2014. november 8., szombat

[Evangelium] 2014-11-08

2014. november 8. – Szombat

Jézus egyszer így beszélt tanítványaihoz: „Mondom nektek: Szerezzetek
magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok,
befogadjanak titeket az örök hajlékokba. Aki a kicsiben hű, az a nagyban
is hű. Aki pedig hűtlen a kicsiben, az a nagyban is hűtlen. Ha tehát a
hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazi értéket?
És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket?
Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a
másikat szereti, vagy: ragaszkodik az egyikhez, és a másikat megveti. Nem
szolgálhattok Istennek és a mammonnak." Hallották mindezt a kapzsi
farizeusok, és kigúnyolták őt. De Jézus kijelentette: „Ti igazaknak
mutatjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri szíveteket. Ami
ugyanis az emberek szemében nagy, Isten előtt semmiség."
Lk 16,9-15

Elmélkedés:

Jézus arról beszél a mai evangéliumban, hogy senki sem szolgálhat két
úrnak. Vallási értelemben ez azt jelenti, hogy aki Isten szolgálatában
áll, annak nem szabad szívét senki másnak odaadnia. A gonosz lélek újra és
újra a maga szolgálatába akarja állítani az embereket. A kísértésnek
engedve sokan eladják lelküket egy kis anyagi haszonért, egy jobb állásért
vagy valamilyen más előnyért.
Természetes emberi viselkedésnek tartjuk azt, hogy nem szeretünk
hibáinkról beszélni, hanem inkább a jobbik arcunkat mutatjuk mindenki
felé. Ez a viselkedés azonban gyakran átlépi az alakoskodás, a megjátszás
és a színészkedés határát. Először mások előtt igyekszünk tökéletes és
hibátlan embernek feltüntetni magunkat, aztán már mi magunk is elhisszük,
hogy kiváló emberek vagyunk. Jézus tekintete azonban rögtön leveszi rólunk
álarcainkat, s kiderül, hogy milyenek vagyunk valójában. Jól ismeri
szívünket, ismeri gondolatainkat és szándékainkat. Őt nem lehet úgy
megtéveszteni, mint az embereket. Őszinte és igaz élettel válhatunk Isten
előtt naggyá.
Az Istennek való szolgálat teljes odaadást kíván tőlünk. Őt hiába
próbálnánk megtéveszteni azzal, hogy csak félig szolgálunk neki. A
lelkiekben való kettős játék lelki tudathasadáshoz vezet, s a végén
mindent, még üdvösségünket is elveszíthetjük. Merjük Istenre bízni egész
életünket! Szolgáljunk neki teljes szívvel!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Add nekem, Uram, kegyelmedet, hogy mindig velem legyen, velem dolgozzék, s
kitartson velem mindvégig! Add, hogy mindig azt kívánjam és akarjam, ami
neked leginkább helyesnek és kedvesnek tetszik! A te akaratod az enyém
legyen, az én akaratom mindig kövesse a tiédet, s a lehető legjobban
értsen vele egyet.
Canisius Szent Péter

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-11-08
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141108.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. november 7., péntek

[Evangelium] 2014-11-07

2014. november 7. – Péntek

Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: „Egy
gazdag ember előtt bevádolták intézőjét, hogy eltékozolja ura vagyonát.
Erre ő magához hívatta és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot
gazdálkodásodról, mert nem maradhatsz tovább intézőm. Az intéző így
gondolkodott magában: Mitévő legyek, ha uram elveszi tőlem az intézőséget?
Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy
befogadjanak az emberek házukba, ha gazdám elmozdít az intézőségből.
Egyenként magához hívatta tehát urának adósait. Megkérdezte az elsőt:
Mennyivel tartozol uramnak? Azt felelte: Száz korsó olajjal. Erre azt
mondta neki: Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet. Aztán
megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka búzával –
hangzott a válasz. Fogd adósleveledet – mondta neki – és írj nyolcvanat.
Az úr megdicsérte a hűtlen intézőt, hogy okosan járt el. Bizony, avilág
fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál."
Lk 16,1-8

Elmélkedés:

A hűtlen intézőről szóló példabeszédet könnyen félreérthetjük. Jézus
ugyanis nem a csalást helyesli. A történet háttereként mindenképpen
érdemes tudnunk, hogy bár a zsidó törvények tiltották az uzsorakamatot, az
mégis virágzott. Az adósok emiatt a kölcsönkapott dolgok sokszorosát
fizették vissza. Az intéző valóban megkárosította gazdáját, amikor jót
tett az adósokkal. Cselekedete csökkentette a gazda uzsorakamatból
származó nyereségét. Az intéző saját jövőjéről és megélhetéséről akar
gondoskodni, ezért barátokat szerez magának, akik később segíthetik őt
szívességéért.
A példázat egyrészt azt tanítja, hogy személyes és ránk bízott javainkkal
okosan kell gazdálkodnunk. A becsületesen végzett munka a társadalom egyik
alapja.
De még többet tanít nekünk a tény, hogy az intéző azonnal reagált és
cselekedett, amikor megtudta, hogy veszélyhelyzetbe került, mert el fogják
bocsátani állásából. A dicséret annak a magatartásnak szólhat, amely egy
adott cél érdekében rögtön cselekszik. Nekünk is így kellene reagálnunk
Jézus szavára! Az elkötelezett keresztények késlekedés nélkül tegyék meg
mindazt, amit Jézus és az Egyház kér tőlük.
Vajon felismerem-e, hogy mit kell tennem üdvösségem érdekében, s
megteszem-e mindazt kellő időben, ami szükséges ahhoz, hogy az örök életre
jussak?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, ne engedd, hogy azt higgyem, a jóság, a barátságos magatartás csak
afféle kis erény! Ellenkezőleg, igen nagy erény, mivel önuralmat,
önzetlenséget, az igazság buzgó keresését, a testvéri szeretet ragyogó
kifejezését jelenti: kegyelmeddel, ó, Jézus, az emberi és az isteni
tökéletesség találkozik bennem.
Szent XXIII. János pápa

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-11-07
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141107.mp3
 

________________________________

Aktuális:
Kedves e-vangélium olvasók!
Megjelent a Szívem első gondolata 2015. évi könyv. A cím ne tévesszen meg
senkit, mert nem egy gyermek imakönyvről van szó, hanem az evangéliumi
elmélkedéseket tartalmazza a jövő évre, valamint egy új imagyűjteményt. Az
elmélkedéseket továbbra is én írom. 12-110 éveseknek ajánlom. (Egy 103
éves néni is olvassa naponta.) 520 oldal. Ára: 1500 Ft/db. A kedvező ár a
helyi nyomdának köszönhető, illetve annak, hogy mindenkinek közvetlenül
küldöm. Az alábbi rendelési linken ezt a könyvet és további evangelizációs
kiadványaimat is megtaláljátok. Válasszatok magatoknak és szeretteiteknek
karácsonyi ajándékot!
Folyamatosan postázom azoknak, akik korábban már megrendelték. Kérem, hogy
ők ne rendeljék meg kétszer ugyanazt! Köszönöm.
Bővebb információk a rendelési linken. (A link biztonságos, akkor is, ha
esetleg a böngésző mást jelez.) A könyvet boltokban nem forgalmazzuk.
Közvetlenül tőlem rendelhető meg.
Rendelési lehetőség:
https://docs.google.com/forms/d/1px5M9qW4HnHXHkb6B2RHw4Nn03C_3w0Q7OelxolSwxE/viewform
Szeretettel: István atya - Horváth István Sándor
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. november 6., csütörtök

[Evangelium] 2014-11-06

2014. november 6. – Csütörtök

Abban az időben vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A
farizeusok és az írástudók zúgolódtak emiatt, és azt mondták: „Ez szóba
áll a bűnösökkel és együtt étkezik velük."
Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik: „Ha közületek valakinek
száz juha van, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a
kilencvenkilencet, s nem megy-e az elveszett juh után, amíg meg nem
találja? Ha megtalálta, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja
barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: „Örüljetek velem, mert
megtaláltam elveszett juhomat." Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz
a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs
szüksége megtérésre.
Ha pedig egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem
gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan, amíg meg
nem találja? És ha megtalálta, összehívja barátnőit meg a
szomszédasszonyokat, és azt mondja: „Örüljetek velem, mert megtaláltam
elveszett drachmámat." Mondom nektek, az Isten angyalai is éppen így
örülnek majd egy megtérő bűnösnek."
Lk 15,1-10

Elmélkedés:

Emberi szemmel felelőtlennek tűnik, ha egy pásztor otthagyja a nyájat,
hogy egyetlen elveszett bárányt megkeressen. De csak a kívülálló számára!
Könnyen azt mondhatnánk, hogy ne menjen sehová, ne veszélyeztesse a többi
állatot, hiszen miközben ő keresi az egyet, távollétében farkasok
támadhatnak a nyájra. A jó pásztor számára azonban minden rábízott bárány
fontos. Határozott szándéka, hogy egyetlen bárány se vesszen el.
Ennyire végtelen Isten irgalma, aki mindenkit üdvözíteni akar és
mindenkinek megbocsát. Az irgalom Istene elindul, hogy megkeresse az
elveszetteket, keressen bennünket, akik a bűneink tövisbokrában vergődünk,
vagy elgurult pénzként heverünk vétkeink porában. Isten elindul, hogy
megtaláljon minket, tékozló gyermekeit és visszavezessen házába.
Milyen mélységeket fedezünk fel az irgalomban? Aki irgalmas, annak nyitott
a szíve a másik ember nyomorúsága iránt. Szíve és lelke mélyéig átérzi a
másik baját, de nem csupán az együttérzés vagy a szánalom érzéséről van
itt szó, hanem a segítés szándékáról is. Az irgalmas személy tenni
szeretne valamit a másikért, ki akarja őt emelni rossz sorából, meg akarja
őt menteni. Az irgalmas ember nem képes a tétlenségre, azonnal indul és
segít.
Megvan-e bennem a belső érzékenység, hogy észrevegyem a másik ember baját?
Követem-e a sugallatot, amellyel Isten arra indít, hogy segítsek a
bajbajutottakon? Kész vagyok-e mindenkinek megbocsátani?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram! Vezess engem a halálból az életre, a hazugságból az igazságra.
Vezess engem a kétségbeesésből a reménységre, a félelemből a bizalomra.
Vezess engem a gyűlöletből a szeretetre, a háborúból a békére. Engedd,
hogy béke töltse be szíveinket, a mi világunkat és az egész
világmindenséget!
Boldog Kalkuttai Teréz

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-11-06
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141106.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. november 5., szerda

[Evangelium] 2014-11-05

2014. november 5. – Szerda, Szent Imre herceg

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Csípőtök legyen
felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan
emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és
zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk
megérkezésekor ébren talál. Bizony, mondom nektek, felövezi magát,
asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második vagy
a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a
szolgák.
Gondoljátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj,
nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön
abban az órában, amikor nem is gondoljátok."
Lk 12,35-40

Elmélkedés:

Az evangéliumi példázatban szereplő szolgákat Jézus boldognak nevezi.
Egyrészt az Úrra való várakozás tölti el őket boldogsággal, amely
várakozás számukra bizonyára több mint egyszerű kötelességteljesítés.
Másodszor azért lehetnek boldogok az éber szolgák, mert feladatukat
teljesítették, s most jutalomra számíthatnak az Úrtól. Harmadszor pedig
azért boldogok, mert maga az Úr szolgál nekik.
Az Úr Jézussal való találkozás már előre boldogsággal tölt el minket, akik
annak tudatában élünk, hogy ez bármikor bekövetkezhet. Tudjuk, hogy égi
jutalomra csak akkor számíthatunk, ha tiszta lélekkel várjuk a találkozás
napját.
A ma ünnepelt Szent Imrét fiatalon érte a halál. Az Úrral való találkozás
korán érte őt, mégsem mondhatjuk, hogy váratlanul vagy felkészületlenül.
Apjának, Szent István királynak voltak határozott elképzelései fia
jövőjéről, ezért is írta meg számára Intelmeit, amelyek segítik majd őt az
uralkodói teendőkben. Szent Imre hercegnek is lehettek tervei, hogyan
fogja majd apja munkáját, szolgálatát folytatni. Az apai és fiúi terveket
azonban felülírta Isten terve. Ennek köszönhetően úgy tekinthetünk Szent
Imrére, mint a magyar ifjúság védőszentjére. Tanulják meg tőle a fiatalok,
hogy életükben keressék azt a hivatást, amit Isten szán nekik és fogadják
el mindenben Isten szándékait.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Atyánk, Fiadat, Jézust elküldted közénk, hogy örömhírt hozzon mindenkinek.
Az ő számára senki sem idegen. Betegségeinkből, gyöngeségeinkből,
bűneinkből ma is kiálthatunk hozzá: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!
Kérünk, erősítsd bennünk a hitet, hogy gyógyulást lelkünknek egyedül tőle
nyerhetünk. Kérünk, ne engedd, hogy szívünk megkeményedjék. Add, hogy
készek legyünk mindig őszinte köszönetet mondani Neki, aki nem taszít el
magától soha senkit, s aki azért jött közénk, hogy mindannyiunknak élete
legyen.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-11-05
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141105.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. november 4., kedd

[Evangelium] 2014-11-04

2014. november 4. – Kedd

Jézus egyszer egy előkelő farizeus házában ebédelt. A vendégek közül
megszólalt valaki: „Boldog, aki asztalhoz ülhet Isten országában". Jézus a
következő példabeszéddel válaszolt: „Egy ember nagy lakomát rendezett.
Sokakat meghívott. Amikor eljött a lakoma ideje, elküldte szolgáját, és
ezt üzente a meghívottaknak: „Jöjjetek! Minden készen van." De azok sorra
mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente: „Földet vettem. El kell mennem,
hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem!" A másik azt mondta: „Öt iga ökröt
vettem, ki kell próbálnom. Kérlek, ments ki engem!" Egy további így szólt:
„Most nősültem, nem mehetek." A szolga hazatért, jelentette mindezt
urának. A házigazda haragra lobbant. Meghagyta szolgájának: „Menj ki
azonnal a város tereire és utcáira, és vezesd be ide a szegényeket,
bénákat, vakokat, sántákat!" A szolga jelentette: „Uram, parancsodat
teljesítettem, de még mindig van hely." Az úr akkor megparancsolta a
szolgának: Menj ki az országutakra és a sövények mentére, és kényszeríts
be mindenkit, hogy megteljék a házam! Mondom nektek: Senki sem ízleli meg
lakomámat azok közül, akik hivatalosak voltak."
Lk 14,15-24

Elmélkedés:

Jézus továbbra is a lakodalom témájánál marad. A mai példabeszéd szerint
sokan kifogásokat keresnek, hogy ne kelljen részt venniük az ünnepségen.
Egyesek egészen nevetséges dolgokat találnak ki, hogy távolmaradásukat
igazolják. Valójában azonban nincs mentségük, hiszen a legnagyobb jóból
zárják ki magukat. A vendéglátó végül a méltatlannak bizonyuló személyek
helyett a társadalom kitaszítottait, a szegényeket és a betegeket hívja
meg. E példabeszéd az üdvösségre vonatkozik. Isten mindannyiunkat meghív
az ő örök országába. Felelőtlenség volna részünkről visszautasítani ezt a
szeretetteljes hívást, hiszen tudjuk, hogy mit veszíthetünk: az örök
üdvösségünket tennénk kockára. A földi javakért felcserélni az örökké
tartó tökéletes boldogságot olyan rossz döntés volna, amelyet talán sosem
tudnánk megváltoztatni. Szabad akarattal dönthetünk örök sorsunkról.
Napjainkban sokan vannak, akik visszautasítják Isten meghívását az
üdvösségre. Talán mert nem ismerik fel a nagyszerű lehetőséget. Vagy nem
ismerik a meghívó személyét és szándékait. Esetleg nem tudják, hogy milyen
alkalomra szól a meghívás. Vagy nem érzik, hogy most nem lehet büntetlenül
és következmények nélkül kifogásokat keresni.
Boldog vagyok, ha felismerem a meghívásban rejlő lehetőséget, elfogadom a
hívást és helyet kapok Isten örök országában.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Szentséges Atyánk, Teremtőnk, Megváltónk, vigasztalónk és Üdvözítőnk.
Mindennapi kenyerünket, a te Fiadat, a mi Urunk Jézus Krisztust add meg
nekünk ma, annak a szeretetnek emlékezetére, megértésére és tiszteletére,
mellyel irántunk viseltetett, és azokéra, amiket érettünk mondott, tett és
szenvedett.
Assisi Szent Ferenc

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-11-04
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141104.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. november 3., hétfő

[Evangelium] 2014-11-03

2014. november 3. – Hétfő

Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála
étkezzék. Étkezés közben a házigazdához fordult: „Amikor ebédet vagy
vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se
gazdag szomszédaidat, mert azok is meghívnak és viszonozzák neked. Ha
lakomát adsz, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. Boldog
leszel, mert ők nem tudják neked viszonozni. Te azonban az igazak
feltámadásakor megkapod jutalmadat."
Lk 14,12-14

Elmélkedés:

Mit adhatunk Isten jóságáért cserébe? Tudjuk-e viszonozni a szeretetet,
amellyel Jézus a kereszten megváltott minket? Mit tudunk viszonzásként
adni Istennek mindazért a kegyelemért, amellyel segít minket az üdvösség
felé? S amikor eljutunk az örök boldogságra, ugyan mivel fejezhetjük ki
hálánkat Istennek? Ha őszinték akarunk lenni, akkor belátjuk, hogy mindig
adósai maradunk Istennek, aki mindenkor többet ad nekünk, mint amit
megérdemlünk.
Jézus azt kéri tőlünk a mai evangéliumban, hogy utánozzuk Istennek ezt a
nagyobb szeretetét emberi kapcsolatainkban. Embertársainkkal ne azért
tegyünk jót, hogy majd egyszer ők is segítsenek minket, azaz viszonozzák
jóságunkat, hanem legyünk önzetlenek. A szeretetnek egy új távlata nyílik
meg előttünk, amely nem emberektől vár jutalmat, hanem Istentől. A
viszonzást nem váróknak, az önzetlenül adakozóknak ezt mondja a mi Urunk:
„Boldog leszel, mert nem tudják neked viszonozni. Te azonban az igazak
feltámadásakor megkapod jutalmadat" (Lk 14,14).
Az isteni jutalmazásba vetett remény nem ábrándozás az ember számára, nem
olyan ígéret, amely nem fog teljesülni. Azért reméljük a jutalmazást, mert
Isten nem hálátlan. Az emberek könnyen elfelejtik a jócselekedeteket,
megfeledkeznek jótevőjükről. Isten viszont nem. Ő nem marad hálátlan és a
legkisebb jócselekedetekért is számíthatunk a mennyei jutalomra, ha azt
tiszta szívből tettük.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mindenhol szükség van a békére! Te, aki az igaz béke Fejedelme vagy,
segíts, hogy megértsük, hogy az egyetlen út az építéshez a rossztól való
elborzadás és elfordulás és a békének mindenkori bátor követése.
Jószándékú emberek a föld minden nemzetéből, jöjjetek bizalommal az
Üdvözítő jászolához! „Mulandó jót el nem ragad, ki nem múló jót osztogat",
Siessetek, hogy találkozhassatok azzal, aki azért jön, hogy megtanítsa
nekünk az igazság, a béke és a szeretet útját!
Szent II. János Pál pápa

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-11-03
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141103.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. november 2., vasárnap

[Evangelium] 2014-11-02

2014. november 2. – Vasárnap, Halottak napja

Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak:
„Bizony, mondom nektek: Aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban, aki
engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert már
átment a halálból az életbe. Bizony, bizony mondom nektek: Eljön az óra –
sőt már itt is van –, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát.
Meghallják, és életre támadnak. Mert ahogyan az Atyának élete van
önmagában, ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában. A
Fiúnak hatalmat adott arra is, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia.
Ne csodálkozzatok ezen! Eljön az óra, amikor a halottak meghallják az
Isten Fiának szavát, és előjönnek sírjukból. Akik jót cselekedtek,
feltámadnak és üdvözülnek; akik rosszat tettek, feltámadnak és
elkárhoznak."
Jn 5,24-29

Elmélkedés:

Ellenség vagy testvér?
Háborús filmek gyakran visszatérő jelenete, amikor a megsebesült katona
segítségért kiált: „Szanitéc! Szanitéc!" Így hívja az orvost, az
egészségügyis katonát. A szanitéc a nem szűnő golyózáporban hamarosan
megérkezik, és elkezdi ellátni a sérültet. Fájdalomcsillapítót ad neki,
próbálja elállítani a vérzést, bekötözni a sebet, és gondoskodik arról,
hogy mihamarabb kivigyék bajtársát a tűzvonalból és komolyabb orvosi
ellátást kapjon. Néha hiábavaló az igyekezete, a sebesült a kezei között
meghal. A katonák mind tudják, hogy az ellenség a harcvonal túloldalán
van. A szanitéc szerint az ellenség ezen az oldalon van, számára a halál
az ellenség.
A kórházba megyek egy idős atyához látogatóba. Az emeletre felérve a
pultnál megkérdezem a nővért, melyik kórteremben találom őt. Alighogy
megmondja, a jelzőrendszer hirtelen villogni, sípolni kezd, és a nővér
azonnal elrohan az egyik beteghez, akinek talán leállt a szíve. Rohanását
látva a folyósón üldögélő betegek, hozzátartozók amúgy sem nyugodt
tekintete fokozódó ijedtséget, félelmet tükröz. Bemegyek az atya
szobájába. Csendesen szundikál, nem akarom felébreszteni. Közben a folyosó
megélénkül. Orvosok, nővérek sietnek a másik szobába, és egy kisebb gépet
is hoznak. Lám, nem kell ahhoz háború, hogy a halált ellenségnek
tekintsék. A zajra az atya felébred, beszélgetni kezdünk. Miközben a
szomszéd szobában küzdenek valakinek az életéért, az idős atya az életéről
mesél. Majd imádkozunk, megáldozik. Csendesen mondja: „Nyugodtan várom a
halál-testvért."
E történetek talán egy kis gondolkozásra késztetnek minket. Hogyan
tekintünk a halálra? Mint ellenségre? Vagy mint testvérre? Mint az élet
végére? Vagy mint egy új élet kezdetére? Azoknak a súlyos betegeknek,
akiknél a halál bekövetkezte hamarosan várható, szokták mondani:
„Próbálkozz megbarátkozni a halál gondolatával." A halállal, mint
ellenséggel, aligha lehet megbarátkozni, de ha hívő emberként testvérként
tekintünk rá, sikerül. Mert a hívő ember másként tekint a halálra, mint a
nem hívő. Hisz a feltámadásban, hisz az örök életben. Hiszi, hogy a
halállal csak a földi élete ér véget, de azonnal elkezdődik számára egy
új, soha véget nem érő élet.
A mai evangéliumban Jézus a következőket mondja: „Eljön az óra, amikor a
halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és előjönnek sírjukból. Akik
jót cselekedtek, feltámadnak és üdvözülnek; akik rosszat tettek,
feltámadnak és elkárhoznak" (Jn 5,28-29). E szavak vigasztalást jelentenek
a hívőknek, de félelemmel töltik el a nem hívőket, hiszen arról
tanúskodnak, hogy földi életünk cselekedetei határozzák meg azt, hogy a
feltámadás után mi lesz az örök sorsunk. Akik a földön Istennel éltek, az
örök életben is a közelében lesznek, részük lesz a tökéletes boldogságban.
Akik viszont életükben elfordultak Istentől az örök kárhozatban is nélküle
lesznek.
Segítsen bennünket a halál-testvérrel való megbarátkozásban, hogy az Atya
ölelésében otthonra, örök hazára, örök szeretetre találunk. Ajánljuk egész
életünket Istennek, hogy halálunk pillanatában őszintén tudjuk Krisztushoz
hasonlóan mondani: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet."
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus! Hisszük, hogy a halál után minden ember fel fog támadni. Jó
vagy rossz cselekedeteink alapján az üdvösséget vagy a kárhozatot nyerjük
el. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy félünk a kárhozattól. Ébreszd fel
bennünk az üdvösség vágyát és mutasd meg, hogy mit kell tennünk érte!
Hisszük, hogy az üdvösség beteljesedésekor megszűnik a betegség, a
szenvedés és a halál, megszabadulunk minden rossztól. Krisztus győzelme
ez, amelyben mi is részesülünk. Urunk, vezess minket az üdvösségre!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-11-02
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141102.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum