[Evangelium] 2016-05-14

2016. május 14. – Szombat

Amikor feltámadása után Jézus még együtt volt övéivel, Péter látta
egyszer, hogy utána jön az a tanítvány, akit Jézus szeretett. Az, aki a
vacsorán odahajolt hozzá, és megkérdezte: „Uram, ki az, aki téged elárul?"
Ennek láttára Péter Jézushoz fordult: „Uram, hát ővele mi lesz?" Jézus így
felelt: „Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem jövök, mit törődöl
vele? Te csak kövess engem!" Így a tanítványok között elterjedt az a
vélemény, hogy ez a tanítvány nem hal meg. Jézus azonban nem azt mondta:
„Nem hal meg", hanem: „Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem
jövök, mit törődöl vele?" Ez az a tanítvány, aki tanúságot tesz minderről,
és ezeket írta. Tudjuk, hogy igaz az ő tanúsága. Jézus még sok mást is
cselekedett. Ha egyenként mind megírnák, azt hiszem, az egész világ sem
tudná befogadni a könyveket, amelyeket írni kellene.
Jn 21,20-25

Elmélkedés:

Miként a Péter apostolnak adott megbízás előrevetítette az Egyház jövőjét
és jövőbeli feladatát (tegnapi evangélium), ugyanúgy a mai részlet is a
jövővel foglalkozik. Első pillantásra a közeljövőről, Péter apostol és a
„szeretett tanítványként" megnevezett János apostol, az evangélium
szerzője sorsáról van csupán szó, a szöveg azonban ennél több üzenetet
hordoz. Péter nem csak különleges megbízást kapott az Úrtól, hanem
halálával is követte Mesterét. Miként Jézus kereszthalálára úgy tekintünk,
mint Istent megdicsőítő cselekedetre, ugyanúgy mindazok halála, akiket
hitükért megölnek, Istennek szerez dicsőséget. A vértanúságot elszenvedő
személyt Isten jutalmazza meg azért, hogy hűségesen kitartott hitében, és
semmiféle veszély, még a halálos fenyegetés sem tántorította el. Péter is
méltó volt a vértanúságra, egészen odaadta életét Krisztusért, amely annak
bizonyítéka, hogy szóbeli szeretetvallomása mögött komoly elköteleződés
állt.
János evangélista írásának utolsó sorai megvilágítják a szerző szándékát:
bemutatni Krisztusnak, az Isten Fiának titkát, amely kimeríthetetlen titok
az ember számára. Amit viszont megismerünk Krisztus titkából, életéből és
főként megváltó halálából és feltámadásából, az elegendő ahhoz, hogy
kövessük őt és neki ajánljuk életünket.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Vigasztald Uram, a szegény lelkeket szenvedéseikben, és örvendeztesd meg
őket örök világosságoddal! Engedd, Uram, hogy szent szenvedésed ereje
által minden bűnös megtisztuljon, elnyerje kegyelmedet és eljusson
országodba, az örök boldogságra!
Canisius Szent Péter

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160514.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2016-05-13

2016. május 13. – Péntek

Amikor (feltámadása után egy alkalommal) Jézus megjelent tanítványainak és
velük étkezett, megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, János fia, jobban
szeretsz-e engem, mint ezek?" Péter így szólt: „Igen, Uram, te tudod, hogy
szeretlek." Erre Jézus azt mondta neki: „Legeltesd bárányaimat!"
Aztán újra megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz te engem?" Ő azt
felelte: „Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek!" Erre azt mondta neki:
„Legeltesd juhaimat!"
Majd harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz engem?"
Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?", és
ezt válaszolta: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!"
Jézus pedig ismét ezt mondta: „Legeltesd juhaimat! Bizony, bizony, mondom
neked: Amikor még fiatal voltál, felövezted magad, és oda mentél, ahová
akartál. De ha megöregszel, kiterjeszted karjaidat. Más fog felövezni
téged, és oda visz, ahova nem akarod." Azt jelezte e szavakkal, hogy
(Péter) milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. Azután még
hozzátette: „Kövess engem!"
Jn 21,15-19

Elmélkedés:

A mai és a holnapi evangéliumban János evangéliumának utolsó sorait
olvassuk, amely részekkel lezárul a húsvéti időszak. Péter megbízása
jövőbe mutató cselekedet Jézus részéről, amely pontosan meghatározza mind
az Egyház, mind az egyházi vezetők feladatát. A megbízást Péter háromszori
vallomása előzi meg. Az a tény, hogy Jézus egymást követően háromszor
kérdezi meg Pétertől, hogy szereti-e őt, azt jelzi, hogy az Úr többet,
nagyobb szeretetet vár tőle. Jogosnak tűnik tehát az igény, hogy az
egyházi vezetőknek nagyobb szeretetet kell tanúsítaniuk, mint az átlagos
hívőknek, s ennek Isten és az emberek felé egyaránt meg kell nyilvánulnia.
Aki bármilyen vezető szerepet vállal vagy kap az egyházi közösségben,
annak a szeretet példaképévé kell válnia, s ez nem csupán a szavak, hanem
a cselekedetek szintjére is igaz.
Az Irgalmasság Évében külön is ki kell emelnünk ezt a szempontot, hiszen a
keresztény hívők odafigyelnek elöljáróik és vezetőik életvitelére és
cselekedeteire, amely erőforrás számukra, és arra ösztönzi őket, hogy
maguk is a tevékeny szeretet útjára lépjenek. Egyházi közösségeink jövője
nem az emberi bölcsességen és nem is a vezetők bölcsességén múlik, hanem
azon, hogy mennyire értjük meg és valósítjuk meg mindannyian, tehát
vezetők és vezetettek egyaránt azt, amit Krisztus kér tőlünk.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Egyháznak Anyja, aki az utolsó vacsora termében a tanítványok között az új
népért és pásztoraiért imádkoztál; eszközöld ki a papoknak az ajándékok
teljességét, Apostolok Királynője!
Szent II. János Pál pápa

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160513.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2016-05-12

2016. május 12. – Csütörtök

Abban a időben Jézus az égre emelte szemét és így imádkozott: Szent Atyám,
nemcsak tanítványaimért könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni
fognak bennem. Egyek legyenek mindnyájan! Amint te, Atyám, bennem vagy és
én tebenned, úgy legyenek ők is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy
te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyet nekem adtál,
hogy egyek legyenek, amint mi egyek vagyunk: én őbennük, te énbennem, hogy
így ők is teljesen egyek legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél
engem, és szereted őket, amint engem szerettél. Atyám! Azt akarom, hogy
akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok s lássák
dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mivel már a világ teremtése előtt
szerettél engem. Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s
ők is megismerték, hogy te küldtél engem. Megismertettem velük nevedet, és
ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük
legyen, és én is őbennük legyek.
Jn 17,20-26

Elmélkedés:

A mai evangéliumban tovább olvassuk Jézusnak az utolsó vacsorán mondott
imáját, amelyet az Atyához címzett. Az előzményekben apostolaiért,
tanítványaiért imádkozott, most pedig azokért, akik az ő szavukra,
tanúságtételükre hinni fognak benne, követőivé válnak. A mi Urunk tehát
előrelátó módon gondol mindazokra, akik az ő közösségéhez, az Egyházhoz
kapcsolódnak. A későbbi korok hívői sincsenek tehát rosszabb helyzetben a
hit útján járva, mint az egykori tanítványok, akik Jézus kortársai és az
események szemtanúi voltak. Az Úr minket is belefoglalt imájába.
Az imának ez a részlete két dologról tanúskodik. Egyrészt arról, hogy
Jézus közösséget akar. Azt akarta, hogy az Egyház közössége folytassa az ő
szolgálatát, amely az igazság hirdetését és a szeretetszolgálatot egyaránt
jelenti. Másrészt azt az üzenetet hordozza, hogy az Úr meg van arról
győződve, hogy amíg ez a világ létezik, addig lesznek követői a földön.
Más vallások térhódítását látva sok keresztény ember nyugtalankodik,
aggódik napjainkban: vajon nem tűnik el a kereszténység? Jézus szavai
alapján biztosan állíthatjuk: ha életünk igazi tanúságtétel, ha kitartunk
a békességben és ha szeretettel szolgáljuk embertársainkat, akkor
vallásunk megmarad, és jel lesz az idők végéig. Isten velünk van!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Drága Vigasztalónk! Téged küldött el a mi Urunk, Jézus Krisztus, hogy
miután ő elmegy tőlünk, te légy velünk életünk minden pillanatában, te
erősíts minket és vezess az igazságra, te irányítsd lépteinket, hogy le ne
térjünk arról a keskeny útról, amelyet ő jelölt ki nekünk. Szentlélek
Úristen! Szent adományaidból kérünk, bőségesen juttass nekünk, hogy azokat
felhasználva minél buzgóbban munkálkodhassunk Isten országának építésén.
Te légy velünk, amikor imádkozunk, te légy köztünk, amikor az Úrnak
énekelünk, és akkor is, amikor az ő szent nevét dicsőítjük! Kérünk, segíts
minket terjeszteni az evangéliumot! Segítsd szélesre tárnunk szívünk
kapuját, hogy amikor az örömhír boldogságáról beszélünk másoknak, ők is
megérezhessék az Isten végtelen szeretetét! Szentlélek Istenünk! Jöjj el
szívünkbe, áradj szét lelkünkben!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160512.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2016-05-11

2016. május 11. – Szerda

Abban az időben Jézus az égre emelte szemét, és így imádkozott: Szent
Atyám, tartsd meg a te nevedben azokat, akiket nekem adtál, hogy egyek
legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megőriztem nevedben azokat, akiket
nekem adtál. Megtartottam őket, és senki más nem veszett el közülük, csak
a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az írás. Most tehozzád megyek, ezeket
pedig elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. Átadtam
nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók,
amint én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem tőled, hogy vedd el
őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Hiszen nem a
világból valók, amint én sem vagyok a világból. Szenteld meg őket az
igazságban, mert a te tanításod igazság. Amint te elküldtél engem a
világba, úgy küldöm én is őket a világba. És értük szentelem magamat, hogy
ők is megszentelődjenek az igazságban.
Jn 17,11b-19

Elmélkedés:

Az utolsó vacsorán Jézus az Atyához imádkozott apostolaiért, ezt olvassuk
a mai evangéliumban. Az imában az apostolok úgy szerepelnek, mint a
közösség, az Egyház képviselői. Rájuk, mint az Egyház alapjaira bízza
Jézus művének folytatását, az Isten országáról szóló örömhír hirdetését,
az emberek üdvösségre vezetését. Az Egyház annak köszönhetően képes
ellátni ezt a szolgálatot évszázadokon és évezredeken keresztül az idők
végezetéig, hogy Jézus kinyilatkoztatta, megmutatta az Atyát, feltárta
előttünk az Atya üdvözítő szándékát és közvetítette számunkra az Atya
meghívását az üdvösségre, az örök életre. Jézustól tudjuk meg azt, hogy a
mennyei Atya szeretettel fordul a világ és az ember felé, terve van az
emberrel, amelyet üdvözítő isteni tervnek nevezünk, valamint azt is, hogy
az Atya az ő Fiában, Jézusban mutatja meg számunkra az utat, amelyen
eljuthatunk hozzá.
Szintén Jézustól tudjuk, hogy Isten gyermekeivé fogad minket, aminek
köszönhetően gyermeki bizalommal fordulhatunk hozzá minden kérésünkkel,
hiszen ő kész bennünket segíteni, és megad nekünk mindent, ami lelkünk
üdvösségét szolgálja. Jézus az üdvösség egyedüli közvetítője, aki elvezet
minket az Atyához. Bűnökkel terhelt életünk nem lehet akadály az
üdvösségre jutásban, mert az Atya irgalmas és megbocsátó.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Jézusom! Hálát adok neked, hogy feltételek nélkül elfogadsz engem, hozzád
tartozom, és nem mondasz le rólam. Hálát adok, hogy kegyelmed halálom
napjáig ingyenes, hogy teljes jóságodban nem hiányosságaimat kéred számon
tőlem. Hálát adok, hogy számodra nem veszhetek el soha, ha el is fordulok
tőled, te akkor is rám találsz. Nem akkor jössz, ha várom, hanem ha nem
számítok rá. Csöndesen átölelsz, befogadsz határtalan szeretetedbe.
Elhiszem, hogy a szemedben nem létezik a rossz, csak az örök lehetőség,
hogy bennem élve, általam kifejezd magad. Szólj rajtam keresztül,
nyilvánulj meg bennem, hogy többé már ne én legyek a fontos, hanem csak
te. Segíts, hogy közvetítsem jelenléted a világban.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160511.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2016-05-10

2016. május 10. – Kedd

Jézus az utolsó vacsorán tekintetét az égre emelte, és így imádkozott:
„Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen
téged! Te hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy mindenkinek, akit
neki adtál, örök életet adjon. Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek
téged, az egy igaz Istent, és Jézus Krisztust, akit te küldtél. Én
megdicsőítettelek téged a földön. A feladatot, amelyet rám bíztál,
teljesítettem. Atyám, most te dicsőíts meg engem azzal a dicsőséggel,
amelyben részem volt nálad a világ teremtése előtt! Kinyilatkoztattalak
téged az embereknek, akiket e világból nekem adtál. Tieid voltak, és nekem
adtad őket. Tanításodat megtartották. Most már tudják, hogy minden, amit
nekem adtál, tőled van. Hiszen én a tőled vett igéket mondtam el nekik, ők
pedig elfogadták: megismerték az igazságot, hogy tőled jöttem, és hittel
elfogadták, hogy te küldtél engem. Értük könyörgök. Nem a világért
könyörgök, hanem értük, akiket nekem adtál. Tieid ők– hiszen a tied
mindaz, ami az enyém, és minden az enyém, ami a tiéd –, és én
megdicsőültem bennük. Én nem maradok tovább itt e világban, ők azonban a
világban maradnak. Én most hozzád megyek."
Jn 17,1-11a

Elmélkedés:

Az utolsó vacsora leírása sorában új részhez érkeztünk. Az eddigiekben
Jézus a jelenlévőkhöz intézte szavait, mostantól viszont a mennyei
Atyához. Tehát már nem egy beszédet mond, hanem imádkozik, s az ő imája
feltárja számunkra a megváltás számos elemét, titkát. Egyedül János
evangéliumában olvashatjuk ezt az imát, az áldozatát meghozni szándékozó,
a szenvedést és az önfeláldozást önként vállaló Fiú imáját, amelyet az
áldozatot kérő és elfogadó mennyei Atyához intéz.
Mai elmélkedésünkben ne részletezzük az ima tartalmát, hanem arra
figyeljünk, hogy az utolsó vacsora eseményei miként jelennek meg a mi
szentmisénkben. Az utolsó vacsora a lábmosással, egy megtisztulási
szertartással kezdődött, amely a szentmise elején bűnbánati szertartásban,
mint lelki megtisztulásban jelenik meg. Ezt követte Jézus tanítása,
amelynek megfelel a szentmise tanító része az olvasmányokkal, a
zsoltárral, az evangélium felolvasásával, valamint annak magyarázatával, a
szentbeszéddel. Az utolsó vacsora harmadik szakaszában Jézus imádkozik és
felajánlja önmagát az Atyának. A szentmisében ugyanez ismétlődik meg,
pontosabban válik jelenvalóvá, Jézus felajánlja önmagát és mi is
felajánljuk az ő áldozatával együtt önmagunkat Istennek. A szentmisén
érdemes tudatosan odafigyelnünk ezekre a részekre, így válik részvételünk
valóban áldozattá.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Könyörülj rajtam, Uram, Jézus Krisztus, mint ahogy a jobb latoron
könyörültél! Hatalmas kegyelmedbe ajánlom értelmemet, lelkemet, testemet,
becsületemet és minden javamat. Oltalmazz engem és szeretteimet, minden
embertársamat a gonosztól, kártól és veszedelemtől. Öld ki belőlünk a bűn
átkát, és add, hogy új életet éljünk!
Canisius Szent Péter

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160510.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2016-05-09

2016. május 9. – Hétfő

Amikor az utolsó vacsorán Jézus elmondta búcsúbeszédét, tanítványai
megjegyezték: „Most nyíltan beszélsz, nem hasonlatokban. Most elismerjük,
hogy mindent tudsz, és nincs szükség rá, hogy valaki is kérdezzen. Ezért
hisszük, hogy Istentől jöttél." Jézus így felelt: „Most hisztek? Eljön az
óra – már el is jött –, amikor szétszéledtek, ki-ki a maga útján, és engem
magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Mindezt
azért mondtam nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban
üldözést szenvedtek; de bízzatok! Én legyőztem a világot."
Jn 16,29-33

Elmélkedés:

Az utolsó vacsorán mondott beszédében Jézus arra törekedett, hogy
felkészítse övéit arra az időszakra, amikor ő már nem lesz velük. Így
fogalmaz: „A világban üldözést szenvedtek; de bízzatok! Én legyőztem a
világot." Figyelmeztetés és bátorítás is ez egyben. Vajon Jézus miért érzi
szükségesnek, hogy a rájuk váró nehézségekre figyelmeztesse és egyúttal a
kitartás fontosságára emlékeztesse tanítványait egy olyan helyzetben,
amikor ők kifejezetten megvallották hitüket? Hiszen szavai azt követően
hangzanak el, hogy tanítványai örömmel jelentették ki: „Hisszük, hogy
Istentől jöttél." Hitvallásuk azt sugallja, hogy a Jézussal töltött
mintegy három esztendő nem volt hiábavaló. A Mester tanítása meghozta
gyümölcsét. Jézus szándéka, hogy elindítsa őket a hit útján, megvalósulni
látszik. Miért hangzik el mégis a figyelmeztetés?
A tanítványok valóban sokat haladtak előre a hit útján, de még hátra van
hitük legnagyobb próbája, Jézus halála, majd pedig a másik próbatétel az
lesz számukra, hogy hitükért bántalmazni, üldözni fogják őket. Erre
szeretné Jézus felkészíteni őket. Ezért bátorítása nem szólhat másról,
mint az ő győzelméről a világ fölött. Az ő segítségével minden követője
képes arra, hogy hűséggel kitartson a hitben. Az Úr imája, figyelmeztetése
és bátorítása nekem is szól.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Boldogabbak legyenek az emberek Uram, érezze és tudja meg mindenki, akit
ma elém küldesz, legyen akár ellenség vagy jó barát, hogy csak a javát
akarom, és őszintén megbízhat bennem. Kérlek, adj erőt, hogy a mai napom
utolsó percéig mindenkivel csak jót tehessek, hogy elviselhetőbbé, jobbá
váljék a világ s körülöttem boldogabbak legyenek az emberek!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160509.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2016-05-08

2016. május 8. – Vasárnap, Urunk mennybemenetele

Feltámadása után Jézus utoljára jelent meg az apostoloknak, és így
búcsúzott el tőlük:
„Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnapon fel kell
támadnia a halálból. Az ő nevében Jeruzsálemtől kezdve minden népnek
megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni. Ti vagytok ezeknek tanúi. Én meg
elküldöm nektek Atyám megígért ajándékát. Maradjatok a városban, míg erő
nem tölt el benneteket a magasságból."
Ezután kivezette őket Betánia közelébe, és kezét fölemelve megáldotta
őket. Áldás közben eltávozott tőlük, és fölemelkedett az égbe. Ők
leborulva imádták. Aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. Állandóan
ott voltak a templomban, dicsérték és magasztalták Istent.
Lk 24,46-53

Elmélkedés:

Az Úrnak szüksége van rám
Egy Pápua Új-Guinea szigetén szolgáló misszionáriust meglátogat a rendi
elöljárója. Érdeklődve hallgatja a bennszülöttek életéről szóló
beszámolókat és járja végig a kis falvak egyszerű templomait. Szívesen
beszélget a helyiekkel. Nem a messziről jött ember bölcsességével akarja
elkápráztatni a helyieket és még jótanácsokkal sem igyekszik ellátni a
misszionáriust, hanem inkább tanulni akar, tapasztalatokat szeretne
szerezni. Maga is meglepődik azon, hogy az egyszerű emberek mennyire
fogékonyak a krisztusi igazságra, örömhírre, és mennyire önfeledten tudnak
ünnepelni a szentmisén. A látogatás során a misszionárius atya egyszerű
lakását is megnézi. A szobát szinte uralja egy hatalmas kép egy szamárról.
Mondja is az atyának: más misszionáriusok szobájában mindenhol nagyméretű
kereszteket találtam. Mit keres itt ez a szamár? Az idős atya mosolyogva
válaszolja: én vagyok a szamár, az Úr szamara. Életem során mindig azt
tapasztaltam, hogy az Úrnak szüksége van rám és én örömmel álltam
rendelkezésére.
A misszionárius története Jézus jeruzsálemi bevonulását juttatja eszünkbe,
és ő is erre utalt, amikor püspökének a szamárról beszélt. Jeruzsálembe
érkezése előtt Jézus arra kérte tanítványait, hogy menjenek be a városba,
ahol találnak majd egy szamarat és azt hozzák el neki. Ha valaki
megkérdezi őket, hogy miért viszik el a szamarat, akkor válaszolják azt,
hogy az Úrnak van rá szüksége.
Krisztus missziós parancsát csak ezzel a lelkülettel lehet teljesíteni: az
Úrnak szüksége van rám, miként egykor szüksége volt a jeruzsálemi
szamárra. Ezt a lelkületet alázat és szolgálatkészség jellemzi. Az Úr
parancsát olvassuk a mai ünnep evangéliumában, amelyet mennybemenetele
előtt mondott tanítványainak: „Az ő nevében Jeruzsálemtől kezdve minden
népnek megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni." Jézus befejezte földi
küldetését, teljesítette mindazt, amire az Atya kérte. Engedelmes,
mindhalálig engedelmes szolgának bizonyult, aki ilyen módon is példát
mutat minden követőjének, nekünk is, hogy milyen lelkülettel érdemes
Istent szolgálnunk. Soha nem kereshetjük önmagunk dicsőségét, hanem az
Egyház szándékának megfelelően kell tanúságot tennünk Isten szeretetéről.
Jézus nem csupán apostolait és egykori tanítványait kéri a tanúságtételre,
hanem bennünket is. Jézus felszólítása minden keresztény embert arra
indít, hogy elinduljunk a másik ember felé és találkozzunk vele. Isten
szeretetét, a megváltás örömhírét visszük nekik és az üdvösség útját
szeretnénk megmutatni. Mennyire csodálatos, hogy Isten munkatársai
lehetünk ebben, mert ő megbízik bennünk és számít ránk. És mennyire
csodálatos az, hogy amikor találkozunk a másik emberrel, akkor benne magát
Istent ismerhetjük fel! A világ felé elindulást és az önmagunkból való
kilépést egyaránt jelenti ez. Ha önző módon magunkba zárkózunk és csak
önmagunk világának megvédésére törekszünk, akkor aligha közvetíthetjük
Isten szeretetét. A másik emberrel való szeretetteljes találkozás Istennel
egyesít minket, mert ahol megvalósul a szeretet az emberek között, ott
jelen van Isten.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Földi küldetésedet befejezvén visszatértél a
mennybe, az Atya közösségébe, s ezzel megmutattad, hogy hová vársz
bennünket. Megígérted, hogy elküldöd a Szentlelket, aki megerősít minket a
tanúságtételben. Várjuk Szentlelked eljövetelét, aki megtanít bennünket
arra, hogy az Egyház tagjaiként az evangélium örömhírét terjesszük a
világban. E küldetésünk teljesítése közben sem feledkezünk el végső
célunkról, azaz arról, hogy a mennybe jussunk.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160508.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium