen
fordulatot eredményez valakinek az életében, ha találkozik a
Feltámadottal. A mai részletben asszonyokról olvasunk, akik vasárnap
hajnalban Jézus sírjához mennek. Az a szándékuk, hogy a szokások szerint
bebalzsamozzák a holttestet, mert pénteken, az ünnep közeledte miatt nem
volt erre idő. Nagy meglepetést okoz nekik, hogy a sír üres. Ott egy
angyalt látnak, aki hírül adja nekik az Úr feltámadását és azt kéri tőlük,
hogy induljanak és vigyék meg ezt a hírt az apostoloknak. Útközben
találkoznak a feltámadt Krisztussal, s ez a találkozás egészen váratlanul
éri őket. Ő bátorítja az asszonyokat, eloszlatja félelmüket. E
találkozásnak köszönhetően, amikor megérkeznek az apostolokhoz, már nem
csak az üres sírról számolnak be és nem csak azt mondják el, amit az
angyaltól hallottak, hanem személyes találkozásukról, élményükről is
beszámolnak, arról, hogy láthatták a feltámadt Krisztust.
Ezzel egy időben a sír őrzésével megbízott katonák találkoznak a főtanács
tagjaival, és közlik velük, hogy Jézus teste eltűnt a sírból, de ennek
okát nem tudják. A tanács tagjai azt kérik tőlük, mondják azt, hogy
elaludtak és eközben ellopták tanítványai Jézus holttestét. Ezzel a
jelenettel az evangélista egy másik lehetséges magyarázatot ad arra, hogy
miért üres a sír. A történet ezzel be is fejeződik. Számunkra marad annak
megválaszolása, hogy melyik magyarázatot hisszük el.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Te szeretsz engem a szenvedésben is! Uram, hiszek irántam való
jóságodban és szeretetedben. Biztosan tudom, hogy Te gondoskodsz rólam.
Sok kegyetlenség van a világban. De a világ minden természetes
összefüggésével együtt egy magasabb hatalomnak van alávetve. Hiszem, hogy
Te vagy a világ Ura és Teremtője. Hiszem, hogy minden a Te kezedben van,
minden ember, én is. Te Atyánk vagy, és szeretsz mindannyiunkat. Köszönöm,
hogy Te vagy az állandó változásban az élet nyugvópontja, amelyhez
tarthatom magam. Köszönöm, hogy szilárd életem van Benned, és így a jövőm
nincs a véletlenre bízva.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170417.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

[Napi e-vangelium] 2017-04-16

2017. április 16. – Húsvétvasárnap, Urunk feltámadása

A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna
kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre
elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és
hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!"
Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a
ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb
ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment
be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a
kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem
külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is,
aki először ért a sírhoz. Látta mindezt, és hitt. Addig ugyanis még nem
értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.
Jn 20,1-9

Elmélkedés:

Feltámadt Krisztus, reményetek!
A francia katolikus költő, Charles Péguy írt egy verset, nem is verset,
hanem egy hosszabb költeményt, amely reményről, pontosabban a keresztény
reményről szól. A költemény szerint az emberiség története egy
körmenetszerű nagy vonuláshoz hasonlít, amelyben egymás után sorakoznak a
nemzedékek, a körmenet élén pedig három nőalak halad egymás mellett, akik
a hitet, a reményt és a szeretetet, azaz a három isteni erényt jelképezik.
A bal oldalon a legidősebb nő lépked, nagyon céltudatosan, ő a hit
jelképe. A jobb oldalon egy középkorú nő, egy édesanya, ő szintén biztos
léptekkel halad előre. Középen pedig a legfiatalabb nő, egy kislány, aki
kettőjük kezébe kapaszkodik. Ez a kislány szinte elveszne köztük, ha nem
tartanák szorosan a kezét. Jobban szemlélve azonban kiderül, hogy
valójában ez a legkisebb alak halad elől, ő vezeti az egész menetet, a
remény húzza maga után a hitet és a szeretetet.
A húsvéti szentmise sajátos eleme a Szekvencia, amelyet az Alleluja és az
Evangélium előtt éneklünk. Ebben hangzik el az üres sír első tanúja felé a
kérés: „Mária Magdolna, mondd, mit láttál utadon!" És ő válaszolja: „Az
élő Krisztusnak sírját, feltámadt Urunk nagy diadalmát, angyalok
jelenését, Urunk halotti leplét. Feltámadt Krisztus, reményetek: Galileába
megy előttetek." És itt gondolkozzunk el egy kicsit ezen a kijelentésen,
hitvalláson: a feltámadt Krisztus a mi reményünk. A negyven napig tartó
böjti időszak elmúlta után átadjuk magunkat az örvendezésnek. Krisztus
földi élete szomorúan zárult, rengeteg bántalmazást kellett elviselnie az
emberek részéről, szenvednie kellett és meghalt. De ezzel nem ér véget a
történet, mert a mennyei Atya közbelép, feltámasztja őt a halálból és
ezzel új fejezet kezdődik az emberiség történetében. A megváltás
megtörtént a kereszten, egy pillanatra mintha megállt volna az emberiség
nagy menetének előrehaladása, mintha senki sem tudná, hogy most merre
kellene továbbhaladni, egyáltalán érdemes-e továbbmenni bármerre is, de
aztán a feltámadt Krisztus, aki a mi reményünk, a menet élére áll és
továbbvezet minket az örök élet felé. Reményünknek, az örök életbe vetett
reményünknek egyetlen szilárd alapja létezik: Krisztus feltámadása, ezt
ünnepeljük a mai napon.
Az evangéliumban az imént említett Mária Magdolnáról olvasunk, aki János
evangélista szerint elsőként ment Jézus sírjához és elsőként láthatta azt,
hogy a sír üres. A többi evangélista szerint ő és más asszonyok is mentek
a sírhoz hajnalban, hogy a pénteken este elmaradt balzsamozást elvégezzék.
Újra és újra elcsodálkozunk azon, hogy a feltámadás első tanúi asszonyok
és nem férfiak. Jézus férfiakat, tizenkét férfit választott ki, akiket
apostoloknak nevezett, hogy ők legyenek egész életének tanúi. És most, az
egyik leglényegesebb eseménynél nem ezek a férfiak, nem az apostolok
voltak az első tanúk, hanem asszonyok, akiket a zsidó társadalomban nem
tartottak egyenrangúnak a férfiakkal. Abban a korban vitás ügyekben a nők
tanúskodása érvénytelen volt, meg sem hallgatták őket, és most mégis
asszonyok lesznek az Úr feltámadásának tanúi, akik megviszik az örömhírt
az apostoloknak. A fentiek ismeretében persze, hogy üres asszonyi
fecsegésnek tartották, amit mondtak. Péter és János azonnal a sírhoz
szaladnak, hogy személyesen lássák, valóban üres-e a sír, mint ahogy azt
az asszonyok állítják.
Mindegy, hogy az asszonyokkal vagy az apostolokkal, de induljunk lélekben,
szaladjunk mi is az Úr sírjához! Hirdessük mi is: Krisztus feltámadt a
halálból, ő a mi reményünk!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Feltámadt Urunk, te azt a küldetést adtad apostolaidnak és
tanítványaidnak, hogy legyenek feltámadásod tanúi, hirdetői, és ők
engedelmeskednek kérésednek. Ennek köszönhetően kezdett el egykor terjedni
a feltámadás örömhíre, és lettek egyre többen hívőkké, csatlakoztak az
Egyházhoz, a benned és feltámadásodban hívők közösségéhez. E közösséghez
tartozunk mi is, akik megtapasztalhatjuk jelenlétedet, s akik szintén azt
a küldetést kapjuk, hogy legyünk a feltámadás hirdetői a világban. Segíts
minket, hogy feltámadásodba vetett hitünket mindig megvalljuk és az
üdvösség örömhírét apostoli buzgósággal terjesszük!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170416.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/