2013. március 23., szombat

[Evangelium] 2013-03-23

2013. március 23. – Szombat

Lázár feltámasztása után a Mártához és Máriához jött zsidók közül sokan
hittek Jézusban, mert látták, amit cselekedett. Némelyek azonban elmentek
a farizeusokhoz, és jelentették, hogy mit tett Jézus. Erre a főpapok és a
farizeusok összehívták a főtanácsot, és így tanakodtak: „Mit tegyünk? Ez
az ember sok csodát művel. Ha engedjük, hogy folytassa, mindnyájan hisznek
majd benne. Aztán jönnek a rómaiak, és elpusztítják szentélyünket és
népünket." Közülük az egyik, Kaifás, aki abban az évben főpap volt, ezt
mondta nekik: „Ti nem tudtok semmit. Gondoljátok csak meg: jobb, ha egy
ember hal meg a népért, minthogy az egész nemzet elpusztuljon!" Ezt pedig
nem magától mondta, hanem mint annak az évnek főpapja prófétaként
megjövendölte, hogy Jézus a népért hal meg; sőt, nemcsak a népért, hanem
hogy egybegyűjtse Isten szétszóródott gyermekeit. Attól a naptól kezdve
megegyeztek abban, hogy megölik őt. Ezért Jézus nem mutatkozott többé
nyilvánosan a zsidók előtt, hanem visszavonult a pusztaság melletti
vidékre, egy Efraim nevű helységbe, és ott tartózkodott tanítványaival
együtt. Közeledett a zsidók húsvétja. A vidékről már az ünnepek előtt
sokan felzarándokoltak Jeruzsálembe, hogy megszentelődjenek. Ezek keresték
Jézust, és még a templomban is beszélgettek róla: „Mit gondoltok, eljön-e
az ünnepre?" A főpapok és a farizeusok ugyanis ekkor már kiadták a
rendeletet, hogy aki tud valamit Jézus tartózkodási helyéről, jelentse,
hogy elfoghassák őt.
Jn 11,45-57

Elmélkedés:

János evangélista szerint Jézus megölésének közvetlen kiváltó oka az volt,
hogy Lázár feltámasztása miatt sokan hittek benne. Ezt megelőzően Jézus
kijelentéseket tett arról, hogy ő az Isten Fia, amelyet sokan hittel
fogadtak. Ez vezetett ahhoz, hogy a zsidó főtanács ülést tartson. Erről a
tanácskozásról számol be részletesen a mai evangélium. Döntésükkel
valójában megelőlegezik a halálos ítéletet. Ha sikerül elfogniuk és maguk
elé állítaniuk a nép előtt nagy tekintélynek örvendő Jézust, akiben egyre
többen hisznek, akkor ennek a vizsgálatnak egyetlen kimenetele lehet:
Jézusnak meg kell halnia.
Az evangélista úgy írja le a halálos ítélet kimondását, hogy közben
tanítást ad Jézus halálának értelméről. Ezek szerint ő az egész népért és
az egész emberiségért hal meg. A hitet elutasítók döntésükkel Jézus földi
életének utolsó szakaszát nyitják meg, s ettől kezdve már csak az alkalmat
várják, hogy elfoghassák, elítélhessék és megölhessék. Ide vezet a
hitetlenség útja. Az ügyet politikai síkra terelik azzal, hogy Jézust a
nép lázítójaként kezelik, aki elutasítja a római fennhatóságot. Inkább ő
haljon meg egyedül, minthogy lázadás törjön ki, s a rómaiak az egész zsidó
népet elpusztítsák egy ilyen lázadás leverésével.
Az ítéletet követően megindul Jézus keresése. A húsvét előtti napok
mozgalmasságát ez a keresés adja. A főtanács azért keresteti, mert halálát
akarják, a másik oldalról a nép azért keresi, mert hisz benne és hallgatni
szeretné tanítását. Én miért keresem Jézust? Keresem-e őt?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Eljöttem Hozzád, Jézus, hogy érintésedet fogadjam, mielőtt megkezdem a
napot. Pihentesd meg tekinteted tekintetemben, segíts, hogy munkámat
barátságod biztonságának tudatában végezhessem. Töltsd be gondolataimat,
hogy kitartsak a lárma sivatagában is, engedd, hogy áldott sugaraid
beragyogják elmém rejtett zugait, és adj nekem erőt azokért, akiknek
szükségük van rám. Boldog Kalkuttai Teréz

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130323.mp3
 

________________________________

Aktuális:
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. március 22., péntek

[Evangelium] 2013-03-22

2013. március 22. – Péntek

Egy alkalommal a zsidók köveket ragadtak, hogy megkövezzék Jézust. Erre ő
megkérdezte tőlük: „Sok jótettet vittem végbe köztetek Atyám nevében.
Melyik jócselekedetért akartok megkövezni engem?" A zsidók ezt
válaszolták: „Nem a jócselekedetért, hanem a káromkodás miatt akarunk
megkövezni, mert ember létedre Istenné teszed magadat." Jézus ezt felelte:
„A Szentírásban nemde ez áll: Én mondottam: istenek vagytok? Ha már azokat
is isteneknek mondja az írás, akikhez Isten igéje szólt – és az írás nem
veszítheti érvényét –, hogyan mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt
és a világba küldött: Káromkodol! – mert azt mondtam, hogy Isten Fia
vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem! De ha azokat
cselekszem, és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy végre
lássátok és elismerjétek: az Atya énbennem van és én az Atyában." Erre
ismét el akarták fogni őt, de kiszabadította magát kezükből. Ezután Jézus
újra a Jordánon túlra ment, arra a helyre, ahol János először keresztelt,
és ott is maradt. Sokan keresték fel, mert így vélekedtek: „János ugyan
egyetlen csodát sem tett, de amit Jézusról mondott, az igaznak bizonyult."
És sokan hittek Jézusban.
Jn 10,31-42

Elmélkedés:

A mennyei Atyával való kapcsolatáról tett kijelentései közül az egyik
legfontosabb így hangzik Jézustól: „Én és az Atya egy vagyunk" (Jn 10,30).
Később azt is hozzáteszi, hogy ő az Isten Fia. E kijelentései miatt a
zsidók meg akarják kövezni őt, mert szavait káromkodásnak tartják, s ezért
halálbüntetés jár törvényeik szerint.
Érdekes, hogy a zsidó vezetők, akik más esetekben nem értik Jézus szavait,
most azonnal megértik, hogy miről beszél. Ha arról van szó, hogy Jézust
káromkodás vádjával halálra lehet ítélni tanítása miatt, akkor nem kell
megismételni szavait. A zsidók azonnal felfogják kijelentésének értelmét,
s mindjárt köveket ragadnak, hogy megkövezzék. Közhely, hogy mindenki azt
ért meg, amit hallani szeretne. Ha a megtérés volna a szándékuk, akkor
megértenék Jézus bűnbánatra hívó szavát, ezt azonban elengedik a fülük
mellett. Ha a megbocsátás élne bennük, akkor megértenék az isteni
irgalmasságról szóló tanítást. De mivel Jézus vesztét szeretnék, ezért
csak azt értik meg, ami halálbüntetést érdemlő káromkodásnak tűnik
számunkra.
Jézus tudatában van annak, hogy ő az Isten Fia. Péter vallomása arról
tanúskodik, hogy az apostolok és a tanítványok számára egyre világosabbá
válik az ő istensége. Tanítását hallgatva és csodáit látva az emberek
kezdik elhinni, hogy igazak Jézus állításai arra vonatkozóan, hogy Isten
az ő Atyja. Jézus a kihallgatása során a főpap előtt is megvallja, hogy ő
az Isten Fia. Haláláig ragaszkodik ehhez az igazsághoz, még akkor is,
amikor úgy tűnik, hogy még az Atya is magára hagyta őt a szenvedésben, a
kereszten. Az Atyának való engedelmessége és halála minden kételyt
eloszlat. A kereszthalált látva a római százados megvallja, hogy ő valóban
Isten Fia.
A kereszt az Isten Fiában való hit forrása. Nagyböjti utam a kereszthez
vezet.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus, taníts meg engem arra, hogy a legkisebb dolgokban is
felfedezzem az igazi öröm, az igazi boldogság forrását! A szegénység, a
nélkülözés, a szomorúság és az üldöztetés nem lehet akadály számomra, hogy
feléd közeledjek. Sőt, éppen ellenkezőleg, ezek segítenek a leginkább
abban, hogy megtaláljalak Téged, s benned boldogságomat. Érzem közelséged,
érzem gondviselésed, érzem irgalmadat, érzem jóságodat, érzem szereteted,
s ez nekem a boldogság. Jézusom, veled mindenkinél boldogabb vagyok.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130322.mp3
 

________________________________

Aktuális:
Kedves e-vangélium olvasó Barátaim!
Egy évvel ezelőtt ilyentájt egy konferencián az egyik előadó egy felmérés
eredményét ismertette. Mit vesz a kezébe ébredés után először egy fiatal
(15-35 éves korosztály)? Könnyű kitalálni: a telefonját. És milyen
arányban: 100 %. Akinek van telefonja, azt veszi először a kezébe minden
nap. Mégpedig nem csak azért, hogy kikapcsolja az ébresztőt, hanem azért,
hogy megnézze, hány üzenetet, sms-t, lájkot, stb. kapott az éjjel, mert
ebből méri le, hogy szeretik-e.
Érdekes eredmény, érdekes tény, ugyanakkor elgondolkoztató. Én legalábbis
egy éve gondolkozok ezen. Ez idő alatt országszerte több helyen elmeséltem
a felmérés eredményét egyházi körökben vallásos szülőknek, hitoktatóknak,
papoknak, sőt püspököknek is. Az első reakciók a csodálkozástól a
szörnyülködésig terjedtek: Hová jutott a világ! Hová süllyedt a világ?
Gyerekkorunkban azzal kezdtük a napot, hogy "Szívem első gondolata hozzád
száll fel, Istenem", most meg a telefonja után nyúl az emberiség. Mit
lehet ez ellen tenni?
Egy év alatt én arra jutottam, hogy "ellene" ne tegyünk semmit! Teljesen
felesleges volna. Inkább tekintsük hasznosnak azt az információt, hogy
manaság mindenki a telefonja után nyúl ébredéskor, és használjuk ki ezt a
dolgot a magunk küldetése számára. Magyarul: Tegyük oda erre a kis
készülékre minden nap a reggeli imát, az evangéliumot, a napi lelki
üzenetet! Hát nem jobb megoldás ez, minthogy harcolunk ellene? Tegyük oda
a telefonokra mindennapi első üzenetként Isten szavát! Rendben, nyugodtan
vegye mindenki kezébe a telefont reggel! De mi történik az előtte lévő 3-4
percben? Ezt az időt haszljuk ki! Csináljunk egy olyat, hogy még hozzá se
kelljen nyúlnia a telefonhoz, de már a jó Isten üzenetét hallgassa!
A megvalósítás nem annyira bonyolult. A napokban elkezdtük egy csapattal
egy okostelefon alkalmazás fejlesztését, ami ingyenesen lesz elérhető iOS
és android készülékeken (később talán más típusokon is). A reggeli
ébresztés csilingelő és egyéb hangok helyett a reggeli ima lesz. Az előre
beállított ébresztés időpontjában a reggeli imát lehet meghallgatni és a
napi evangéliumot, elmélkedést, Isten szavát. Az alkalmazást persze
feltuningoljuk a mostanában szokásos megosztásokkal és mentési
lehetőségekkel is, illetve az igényeknek megfelelően fejlesztjük tovább a
jövőben. Ez egy modern, korunknak megfelelő evangelizáció. És ha valaki
most azt gondolja, hogy talán érdemes volna valóban elgondolkozni az
okostelefonok ilyen evangelizációs használatán, mert "ez a jövő", annak
csak annyit tudok mondani, hogy ez a jelen.
Hiába küzdenénk a telefonhasználati szokások ellen. Célozzuk meg inkább
Isten szavának elküldéséhez azt a pár percet, amikor még meg sem fogjuk a
telefont! Aztán utána olvasgassa nyugodtan mindenki az éjszaka kapott
üzeneteket.
A munkát elkezdtük, stílusosan pünkösdre tervezzük az indulást, ami az
evangélium hirdetésének nagy ünnepe. Miként ez e-mailes e-vangélium,
ugyanúgy ez is ingyenesen hozzáférhető lesz. A megvalósítás és üzemeltetés
költségeihez köszönettel fogadjuk az adományokat. Eddig csak nagyobb, és
nagyobb bevétellel rendelkező cégek engedhették meg maguknak, hogy saját
okostelefon alkalmazásuk legyen, de bízunk abban, hogy sok kicsi
támogatással biztosítani tudjuk az anyagi hátteret, ezért minden kis
adomány nagy segítség. Isten jutalmazza meg sokszorosan
nagylelkűségeteket! Az adományok eljuttatásának lehetőségei alább
olvashatók.
Köszönjük mindenki támogatását! Isten segítse munkánkat!
Szeretettel: István atya (Horváth István Sándor)
Online adomány internetes fizetésre alkalmas bankkártyával:
http://zalalovo.plebania.hu/tamogatas
Az Adománynál válasszuk célként: E-vangélium
Utalás: Számlatulajdonos neve: Zalalövői Plébánia
Számlaszám: 10402355-00026472-00000003
Megjegyzés: E-vangélium
Utalás külföldről: IBAN (nemzetközi számlaszám): HU25 1040 2355 0002 6472
0000 0003
BIC (SWIFT) kód: OKHBHUHB
Sárga postai csekk kérhető a zalalovo@gmail.com címen e-mailben. Írja meg
nevét és postacímét irányítószámmal, valamint röviden jelezze, hogy ez
e-vangélium támogatásához kér csekket.
Postai (rózsaszín) utalványon a következő címre: Zalalövői Plébánia,
H-8999 Zalalövő, Szabadság tér 6.
Megjegyzés: E-vangélium
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. március 21., csütörtök

[Evangelium] 2013-03-21

2013. március 21. – Csütörtök

Egy alkalommal Jézus így beszélt a zsidókhoz: „Bizony, bizony, mondom
nektek: Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre." A zsidók azt
felelték: „Most már tudjuk, hogy valóban ördögtől megszállott vagy.
Ábrahám meghalt, és a próféták is meghaltak. Te meg azt mondod: „Aki
tanításomat megtartja, nem hal meg örökre". Nagyobb vagy talán Ábrahám
atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Mivé teszed magadat?"
Jézus így válaszolt: „Ha önmagamat dicsőíteném, az semmit nem érne. Az én
Atyám az, aki megdicsőít engem. Ti Isteneteknek mondjátok őt, de nem
ismeritek. Én ismerem őt, és ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok
hasonló, hazug lennék. De én ismerem az Atyát, és megteszem, amit mond.
Ősatyátok, Ábrahám ujjongott, hogy megláthatja eljövetelem napját. Látta,
és örvendezett." A zsidók erre felháborodtak: „Még ötvenesztendős sem
vagy, és láttad Ábrahámot?" Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom
nektek: Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok." A zsidók erre köveket
ragadtak, hogy megkövezzék. Jézus azonban eltűnt előlük, és kiment a
templomból.
Jn 8,51-59

Elmélkedés:

Az előző napon arról olvastunk az evangéliumban, hogy Jézus tanítása
igazság, amelynek megismerése szabaddá tesz bennünket, azaz képessé válunk
arra, hogy szabadon, a bűn kényszere nélkül Istent válasszuk, neki
engedelmeskedjünk.
Ezt folytatja a mai rész azzal, hogy Krisztus tanítása az örök életet
jelenti azok számára, akik hisznek benne. Jézus tanítása túlmutat a földi
életen, átlépi az evilági élet végső határpontját, a halált, és
felszabadít bennünket az örök életre. Ez a feltámadás. Miként az igazi
szabadságot egyedül Krisztus személyében és általa ismerhetjük meg,
ugyanúgy a feltámadásunk is csak Krisztusban lehetséges. Amilyen a
halálunk, olyan lesz utána az örök életünk. Ha Krisztussal élünk ebben a
világban és Krisztussal halunk meg, akkor vele együtt támadunk fel az örök
életre.
Bár Jézus érzékeli az ellenszenv fokozódását, mégsem hallgat, hanem még
részletesebben beszél az Atyával való kapcsolatáról. Azt reméli, hogy ez
talán hitre ébreszti az embereket. Ábrahám példáját és az ő hitét említi,
akit jól ismerhettek hallgatói. Ábrahám idős kora miatt emberileg már nem
remélhette, hogy gyermeke szülessen, mégis hitt az isteni ígéret
beteljesedésében. Ezért Ábrahámot a hit atyjaként emlegetjük. Ámbár
sokszor hihetetlennek tűnik, amit Jézus tanít, mégis azt szeretné, hogy
higgyenek benne, ahogyan Ábrahám is hitt Istenben.
Ha megtartom Krisztus tanítását, azaz hittel elfogadom azt, elnyerem az
örök életet. A nagyböjt, amelynek végéhez közeledünk, a hit útját jelenti
számomra.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mindenható Úristen, aki gondviselésed eszközeiül gyarló embereket
választván, ily módon is kitünteted isteni hatalmadat a világ
kormányzásában, áraszd ránk kegyelmedet, hogy ki imádva elismerem benned a
legfőbb hatalmasságot és minden hatalom kútfejét: annak általad rendelt
egyházi és világi képviselőit köteles engedelmességgel tiszteljem, s így
isteni törvényednek készséggel hódolva, teljesítsem szent akaratodat.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130321.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. március 20., szerda

[Evangelium] 2013-03-20

2013. március 20. – Szerda

Egy alkalommal Jézus a benne hívő zsidókhoz fordult, és ezt mondta nekik:
„Ha megmaradtok tanításomban, akkor lesztek igazán tanítványaim:
megismeritek az igazságot, és az igazság majd szabaddá tesz benneteket."
Ők erre tiltakoztak: „Ábrahám leszármazottjai vagyunk, és soha senkinek
sem szolgáltunk. Hogy mondhatod tehát azt, hogy: Szabadok lesztek?"
Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom nektek: mindaz, aki bűnt
cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga nem marad mindig ura házában, de a
fiú ott marad mindvégig. Ha viszont (Isten) Fia szabaddá tesz titeket,
akkor valóban szabadok lesztek. Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok, mégis
az életemre törtök, mert tanításom nem fog rajtatok. Én azt hirdetem
nektek, amit Atyámnál láttam; ti ellenben azt teszitek, amit a ti
atyátoktól hallottatok." Erre közbevágtak a zsidók: „A mi atyánk Ábrahám!"
Jézus így folytatta: „Ha Ábrahám gyermekei vagytok, tegyétek is azt, amit
Ábrahám tett! De ti az életemre törtök, bár azt az igazságot hirdetem,
amit Istentől hallottam. Ábrahám ilyet nem tett. Ti azt teszitek, amit
atyáitok tettek!" Ők azonban tovább erősködtek: „Mi nem vagyunk
törvénytelen gyermekek, csak egy atyánk van: az Isten." Jézus azonban
megállapította: „Ha Isten volna atyátok, szeretnétek engem, mert én
Istentől vagyok, és tőle jöttem. Nem a magam nevében jöttem, hanem az
Isten küldött engem."
Jn 8,31-42

Elmélkedés:

Jézus mindent az Atya megbízásából tesz, s akkor is neki engedelmeskedik,
amikor a kereszten feláldozza életét. Mindenki, aki körülötte áll –
farizeusok is és a nép is – ugyanazt hallják. A hallgatóság reakciója
mégis kétféle. Az egyik csoportról azt írja az evangélista, hogy „nem
értették meg szavait," a másik oldalon viszont azok vannak, akik „e szavak
után hittek Jézusban." Az írástudók és a farizeusok nem arra törekszenek,
hogy megértsék az Isten akaratát, hanem a maguk szándékait akarják
ráerőltetni Istenre. Helytelenül értelmezett emberi szabadság az, ha
valaki Istentől akarja függetleníteni magát. Aki állandóan csak a maga
érdekeinek megvalósítására törekszik, sosem fogja megérteni és elfogadni
Isten akaratát.
A mai evangéliumban a szabadság lényegét tárja fel nekünk Jézus. Arról
beszél, hogy aki hűséges marad tanításához, az „megismeri az igazságot, és
ez az igazság szabaddá teszi" (Jn 8,32). Az ő szava ugyanis igazság, sőt,
Jézus személye az Igazság. Egyedül Jézus és az ő igazsága képes szabaddá
tenni bennünket. Ezt erősíti meg Szent Pál apostol, amikor a következőket
írja a galatákhoz szóló levelében: „A szabadságot Krisztus szerezte meg
nekünk" (Gal 5,1). A szabadság tehát nem Krisztustól való függetlenséget
és elszakadást jelent, hanem annak elfogadását, hogy ő szabadít meg
bennünket bűneinktől és ő vált meg bennünket.
Krisztus megváltó halálának és az ő kegyelmének köszönhetően képes vagyok
szabad döntést hozni Isten mellett. Ha a szabadságot szeretném választani,
Krisztust kell választanom.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Köszönöm Teremtőm, hogy embernek születhettem erre a világra, amely telve
van csodával. Köszönök minden új napot, minden új lehetőséget, köszönöm a
munkakedvet és hogy mozogni tudok, hogy találkozhatom más emberekkel.
Köszönöm az egyedüllétet és a pihenést, a virradatot és az alkonyt, a
nyílt horizontot. Itt állok, kezeim telve vannak ajándékaiddal, segíts
nekem, hadd osszam meg önmagamat másokkal.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130320.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. március 19., kedd

[Evangelium] 2013-03-19

2013. március 19. – Kedd, Szent József, a Boldogságos Szűz Mária jegyese

Dávid utódai közül Jákobtól született József, aki jegyese volt Máriának,
Jézus Krisztus szülőanyjának. Jézus Krisztus születése pedig így történt:
Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna,
Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. Férje, József igaz ember
volt, nem akarta őt megszégyeníteni. Ezért úgy határozott, hogy titokban
bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és
így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát,
mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fiad születik majd, akit
Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől!" Amikor József
felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala megparancsolta
neki.
Mt 1,16.18-21.24a

Elmélkedés:

Szent Józsefnek, a názáreti ácsnak, Mária jegyesének és Jézus
nevelőapjának mai ünnepén az ő látomásáról olvasunk az evangéliumban.
Amikor kiderül, hogy még házasságkötésük előtt Mária gyermeket vár, József
azon kezd gondolkodni, hogy nem veszi feleségül őt. A születendő gyermek
kilétéről csak Máriának van tudomása az angyali üdvözletből, Gábor
angyaltól. Mivel ő sem értette egészen a vele történteket, valószínűleg
nem beszélhetett erről Józsefnek. József tehát nem tudja még, hogy
jegyesének a Szentlélek erejéből lesz gyermeke.
József emberi módon gondolkozik, amikor jegyeséről kiderül, hogy áldott
állapotban van, s emiatt meg akarja szakítani a jegyességet. Talán a
csalódottság készteti őt erre vagy azt hiszi, hogy Mária hűtlenséget
követett el. József emberiességéről tanúskodik, hogy nem szeretné Máriát
nyilvánosan szégyenbe hozni, mert ismervén a zsidó törvényeket tudja, hogy
biztos halál, megkövezés vár jegyesére, mint házasságtörőre.
Ekkor történik József látomása. Egy angyal jelenik meg neki, hogy beavassa
őt a titokba, a megváltás tervébe, a hamarosan bekövetkező eseményekbe.
József szándékát megváltoztatja ez a jelenés, ez az isteni közbeavatkozás,
és az álmában kapott utasításnak megfelelően magához veszi jegyesét és
később saját családja tagjaként neveli fel Jézust.
József hisz és engedelmeskedik az isteni útmutatásnak, s ezáltal
megváltásunk csendes szolgája lesz, vállalja, hogy a születendő gyermeknek
nevelője legyen. Isten akaratának elfogadásával és engedelmeskedésemmel én
is a hit útján indulok el.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ima Ferenc pápáért - Mindenható Istenünk, aki folytonos gondviseléseddel
kormányozod nyájadat, végtelen irgalmadban Ferencet adtad Egyházad élére.
Add, hogy Ferenc pápa legyen a hit és a kegyelmi közösség egységének
látható alapja és biztosítéka. Kérünk, hogy az új pápa minket – Isten
népét – szeretettel és Krisztus nevében vezessen, legyen a szent tanítás
hűséges oktatója számunkra, és a szolgálat szellemében kormányozzon
bennünket. Ajándékozd meg őt bölcsességgel, jósággal és hűséggel, hogy az
örök élet felé vezessen minket szavával és példájával!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130319.mp3
 

________________________________

Aktuális:
Március 19-én, kedden 9.30-kor a péteri szolgálat megkezdése alkalmából
szentmisét mutat be Ferenc pápa. A szertartást az M1-en és a Duna Worldön
élőben követhetik az érdeklődők.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. március 18., hétfő

[Evangelium] 2013-03-18

2013. március 18. – Hétfő

Egy alkalommal Jézus így beszélt a templomban egybegyűlt zsidókhoz: „Én
vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem
övé lesz az élet világossága." A farizeusok erre azt mondták: Te
önmagadról tanúskodsz. Tanúbizonyságod nem érvényes." Jézus így válaszolt:
„Igaz, hogy én önmagamról tanúskodom, mégis érvényes a tanúságtételem,
mert tudom, honnét jöttem és hová megyek. Ti ellenben nem tudjátok, honnét
jöttem és hová megyek. Ti a test szerint ítéltek. Én nem mondok senkiről
ítéletet, de ha kijelentek valamit, igaz az én állításom, mert nem vagyok
egyedül, hanem én és az Atya, aki küldött engem. Márpedig a ti törvényetek
azt írja, hogy két személy együttes bizonyságtétele hitelt érdemel.
Bizonyságot teszek tehát magamról én, és bizonyságot tesz rólam, aki engem
küldött: az Atya." Erre megkérdezték tőle: „Hol a te Atyád?" Jézus azt
felelte: „Sem engem nem ismertek, sem Atyámat. Ha ismernétek engem,
Atyámat is ismernétek." Ezeket mondta Jézus a templomkincstár mellett,
amikor tanított a templomban. De senki sem fogta el, mert még nem jött el
az ő órája.
Jn 8,12-20

Elmélkedés:

Amikor Szent János evangélista évtizedekkel Jézus élete, halála és
feltámadása után leírja a farizeusokkal folytatott vitákat, a
visszaemlékezésen túl új szempontok jelennek meg. E szövegeket olvasva
olyan érzésünk támad, mintha a Jézus által mondottak már nem csak egykori
vitapartnereinek szólnának, hanem az egyházi közösségnek és mindazoknak,
akik az üdvösséget keresik. Erről lehet szó a mai evangéliumi szakaszban
is, amely Jézus kilétét, az Atyával való kapcsolatát tárja fel.
A farizeusok ellenvetésére Jézus igaznak és elfogadhatónak tartja saját
tanúságtételét, amelyet még az Atya tanúsága is megerősít. Önmagát az Atya
küldöttének nevezi. Jézus azt szeretné elfogadtatni az emberekkel, hogy a
mennyből jött, az Atya küldte őt, ő az Isten Fia. Neki tudomása van
minderről, de azt is szeretné, hogy az emberek megtudnák ezt az igazságot
és el is fogadnák, azaz hinnének benne. Ez a lépés, a hitre jutás, nem
egyszerű az emberek számára. Vannak jelek, amelyek segíthetnek, de nem
mindenki ismeri fel ezeket. Tanításában, szavaiban olyan erő rejlik, amely
más tanítóknál nem érezhető. Csodái olyan hatalomról tanúskodnak, amely
embernek nem áll rendelkezésére. Aki felismeri ezeket a jeleket, eljut a
hitre, hinni fog Jézusban. Aki pedig Jézust megismeri és hisz benne, az a
mennyei Atyát is ismerni fogja.
Hitemnek az ad szilárdságot, biztos alapot, hogy Jézus szavai,
cselekedetei és egész viselkedése mögött észrevehetően meghúzódik az Atya
bölcsessége, hatalma és szentsége. Jézus tanítását azért követhetem, mert
felfedezhetem benne az Isten megfellebbezhetetlen igazságát.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus, hiszem, hogy velem vagy mindig, velem vagy életem nehéz
helyzeteiben, velem vagy még a kísértések idején is. A gonosz az
ellenkezőjét akarja elhitetni velem, s azt a gondolatot ébreszti bennem,
hogy magamra hagytál, nem törődsz velem, nem gondoskodsz rólam. Bukásaim
és eleséseim figyelmeztetnek, hogy újra és újra bizalommal forduljak
hozzád és segítségedet kérjem. Segíts, hogy a legnehezebb kísértések
idején is a te arcodra tekintsek, a te tekinteted keressem, a te kezed
után nyúljak, s a te szívedre hajoljak.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130318.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. március 17., vasárnap

[Evangelium] 2013-03-17

2013. március 17. – Nagyböjt 5. vasárnapja

Abban az időben: Jézus kiment az Olajfák hegyére. Kora reggel újra
megjelent a templomban. A nép köréje sereglett, ő pedig leült, és
tanította őket. Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért
asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá:
„Mester, ezt az asszonyt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a
törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?" Ezt azért
kérdezték, hogy próbára tegyék, és vádolhassák. Jézus lehajolt, és az
ujjával írni kezdett a földön. Ők azonban tovább faggatták. Erre
fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az első követ, aki
közületek bűn nélkül van!" Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön.
Azok meg ennek hallatára egymás után eloldalogtak, kezdve a véneken, s
csak Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal.
Jézus fölegyenesedett és megszólította: „Asszony, hol vannak, akik
vádoltak téged? Senki sem ítélt el?" „Senki, Uram" – felelte az asszony.
Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne
vétkezzél!"
Jn 8,1-11

Elmélkedés:

Lehajol, hogy felemeljen
Jézus életében többször előfordult, hogy az írástudók és a farizeusok
próbára akarják tenni. Nehéz helyzetbe hozzák egy-egy olyan kérdéssel,
amire nem lehet helyes választ adni, mert akármi is a felelet, abba bele
lehet kötni. Jézus viszont még ezekben a rendkívül nehéz helyzetekből is
bölcsességről tanúskodó válasszal tud kikerülni, gondoljunk csak például
arra, amikor az adószedéssel kapcsolatban kérdezik őt.
A házasságtörésen ért asszony esetében is nehéz helyzet elé állítják.
Jézus véleményét kérik, hogy mi történjen a bűnös asszonnyal. A csapda
tökéletesnek tűnik. A mózesi törvények szerint az asszony halált érdemelt,
mert házasságtörésen érték, azonnal meg kell kövezni őt. Amennyiben Jézus
ellenzi az asszony megkövezését, úgy semmibe veszi a törvényeket. Ha
ellenben úgy foglal állást, hogy a törvényt ebben az esetben is meg kell
tartani és halálra kell kövezni az asszonyt, akkor könyörtelennek,
szívtelennek mondhatnák: lám, most, ebben a gyakorlati esetben nem
ragaszkodik az irgalmassághoz, amiről oly csodálatosan szokott beszélni.
Jézus bölcs válasza kikerüli a csapdahelyzetet: „Az vesse rá az első
követ, aki közületek bűn nélkül van!" (Jn 8,7).
Istenhez méltó válasz ez. Isten irgalmáról tanúskodó felelet ez. Az emberi
rosszindulatot, a mások feletti ítélkezést, a könyörtelen megtorlást
háttérbe szorító felelet ez, amely utat enged a megbocsátásnak. Olyan
válasz ez, amelynek hatására a kézbe vett kődarabok kiesnek a kezekből, az
ítélkezés szikladarabjai a földre hullnak.
Érdemes szentelnünk egy gondolatot annak, hogy a jelenet során Jézus
kétszer lehajol és kétszer felegyenesedik. Szent Jeromos magyarázata
alapján elterjedt, hogy talán a vádlók bűneit írhatta a porba, s bűneikkel
szembesülve távoztak el sorra, de ezt nem tudhatjuk. A szöveg szerint a
vádlók nem törődtek azzal, hogy Jézus mit ír a porba, hanem megerősítették
kérdésüket. Ha a porba írt szavak tartalmát nem is tudjuk megfejteni,
Jézus lehajlásában mégis felfedezhetjük a bűnnel való szembesítést. Isten
emberré lett, emberi testet vett fel, lehajolt emberségünkhöz, de szent
maradt, s ezzel szembesít minket azzal, hogy bűnösök vagyunk, pedig Isten
képére lettünk teremtve. A szent Isten magára vette bűneinket és meghalt a
kereszten, hogy nekünk megváltást szerezzen. Jézus felegyenesedése is
sokatmondó lehet, mert ezzel mintegy felemeli a bűnöst. Nem alázza a
porba, nem bünteti meg, hanem felemeli, kiemeli a bűnből. Jézus az asszony
életét menti meg. A bűn örök halált jelent az ember számára, de Isten
megbocsátása megment minket a kárhozattól és biztosítja az örök életet.
A vádlók távozásával nem ér véget a történet, Jézus és a bűnös asszony
rövid párbeszéde következik, amelyből megértjük Jézus cselekedetének
jelentőségét. Ő nem szemet huny az asszony bűne felett, és nem is arról
van szó, hogy most megúszta az asszony a büntetést. Jézus a bűnösök
megmentésére jött. Ennek köszönheti az asszony az életét, a
megmenekülését. Jézus elindítja őt egy új úton: „Menj, de többé ne
vétkezzél!" (Jn 8,11).
A nagyböjt a bűnbánat ideje. Nem más személyek rángatnak az Isten elé,
hanem az Isten iránti szeretet, bűneim őszinte megbánása indít el a
gyóntatószék felé, ahol az irgalmas Istennel találkozok. Ő nem elítél,
hanem kiemel bűneimből és elindít egy új úton. Be kell ismernem, hogy
sokszor ítélkezem embertársaim felett, és köveket ragadnék a kezembe, hogy
a bűnös elnyerje méltó büntetését. A könyörtelen ítélkezés elnyomja
szívemben a megbocsátás lelkületét. Isten feltétel nélkül megbocsát
mindenkinek, nekem is. Ezt a feltétel nélküli megbocsátást szeretném
megtanulni, s gyakorolni embertársaim felé. Ébredjen szívemben őszinte
bűnbánat, és tudjak mindenkinek megbocsátani!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Te egykor így szóltál a bűnös asszonyhoz: Menj és
többé ne vétkezz! Szavad azt bizonyítja, hogy a bűnt tartottad rossznak,
de nem az embert. Te magát a bűnt ítélted el, de megbocsátottál az
embernek. Tudom, hogy csak akkor lehet a bűnökből felemelkedni, ha a bűn
elkerülésének szándékával indulok el egy új úton. Taníts engem arra, hogy
a te tekinteteddel nézzek minden bűnösre! Segíts engem, hogy ha bűnös
emberekkel találkozom, gyakorolni tudjam ezt a tőled tanult és igazi
irgalomból fakadó megbocsátást! Segíts, hogy ne ítélkezzek embertársaim
felett! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130317.mp3
 

________________________________

Aktuális:
Március 17-én, vasárnap délben a Duna Televízió és a Duna World élőben
közvetíti a Szentatya Úrangyala imádságát és az ahhoz kapcsolódó beszédet.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum