2015. február 7., szombat

[Evangelium] 2015-02-07

2015. február 7. – Szombat

Abban az időben az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak
mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: „Gyertek ti
is, a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit!" Mert
olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem maradt idejük.
Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre, hogy magukban
legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan megtudták. Erre
minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket. Amikor Jézus
kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak,
mint a pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket sok mindenre.
Mk 6,30-34

Elmélkedés:

Fáradhatatlan. A mai evangéliumi leírás szerint talán ez a leginkább
jellemző Jézus magatartására, szolgálatára. Miközben körülötte mindenki
fáradt, ő fáradhatatlanul végzi feladatát. A tanítványok visszatérnek
útjukról és beszámolnak Mesterüknek tevékenységükről. Nem tudjuk pontosan,
hány napig vagy hétig voltak távol, mindenesetre Jézus észreveszi
kimerültségüket, fáradtságukat. Ez utóbbi természetesen arról tanúskodik,
hogy küldetésüket nagy lelkesedéssel, odaadással végezték, nem lustán vagy
kelletlenül. Nem csoda, ha elfáradtak, szükségük van a pihenésre, ezt
szeretné számukra biztosítani Jézus.
Közben a nép Jézust keresi. Nem a tanítványok pihenését akarják
megzavarni, hanem Jézust szeretnék hallgatni. Láthatjuk, hogy napokon,
heteken keresztül kitartanak mellette. Akár nagyobb távolságokat is
képesek megtenni, hogy láthassák, hallhassák őt. Szinte észre sem veszik,
hogy nincs ennivalójuk, mert fontosabb számukra az Úr tanításának lelki
tápláléka. Minderről a csodálatos kenyérszaporítás esete jól tanúskodik.
Nyugodtan állíthatjuk, hogy az emberek is fáradtak, kimerültek, hiszen
napokon keresztül követik Jézust, kitartanak mellette. Jézus pedig nem
pihen. Fáradhatatlanul tanít, mert tudja, hogy az embereket felüdíti
szava.
Mindennapi fárasztó teendőim mellett van-e időm Jézust hallgatni?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, a te szavadban csodálatos erő, nagyszerű hatalom rejtőzik. Egykor
emberek tömegeit volt képes megmozgatni, útnak indítani, mert a te
szavadra, mint isteni igazságra voltak szomjasak az emberek. A mennyei
Atyához való visszatérésedkor emberekre bíztad szavadat, igehirdetőkre,
akik örömhírként adták tovább mindazt, amit tőled hallottak. Uram, Jézus,
ma én is a te szavadat szeretném hallgatni, a te szavadnak szeretnék
engedelmeskedni, a te szavadból szeretnék erőt meríteni, a te szavadban
szeretném felfedezni a remény forrását, a te szavadra szeretném bízni
magamat és a te szavadat szeretném hirdetni, mert tudom, hogy a te szavad
igazság, a te szavad bölcsesség, a te szavad boldogság, a te szavad élet,
a te szavad az örök élet tanítása.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-02-07
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150207.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. február 6., péntek

[Evangelium] 2015-02-06

2015. február 6. – Péntek

Heródes Antipász király is értesült Jézus tetteiről, mert híre messze
földön elterjedt. Azt gondolta, hogy Jézusnak azért van csodatevő ereje,
mert Keresztelő János támadt fel benne a halálból. Voltak azonban, akik
azt állították Jézusról, hogy ő Illés. Ismét mások azt hirdették, hogy
próféta; olyan, mint egy a többi próféta közül. Ennek hallatára Heródes
továbbra is azt gondolta magában: „Ő János, akinek fejét vétettem. Ő
támadt fel a halálból." Heródes volt ugyanis az, aki embereivel elfogatta
Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás
miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest:
„Nem szabad elvenned testvéred feleségét." Emiatt Heródiás áskálódott
ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis
félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért meg akarta őt
menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis szívesen
meghallgatta. Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján
lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea
előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik és Heródes
meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz:
„Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked". Sőt meg is esküdött: „Bármit
kérsz, megadom neked, még az országom felét is". A leány kiment, és
megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?" Anyja ezt felelte: „Keresztelő János
fejét". Erre visszasietett a királyhoz, és előadta kérését: „Azt akarom,
hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!" A király
nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel
nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal,
hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta
fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának.
Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és
egy sírboltba temették.
Mk 6,14-29

Elmélkedés:

A tanítványok missziós útra küldése és visszatérése közé Márk evangélista
beilleszti Keresztelő János halálának történetét. Az eset annyiban
kapcsolódik az előzményekhez, hogy Jézus személyét illetően merülnek fel
kérdések az emberekben, így Heródesben is. Jézus csodáiról hallva ő azt
gondolja, hogy az általa kivégeztetett Keresztelő János tért vissza. A
politikai hatalom képviselői részéről tehát megjelenik a félelem. Jézus
tanítása és rendkívüli csodái ugyanis „messze földön elterjedtek." Szavai
és cselekedetei olyan nagy hatással vannak a népre, amire már a hatalmat
gyakorlók is felfigyelnek. Egészen lehetetlen gondolat születik meg
Heródes fejében: az általa lefejeztetett János támadt fel a halálból.
Vélekedése hátterében egyrészt a Jézustól való félelem fedezhető fel,
másrészt attól félhetett, hogy ha valóban Keresztelő János támadt fel,
akkor cselekedetéért felelősségre fogják vonni. Lelkiismeret-furdalása
inkább csak félelemből fakadt és nem mozdítja őt a bűnbánat irányába.
A későbbiekben látni fogjuk, hogy a politikai hatalmat gyakorlók mellett a
vallási vezetőknél is megjelenik a Jézustól való félelem, amikor ők is
értesülnek arról, hogy milyen nagy hatással tanítja a népet és milyen
csodákra képes. Őket is saját hatalmuk, befolyásuk, tekintélyük féltése
jellemzi, ami odáig vezet, hogy elhatározzák Jézus halálát és véghez is
viszik.
Mi indít engem Jézus felé?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus! Körülöttem a romlás, a pusztulás sokféle jelét látom.
Önmagukat pusztító embereket és saját világukat pusztító, élhetetlenné
tevő embereket. És te engem nevezel a föld sójának, a világ sójának és a
romlást megállító sónak. Tudom, hogy ebben a világban kell élnem, de
hozzád tartozva, hogy a te örömhíred, a te tanításod, a te igazságod jó
ízét adhassam a világnak. Éljen bennem a krisztusi íz: az öröm és a
jóakarat.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-02-06
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150206.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. február 5., csütörtök

[Evangelium] 2015-02-05

2015. február 5. – Csütörtök

Abban az időben: Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte
őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta
nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret,
sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot
ne vegyenek magukra.
Azután így folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott
addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak
be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is
rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük." Azok elmentek, s
hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, éAbban az
időben: Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte őket,
hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta nekik,
hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret, sem
tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne
vegyenek magukra.
Azután így folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott
addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak
be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is
rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük." Azok elmentek, s
hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal
megkenve sok beteget meggyógyítottak. s olajjal megkenve sok beteget
meggyógyítottak.
Mk 6,7-13

Elmélkedés:

Jézus küldetése az volt, hogy szavaival és cselekedeteivel (csodáival)
hirdesse Isten országát. Márk evangélista úgy mutatja be a tanítványok
missziós útra küldését, hogy ez Jézus küldetésének folytatása. Jézus
szavaiban és tetteiben egyaránt észrevehető az ő isteni ereje, amelyből
most átruház a tanítványokra. Az ő nevében, az ő erejével képesek lesznek
hasonló csodákra. Indulásuk előtt Jézus nevelő szándékú buzdítást mond
nekik. Arra kéri őket, hogy bízzanak abban az erőben és hatalomban, amely
tőle származik. Ne támaszkodjanak a különféle eszközök vagy a pénz
nyújtotta evilági biztonságra, hanem bízzanak őbenne. Azt, hogy a
tanítványok valóban megbíztak Mesterük szavában, tevékenységük eredménye
bizonyítja: képesek kiűzni a gonosz lelkeket és meggyógyulnak a betegek.
Isten országának egy újabb titkával találkozunk itt, tudniillik azzal,
hogy Isten emberekre bízza, hogy jeleket tegyenek, Jézus embereket bíz
meg, hogy tanítsanak és gyógyítsanak. Érdemes észrevennünk Jézus megbízó
szavának parancs jellegét. A tanítványok nem választhatnak, hogy indulnak
vagy sem, hanem örömmel engedelmeskednek az Úr felszólításának. A kor más
tanítóinál, a rabbiknál a tanítvány egy hagyományt ad tovább, azt, amit
megtanul mesterétől. Jézus és tanítványai esetében többről van szó, hiszen
az Isten országa hirdetésében és megvalósításában vállalnak részt a
megbízottak.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó, élet Ura, add meg, hogy életünk minden szakaszát ajándékként
értékeljük, mert telve van további ígéretekkel! Szeretettel valósítsd meg
ránk vonatkozó akaratodat azáltal, hogy mindennap irgalmas karjaidba
veszel minket.
És ha eljön a végső „átmenet" pillanata, add, hogy derűs szívvel
induljunk, nem sajnálva azt, amit magunk mögött hagyunk, hiszen ha a
hosszú keresés után Veled találkozhatunk, újra megtalálunk minden igazi
értéket, amit itt a földön megismerhettünk. Akkor újra találkozhatunk
mindazokkal, akik előttünk távoztak el a hit és a remény jelében.
II. János Pál pápa

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-02-05
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150205.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. február 4., szerda

[Evangelium] 2015-02-04

2015. február 4. – Szerda

Abban az időben: Jézus hazament Názáretbe. Tanítványai elkísérték. Amikor
elérkezett a szombat napja, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan
hallgatták, és csodálkozva mondogatták: „Honnét vette ezt? Miféle
bölcsesség ez, amely neki adatott? És a csodák, amelyeket kezével
véghezvisz! Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon
rokona? S ugye nővérei is itt élnek közöttünk?" És megbotránkoztak benne.
Jézus erre megjegyezte: „Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában,
rokonai körében, a saját házában." Nem is tehetett ott csodát, csupán
néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel. Maga is csodálkozott
hitetlenségükön.
Mk 6,1-6

Elmélkedés:

A helyszín Názáret. Az a város, ahol Jézus felnevelkedett. Itt töltötte
ifjúkorát, itt élt harminc éves koráig. E városban nőtt fel az emberek
szeme láttára, akik joggal gondolhatták, jól ismerik őt, családját és
származását. Amikor tanító útja során Jézus betért Názáretbe, bizonyára
hamar elterjedt érkezésének híre. Az evangélista leírásából egyértelműen
kiderül, hogy a názáretiek hallottak már csodáiról s arról, hogy tanítása
iránt milyen sokan lelkesednek. Nagy lehetett a várakozás Názáretben
ezekben a napokban. Az emberek egymásnak mondhatták, hogy szombaton ő fog
tanítani a zsinagógában. Aznap sokan gyűltek össze, hogy hallgassák őt.
Többen abban reménykedhettek, hogy a szemük láttára fog majd csodát tenni,
például meggyógyítani egy beteget.
De a csoda elmarad, helyette csak csodálkozás ébred a názáretiekben.
Csodálkozás, értetlenség és hitetlenség. Hiányzik belőlük az elfogadás
alázata. Azt gondolják, ők tudják ki Jézus. De éppen hitetlenségük miatt
nem látják meg benne az Isten Fiát. Csoda csak ott van, ahol hit van. A
csodát, mint Isten cselekedetét, csak hittel lehet felfogni. A názáreti
eset azt tanúsítja, hogy Isten nem kényszeríti ki senkiből a hitet a
csodával. Ő inkább meghív a hitre. A csodában ne feltűnő eseményt lássunk,
hanem olyan jelet, amellyel Isten a hitre hív.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó emberszerető Uralkodónk, gyújtsd föl szívünkben isteni ismeretednek
ragyogó világosságát, nyisd fel szemünket, hogy helyesen fogjuk föl
hirdetett igédet; ültesd el bennünk áldott parancsaidnak félelmét, hogy
minden testi kívánságot leküzdve, tetszésedet keresve és a szerint
cselekedve mindenben átlelkesült életet éljünk. Mert Te vagy lelkünk és
testünk világossága, Krisztus, Istenünk, és örök Atyáddal és legszentebb,
jóságos és életet adó Lelkeddel együtt magasztalunk téged most és
mindenkor és mindörökkön örökké.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-02-04
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150204.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. február 3., kedd

[Evangelium] 2015-02-03

2015. február 3. – Kedd

Abban az időben, amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a Genezáreti-tó
túlsó partjára, a parton nagy tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy
Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a lába
elé borult, és nagyon kérte: „Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a
kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!" Erre ő elment vele.
Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte. Volt ott egy asszony, aki már
tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok orvos sokféle kellemetlen
kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte, de hasztalan, egyre
rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott a tömegen, és
hátulról megérintette a ruháját, így gondolkodott magában: „Ha csak a
ruháját érintem is, meggyógyulok." És azonmód megszűnt a vérfolyása.
Érezte testében, hogy meggyógyult bajából. Jézus nyomban észrevette, hogy
erő ment ki belőle. Megfordult a tömegben, és megkérdezte: „Ki érintette
meg a ruhámat?" Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy szorongat a
tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?" De ő mégis körülnézett, hogy
lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve előlépett – mert hisz tudta,
hogy mi történt vele –, odaborult eléje, és őszintén bevallotta neki az
igazságot. Ő így szólt hozzá: „Leányom, hited meggyógyított téged. Menj
békével, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!"
Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és közölték:
„Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?" A hír hallatára Jézus így
bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy!" Péteren,
Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy
vele menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy riadalmat, sok
siratót és jajgatót látott. Bement és így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok
itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik." Azok kinevették.
Ő azonban mindenkit kiparancsolt, maga mellé vette a gyermek apját,
anyját, s kísérőivel együtt bement (a helyiségbe), ahol a gyermek volt.
Megfogta a kislány kezét, és azt mondta neki: „Talita kúm", ami annyit
jelent: „Kislány, mondom neked, kelj föl!" A kislány azonnal fölkelt, és
járni kezdett. Tizenkét éves volt. Azok pedig magukon kívül voltak a
csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy ezt a dolgot senki meg ne
tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.
Mk 5,21-43

Elmélkedés:

Két csodát ír le a mai evangélium. Jairus, a zsinagógai elöljáró beteg
lányához hívja Jézust, aki azonnal elindul vele. Útközben egy régóta beteg
asszony csodás gyógyulása történik meg. Ekkor hozzák a rossz hírt Jairus
házából a kislány haláláról. Jézus bátorítja az embert, majd megérkezve a
házba, feltámasztja a halott kislányt.
A kislány életkorának - tizenkét éves volt - említésével és annak
lejegyzésével, hogy az asszony tizenkét éve szenved betegségében, az
evangélista szándékosan köti össze a két csodát. De ennél is jelentősebb
összekötő elem az érintés. Az elöljáró azt kéri Jézustól, hogy „tegye
kezét" a betegre. Ettől az érintéstől várja a gyógyulást. Talán már
hallott róla, hogy más esetekben Jézus szintén kezének érintésével tudott
betegeket meggyógyítani. A történetben szereplő asszony esetében fordított
a helyzet. Ő nem a nagy nyilvánosság előtt fejezi ki kérését. Ismeretlen
szeretne maradni, mert kellemetlen volna számára, de még inkább Jézus
számára, ha megérintené őt. Ezért titokban ő érinti meg Jézus ruháját,
ettől remélve gyógyulását.
A testi és lelki gyógyuláshoz egy érintés szükséges, az irgalmas Isten
érintése. Fordulj Jézushoz: „Uram, érints meg kezeddel, érints meg
irgalmaddal, és meggyógyulok!" Vagy nagy alázattal és bizalommal közeledj
az Úrhoz és érintsd meg őt!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Add Uram, hogy minden dolog felé rendezett szeretettel forduljak,
elszakítva tekintetemet a földről és az ég felé fordítva; úgy használjam e
világ javait, mintha nem használnám.
Add, hogy értelmem bizonyos belső érzékével meg tudjam különböztetni
azokat a dolgokat, amelyekre szükségem van, azoktól, amelyek csak
élvezetemre szolgálnak, hogy így az átmeneti dolgokkal csak ideiglenesen
foglalkozzam, és csak a szükséges mértékben, de ugyanakkor örök vággyal
öleljem át az örök valóságokat.
Clairvaux-i Szent Bernát

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-02-03
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150203.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. február 2., hétfő

[Evangelium] 2015-02-02

2015. február 2. – Hétfő, Urunk bemutatása

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai,
fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr
törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona". Ekkor
kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy
két galambfiókát" tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt
Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki
Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek
kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg nem látja az Úr
Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a
gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint
cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram,
szavaid szerint békességben,
mert szemeim meglátták Szabadításodat,
melyet minden nemzet számára készítettél,
hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak,
és dicsőség népednek, Izraelnek.
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott.
Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám,
e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az
ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy
napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!" Ott volt Anna
prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai
előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte
meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és
imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament,
dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem
megváltására vártak.
Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba,
a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt
bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
Lk 2,22-40

Elmélkedés:

A Jézus születése utáni negyvenedik napon Egyházunk az Úr bemutatásának
ünnepét tartja, amely az ő templomi bemutatásának, Istennek való
felajánlásának eseménye. Az evangélium ezt írja le. A mózesi törvények
szerint minden elsőszülött gyermeket Istennek kellett felajánlani. A
felajánlás a templomban történt, de nem volt feltétlenül szükség a gyermek
jelenlétére. Jézus édesanyja, Mária és nevelőapja József mégis elhozzák a
gyermek Jézust a jeruzsálemi templomba. Lukács evangélista leírásában
fontos szerepet kap Simeon és Anna, akik a bemutatás idején ott vannak a
templomban. Mindketten idősek már, akik hosszú ideje várták a Megváltó
jövetelét, s vágyuk még életükben beteljesedett. Simeon és Anna a gyermek
Jézusban meglátta az Üdvözítőt, a Megváltót.
Simeon hálaadó imájában szerepel az, hogy az üdvösség, a szabadulás Jézus
által minden néphez eljön, majd pedig külön is említésre kerülnek a pogány
nemzetek. Újdonság ez abból a szempontból, hogy a korabeli általános zsidó
felfogás szerint a Megváltó küldetése a választott néphez fog szólni.
Simeon előre megjövendöli, amit Jézus később, nyilvános működése idején ki
fog jelenteni, hogy küldetése nem korlátozódik a zsidóságra, hanem
mindenkihez szól, a megváltás isteni ajándéka a világ minden emberének
szól.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mária, Jézus Anyja és a papok Anyja, engedd, hogy így szólítsunk téged,
hogy ünnepelhessük anyaságodat, s Fiad és fiaid papságát szemlélhessük
nálad, Istennek szent anyja! Krisztus Anyja, aki a Szentlélek fölkenése
által a pap Messiásnak embertestet adtál, hogy üdvözítse a szegényeket és
a megtört szívűeket; őrizd meg szívedben és Egyházadban a papokat,
Megváltónknak Anyja!
Hitnek Anyja, aki elkísérted a templomba az Emberfiát, hogy beteljesítse
az atyáknak adott ígéreteket; ajánld az Atyának az ő dicsőségére Fiadnak
papjait, Szövetség Szent Szekrénye!
II. János Pál pápa

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-02-02
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150202.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. február 1., vasárnap

[Evangelium] 2015-02-01

2015. február 1. – Évközi 4. vasárnap

Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a zsinagógába, és tanított.
Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint
akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy
ember, akit megszállt a tisztátalan lélek. Így kiáltozott: „Mi közünk
egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki
vagy: az Isten Szentje!" Jézus ráparancsolt: „Hallgass el, és menj ki
belőle!" A tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán
nagy kiáltással kiment belőle. Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek
egymást kérdezgették: „Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a
tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!" El is
terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén.
Mk 1,21-28

Elmélkedés:

Jézus hatalma
A kereszténység kezdetén egy személy, Jézus Krisztus, és nem egy elméleti
tanítás vagy egy könyv áll. Nem kitalált személy ő, hanem egy valóságos,
akinek élete, halála és új élete a feltámadás által közvetlen módon
megtapasztalható volt kortársai számára. Tanítása és cselekedetei azt
jelezték, hogy nem csupán valóságos ember ő, hanem valóságos Isten is, aki
új tanításával és rendkívüli cselekedeteivel, azaz csodáival lenyűgözte az
embereket. Tanítása és cselekedetei egyesekből irigységet, gyűlöletet,
gyilkos szándékot váltottak ki, miközben mások odaadóan hallgatták
tanítását és hit ébredt bennük.
Valódi ember volt ő, aki hozzánk hasonlóan a Föld nevű bolygón élt, s aki
sokféle módon megtapasztalta az emberi élet végességét, korlátozottságát,
főként halálában. Az öröm és a fájdalom, a boldogság és a sírás éppúgy
életének része volt, mint bármelyikünké. Egyedül a bűn nem jellemezte őt,
mert szentségével ellentétes, de emberségében mindenben hasonított
hozzánk. Mindemellett az emberek, főként tanítványai, illetve azok, akik
közel kerültek hozzá, megérezték, hogy mégsem egészen olyan ember, mint a
többi földi halandó. Megtudták, hogy Istentől, a mennyei Atyától jött. Nem
felsőbbrendű ember, hanem új ember, akinek személyében Isten megmutatta,
hogy mit vár minden embertől. Az emberek megérezték, hogy Jézus valóságos
Isten, hiszen úgy tanított, ahogyan más emberek nem, és olyan dolgokat
tett, amelyekre senki más nem volt képes. Ezt a tapasztalatot írja le a
mai vasárnap evangéliuma.
A jelenet Kafarnaum városában játszódik. A szombati istentisztelet
alkalmával Jézus tanítja az embereket. Tanításának tartalmát nem jegyzi le
e helyen Márk evangélista, inkább annak fogadtatására figyel. Az emberek
csodálkoznak, mert Jézus „úgy tanít, mint akinek hatalma van és nem úgy,
mint az írástudók" (Mk 1,22). Csodálkozásuk tovább fokozódik, amikor azt
látják, hogy Jézus kiűzi a gonosz lelket egy emberből. Érdekes, hogy
miközben az emberek most még csak csodálkoznak és meglepődnek, mert nem
sejtik, hogy Jézus isteni erővel rendelkezik, az embert megszállva tartó
gonosz már ismeri őt, személyében felismeri az „Isten Szentjét."
Amikor az evangéliumokban megszállottságról olvasunk, akkor a gonosz
befolyásán túlmenően gondolhatunk mindarra, aminek az uralma alá veti
magát az ember, s amiről nem is gondolja, hogy lelki kárára van. Amikor
valaki megengedi azt, hogy a hatalom, a vagyon, a teljesítmény vagy más
túlzottan felmagasztalt evilági érték határozza meg életét, akkor
tulajdonképpen kizárja Istent. A „megszállottság" azt jelenti ekkor, hogy
az illető ezekhez kötődik s nem Istenhez, azaz nem Istentől várja a
boldogságot. A szabadítást Jézus hozta el számunkra.
Aki megszabadul a gonosztól és a bűntől, az megkapja a lehetőséget, hogy
közösségre lépjen Istennel, ő legyen életének irányítója. Ebbe az irányba
indít el minket Jézus, hogy rátaláljunk Isten szeretetére, aki
üdvösségünket akarja. Emberi létünk fontos eleme az, hogy törekedjünk
arra, hogy Isten gyermekei legyünk, neki tetsző módon éljünk.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus, te boldogoknak nevezted azokat, akik hallgatják és
megtartják tanításodat. Mi is abban találjuk meg boldogságunkat, hogy
nyitott szívvel hallgatjuk, és életünkben megvalósítjuk mindazt, amit
tanítasz nekünk. Nem csodálkozni vagy álmélkodni akarunk szavaidon, hanem
megtenni azt. Urunk, a te szavad szabadítson meg mindattól, ami a múlthoz
köt vagy a bűn mélységébe húz! Tanításod indítson el az üdvösség felé!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-02-01
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150201.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum