2014. szeptember 6., szombat

[Evangelium] 2014-09-06

2014. szeptember 6. – Szombat

Testvéreim! Tőlem és Apollótól tanuljátok meg, amint írva van: „Senki se
fuvalkodjék fel, és ne kérkedjék egyik tanítóval a másikkal szemben." Mert
mi tesz téged a másiknál különbbé? Mid van, amit nem kaptál, ha pedig
kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna. Már jóllaktatok, már
gazdagok lettetek. Nélkülünk is uralomra jutottatok! Bárcsak valóban
uralomra jutottatok volna, hogy veletek mi is uralkodhatnánk. Úgy látom
ugyanis, hogy Isten, nekünk apostoloknak az utolsó helyet jelölte ki, mint
a halálraszántaknak. Látványossága lettünk a világnak: angyaloknak is,
embereknek is.
Mi oktalanok vagyunk Krisztusért, ti okosak Krisztusban. Mi gyöngék
vagyunk, ti pedig erősek. Titeket megbecsülnek, minket pedig megvetnek.
Mindmáig éhezünk és szomjazunk, nincs ruhánk és verést szenvedünk. Nincs
otthonunk, és kezünk munkájával fáradunk. Átkoznak minket, mi pedig áldást
mondunk, üldöznek minket, mi pedig elviseljük. Gyaláznak minket, mi pedig
imádkozunk. Szinte salakja lettünk ennek a világnak, mindenkinek söpredéke
mostanáig.
Nem azért írom ezt, hogy megszégyenítselek titeket, hanem mint kedves
gyermekeimet intelek benneteket. Ha tízezer tanítótok volna is
Krisztusban, atyátok nincs sok. Jézus Krisztusban én adtam életet nektek
az evangélium által.
1Kor 4,6b-15

Zsoltár: Válasz: Közel az Úr azokhoz, * akik oltalmát kérik.
Előénekes: Igazságos az Úr minden útján, * és szent minden művében.
Közel az Úr mindazokhoz, akik őt hívják, * akik hozzá kiáltanak igaz
szívvel.
Hívek: Közel az Úr azokhoz, * akik oltalmát kérik.
E: Az istenfélők vágyait teljesíti, † kérésüket meghallgatja, * és
megmenti őket.
Megóv az Úr mindenkit, aki őt szereti, * de elpusztít minden gonosztevőt.
H: Közel az Úr azokhoz, * akik oltalmát kérik.
E: Az Úr dicséretét hirdesse ajkam, * szent nevét mindörökké áldja minden
élő.
H: Közel az Úr azokhoz, * akik oltalmát kérik.
Zsolt 144,17-21

Evangélium:
Amikor Jézus Galileában tanított, az egyik szombaton vetések között járt.
Tanítványai tépdesni kezdték a kalászokat, és kezükkel morzsolgatva
eszegették. Néhány farizeus rájuk szólt: „Miért tesztek olyant, ami
szombaton tilos?"
Jézus válaszolt nekik: „Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival
együtt éhezett? Bement az Isten házába, fogta a szent kenyereket, evett,
és adott belőlük a többieknek is; pedig azokat csak a papoknak lett volna
szabad megenniük." Majd hozzátette: „Az Emberfia ura a szombatnak is."
Lk 6,1-5

Elmélkedés:

Az ószövetségi időkben azért volt a szombat szent nap, amelyen többek
között nem szabadott munkát végezni, mert Isten a teremtéskor, művének
befejezése után a hetedik napon, azaz szombaton megpihent. A szombati
pihenőnapra vonatkozó előírások megtartásával kapcsolatban Jézus több
alkalommal vitába kerül a vallási vezetőkkel. A vitákat általában az
váltja ki, hogy a tanítványok nem tartják meg a szombatot, azaz olyan
dolgokat tesznek, amelyeket a hagyomány, illetve a farizeusi gyakorlat
szerint nem volna szabad. A farizeusok ezt úgy értékelték, hogy Jézus maga
sem tartja tiszteletben ezeket a szabályokat, különben figyelmeztetné
tanítványait azok megtartására.
A szombattal kapcsolatos viták során, miként azt a mai evangéliumban
olvassuk, Jézus azt a választ adja, hogy ő ura a szombatnak. Jézus tudja,
hogy a farizeusok felcserélik a sorrendet, amikor a szombat szigorú
megtartását minden egyéb emberi cselekedet elé helyezik. Ezért egy másik
alkalommal kijelentette: „A szombat van az emberért és nem az ember a
szombatért" (Mk 2,27).
A szeretet cselekedetei előbbre valóak a tilalmaknál, amelyek végső soron
kárt okozhatnak. Számunkra, keresztények számára már nem a szombat, hanem
a vasárnap, az Úr feltámadásának napja a pihenőnap. E napot a jézusi
szeretetnek kell áthatnia. A vasárnap az istentiszteletnek, a felebaráti
szeretet gyakorlásának és a pihenésnek a napja.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, adj éleslátást a dolgok észlelésére, erőt azok megragadására és
megtartására; képességet és rátermettséget arra, hogy ezekhez még mindig
hozzá tudjak tanulni! Adj tévedhetetlen ítéleteket a számba! A helyes
beszéd kegyelméért is esdeklek! Döntsd el nálam mindig a kezdetet,
határozd meg előrehaladásom irányát, és biztosítsd a vég sikeres és
eredményes kimenetelét!
Aquinói Szent Tamás

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140906.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. szeptember 5., péntek

[Evangelium] 2014-09-05

2014. szeptember 5. – Péntek

Testvéreim! Úgy tekintsenek minket az emberek, mint Krisztus szolgáit és
Isten titkainak intézőit. Az intézőktől azt kívánják, hogy hűségesek
legyenek.
A magam részéről nem törődöm azzal, hogy ti vagy más emberi bíróság hogyan
ítélkezik fölöttem, hiszen én még önmagam felett sem ítélkezem. Nem érzem
ugyan magamat semmiben sem bűnösnek, de ez még nem jelenti azt, hogy igaz
vagyok: az Úr mond fölöttem ítéletet.
Ne ítélkezzetek hát időnap előtt, amíg el nem jön az Úr. Ő majd
megvilágítja a sötétség titkait, és feltárja a szívek szándékait. Akkor
mindenki megkapja az elismerést Istentől.
1Kor 4,1-5

Zsoltár: Válasz: Te vagy, Urunk, Istenünk, * az igazak üdvössége.
Előénekes: Bízzál az Úrban és a jót cselekedd, * így lakhatsz a földeden
és biztonságban élhetsz.
Az Úrban legyen örömed, * és ő teljesíti szíved vágyait.
Hívek: Te vagy, Urunk, Istenünk, * az igazak üdvössége.
E: Bízd sorsodat az Úrra, benne remélj, * és ő gondoskodik rólad.
Igazságodat napfényre hozza, * mint a déli nap, úgy ragyog igazad.
H: Te vagy, Urunk, Istenünk, * az igazak üdvössége.
E: Fordulj el a rossztól, és a jót cselekedd, * és megmaradsz
örökkön-örökké,
mert az Úr az igazságot kedveli, * és nem hagyja cserben híveit.
H: Te vagy Urunk, Istenünk, * az igazak üdvössége.
E: Az Úrtól van az igazak üdvössége, * ő oltalmazza őket a szorongatás
idején.
Segítőjük és szabadítójuk az Úr, † megmenti a bűnösöktől, és üdvözíti
őket, * mivel őbenne bíztak.
H: Te vagy Urunk, Istenünk, * az igazak üdvössége.
Zsolt 36,3-6.27-28.39-40

Evangélium:
Egy alkalommal a farizeusok és írástudók így szóltak Jézushoz: János
tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, és ugyanígy a farizeusok
tanítványai is; a tieid azonban csak esznek-isznak. Jézus így felelt
nekik: Csak nem foghatjátok böjtre a násznépet, amíg vele van a vőlegény?
Eljön az idő, amikor elviszik a vőlegényt: akkor majd böjtölnek.
Példabeszédet is mondott nekik: Senki sem hasít ki új ruhából foltot, hogy
ócska ruhára tegye. Hiszen így az újat is elszakítja, és az ócska ruhára
sem illik az új folt. Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, mert az új bor
szétszakítja a tömlőket; a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. Az új
bor új tömlőbe való: akkor mindkettő megmarad. Aki óbort iszik, nem
kívánja az újat, mert azt mondja: Jobb az óbor.
Lk 5,33-39

Elmélkedés:

Hagyományaink tisztelete, az elődeink által fontosnak tartott értékek
megőrzése elengedhetetlen életünkben. A mások által megszerzett
tapasztalatok sokat segíthetnek abban, hogy életünk helyes irányba
haladjon. A kitaposott úton való járás nagyobb biztonságot ad nekünk, s
szívesebben kerüljük az ismeretlen, bizonytalan utakat. Ugyanakkor él
bennünk az új dolgok felfedezésének vágya is, hiszen a hagyományokhoz való
túlzott ragaszkodás korlátozná előrehaladásunkat és fejlődésünket. Könnyen
belátjuk, hogy nem tagadhatjuk meg a régit, s nem zárkózhatunk el az új
dolgoktól sem, de a helyes arány megtalálása már nem könnyű. Nehéz
eldönteni, hogy mihez érdemes a régiből ragaszkodnunk, s mi az, amit már
elhagyhatunk, valamint mely új dolgok szolgálnak a javunkra, s melyeket
nem érdemes még kipróbálnunk sem.
Jézus hasonlatai a mai evangéliumban az új és régi ruháról, foltról,
borról és a bor tárolására szolgáló tömlőről az általa hirdetett és
elhozott új rendet állítják szembe a régi törvényekkel. A lelki megújulást
kéri tőlünk az Úr. Be kell látnunk, hogy a fásultság, a rutinszerűség, a
tompultság a lelkünkre nehezedik időnként. Hozzon számunkra élénkülést,
megújulást, megerősödést, buzgóságot, lelkesedést a Szentlélek! De ne
azért kérjem a Szentlelket, hogy magasabb lelki állapotba kerüljek, hanem
hogy Isten ügyéért tudjak lelkesedni és másokat tudjak segíteni a lelki
előrehaladásban!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Köszönjük, Istenünk, hogy Krisztus által felkaroltál és magadhoz emeltél
bennünket, akik eltávolodtunk Tőled. Te mindig utánunk jössz kegyelmeddel,
szereteteddel megelőzöl minket: Bárcsak méltók lehetnénk a Te
szeretetedre!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140905.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. szeptember 4., csütörtök

[Evangelium] 2014-09-04

2014. szeptember 4. – Csütörtök

Testvéreim! Senki ne ámítsa önmagát! Aki közületek bölcsnek tartja magát
ezen a világon, váljék oktalanná, hogy csakugyan bölcs lehessen. E világ
bölcsessége ugyanis oktalanság Isten előtt. Hiszen írva van: „Saját
ravaszságukkal fogja meg a bölcseket", továbbá: „Tárva az Úr előtt az
ember gondolata, csupa hiúság annak foglalata."
Senki se kérkedjék tehát emberekkel! Hisz minden a tiétek: Pál, Apolló,
Péter, a világ, az élet, a halál, a jelenvalók, az eljövendők: Minden a
tiétek; ti Krisztusé vagytok, Krisztus pedig az Istené.
1Kor 3,18-23

Zsoltár: Válasz: Istené az egész világ, * és minden, ami létezik benne.
Előénekes: Az Úré a föld, és ami betölti, * a földkerekség és minden
lakója.
Tengerek fölé ő rakta alapját, * s a vizek árján ő tartja szilárdan.
Hívek: Istené az egész világ, * és minden, ami létezik benne.
E: Ki mehet föl az Úr hegyére, * ki állhat meg az ő szent helyén?
Aki ártatlan kezű, tiszta szívű, * akinek az esze nem jár csaláson.
H: Istené az egész világ, * és minden, ami létezik benne.
E: Az nyer áldást az Úrtól, * és megigazulást üdvözítő Istenétől.
Ez az istenkeresők népe, * amely arcát kutatja Jákob Istenének.
H: Istené az egész világ, * és minden, ami létezik benne.
Zsolt 23,1-2.3-4ab.5-6

Evangélium:
Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett
köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két
bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát
az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé
beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. Amikor
befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki
a hálótokat halfogásra." „Mester – válaszolta Simon –, egész éjszaka
fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót." Meg
is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a
másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok
odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt.
Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt:
„Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok." A szerencsés halfogás
láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot
és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött
Simonba: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel." Erre partra vonták
hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust.
Lk 5,1-11

Elmélkedés:

Jézus a szavaival képes parancsolni a gonosz erőknek s azok
visszavonulnak. Erre példa a vihar lecsendesítése vagy az ördögűző csodák.
Máskor szava parancsot ad, hogy beszélni tudjon az addig néma száj,
nyíljon meg hallásra a fül, mozduljon meg a béna láb, tisztuljon meg a
leprás test. Szavának hatására mindezek azonnal bekövetkeznek. Más
esetekben szava embertömegeket mozdít meg, indít útnak, mert hallgatni
akarják tanítását. Az Úr hívó szavának engedelmeskednek azok, akik
apostolai és tanítványai lesznek. A mai evangélium szerint Péter
engedelmeskedik szavának, s azt teszi, amit Jézus mond.
A csodálatos halfogás története azt bizonyítja Péternek, a többi
tanítványnak és nekünk, hogy ahol az emberi munka és fáradozás
hiábavalónak bizonyul, ott is eredményt hozhat az isteni közbeavatkozás.
Péter és társai tapasztalt halászok, most azonban nem tudnak semmit sem
fogni. Első pillanatban Péter Jézus kérését értelmetlennek tartja, de
rögtön legyőzi magában a kételkedés kísértését és engedelmeskedik az
Úrnak, ami aztán bőségesen meghozza eredményét.
Az emberhalászat és az igehirdetés munkájára is ugyanez vonatkozik. Ahol
emberi igyekezetünk hiábavalónak tűnik, Isten kegyelme meghozza a kívánt
eredményt. Ne engedjük, hogy a pillanatnyi sikertelenségek kedvünket
vegyék! Bízzunk abban, hogy Jézus gyümölcsözővé teszi munkánkat!
Hallgatok-e Jézus szavára?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

A Te szent akaratodat teljesítem. Uram Jézus, taníts meg arra, hogy
nagylelkű legyek, És úgy szolgáljalak, amint megérdemled: Hogy adjak
számolgatás nélkül, Hogy harcoljak nem gondolva arra, Hogy sebeket
kaphatok, Hogy dolgozzam pihenés nélkül, Egészen odaadva magam a Te
szolgálatodra, Nem várva más jutalmat, mint azt, Hogy tudom: a Te szent
akaratodat teljesítem.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140904.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. szeptember 3., szerda

[Evangelium] 2014-09-03

2014. szeptember 3. – Szerda

Testvéreim! Amikor először voltam nálatok, nem szólhattam hozzátok mint
lelki emberekhez, mert akkor még érzéki ember módjára gondolkodtatok.
Mivel még nem voltatok felnőttek Krisztusban, csak tejjel tápláltalak
benneteket, mert a szilárd ételt még nem bírtátok el. Sőt még most sem
való nektek a szilárd étel, mert érzéki ember módjára cselekedtek. Vagy
talán míg versengés és viszály dúl köztetek, nem vagytok-e testiek, és nem
viselkedtek-e nagyon is emberi módon? Amíg az egyik így nyilatkozik: „Én
Pállal tartok", a másik meg: „Én Apollóval", nem vagytok-e túlságosan
emberiek?
De kicsoda Apolló? És kicsoda Pál? Szolgák csupán, akik a hitre vezettek
titeket, amint nekik az Úr megadta. Én ültettem, Apolló öntözött, de a
növekedést Isten adta. Ezért nem az számít, aki ültet, sem az, aki öntöz,
hanem csak Isten, aki a növekedést adja. Az ültető meg az öntöző egyforma.
El is nyeri jutalmát mindegyik a fáradozásához mérten. Istennek vagyunk
ugyanis munkatársai; ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.
1Kor 3,1-9

Zsoltár: Válasz: Boldog az a nemzet, * melyet az Úr örökségül választott
magának.
Előénekes: Boldog az a nemzet, amelynek az Úr az Istene, * a nép, amelyet
örökségül választott magának.
Letekint Isten a mennyből, * és látja mind az emberek fiait.
Hívek: Boldog az a nemzet, * melyet az Úr örökségül választott magának.
E: Lakóhelyéről szemléli azokat, * akik a földet lakják, ő alkotta
mindnyájuk szívét, * jól ismeri minden tettüket.
H: Boldog az a nemzet, * melyet az Úr örökségül választott magának.
E: Az Úrra hagyatkozik lelkünk, * mert ő a segítőnk és ő a mi oltalmunk.
Benne örvend a szívünk, * az ő szent nevében reménykedünk.
H: Boldog az a nemzet, * melyet az Úr örökségül választott magának.
Zsolt 32,12-15.20-21

Evangélium:
Kafarnaumi tartózkodása idején Jézus a zsinagógából jövet betért Simon
(Péter) házába. Simon anyósa éppen magas lázban szenvedett. Mindjárt
szóltak is neki az érdekében. Jézus a beteg fölé hajolt, parancsolt a
láznak, és a láz megszűnt. A beteg azonnal fölkelt, és szolgált nekik.
Napnyugtakor mindnyájan odavitték Jézushoz a betegeket, akik különféle
bajokban szenvedtek. Mindegyikre rátette kezét, és meggyógyította őket.
Sokakból gonosz lelkek mentek ki, és ezt kiáltozták: „Te vagy az Isten
Fia!" Jézus azonban rájuk parancsolt, és nem engedte, hogy beszéljenek;
azok ugyanis tudták, hogy ő a Krisztus. Amikor megvirradt, Jézus kiment
egy magányos helyre; a népsokaság pedig keresésére indult, és meg is
találta. Tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. Jézus azonban így
válaszolt: „Más városoknak is hirdetnem kell Isten országának
evangéliumát, mert ez a küldetésem." Azután folytatta tanítását Galilea
zsinagógáiban.
Lk 4,38-44

Elmélkedés:

Jézus különféle betegségben szenvedőket gyógyít meg, köztük olyan
embereket, akiket a gonosz lélek szállt meg. Érdekes, hogy Lukács
evangélista nem jegyzi le, hogy a betegek és családtagjaik hogyan fogadták
a gyógyulások tényét, de bizonyára a nép ámulatához hasonlóan ők is nagy
csodálkozással és örömmel. Az evangélista azt viszont fontosnak tartja
lejegyezni, hogy a megszállottakból távozó gonosz lelkek felismerik
Jézusban az Isten Fiát. A betegek és a meggyógyultak ezt még nem tudják, s
Jézus nem is akarja, hogy ennek híre elterjedjen, ezért elhallgattatja az
őt felismerő lelkeket. Ugyanakkor azt sem szerette volna, ha csak a
gyógyítások reményében mennének hozzá az emberek, hiszen e csodák csupán
megerősítették tanítását.
A tanítás, Isten igazságának hirdetése volt a legfőbb célja. Ennek
érdekében fáradhatatlanul járja a falvakat, sokszor arra sincs szinte
ideje, hogy imádkozzon. Gyógyítja a hozzá érkező betegeket és hirdeti az
evangéliumot. Ahová Jézus belép, ott megváltozik az emberek élete.
Ragaszkodnak hozzá, nem akarják továbbengedni, mert szükségük van
közelségére, hallani akarják szavát.
Az én életem is megváltozik, ha beengedem életembe, és már nem magammal
foglalkozok, hanem az ő szándékait keresem. Ha imáimban nem önmagamat
keresem, hanem valóban hozzá fordulok, és nem a magamét mondogatom, hanem
az ő útmutatásaira figyelek.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram! Amikor csónakodban evezek – sokszor távol vagy, de helyettem is
imádkozol. Amikor ellenszélben vagyok – te tartod meg csónakodat. Amikor
felém jössz a vízen járva – hitetlenkedem és rémüldözök. Amikor így
szólsz: „Ne féljetek!" – magamban kezdek bízni. Amikor elmerülve megijedek
– felém nyújtod kezedet. Amikor újra és újra kételkedem – akkor tudom
megvallani hitemet.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140903.mp3
 

________________________________

Aktuális:
Az MKPK Hitoktatási Bizottsága Székesfehérváron rendezi meg a X. Nemzeti
Kateketikai Kongresszust 2014. november 13-15. között. Magyarországon
2014. szeptembertől újabb évfolyamoknál kerül bevezetésre a kötelezően
választható hit-és erkölcstanoktatás, melynek tanításakor a katekéták a
korábbinál is szélesebb körben találkoznak olyan gyerekekkel és
fiatalokkal, akik keresztény háttér nélkül kerülnek kapcsolatba a
hitoktatással. Így az első hirdetés , melynek célja a hit felébresztése,
egy kezdeti megtérés elérése, különös jelentőséget kap szolgálatuk során.

A teológiai szempontú megközelítések mellett a szervezők fontosnak
tartják, hogy gyakorlati segítséget nyújtsanak a lelkipásztoroknak és a
katekétáknak a hatékony kommunikációról, a találkozás kultúrájáról, a
fegyelmezésről, az élményszerűségről és a szemléltetésről, a modern
eszközökről és felhasználásukról, valamint az életkori sajátosságokról.

Jelentkezési lapot az ohb [kukac] katolikus.hu e-mail címen, vagy a (1)
266 7339-es telefonszámon lehet kérni. Jelentkezési határidő: 2014.
szeptember 10.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. szeptember 2., kedd

[Evangelium] 2014-09-02

2014. szeptember 2. – Kedd

Testvéreim! A Szentlélek mindent megismer, még Isten mélységeit is. Ki
ismeri az ember belső dolgait, ha nem az ember lelke, amely benne van?
Hasonlóképpen Isten titkait sem ismeri senki, csak Isten Lelke. Mi nem a
világ lelkét kaptuk, hanem az Istentől származó Szentlelket, hogy
megismerjük, amit Isten kegyelemből nekünk ajándékozott.
Ezeket hirdetjük, de nem az emberi bölcsesség tudós szavaival, hanem ahogy
a Szentlélek tanítja – lelki embereknek lelkieket nyújtva. Az érzéki ember
nem fogja fel, ami Isten Lelkéből ered. Oktalanságnak tűnik előtte, és nem
képes megérteni, mert lelkileg kellene azt elbírálnia. A lelki ember
mindent el tud bírálni, de őt nem tudják helyesen megítélni. „Vajon ki
látta át az Úr gondolatait, hogy oktathatná őt?" Mi azonban megkaptuk
Krisztus gondolatainak ismeretét.
1Kor 2,10b-16

Zsoltár: Válasz: Igazságos az Isten * minden végzésében.
Előénekes: Irgalmas az Úr és kegyelmes, * nagy irgalmú és hosszan tűrő. Az
Úr mindenkihez jóságos, * és irgalmas minden művéhez.
Hívek: Igazságos az Isten * minden végzésében.
E: Magasztaljon téged, Uram, minden műved, * szentjeid áldást mondjanak.
Országod dicsőségéről szóljanak, * és hatalmadat mindenek hirdessék.
H: Igazságos az Isten * minden végzésében.
E: Hirdessék az emberek hatalmas tetteid, * királyságod fölséges
dicsőségét.
A te országod örökkévaló ország, * uralmad megmarad nemzedékről
nemzedékre.
H: Igazságos az Isten * minden végzésében.
E: Hűséges az Úr minden szavában, * és tettei szentnek hirdetik. Az Úr a
botladozót fenntartja, * és fölemeli, akit megaláztak.
H: Igazságos az Isten * minden végzésében.
Zsolt 144,8-9.10-11.12-13ab.13cd-14

Evangélium:
Jézus egyszer lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába, és szombaton ott
tanított. Tanítása ámulatba ejtett mindenkit, mert szavának hatalma volt.
Volt ott a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt ember, aki így
kiáltozott: „El innen! Mi dolgunk veled, názáreti Jézus? Azért jöttél,
hogy elveszíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje." Jézus
ráparancsolt: „Némulj el, és menj ki belőle!" Erre az ördög a földre
sújtotta az embert, és kiment belőle, anélkül, hogy bajt okozott volna
neki. Csodálkozás fogta el valamennyiüket, és egymás közt ezt mondogatták:
„Mi ez? Akkora hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek,
hogy kimennek a megszállottakból." Ennek híre elterjedt az egész
környéken.
Lk 4,31-37

Elmélkedés:

A Jézus tanításában rejlő isteni erő csodálattal töltötte el a
hallgatóságot, mert még senkit sem hallottak ilyen tekintéllyel beszélni.
Isten igazságait oly meggyőzően tudta hirdetni, amivel korábban még nem
találkozott senki. A mi Urunk isteni ereje azonban nem csupán szavaiban
nyilvánult meg, hanem cselekedeteiben is. A mai evangélium története
szerint ez az isteni erő szembeszáll a gonosz lélek erejével, amely fogva
tart egy embert. A beteg ember nem számíthatott arra, hogy valaha is
meggyógyul, hiába küzdött a benne lakó gonosszal. Az emberek sem tudtak
neki tanácsot adni, hogy miként győzhetné le önmagában a rosszat. Most
viszont Isten siet segítségére, bizonyítván, hogy ő képes legyőzni az
emberben lévő gonoszt, mivel ereje nagyobb annál, s mert Isten az ember
javát, üdvösségét akarja.
Mit tanít nekünk ez a különleges csoda, ez az ördögűzés? Sokszor
megbénítanak minket a különféle veszélyek és bajok, amelyek érnek, s
amelyeknek emberi erőnkkel nem vagyunk képesek ellenállni. Tehetetlenek
vagyunk, és azt érezzük, hogy ki vagyunk szolgáltatva azoknak a gonosz
erőknek, amelyek a kárunkat akarják, s ezt a veszélyt sokszor alig
ismerjük fel. Jézus megmutatja, hogy képes szembeszállni a gonosszal, le
tudja győzni azt. Jézus segítségével képes vagyok megvalósítani az
Istennek tetsző életet.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Hitnek Anyja, aki elkísérted a templomba az Emberfiát, hogy beteljesítse
az atyáknak adott ígéreteket; ajánld az Atyának az Ő dicsőségére Fiadnak
papjait, Szövetség Szent Szekrénye!
Szent II. János Pál pápa

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140902.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. szeptember 1., hétfő

[Evangelium] 2014-09-01

2014. szeptember 1. – Hétfő

Testvéreim! Amikor nálatok jártam, nem választékos beszéddel vagy emberi
bölcsességgel akartam hirdetni nektek Isten titkát. Elhatároztam ugyanis,
hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a
megfeszítettről.
Gyöngeségem tudatában félve és nagyon elfogódva mentem hozzátok. Tanításom
és igehirdetésem ezért nem a bölcsesség elragadó szavaiból állt, hanem a
lélek és az erő bizonyságából, hogy hiteteknek ne emberi bölcsesség, hanem
Isten ereje legyen az alapja.
1Kor 2,1-5

Zsoltár: Válasz: Törvényedet szívből szeretem, * én Uram, Istenem.
Előénekes: Mennyire szeretem törvényedet, Uram, * egész nap azon
elmélkedem. Mily bölccsé tett parancsolatod ellenségem ellen is, * mert az
az enyém már örökre.
Hívek: Törvényedet szívből szeretem, * én Uram, Istenem.
E: Minden tanítómnál okosabb lettem, * mert mindig intelmeidről
elmélkedem. Meghaladja értelmem a vénekét, * mert parancsaidat megtartom.
H: Törvényedet szívből szeretem, * én Uram, Istenem.
E: Minden gonosz úttól távol tartom lábamat, * hogy megtarthassam
szavadat. Meghozott ítéleteidtől sosem hajlok el, * te magad tanítottál
rájuk.
H: Törvényedet szívből szeretem, * én Uram, Istenem.
Zsolt 118,97-102

Evangélium:
Abban az időben Jézus elment Názáretbe, ahol (egykor) nevelkedett. Szokása
szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás
próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a
helyre talált, ahol ez volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem
és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a
foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az
elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje." Összetekerte az
írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem
rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az írás,
amelyet az imént hallottatok." Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a
fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. „De hát nem József fia ez?" –
kérdezgették.
Ekkor így szólt hozzájuk: „Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem:
„Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy tetteket, amelyeket – mint hallottuk –
Kafarnaumban végbevittél, tedd meg a hazádban is!" Majd így folytatta:
„Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában.
Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az
ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az
egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a
szidoni Cáreftában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában
is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai
Námán." Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak,
kiűzték őt a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen
városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt
közöttük, és eltávozott.
Lk 4,16-30

Elmélkedés:

Amikor útja során Jézus betér a názáreti zsinagógába és ott beszédet intéz
azokhoz az emberekhez, akik jól ismerték őt, a kezdeti helyeslést követően
szavai nagy felháborodást váltanak ki, és mindenki szembefordul vele. Az
ellenségeskedés odáig fajul, hogy az életére akarnak törni. Talán nem
járunk messze az igazságtól, ha azt gondoljuk, hogy Jézus egy kicsit
provokálta is hallgatóságát, amely aztán kiváltotta az ellenséges
viselkedést. Úgy is mondhatnánk, hogy Jézus szavai arra indították őket,
hogy színt valljanak. Úgy vélték, hogy jól ismerik Jézust, aki az ő
körükben nevelkedett fel, e városban töltötte fiatalkorát. Most viszont
olyan dolgokat állít magáról, hogy ő az Isten küldötte, s ez
elfogadhatatlan számukra.
Pontosan ilyen helyzetbe állít minket is sokszor Jézus. Nem bólogathatunk
nagyokat a szép szavak hallatán, hiszen ennél többet kér a mi Urunk.
Éljünk tanítása szerint! Ekkor derül ki, hogy készek vagyunk-e elkötelezni
magunkat mellette. Jézus szavait egy ideig helyeseljük, igaznak tartjuk,
aztán amikor komolyra fordul a helyzet, akkor mi is választás elé
kerülünk. Színt kell vallanunk, nem halogathatjuk a döntést, ki kell
fejeznünk, hogy hová húz a szívünk. A Jézus melletti elköteleződés
választása nem könnyű. Hogyan viselkedek, amikor kemény kérdések és nehéz
helyzetek elé állít engem?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, látod számtalan kérdésemet: Mit kell tennem? Mi lesz a jövőm? Mi
lesz velem? Sokszor kétségbe esek, olyan kicsinek érzem magam, egyedül a
problémáimmal. De te mutatsz egy szál virágot, és a bizalomra tanítasz.
Bizalomra benned, bizalomra másobban. Hiszem, Uram, hogy mindennél drágább
nagyok neked, hogy úgy fogadsz el, amilyen nagyok. Neked adom a
félelmeimet, te jobban tudod, mire van szükségem! Uram, gyógyíts engem,
hogy gyógyíthassak másokat. Add, hogy a kétségbeesés helyett reményt, a
sötétségbe fényedet vigyem. Add, hogy vigasztaljak, legyek megértő,
szeressek, amint te szeretsz engem!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140901.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. augusztus 31., vasárnap

[Evangelium] 2014-08-31

2014. augusztus 31. – Évközi 22. vasárnap

Evangélium:
Abban az időben Jézus többször felhívta tanítványai figyelmét arra, hogy
neki Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől,
főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de a harmadik napon feltámad a
halálból. Erre Péter félrevonta őt, és óva intette: „Isten ments, Uram! Ez
nem történhet veled!" Mire ő Péterhez fordult: „Távozz tőlem, sátán!
Botránkoztatsz, mert nem az Isten ügyére van gondod, hanem az emberekére!"
Azután így szólt tanítványaihoz: „Ha valaki követni akar engem, tagadja
meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen. Mert mindaz, aki meg akarja
menteni életét, elveszíti azt; és aki énértem elveszíti életét, megtalálja
azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a
lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe saját lelkéért? Az
Emberfia pedig el fog jönni Atyjának dicsőségében, angyalai kíséretében,
és megfizet mindenkinek tettei szerint."
Mt 16,21-27

Elmélkedés:

Egy lepke elrepül
Gyerekekkel kirándulok. Miközben ők a mezőn virágokat gyűjtenek, hogy
díszítés kerüljön a szabadtéri mise alkalmi oltárára, én leülök pihenni.
Egyszer csak a térdemre száll egy színes szárnyú pillangó. Talán azt
gondolja, hogy ha én jó helyet találok a pihenéshez, ő talál még jobbat.
Szárnyait kiterjeszti, a nap felé fordítja, így könnyen megfigyelhetem
szépségét. Hamarosan egy kisfiú közeledik. Amikor észreveszi a velem
barátkozó lepkét, lépteit lelassítva, óvatosan teszi meg az utolsó métert.
De mégsem elég óvatos, fejének árnyéka a lepkére esik, s az pár pillanat
múlva tovarepül. Lám, egy kis árnyék elég ahhoz, hogy a pillangó
elszálljon. „Mi kell ahhoz, hogy repüljön?" – kérdezem a fiút. „Szárny
kell hozzá, – feleli ő – ha lenne szárnyunk, mi is tudnánk repülni, mint a
madarak." A fiú továbbmegy, talán másik lepkét keres, s nekem közben
eszembe jut Paul Claudel francia költő, aki egy művében arról ír, hogy egy
kicsiny pillangó felreppenéséhez szükség van az egész hatalmas égboltra.
Én első pillanatban az árnyékra gondoltam, a fiú a szárnyakat emlegette, a
költő pedig az égboltot. Most akkor miért is repült fel a lepke?
Mi szükséges a boldogsághoz? Mi kell ahhoz, hogy az ember boldog legyen?
Mi kell ahhoz, hogy megtaláljam a boldogságot? A felreppenő pillangó
példája arra tanít, hogy érdemes más-más szempontból megnézni a kérdést.
Arra figyelmeztet, hogy nem érdemes földi csecsebecséket sorolnunk, mintha
ezektől függne boldogságunk, hanem nagyobb távlatba kell helyeznünk a
kérdést. A világtörténelem során a Jézust megelőző és az őt követő időkben
számos művész, gondolkodó, író, költő vagy híresség igyekezett már
megfogalmazni az emberi boldogság titkát, de kétségtelen, hogy Jézus
mondásai, amelyeket a hegyi beszédben mond (vö. Mt 5,1-12), egészen új
távlatba helyezik a boldogság-kérdést. Tény, hogy a Jézus által ajánlott
utak, lehetőségek kissé furcsák számunkra, mert eddig másképpen képzeltük
boldogságunkat, a Krisztus-követést, a kereszthordozást.
A mai evangéliumban ezt mondja Jézus: „Ha valaki követni akar engem,
tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen" (Mt 16,24). Jézust
követni a boldogság útja számunkra. Jó volna nem morfondírozni tovább
azon, hogy egy fizetésemelés vagy egy áruházi akció jelent-e nagyobb
boldogságot. Jó volna mértékletességet tanúsítani és szerényebbre fogni
vágyainkat. Jó volna bepillantanunk a mennyek országát megtalálók
szegényes otthonába. Jó volna megízlelnünk a vigasztalást meglelők
könnycseppjeit. Jó volna birtokolni a szelídek még négyzetcentiméterekben
sem mérhető örökségét. Jó volna, ha életünkben legalább egyszer
jóllakhatnánk az igazsággal. Jó volna az isteni irgalmasságban bízva
tiszta szívből megbocsátani az ellenünk vétkezőknek. Jó volna, ha Istent
meglátó tiszta szív dobbanna keblünkben. Jó volna, ha ránk találna az
Isten gyermekeinek járó békesség. Jó volna üldözöttnek, menekültnek,
kitaszítottnak, jogtalanul megvádoltnak lenni. Jó volna boldognak lenni.
Jó volna boldognak lenni úgy, ahogyan Isten adja a boldogságot. Nem ígéri,
hanem adja. Mert Isten sok mindent ígér nekünk, százannyit mindenért, amit
érte elhagyunk, s ráadásként ígéri az örök életet. De a boldogságot ő nem
ígéri, hanem adja. Már most adja, a földi életben.
Szóval, gondolkozz el azon, hogy mi kell a pillangó repüléséhez, s közben
talán rájössz, hogy mi kell a boldogsághoz! Azon pedig ne gondolkozz, hogy
mit jelent Krisztus követése, hanem csak egyszerűen tedd meg vele,
Krisztussal az első lépést! A többi már menni fog.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus, készséges szívvel hallgatjuk szavadat, amellyel követésedre
hívsz minket. Nem akarunk süketként viselkedni, mint akik nem hallják, nem
értik szavadat. Keressük saját boldogságunkat és mások életét is
boldogabbá szeretnénk tenni. Add, hogy szavadban felismerjük az örök
életre vezető igazságot! Erősíts minket, hogy mindig veled éljünk, veled
járjuk életünk zarándokútját, s végül megérkezzünk az Atya örök országába.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140831.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum