2013. december 31., kedd

[Evangelium] 2013-12-31

2013. december 31. – Kedd

Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt
kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami
lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A
világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett
egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy
tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.
Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a
világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy
megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de
a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.
Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei
legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test
kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És
az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét,
mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.
János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam,
hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én." Hiszen mi
mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt
ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus
Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten
Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
Jn 1,1-18

Elmélkedés:

A polgári esztendő utolsó napján a hálaadás és a köszönet fogalmazódik meg
szívünkben Isten felé mindazért, amit nekünk adott, illetve ehhez a
bocsánatkérés kapcsolódik mulasztásaink, hibáink miatt. Tőle kaptuk az
elmúlt esztendőt és annak minden napját, s ma előtte kell számadást
tartanunk. Felelősek vagyunk önmagunkért és időnk felhasználásáért. Mire
használtuk ezt az évet? Közeledtünk-e Isten felé? Segítettük-e
embertársainkat? Növekedtünk-e lélekben? Erősödött-e hitünk? Ismét elmúlt
365 nap. Benne volt-e minden napomban az Isten? Vele éltem-e? Hozzá
kötöttem-e az életem? Az ő útjain jártam-e? Felhasználtam-e az elmúlt
esztendő napjait arra, hogy erősítsem Krisztussal való kapcsolatomat?
Törekedtem-e minden nap akaratának teljesítésére?
Amellett, hogy visszagondolunk a mögöttünk hagyott évre, előre is
tekintünk. Tervezgetünk, elhatározásokat teszünk. Mire fogom használni az
előttem álló év napjait, amelyeket új lehetőségként kapok Istentől?
Felelős vagyok azért, hogy üdvösségem érdekében Isten akaratának
megfelelően használjam fel életem napjait.
Ma Szent János evangéliumának bevezetését olvassuk az öröktől fogva létező
Ige (Fiúisten) megtestesüléséről. Az isteni örökkévalóság és az emberi
világ időhöz kötöttsége találkozik. Elgondolkozom: időben való létezésem
az örökkévaló Isten felé tart?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Krisztus, aki ugyanaz „tegnap, ma és mindörökké", legyen velünk, amikor
térdet hajtunk az Atya előtt, akitől minden atyaság és anyaság, és minden
emberi család származik. Ajánljunk fel Krisztussal együtt a szeretet
tanúságtételét, amellyel Krisztus mindvégig szeretett minket. Az Atya
áldása és a Szentlélek kegyelme áradjon családjainkra Krisztusban és az
szeretete által.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131231.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. december 30., hétfő

[Evangelium] 2013-12-30

2013. december 30. – Hétfő

Abban az időben, amikor a gyermek Jézust szülei bemutatták a jeruzsálemi
templomban, ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős
volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd
özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha,
böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is
odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik
Jeruzsálem megváltására vártak. Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek
mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig
növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte
benne.
Lk 2,36-40

Elmélkedés:

János apostollal kapcsolatban már előkerült a hit látásmódja, amelyet a
Jézussal töltött évek során sajátított el. Jézus templomi bemutatásakor az
idős Simeonnak nem volt erre szüksége. Mondhatjuk, hogy ő nem Jézustól
tanult, hanem a Szentlélek indítására hallgatott. Hitt a Lélek
kinyilatkoztatásának, amely szerint meg fogja látni az Üdvözítőt. A
Szentlélek ösztönzésére ment a templomba és a hit által ismerte fel a
kisded Jézusban a Megváltót, akinek érkezésére várt. Vágya beteljesült,
mert mit is kaphatna nagyobbat az élettől, minthogy megláthatta az Isten
Fiát?
A templomban való bemutatáskor Simeon mellett feltűnik az idős Anna
alakja, miként erről a mai evangéliumban olvashatunk. A csendes várakozás,
a templomban való tartózkodás, a kitartó imádság és a szolgálat évei után
hirtelen megelevenedik körülötte az élet, amikor megpillantja Jézust. A
kisded Jézust látva Istent dicsőíti, mert megérte a várakozás, érdemes
volt állandóan a templomban lennie, az ima meghozta gyümölcsét.
Kérő imáink alkalmával sok esetben gyors választ és intézkedést várunk
Istentől. Máskor azonnali találkozást szeretnénk. De mintha Isten
szótárából hiányoznának a „rögtön, azonnal tüstént" szavak. És
tulajdonképpen hová sietünk? Érdemes volna megtanulnunk a türelmes
várakozást és az állhatatos imát, hogy kéréseink teljesüljenek.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Jézus Krisztus! Így szólsz hozzánk: miért aggódtok? Aggodalmaskodással
semmin nem tudtok változtatni! Te minden nap megajándékozol minket a hit
élő forrásaiból fakadó békességgel, amely nélkülözhetetlen számunkra, ha
Téged szeretnénk követni, és Benned újjászületni.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131230.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. december 29., vasárnap

[Evangelium] 2013-12-29

2013. december 29. – Vasárnap, A Szent Család: Jézus, Mária és József

Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek
álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj
Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül,
hogy megkeresi és megöli a gyermeket." József fölkelt, fogta a gyermeket
és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes
haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott:
Egyiptomból hívtam az én fiamat.
Amikor Heródes meghalt, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és
így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére,
mert meghaltak már, akik a gyermek életére törtek!" József fölkelt, fogta
a gyermeket és anyját, és visszatért Izrael földjére. De amikor
meghallotta, hogy Judeában Arkelausz uralkodik apja, Heródes után, félt
odamenni. Ezért az álmában kapott utasítást követve Galilea vidékére ment.
Odaérve egy Názáret nevű városban telepedett le, hogy beteljesedjék, amit
a próféták mondtak: „Názáretinek fogják hívni".
Mt 2,12-15. 19-23

Elmélkedés:

Kinyitni egy ajtót
Albert Camus A félreértés című drámája egy tragikus esetről szól. A
történet szerint anya és lánya egy vendégfogadó tulajdonosai, akik gazdag
vendégeiket kifosztják és megölik. Amikor a család fiútagja több évtized
után meggazdagodva hazatér és nem fedi fel kilétét anyja és testvére
előtt, őt is megölik, mert idegennek nézik. Amikor rájönnek a valóságra,
Istent hibáztatják, aki szerintük (és az író szerint) érzéketlen és
szívtelen. A történet végkifejletében az író arról tesz negatív
„hitvallást," hogy nincs Isten, nincs megváltás, az emberi élet teljes
csőd, nincs kiút a reménytelenségben vergődő ember számára. Nem szeretnék
belemenni a dráma mélyebb elemzésébe vagy a szerző végső mondanivalójának
cáfolatába, és nem is ünneprontásnak szánom ezt a bevezető történetet,
csupán annak érzékeltetésére hozom fel példaként, hogy ha hiányzik
valakiből a szeretet, akkor még saját családtagját sem ismeri fel. Ha
valakinek a szívében a szeretet helyett a gyűlölet, a kapzsiság nyer
teret, akkor még a saját fiát vagy testvérét is képes megfosztani az
élettől.
A mai napon figyelmünk a Szent Családra, s annak tagjaira, a kisded
Jézusra, Máriára és Józsefre irányul. A népszámlálás miatt Betlehembe
érkezők egyetlen házban sem kaptak szállást. Nem fogadták be őket sehol.
Egy talpalatnyi hely sem jutott nekik. A betlehemiek elutasításáról rögtön
eszünkbe jut, amit a karácsonyi ünnepi szentmise evangéliumában olvastunk:
„De övéi nem fogadták be" (Jn 1,11). A városban lakók viselkedése azzal
magyarázható, hogy bizonyára sokan érkeztek az összeírás miatt az ország
más részeiből, s megteltek a házak, a vendégek elszállásolására alkalmas
helyek. Mert ahol megtelik egy ház, ott nincs helye több embernek, s nincs
helye az Istennek sem. Csak az istálló volt üres, legalábbis nem lakott
ott senki ember, csak az állatok. És csak a jászol volt üres, helyet
kínálva a szalmaágyon egy kisdednek, annak, akit nem fogadtak be. Ez az
üres jászol lesz egy kis időre a Gyermek otthona, ez az üres istálló lesz
a Szent Család ideiglenes otthona. Vajon van-e az életemben egy jászolnyi
üres hely, ahová betérhet az Isten, s ahová befogadhatom őt? Vagy mindent
elfoglalnak evilági dolgaim? Talán mindenhol én vagyok a tulajdonos, az
úr, a főnök? Talán életem minden apró szegletében én uralkodok? Mekkora
területet engedek át Istennek az életemben? Vajon van-e még a lelkemben
egy parányi hely, amit megoszthatok vele? Vajon található-e legalább
egyetlen üres lap szívem vendégkönyvében, ahová Isten beírhatja igazságát,
beírhatja nevét? Akarok-e helyet biztosítani az Isten számára az
életemben?
Ezekben az években sokat beszélünk a társadalmi és gazdasági válságról. Az
emberek válságáról, a kapcsolatok válságáról, az értékek válságáról, az
erkölcsi válságról. A családok és családtagok is érzik ezt a válságot, s
aligha tudják függetleníteni magukat a világ részéről rájuk nehezedő
negatív hatásoktól. Maga a keresztény család, az Istennek helyet adó
család, az Istenre hagyatkozó család, az Isten szeretetében élő család a
válasz korunk válságára. Köszönettel tartozunk Istennek, hogy keresztény
családban születhettünk meg s családban élhetünk. A szülők köszönettel
tartoznak Istennek gyermekeikért. A gyermekek köszönettel tartoznak
Istennek szüleikért, akik életet adtak nekik és gondoskodnak róluk,
valamint köszönet jár részükről szüleiknek, hogy Isten iránti szeretetre
és hitre nevelik őket.
Befejezésül térjünk vissza egy gondolatra az evangéliumhoz, az emberi
rosszindulat és gyilkos szándék elől menekülni kényszerülő Szent
Családhoz, akik Egyiptomba indulnak. Egy, a jelenetet ábrázoló festményen
Szent József látható, amint vezeti a szamarat, amelynek hátán az ölében a
kisded Jézust tartó Mária ül. De ezen a képen nem a kietlen pusztában
vándorolnak, hanem egy város utcáján mennek, s a háttérben lévő házak
ablakai és ajtói mind be vannak csukva, egyetlen embert sem látni a Szent
Család tagjain kívül.
Talán jó volna kinyitnom életem ablakát, hogy észrevegyem őket. Talán jó
volna kinyitnom egy ajtót, hogy beléphessenek életembe.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mindenható Istenünk! Hisszük, hogy a házasság és család az egyik
legdrágább érték, megbecsülendő kincs számunkra. Hisszük, hogy az
evangéliumi értékrend biztos segítséget nyújt mindazoknak, akik gyorsan
változó világunkban, a válságok korában, a nehézségek idején és azok
ellenére is Isten szeretetében akarnak élni. Vezesd a családban élőket
igazságaid felismerésére és a szeretet hűséges megélésére! Segítsd a
család szeretetét nélkülözőket emberhez méltó élethez, emberi méltóságuk
megőrzéséhez és hivatásuk megtalálásához! Emlékeztesd a szülőket
felelősségükre gyermekeik iránt és a gyermekeket az engedelmességre
szüleik iránt! Segíts minden embert, hogy megtalálja a boldogságot!
Segítsd Egyházunkat, hogy szeretettel ajánlja fel a segítséget
mindazoknak, akik családi élete hajótörést szenvedett!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131229.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. december 28., szombat

[Evangelium] 2013-12-28

2013. december 28. – Szombat, Aprószentek

Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek
álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj
Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül,
hogy megkeresi és megöli a gyermeket." József fölkelt, fogta a gyermeket
és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes
haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott:
Egyiptomból hívtam az én fiamat. Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek
kijátszották, nagy haragra lobbant, és Betlehemben meg annak egész
környékén megöletett minden fiúgyermeket kétévestől lefelé, a bölcsektől
megtudott időnek megfelelően. Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta
jövendölt: „Kiáltás hangzik Rámában, nagy sírás és jajgatás: Ráchel
siratja fiait, és nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé."
Mt 2,13-18

Elmélkedés:

A karácsonyi ünnep öröme nem tartott sokáig, mert Szent István
vértanúságát követően ma, aprószentek napján azokra az ártatlan
gyermekekre emlékezünk, akiket Jézus miatt öltek meg. Az emberi
féltékenység, a kicsinyesség, a hatalom féltése Heródest, az uralkodót
szörnyű cselekedetre indítja. Hatalmával visszaélve ártatlanok életét
oltja ki.
Az evangélium nem csupán a király gonosz cselekedetéről számol be, hanem
József álmáról is, amelynek következtében a Szent Család Egyiptomba
menekül. Mózes korában és azt megelőzően az ószövetségi nép sokat
szenvedett Egyiptomban, amelyet a „szolgaság földjének" neveztek. Az
egyiptomiak több száz éven keresztül rabszolgamunkára kényszerítették
őket. Az Egyiptomból való kivonulást Isten legnagyobb megszabadító
tettének tekintették, amelyről évszázadokon keresztül megemlékeztek. Az
újszövetségi idők kezdetén mégis ez a föld nyújt menedéket az üldözött
Szent Családnak, Máriának, Józsefnek és a kisded Jézusnak. Ahonnan egykor
örömmel távozott a nép, oda menekülnek, mert saját hazájukban életük
veszélyben forog. Innen térnek majd vissza Heródes halálát követően
Názáretbe.
Isten üdvözítő tervét az emberi rosszakarat tehát nem tudja
megakadályozni. Jézus eljön, hogy az Egyiptomból való szabadulásnál is
nagyobb szabadítást hajtson végre. Szenvedésével és halálával a bűn
szolgaságától és a haláltól szabadított meg minket. Benne van örök
életünk.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Üdvözítőnk, Akit az Atya küldött, hogy kinyilatkoztasd az irgalmas
szeretetet, adj Egyházadnak olyan fiatalokat, akik készek arra, hogy a
mélyre evezzenek és a testvérek körében kinyilvánítsák megújító és
üdvözítő jelenlétedet. Szent Szűz, Megváltónk Édesanyja, biztos vezetőnk
Isten és a felebarát felé, Te, aki szíved mélyén megőrizted Jézus szavait,
anyai közbenjárásoddal oltalmazd a családokat és az egyházi közösségeket,
hogy segítsék a gyermekeket és a fiatalokat, amikor az Úr hívására
nagylelkű választ kell adniuk.
Boldog II. János Pál pápa

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131228.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. december 27., péntek

[Evangelium] 2013-12-27

2013. december 27. – Péntek, Szent János apostol és evangélista

A hét első napján (Húsvétvasárnap), kora reggel, Mária Magdolna elfutott
Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül
adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!" Péter
és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a
ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb
ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment
be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a
kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem
külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is,
aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt.
Jn 20,2-8

Elmélkedés:

Szent János evangéliumát olvasva feltűnik, hogy látásmódja mennyire eltér
a másik három evangélistához képest. Ő nem a konkrét eseményeket tartja
fontosnak, hanem a háttérből előtűnő isteni szándékra vagy a felébredő
emberi hitre figyel. Amíg Máté, Márk és Lukács sokszor egészen részletesen
leírják egy-egy csoda körülményeit, addig János inkább Jézus belső
indítékait és az emberek jellemét mutatja be. Azt igyekszik megválaszolni,
hogy mi indítja az Urat a csodatettekre, s mi motiválja az embereket, hogy
Jézushoz menjenek, illetve hogyan változtatja meg őket a találkozás vagy a
csodában való részesedés. János evangélista tehát a földi dolgokat
szemlélve megsejti a mennyei valóságokat, az egyszerű szavak mögött az
isteni igazságot, s ezt akarja nekünk átadni evangéliumában.
A jánosi látásmód titkát tárja fel az ő mai ünnepén olvasott evangéliumi
részlet, amely arról szól, hogy húsvétvasárnap hajnalban az asszonyok hírt
visznek az apostoloknak Jézus üres sírjáról. Ennek hallatán Péter és János
a sírhoz sietnek. Ott mindketten ugyanazt látják, de csak egyikük, János
hisz, legalábbis a szövegben így szerepel. Néha mi is Péterrel együtt
nézzük a jeleket, de mégsem értjük meg azok üzenetét. Péterhez hasonlóan
nekünk is szükségünk van a Feltámadottal való találkozásra, hogy eljussunk
a hitre. Pedig milyen jó volna néha csak a jelek alapján Jánossal együtt
megérteni a dolgokat és hinni.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Segíts engem, Uram, hogy mindenről lemondjak, ami nem kizárólag Isten
tiszteletére és dicsőségére szolgál, és azt a te szeretetedért tegyem, ó,
Jézus, akinek ebben az életben nem volt más élvezeted, és nem is akartál
más örömet, csak azt, hogy megtedd Atyád akaratát. Ez volt életed és
táplálékod. Ó, Uram, add, hogy tiszta és tökéletes szeretettel, az öröm,
az élvezet, a vigasztalás és a dicséret érdeke nélkül szolgáljalak téged!
Keresztes Szent János

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131227.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. december 26., csütörtök

[Evangelium] 2013-12-26

2013. december 26. – Csütörtök, Szent István első vértanú

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Legyetek óvatosak az
emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig
megostoroznak benneteket. Miattam helytartók és királyok elé hurcolnak,
hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor átadnak
benneteket a bíróságnak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok. Abban
az órában megadatik majd nektek, hogy hogyan beszéljetek. Hiszen nem ti
fogtok beszélni, hanem Atyátok Lelke szól majd belőletek. Halálra adja
akkor a testvér a testvérét, az apa a gyermekét, a gyermekek pedig szüleik
ellen támadnak, hogy vesztüket okozzák. Miattam mindenki gyűlölni fog
titeket. De aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül.
Mt 10,17-22

Elmélkedés:

Karácsony másnapján Egyházunk első vértanúját, Szent Istvánt ünnepeljük.
Szent Lukács evangélista az Apostolok Cselekedetei írásában részletesen és
hosszan írja le István történetét (6. és 7. fejezet). Ebből kiderül, hogy
ő is ahhoz a hét férfiból álló csoporthoz tartozik, akiket az apostolok
bíztatására a hívek maguk közül kiválasztanak, hogy az adományok
osztásánál segédkezzenek, s ennek köszönhetően maguk az apostolok jobban
az igehirdetésnek szentelhessék életüket. Lukács így jellemzi a hét
személyt: „jó hírben álló, Szentlélekkel és bölcsességgel eltelt" férfiak,
illetve István esetében hozzáteszi, hogy „eltöltötte őt a hit."
Azért fontos ez a kijelentés, mert a történet során ezt követően jelennek
meg István ellenfelei, akiket eltöltött az irigység, a gyűlölet, a
féltékenység. Maga István mondja hozzájuk intézett beszéde végén, hogy
„mindig ellenálltak a Szentléleknek." Ellenállásuk, gyűlöletük odáig
vezet, hogy halálra ítélik és megkövezik Istvánt. Vértanúhalálának leírása
pontosan megjelöli az utat, ahová a Krisztushoz való hűség, a hitben való
kitartás vezet, ugyanis halála pillanatában István szemét az égre emelve
meglátta Isten dicsőségét és az Emberfiát, azaz Jézust a mennyben. Ő tehát
végigjárta a hit útját, és a döntő pillanatban kiállta a próbát s méltó
lett arra, hogy Jézusért életét áldozza. Nem tagadta meg hitét, hanem
hűséges maradt. Ha hűségesek maradunk, az üdvösségre jutunk.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus! Te vagy a fény, a világosság, a remény és a vigasztalás
számomra. Te vagy az Atya ajándéka. Te vagy a szeretet megnyilvánulása. Te
valóságos Isten és valóságos ember vagy. Szüless meg bennem! Élj bennem!
Halj meg bennem! És egykor támadj fel bennem az örök életre!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131226.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. december 25., szerda

[Evangelium] 2013-12-25

2013. december 25. – Urunk születése – Karácsony

Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták
egymást: „Menjünk hát Betlehembe, nézzük meg a történteket, amelyeket az
Úr hírül adott nekünk!" El is mentek sietve, és megtalálták Máriát,
Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték
mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta,
csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste
szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután
hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és
hallottak, pontosan úgy, amint előre megmondták nekik.
Lk 2,15-20

Elmélkedés:

Karácsonyi csomagolás
Bertolt Brecht, német drámaíró és költő A jó Isten csomagja című
elbeszélésében egy érdekes karácsonyt mesél el. A történet az 1900-as évek
elején az amerikai Chicagóban játszódik. A nap mint nap munkaalkalmat
kereső munkások esténként egy kiskocsmában gyűlnek össze, így karácsony
estéjén is. Az ünnepinek, meghittnek vagy szeretetteljesnek egyáltalán nem
nevezhető hangulaton úgy próbálnak javítani, hogy megajándékozzák egymást.
Mivel ezen a helyen ajándékozásra nem készültek előre és kevéske bérükből
sem futja sokra, jobb híján horpadt konzervdobozokat, kicsorbult bicskát
és hasonló dolgokat adnak egymásnak. Az egyik törzsvendég egy mindenkire
aggódva tekintő, szűkszavú férfi. Látszik rajt, hogy valami eltitkolt ügy
miatt állandó félelemben él. Egyesek azt gyanítják, hogy talán a hatóságok
is keresik valamilyen bűnügy miatt. Gondolták, most ráijesztenek kissé.
Számára ugyanis azt találták ki, hogy egy régi postai címkönyvből a
rendőrség címeit felsoroló lapokat kitépik, s ezt kapja. Hogy meglepetés
is legyen a dologban, egy friss újság papírjába csomagolták a lapokat. A
férfi zavartan vette át az ajándékot, ujjaival próbálta kitapintani, hogy
mit rejthet a csomag, de ekkor váratlan dolog történt. Pillantása a
csomagolóanyagként szolgáló újságra esett, tekintete egy cikkre
szegeződött, s úgy olvasott, ahogyan embert még olvasni nem láttak a
munkások, majd pedig úgy kezdett ragyogni az örömtől, ahogyan embert még
örülni nem láttak azelőtt. „Azt olvasom ebben az újságban, – szólal meg –
hogy az ügyet felderítették. Ezek szerint bebizonyosodott, hogy semmi
közöm hozzá, én ártatlan vagyok!" A munkások rögtön megértették, hogy egy
bűncselekménnyel vádolták, de kiderült ártatlansága, s ezt most, karácsony
éjszakáján tudta meg az újságcikkből. Néma csend lett, majd pár másodperc
múlva felszabadult ujjongás tört fel az egész társaságból. Hajnalig
ünnepeltek, de addigra talán el is felejtették, hogy a jó Isten találhatta
ki ezt az újságpapír csomagolást. A tréfának szánt ajándékot, amelyben az
emberi rosszaság árnyoldala is felfedezhető, Isten ügyesen becsomagolta.
A karácsonyt az ajándékozás ünnepének szokás nevezni. Megajándékozzuk
családtagjainkat, a hozzánk közelebb állókat, mert jó érzés így kimutatni
szeretetünket irántuk. És ajándékokat kapunk családtagjainktól,
munkatársainktól, a talán olyan személytől is, akitől nem számítottunk
semmire. Jó érzés ajándékot kapni, mert meg vagyunk győződve róla, hogy
szeretetükről tanúskodik az ajándék. Mindezeken túl észre kell vennünk
Isten ajándékát. Észre kell vennünk, hogy a karácsonyi ajándékozás abból
fakad, hogy Isten ad ajándékot az embereknek, Isten ad ajándékot nekünk. A
karácsonyi ajándékozás onnan indult el, hogy Isten egykor, azon a
betlehemi éjszakán megajándékozta az emberiséget. A betlehemi Gyermek, a
kis Jézus a jó Isten ajándéka. Szeretetből fakadó ajándéka számunkra. Ha
nem tudatosítjuk ezt, vagy ha nem fogadjuk el Istentől az ő ajándékát,
akkor minden egyéb ajándék keveset ér.
E napok egész ajándékozási világünnepét Isten becsomagolja az evangélium
lapjaiba. A világ összes ajándékát, a földkerekség minden emberét,
ajándékozókat és megajándékozottakat egyaránt, Isten becsomagolja a
karácsonyi üzenet örömhírébe. Sokan észre sem veszik a jó Istennek ezt a
kis trükkjét, letépik az ünnepről a csomagolást, értéktelen papírként
tekintenek rá és félredobják. Arra a veszélyre szeretném felhívni a
figyelmet, hogy ha eltávolítjuk a karácsony vallási tartalmát és
félredobjuk az Isten Fia születéséről szóló örömhírt, csupán üres, rozsdás
konzervdobozzá válik értékesnek hitt ajándékunk. Figyeljünk oda a
karácsonyi örömhírre! Hallgassuk úgy az angyalok énekét, mintha sosem
hallottuk volna, mert bár minden esztendőben hallhatjuk ilyentájt, mégis
minden évben új öröm ébred szívünkben általa. Induljunk úgy el a betlehemi
pásztorokkal, hogy csodát akarunk látni. Olyan Gyermeket, akit még sosem
láttunk, mert bár minden évben odatérdelhetünk jászola elé, ő mindig új
arcát mutatja nekünk. Sugározzon rólunk olyan öröm, mintha most
találkoztunk volna vele először, mert bár minden évben eljön közénk,
mindig új boldogságot, új szeretetet gyújt szívünkben. Figyeljünk oda a
karácsonyi örömhírre! Ha megakad a szemünk az evangélium hírén, abban
felszabadító, megváltó, ujjongásra okot adó szavakat olvashatunk: Velünk
az Isten! Megszületett a Megváltó!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mindenható Istenünk! Te irántunk való szeretetből küldted el Fiadat a
világba. A karácsony ünnepe évről évre megerősítést ad, hogy szeretsz
minket. Izgalommal vártuk ezt a napot, egyszülött Fiad földi születésének
napját. Vártuk az ajándékozás napját, amelyen megajándékozol minket.
Hálával tartozunk neked ajándékodért, a gyermek Jézusért, aki megtanít
minket arra, hogy miként szeressünk téged és embertársainkat. Add
szívünkbe a találkozás megújult örömét! Vezess minket a betlehemi
jászolhoz, hogy az egyszerű pásztorok utódaiként kifejezhessük
hódolatunkat! Segíts, hogy meghalljuk és megértsük karácsony üzenetét:
Istenünk és Megváltónk eljött közénk, hogy megmutassa szeretetét.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131225.mp3
 

________________________________

Aktuális:
A betlehemi Gyermek békéjét kívánom minden e-vangélium olvasónak és
családtagjaiknak.
Szeretettel: István atya - Horváth István Sándor
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. december 24., kedd

[Evangelium] 2013-12-24

2013. december 24. – Kedd

Abban az időben Zakariás, János atyja eltelt Szentlélekkel, és ezekre a
prófétai szavakra nyílt az ajka:
„Áldott az Úr, atyáink Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő
népét; erős szabadítót támasztott minekünk szolgájának, Dávidnak
családjából. Amint szólott a szentek szájával, ősidők óta a próféták ajka
által, megszabadít az ellenség kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel
néznek minket; atyáinkkal irgalmat gyakorol, hogy szent szövetségére
emlékezzék, az esküre, amelyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy nekünk
váltja be, amit ígért; hogy félelem nélkül és megszabadulva az ellenség
kezéből, neki szolgálatot teljesítsünk: szentségben és igazságban járjunk
előtte napról napra, amíg élünk.
Téged pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, mert
az Úr előtt jársz, egyengetni az ő útját; az üdvösség ismeretére tanítod
nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük Istenünk irgalmas szívétől,
amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon
azoknak, akik sötétségben és halálos homályban ülnek, lépteinket pedig a
béke útjára vezérelje."
Lk 1,67-79

Elmélkedés:

Némasága után Zakariás Istent magasztalja imájában, amelyben szó esik
arról, hogy az eljövendő Messiás Dávid király családjának leszármazottja.
Jézus korában sokan hitték, hogy a Messiás helyreállítja majd a királyság
intézményét és magához ragadja a politikai hatalmat, illetve az ország
vezetését. Ez a nézet azért is volt abban az időben népszerű, mert a zsidó
nép a Római Birodalom fennhatósága alatt állt, és sokan hittek abban, hogy
a Messiás biztosítani fogja az ország függetlenségét, önállóságát és
megszabadítja a népet az idegen uralomtól. Jézus azonban egyértelműen
visszautasítja ezeket az elképzeléseket. Gondoljunk csak például arra a
jelenetre, amikor a csodálatos kenyérszaporítást követően az emberek
királlyá akarják tenni, de ő ezt nem engedi. Visszautasította, mert nem
evilági uralomra törekedett, hanem Isten országát hirdette meg, amely
ország megvalósulása az ő eljövetelével kezdődött meg.
Imájának végén Zakariás a sötétségben élők számára fényt, világosságot
hozó Messiásról beszél. A sötétségben eltévedünk, elvesztjük az útirányt.
A sötétségben elveszítjük biztonságérzetünket. A tényleges sötétség
veszéllyel jár. Ugyanakkor a sötétség jelképez egy Isten nélküli
állapotot. Isten fényt hoz a világba az emberek számára azzal, hogy ő maga
a világosság. Ha követem a betlehemi csillag fényét, megtalálom Jézust,
életem igazi világosságát!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te emberré lettél értünk és vállaltad emberi
sorsunkat. Születésed által megújítasz minket. Emberi világunkba
születéseddel az isteni világba hívsz mindannyiunkat. Megváltást és
üdvösséget hozol számunkra. Ó, betlehemi Gyermek, taníts minket, hogy
örökre megőrizzük magunkban a gyermeki lelkületet!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131224.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. december 23., hétfő

[Evangelium] 2013-12-23

2013. december 23. – Hétfő

Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült.
Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr,
és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy
körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De
anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve." Azok megjegyezték: „Hiszen
senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!" Érdeklődtek erre
atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a
szavakat írta rá: „János a neve." Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig
megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta
Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg
az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla,
elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr
van vele."
Lk 1,57-66

Elmélkedés:

Életünk egy hajszálon függ – szokták mondani az emberek, amikor
megtapasztalják az élet végességét, azt, hogy mennyire gyorsan véget érhet
az életünk. Mert szeretjük irányítani, kézben tartani a dolgokat. De hogy
mikor kezdődik vagy végződik az élet, az nincs a kezünkben. Törékeny,
sérülékeny az élet, talán valóban egy hajszálon függ. A hívő ember mégis
inkább azt mondja, hogy élete Isten kezében van. Neki köszönhetjük
létezésünket és annak kezdetét, és az ő irgalmának köszönhető, hogy
eljuthatunk halálunk után őhozzá, az üdvösségre, az örök életre.
Mennyire irgalmas az emberiséggel, velünk az Atya! Az ószövetségi időkben,
a Megváltót megelőző időkben elküldi követeit, a prófétákat, s az idők
teljességében egyszülött Fia jön közénk a földre. Az advent mindig az Atya
szeretetére és irgalmára emlékeztet minket. A Betlehemben megszülető Jézus
személyében testet ölt az irgalom. Jézus messiási küldetése az, hogy az
Atya irgalmát földközelbe, emberközelbe hozza. Amikor annak örvendezünk,
hogy velünk az Isten, akkor benne rejlik az is, hogy velünk van Isten
irgalma, az ő szeretetből fakadó megbocsátása megtapasztalható számunkra.
Amikor a szent éjjelen hamarosan jászol elé térdelünk és a kis Jézusra
nézünk, gondoljunk arra, hogy mennyire irgalmas hozzánk az Isten! Az ő
irgalmától, szeretetétől, jóságától és könyörületétől függ üdvösségünk.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó jöjj, ó jöjj, Emmánuel,
csak téged áhít Izrael,
és hozzád sóhajt untalan,
mert Isten híján hontalan!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

(Advent utolsó hetének liturgiájában szerepelnek az ún. „Ó-antifónák",
amelyekben a jövendő Messiás különböző nevekkel szólítjuk meg. Az imákat
december 17. és 23. között imádkozzuk. Itt versbe szedett, énekelhető
(Éneklő Egyház 15.) változatát közöljük.)

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131223.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. december 22., vasárnap

[Evangelium] 2013-12-22

2013. december 22. – Advent 4. vasárnapja

Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt
Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket
fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem
akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja
el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így
szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert
a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak
nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől."
Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által
mondott:
Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül,
és az Emmánuel nevet adják neki,
ami azt jelenti: „Velünk az Isten".
Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala
megparancsolta neki. Magához vette feleségét.
Mt 1,18-24

Elmélkedés:

Velünk az Isten
Az első három adventi vasárnapon a gyermekségről elmélkedtünk. Megnéztük,
hogyan tekintenek a felnőttek a gyermekek világára, s hogyan maguk a
gyermekek, illetve miként emlékezünk vissza saját gyermekkorunkra. E
sorozatot folytatva ma azt vegyük szemügyre, hogy Isten hogyan adja nekünk
Fiát, aki gyermekként született, s e születés miként nyitott új korszakot
az emberiség számára.
Túlzás volna azt állítani, hogy a messiásról szóló isteni ígéret, illetve
prófétai jövendölések minden esetben egy gyermekről szóltak, de
kétségtelenül megjelenik ez a gondolat. Annál gyakrabban szerepel viszont,
hogy a messiás király lesz, aki helyreállítja a földi ország rendjét,
békét teremt Isten választott népe számára. Izajás próféta így jövendöl:
„Gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk" (Iz 9,6). Valószínűleg ő sem
arra gondolt, hogy a messiás gyermekként fogja megvalósítani küldetését,
hanem inkább arra, hogy a messiás eljövetelének reménye egy gyermekben ölt
testet, aki aztán felnőve megvalósítja messiási, megváltói küldetését. A
jövendölésekhez és emberi elképzelésekhez képest tehát újdonságnak kell
tekintenünk, hogy egy gyermekben jön el hozzánk a messiás, gyermekként
érkezik világunkba Isten Fia.
Keresztényként hisszük, hogy Jézus Krisztus a Messiás, az Isten által
küldött Megváltó, az egész emberiség üdvözítője. Foglaljuk össze, hogy mit
jelent Jézus születése ebből a szempontból. Először is azt, hogy Isten
ígérete beteljesedett. Az ígéret, amelyet évszázadokkal korábban tett,
hogy elküldi a világba a Megváltót, megvalósult. A várakozás ideje
lezárult, nem kell többé várnunk a Messiásra. Jézus Krisztus személyében
eljött a messiási időszak. E beteljesedésről számol be a mai evangélium
József álmát bemutatva. Megtudjuk, hogy a Jézusnak nevezendő gyermekről
szólt a prófétai jövendölés: „Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül, és
az Emmánuel nevet adják neki, ami azt jelenti: Velünk az Isten" (Mt 1,23).
Másodszor azt kell kiemelnünk, hogy Jézus születése az ember
újjáteremtése. Isten, aki kezdetben, a teremtéskor megteremtette az embert
és a világba helyezte, most újjáteremti az emberi természetünket, egész
emberségünket, amelyet a bűnbeesés, a bűn megrontott. Ezt az újjáteremtő,
újjáalkotó mozzanatot érdemes mindenképpen felfedeznünk Jézus
születésében, aki a lelki újjászületés forrása számunkra. A megváltás
lényege éppen az, hogy Isten új lehetőséget ad az embernek, aki
szembefordulásával, elutasításával, bűnével elrontotta a teremtés művét,
azt, hogy Isten mindent jónak alkotott.
Harmadikként pedig arra érdemes gondolnunk, hogy minden születéssel,
minden emberi élet kezdetével Isten elkezd valami újat, újdonságot a
világban. A felnőtteknek, beleértve a szülőket és nevelőket egyaránt, az a
feladatuk, hogy kibontakoztassák ezt az újat a gyermekben, felszínre
hozzák azt a jót, amit Isten ültetett belé. Így kapcsolódunk a teremtő
Istenhez, közreműködünk az újjáteremtésben. Mindez felelősséggel jár,
hiszen könnyű eltéveszteni azt az irányt, s letérni arról az útról,
amelyet Isten kijelölt valaki számára. Ha a felnőttek a nevelés során
csupán arra törekszenek, hogy az általuk is gyakorolt cselekedetekre
tanítsák a gyermekeket és belekényszerítsék őket saját elképzeléseik
világába, akkor elveszik gyermeküktől a jövőt, azt az új jövőt, új
lehetőséget, amelyet Isten szándékozik építeni azzal a gyermekkel.
Itt érkezünk el ahhoz, hogy hitünk szerint mindannyiunknak hivatása,
küldetése van, azt az utat kell végigjárnunk életünkben, amelyre Isten
szándéka szerint hivatottak vagyunk. Istennek minden egyes emberre
vonatkozóan személyes terve van. Személyek vagyunk, egyének vagyunk,
egyediek vagyunk, különbözünk másoktól, tehát – a színházi világból véve a
hasonlatot – a mi szerepünket nem tudja más alakítani, a mi feladatunkat
nem tudja más teljesíteni. Jézus ebben is példaképünk, hiszen azt a
küldetést teljesítette, amivel a mennyei Atya megbízta: a megváltást. Azt
mindenki jól gondolja, hogy megváltói műve a kereszten teljesedett be.
Sokan viszont tévesen azt gondolják, hogy a megváltás útja akkor kezdődött
számára, amikor vállára vette a keresztet. Helyesebb azt mondanunk, hogy
megváltói útja az ő megtestesülésével, születésével kezdődött. Így
kapcsolódik össze a születés és a halál titka, karácsony és nagypéntek
titka.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Megváltónk! Te születésedtől halálodig azt az utat jártad, amelyet
az Atya jelölt ki számodra. Küldetésedet hűségesen teljesítetted, mindig
az Atyának való engedelmességre törekedtél. Taníts minket arra, hogy
Istentől kapott hivatásunkat keressük, felismerjük és teljesítsük!
Születésed boldogsággal tölt el minket: Isten Megváltót küld, hogy
feltárja végtelen szeretetét az emberek iránt. Születésed reménnyel tölt
el minket, hogy életünknek célja van: keressük és megtaláljuk Istent.
Születésed örömmel tölt el minket: velünk az Isten!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131222.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. december 21., szombat

[Evangelium] 2013-12-21

2013. december 21. – Szombat

Az angyali üdvözlet után Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik
városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.
Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt felujjongott a
magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott:
„Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse!
Hogyan lehet az, hogy Uram anyja jön hozzám? Mert íme, amikor fülembe
csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat!
Boldog vagy, aki hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott
neked!"
Lk 1,39-45

Elmélkedés:

Amikor Lukács evangélista leírja Mária Erzsébetnél tett látogatásának
történetét, talán nem az lehetett a szándéka, hogy Mária jóságát vagy
rokona iránt érzett szeretetét bemutassa, hiszen akkor nem írta volna le
azt is, hogy visszatért názáreti otthonába három hónap múlva, amikor
Erzsébetnek minden bizonnyal a legjobban szüksége lett volna a segítségre.
A történet jelentősége valójában abban áll, hogy találkozik a két
édesanya. Erzsébet, aki Keresztelő János édesanyja és Szűz Mária, aki
méhében hordozza Jézust. Találkozik a két asszony és a két gyermek is. Az
Erzsébet méhében megmozduló János köszönti Jézust. A két asszony és a két
gyermek örömét tárja elénk Szent Lukács, hogy mi is csatlakozzunk
örvendezésükhöz.
Az öröm mellett a hit témája is előkerül. Amikor az angyal hírül viszi
Máriának, hogy gyermeke fog születni, ő hitt az angyali szónak és hittel
igent mondott Isten akaratára. E hit miatt nevezi őt boldognak Erzsébet.
Az ígéret, a jövendölés beteljesült Mária életében.
Boldogok vagyunk, ha hiszünk abban, hogy Jézus bennünk is megszülethet és
mi újjászülethetünk őbenne. Boldogok vagyunk, ha hiszünk a szemünknek, és
követjük a csillag fényét. Boldogok vagyunk, ha hiszünk a fülünknek, és az
angyali szót meghallva elindulunk a betlehemi jászol felé. Hitünk
beteljesedését láthatjuk meg a karácsony éjjelén születő Gyermekben!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó jöjj, ó jöjj el, napkelet,
mert éjben járunk nélküled;
jöjj, igaz Napunk, halld imánk
és fényességed áraszd ránk!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

(Advent utolsó hetének liturgiájában szerepelnek az ún. „Ó-antifónák",
amelyekben a jövendő Messiás különböző nevekkel szólítjuk meg. Az imákat
december 17. és 23. között imádkozzuk. Itt versbe szedett, énekelhető
(Éneklő Egyház 15.) változatát közöljük.)

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131221.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. december 20., péntek

[Evangelium] 2013-12-20

2013. december 20. – Péntek

Hat hónappal Keresztelő János születésének hírüladása után Isten elküldte
Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt
egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az
angyal belépett hozzá, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr
veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!" Ennek hallatára Mária
zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal
azonban folytatta: „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert
íme, gyermeket fogansz méhedben és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt
nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Uralkodni fog
Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!" Mária ekkor
megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem
ismerek?" Az angyal ezt válaszolta neki: „A Szentlélek száll le rád, és a
Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, aki tőled
születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is
gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár
magtalannak tartják az emberek, Istennél semmi sem lehetetlen." Erre Mária
így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!"
Ezután az angyal eltávozott.
Lk 1,26-38

Elmélkedés:

Jézust a Magasságbeli Isten Fiának nevezi az angyal, amikor meghozza
Máriának Istentől a hírt, hogy gyermeke fog születni. Jézus születése
leereszkedés, a menny földre szállása. Születésével a láthatatlan Isten
látható alakban jelenik meg köztünk. Egy szűz méhe magába fogadja és
később egy jászol körülöleli a végtelen Istent, aki hatalmasabb mindennél.
Néha felfigyelünk a híradásokban arra, hogy a világ valamely pontján
megépítették a legmagasabb épületet, túlszárnyalva a korábbi rekordot.
Egyes országok építészei valósággal versenyeznek egymással, illetve saját
gazdagságukat akarják így megmutatni másoknak. Miközben az ember égre törő
tornyokat épít, hogy egyre magasabbra jusson és meghódítsa az eget, Isten
lejön közénk a földre. A szent Isten belép ebbe a világba, az Isten
emberré lesz, hogy utat mutasson az emberségre és az életszentségre. Isten
elérhető közelségbe kerül hozzánk. És mi letekintünk erre a jászolban
fekvő Gyermekre, aki magához vonzza pillantásainkat. Úgy nézzük őt, mint
akit az ég küldött a földre, hogy magával vigyen bennünket a földről az
égbe.
A karácsonykor született Jézus végigjárja az emberi élet útját, hogy
megmutassa nekünk az Istenhez vezető utat, az üdvösség útját. Induljunk
vele! Engedjük, hogy a földre jött Fiúisten elvezessen minket az égbe!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó Dávid kulcsa, nyitni kész,
ha ajtót nyitsz, nem zárja kéz,
halál árnyéka vesz körül,
mirajtunk immár könyörülj!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

(Advent utolsó hetének liturgiájában szerepelnek az ún. „Ó-antifónák",
amelyekben a jövendő Messiás különböző nevekkel szólítjuk meg. Az imákat
december 17. és 23. között imádkozzuk. Itt versbe szedett, énekelhető
(Éneklő Egyház 15.) változatát közöljük.)

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131220.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. december 19., csütörtök

[Evangelium] 2013-12-19

2013. december 19. – Csütörtök

Heródesnek, Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevű pap, aki Ábia
papi osztályába tartozott. Felesége Áron törzséből származott, és
Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak Isten előtt, és
feddhetetlenül éltek az Úr parancsai és törvényei szerint. De nem
született gyermekük, mivel Erzsébet magtalan volt, és már mind a ketten
éltesebb korúak voltak.
Amikor Zakariás egy alkalommal osztályának rendjében szolgálatot
teljesített Isten színe előtt, ráesett a sor, hogy a papi szolgálat
szokása szerint az Úr templomába menjen, és bemutassa a tömjénáldozatot. A
tömjénáldozat órájában nagy tömeg imádkozott a templomon kívül. Akkor az
áldozati oltár jobb oldalán megjelent Zakariásnak az Úr angyala. Láttára
Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg. Az angyal azonban így szólt
hozzá: „Ne félj, Zakariás! Könyörgésed meghallgatásra talált. Feleséged,
Erzsébet fiút szül, és Jánosnak fogod hívni. Örömöd és vigasságod lesz ő,
és sokan örülnek majd születésének. Nagy lesz az Úr előtt: bort és
részegítő italt nem iszik, sőt már anyja méhében betelik Szentlélekkel.
Izrael fiai közül sokakat megtérít Istenükhöz, az Úrhoz. Illés szellemében
és erejével fog színe előtt járni, hogy az atyák szívét a fiak felé
fordítsa, az engedetleneket az igazak lelkületére vezesse, és az Úr iránt
készségessé tegye a népet."
Zakariás erre megkérdezte az angyalt: „Miből tudhatom meg mindezt? Hiszen
már öreg vagyok, és feleségem is éltesebb korú." Az angyal így válaszolt:
„Én Gábor vagyok, az Isten színe előtt állok, aki azért küldött, hogy
beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. De mivel nem hittél
szavamnak, amely majd valóra válik annak idején, megnémulsz, és nem tudsz
beszélni a beteljesedés napjáig." A nép várta Zakariást, és csodálkozott,
hogy annyit késlekedik a templomban. Amikor pedig kijött, nem tudott
megszólalni. Ebből megértették, hogy a templomban látomása volt. Intett
nekik, de néma maradt.
Mihelyt szolgálatának napjai elmúltak, hazament. E napok után felesége,
Erzsébet méhében fogant, de öt hónapon keresztül titkolta. „Így tett velem
az Úr – mondta –, arra méltatott e napokban, hogy elvegye szégyenemet az
emberek előtt."
Lk 1,5-25

Elmélkedés:

Advent utolsó napjaihoz közeledve előtérbe kerül az evangéliumokban az
öröm, az örvendezés. A Megváltó jövetele az öröm légkörét teremtette meg a
világban. Keresztelő János már anyja méhében örvendezve fogadta őt. Mária
örvendezve mond igent Isten tervére. Az Üdvözítő jövetele öröm az
angyaloknak, akik a szent éjszakán érkezését hírül hozzák, és öröm
mindazoknak, akiknek az életébe belép. Jézus örömhírt hoz, az üdvösség
örömhírét minden ember számára. Ha az evangélium szerint élünk, Isten is
örömét fogja lelni bennünk.
Egy gyermek születése a legtöbb esetben örömöt hoz a családok életébe.
Sajnos előfordul, hogy egy gyermeket nem örömmel várnak, teherként,
gondként tekintenek rá. Imádkozzunk, hogy mindenki örömmel fogadja
születendő gyermekét, mint Isten ajándékát. S ha él a közelünkben,
családunkban olyan személy, aki tragédiaként éli meg, hogy gyermeket vár,
segítsük őt! A szülés érzése, az életet adás öröme, az újszülött csodája
hála Istennek sokszor szinte rögtön jóra, örömre, boldogságra fordítja a
korábbi negatív hozzáállást.
A karácsony ünnepéhez érkezve egyre jobban fokozódik szívünkben a vágy,
hogy találkozzunk Isten egyszülött Fiával, és egyre jobban eltölti
szívünket a beteljesült várakozás öröme, a találkozás és az istenlátás
öröme, a megváltottság öröme. Örvendezzünk, mert már közeledik üdvösségünk
napja! Fogadjuk örömmel Megváltónkat!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó jöjj el Jessze vesszeje,
rab nemzeteknek fényjele;
ha szólsz, elnémul földi nagy,
jöjj, szabadítónk csak te vagy!.
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

(Advent utolsó hetének liturgiájában szerepelnek az ún. „Ó-antifónák",
amelyekben a jövendő Messiás különböző nevekkel szólítjuk meg. Az imákat
december 17. és 23. között imádkozzuk. Itt versbe szedett, énekelhető
(Éneklő Egyház 15.) változatát közöljük.)

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131219.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. december 18., szerda

[Evangelium] 2013-12-18

2013. december 18. – Szerda

Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt
Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket
fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József, igaz ember volt, nem
akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja
el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így
szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert
a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak
nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől." Mindez pedig azért történt,
hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Íme, a Szűz
gyermeket fogan és fiút szül, és az Emmánuel nevet adják neki, ami azt
jelenti: „Velünk az Isten." Amikor József felébredt álmából, úgy
cselekedett, amint az Úr angyala parancsolta neki.
Mt 1,18-24

Elmélkedés:

Szent Máté evangéliumában számos esetben találkozunk a következő
kifejezéssel: „mindez azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a
próféta által mondott," illetve „beteljesedjék, ami az Írásokban áll."
Máté ugyanis elsősorban a zsidók számára írta le Jézus történetét, s
fontosnak tartotta kiemelni számukra, hogy az ószövetségi idők prófétai
jövendölései Jézus személyében valósultak meg. Főként Jézus szenvedésével
és halálával kapcsolatban jelentős ez az utalás, de az Úr születésénél is
előfordul. Szent Máté Jézus születésénél azt akarja hangsúlyozni, hogy
minden Isten tervei szerint történik. A próféták, akik Isten ígéreteit
közvetítették, előre megjövendölték a Megváltó érkezését, most pedig
beteljesednek ezek az ígéretek.
Egy jövendölés teljesülése természetesen nem önmagától következik be, s
nem is az emberek tevékenységének következménye. Isten tette egykor az
ígéreteket és most ő teljesíti be, valósítja meg azokat. Ő irányítja a
történéseket, az eseményeket. A mai evangélium szerint József álmában
utasítást kap Istentől, hogy vegye feleségül Máriát. Ezt Isten
küldöttétől, egy angyaltól tudja meg. Tanulságként megfogalmazhatjuk, hogy
akkor járunk el helyesen, ha aggodalmainkat félretéve hallgatunk Isten
küldötteinek szavára, és mindenben úgy cselekszünk, ahogyan Istenünk kéri
tőlünk.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó jöjj, ó jöjj el, Adonáj,
ki cserjelángból szólalál,
majd kőbe vésted tíz szavad,
jöjj tárt karokkal jómagad!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

(Advent utolsó hetének liturgiájában szerepelnek az ún. „Ó-antifónák",
amelyekben a jövendő Messiás különböző nevekkel szólítjuk meg. Az imákat
december 17. és 23. között imádkozzuk. Itt versbe szedett, énekelhető
(Éneklő Egyház 15.) változatát közöljük.)

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131218.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. december 17., kedd

[Evangelium] 2013-12-17

2013. december 17. – Kedd

Jézus Krisztusnak, Dávid és Ábrahám fiának családfája. Ábrahámnak Izsák
volt a fia, Izsáknak Jákob, Jákobnak Júda és testvérei, Júdának Fáresz és
Zára Támártól, Fáresznek Eszróm. Eszrómnak Arám, Arámnak Aminadáb,
Aminadábnak Náásszon, Náásszónnak Szalmon, Szalmonnak Bóász Ráhábtól,
Bóásznak Jóbéd Rúttól, Jóbédnek Izáj, Izájnak pedig Dávid király.
Dávidnak Salamon volt a fia Uriás feleségétől, Salamonnak Roboám,
Roboámnak Abija, Abijának Ászáf, Ászáfnak Jozafát, Jozafátnak Jórám,
Jórámnak Ozijás, Ozijásnak Joatám, Joatámnak Acház, Acháznak Ezekiás,
Ezekiásnak Manasszesz, Manasszesznek Ámosz, Ámosznak Joziás, Joziásnak
pedig Jekoniás és testvérei a babiloni fogság idején.
A babiloni fogság után: Jekoniásnak Szálátiél volt a fia, Szálátiélnek
Zorobábel, Zorobábelnek Ábiud, Ábiudnak Elijakim, Elijakimnak Ázór,
Ázórnak Szádok, Szádoknak Áhim, Áhimnak Eliud, Eliudnak Eleazár,
Eleazárnak Mattán, Mattánnak Jákob, Jákobnak pedig József. Ő volt a férje
Máriának, akitől a Krisztusnak nevezett Jézus született.
Összesen tehát: Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni
fogságig tizennégy nemzedék, és a babiloni fogságtól Krisztusig is
tizennégy nemzedék.
Mt 1,1-17

Elmélkedés:

Első olvasásra sokaknak érthetetlennek tűnik a mai evangélium felsorolása.
A szöveg Jézus nemzetségtábláját tartalmazza, ezzel kezdődik Szent Máté
evangéliuma. Miért hallgatjuk a szentmisén, illetve miért olvassuk el az
egész családfát? Miért kezdi írását Máté egy ilyen hosszú felsorolással,
amely ráadásul tele van számunkra ismeretlen személyek furcsa neveivel. A
kérdésekre a válasz viszonylag egyszerű: Jézus nemzetségtáblája az egész
ószövetség foglalata. Ha valaki jól ismeri az ószövetségi könyveket, akkor
számára nem ismeretlenek ezek a nevek. A felsorolás azt tanítja, hogy ha
meg szeretnénk ismerni Jézust, akkor ismernünk kell az ószövetséget is,
mint az üdvtörténet Megváltó előtti szakaszát. Hiszen ezen idők, ezen
évszázadok során emberi nemzedékek várták Isten ígéretének megvalósulását,
a Messiás jövetelét. Az ígéret beteljesedik Jézus e világra érkezésével. A
Megváltó eljöveteléről szóló prófétai jövendölések Jézus személyében
teljesedtek be.
A családfa tehát azt hivatott igazolni, hogy Jézus a Messiás, ő a
Megváltó. A sorok között olvasva ugyanakkor világossá válik, hogy ez a
korszak, az ószövetség ideje lezárul, s Jézus születésével egy új korszak
kezdődik el. Engedem-e, hogy az Úr az én életemben is új fejezetet
nyisson?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó jöjj, ó jöjj el, Bölcsesség,
ó Egyszülött, kit ád az ég,
te gyöngédség és őserő:
amit tudnunk kell, tárd elő!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

(Advent utolsó hetének liturgiájában szerepelnek az ún. „Ó-antifónák",
amelyekben a jövendő Messiás különböző nevekkel szólítjuk meg. Az imákat
december 17. és 23. között imádkozzuk. Itt versbe szedett, énekelhető
(Éneklő Egyház 15.) változatát közöljük.)

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131217.mp3
 

________________________________

Aktuális:
Kedves e-vangélium olvasók!
Advent kezdetére kaptam Lúcia nővértől egy kis csomagot. Kinyomtatott
nekem egy hónapnyi napi e-vangéliumot. Jókora vaskos dosszié lett. Mások
számára is rendszeresen kinyomtatja a vakok pontírásával, Braille-írással.
Kissé megindultan simítottam végig ujjaimmal az apró pontokon, aztán a
leginkább megbecsült könyveim közé tettem.
Zoltán írt levelet a napokban. Csodálkoztam az ákombákom betűkön, mígnem a
harmadik mondatból kiderült, hogy látássérült. A hangos e-vangéliumot kéri
jövőre is. Neki így érthetően könnyebb, mint olvasni.
Két példa, hogy bepillantsunk azok világába, akik nem pillanthatnak be az
általunk látott világba. Aztán a könyvesboltos értesít telefonon, hogy
megérkezett a könyvem, mehetek érte, s mindjárt elmeséli, hogy 97 éves
nagymamája reggeli előtt mindig meghallgatja a napi elmélkedést.
Beállítják neki telefonon, csak utána reggelizik.
Rajtuk kívül még sokan hallgatják, szóval, érdemes volt egy éve elindítani
a hangos e-vangéliumot. Ezúton is köszönöm Pezenhófer Briginek és Gyurinak
a szolgálatot, a felolvasást, a feltöltést és ez ezzel járó mindenféle
munkát.
Szeretnénk jövőre is folytatni a hangos e-vangelizációt, s ehhez az
e-vangélium olvasók segítségét, támogatását kérem. A legkisebb
fizetőeszköz nálunk az 5 forintos. Szeretettel kérem, ha van rá
lehetősége, támogassa naponta ennyivel az e-vangelizációt! Egy évre 1825
Ft. Napi 5 forint talán nem is olyan sok, egy jelképes összeg. Akinek
pedig a jó Isten többet adott, felajánlhat akár többet is.
A jócselekedeteket látó Isten jutalmazza meg sokszorosan nagylelkűségét!
Szeretettel: István atya (Horváth István Sándor)
2013. december 16.
Online adomány internetes fizetésre alkalmas bankkártyával
http://zalalovo.plebania.hu/tamogatas
Az Adománynál válasszuk célként: E-vangélium
Utalás
Számlatulajdonos neve: Zalalövői Plébánia
Számlaszám: 10402355-00026472-00000003
Megjegyzés: E-vangélium
Utalás külföldről: IBAN (nemzetközi számlaszám): HU25 1040 2355 0002 6472
0000 0003
BIC (SWIFT) kód: OKHBHUHB
Sárga postai csekk kérhető a zalalovo@gmail.com címen e-mailben. Írja meg
nevét és postacímét irányítószámmal, valamint röviden jelezze, hogy ez
e-vangélium támogatásához kér csekket.
Postai (rózsaszín) utalványon a következő címre: Zalalövői Plébánia,
H-8999 Zalalövő, Szabadság tér 6.
Megjegyzés: E-vangélium
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. december 16., hétfő

[Evangelium] 2013-12-16

2013. december 16. – Hétfő

Egy alkalommal Jézus a templomba ment, és tanított. Közben odaléptek hozzá
a főpapok meg a nép vénei, és megkérdezték: „Miféle hatalommal teszed
ezeket? Ki adta neked a hatalmat ehhez?" Jézus így válaszolt: „Én is
kérdezek tőletek valamit. Ha megfeleltek rá, megmondom nektek, milyen
hatalommal teszek így. Honnan volt János keresztsége? A mennyből-e vagy az
emberektől?"
Azok tanakodni kezdtek egymás között: „Ha azt mondjuk, a mennyből volt,
azt feleli: „Hát akkor miért nem hittetek neki?" Ha pedig azt mondjuk: „Az
emberektől", akkor meg félnünk kell a néptől, mert Jánost mindenki
prófétának tartja." Ezért ezt a választ adták Jézusnak: „Nem tudjuk."
„Akkor én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal teszek így" –
felelte Jézus.
Mt 21,23-27

Elmélkedés:

Az elmúlt héten már találkoztunk a hit és a hitetlenség, Isten elfogadása
és elutasítása gondolatával. Ma Jézus egészen nyílt kérdése kapcsán
szintén ez a téma kerül elő. Ha az égből volt Keresztelő János hatalma és
az Isten küldötte volt, akkor miért nem hittek benne mégsem egyesek? Miért
nem szívlelték meg bűnbánatra hívó szavát? A kérdéshez hozzátehetjük: Ha
Jézust a mennyei Atya küldte el hozzánk a földre, és az Atyától kapta
hatalmát, akkor miért nem hitt benne mégsem mindenki, s miért kételkednek
benne napjainkban is sokan?
A hit Isten ajándéka, amelytől senki sincs elzárva és amelyre senki sem
kényszeríthető. A hit megkívánja az ember részéről a szabad elfogadást,
mert a hit Istennek való engedelmességet jelent. Jézus egész földi élete –
megtestesülésétől feltámadásáig – jel az emberek számára, hogy hitre
ébredjenek, hiszen Isten azért küldte el őt a világba, hogy mindenki
higgyen általa. De a hit senkire nem nehezedik kényszerként. Isten
meghagyja szabadságunkat ebben a kérdésben, hiszen szabadságunkat tőle
kaptuk. Isten vállalja a kockázatot, hogy elutasítjuk őt s nem
engedelmeskedünk neki. Szabadok vagyunk. Elindulhatunk a hit útján.
Elindulhatunk Isten felé, hiszen adventben hittel várakozunk. Ez az
időszak arra a napra irányítja figyelmünket, amelyet hittel várunk: Jézus
születésének napjára. Gyújtsd meg bennünk, Urunk, a hit lángját!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó, isteni fényesség, a te megmérhetetlen szereteteddel nyisd meg lelkünket
a hitnek, hogy téged igazán megismerjünk. Tágítsd ki szívünket, hogy téged
befogadhasson! Illess bennünket, hogy tiszta szeretettel keressünk téged,
benned megpihenjünk, és veled egyesüljünk, mint ahogy egyek a tagok a
testben a fejjel, és amint egy a szőlővessző a tőkével. Engedj a te
erődből és a te kegyelmedből élni mindvégig, míg csak el nem jutunk szent
színed látására!
Granadai Szent Lajos

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131216.mp3
 

________________________________

Aktuális:
Kedves e-vangélium olvasók!
Advent kezdetére kaptam Lúcia nővértől egy kis csomagot. Kinyomtatott
nekem egy hónapnyi napi e-vangéliumot. Jókora vaskos dosszié lett. Mások
számára is rendszeresen kinyomtatja a vakok pontírásával, Braille-írással.
Kissé megindultan simítottam végig ujjaimmal az apró pontokon, aztán a
leginkább megbecsült könyveim közé tettem.
Zoltán írt levelet a napokban. Csodálkoztam az ákombákom betűkön, mígnem a
harmadik mondatból kiderült, hogy látássérült. A hangos e-vangéliumot kéri
jövőre is. Neki így érthetően könnyebb, mint olvasni.
Két példa, hogy bepillantsunk azok világába, akik nem pillanthatnak be az
általunk látott világba. Aztán a könyvesboltos értesít telefonon, hogy
megérkezett a könyvem, mehetek érte, s mindjárt elmeséli, hogy 97 éves
nagymamája reggeli előtt mindig meghallgatja a napi elmélkedést.
Beállítják neki telefonon, csak utána reggelizik.
Rajtuk kívül még sokan hallgatják, szóval, érdemes volt egy éve elindítani
a hangos e-vangéliumot. Ezúton is köszönöm Pezenhófer Briginek és Gyurinak
a szolgálatot, a felolvasást, a feltöltést és ez ezzel járó mindenféle
munkát.
Szeretnénk jövőre is folytatni a hangos e-vangelizációt, s ehhez az
e-vangélium olvasók segítségét, támogatását kérem. A legkisebb
fizetőeszköz nálunk az 5 forintos. Szeretettel kérem, ha van rá
lehetősége, támogassa naponta ennyivel az e-vangelizációt! Egy évre 1825
Ft. Napi 5 forint talán nem is olyan sok, egy jelképes összeg. Akinek
pedig a jó Isten többet adott, felajánlhat akár többet is.
A jócselekedeteket látó Isten jutalmazza meg sokszorosan nagylelkűségét!
Szeretettel: István atya (Horváth István Sándor)
2013. december 16.
Online adomány internetes fizetésre alkalmas bankkártyával
http://zalalovo.plebania.hu/tamogatas
Az Adománynál válasszuk célként: E-vangélium
Utalás
Számlatulajdonos neve: Zalalövői Plébánia
Számlaszám: 10402355-00026472-00000003
Megjegyzés: E-vangélium
Utalás külföldről: IBAN (nemzetközi számlaszám): HU25 1040 2355 0002 6472
0000 0003
BIC (SWIFT) kód: OKHBHUHB
Sárga postai csekk kérhető a zalalovo@gmail.com címen e-mailben. Írja meg
nevét és postacímét irányítószámmal, valamint röviden jelezze, hogy ez
e-vangélium támogatásához kér csekket.
Postai (rózsaszín) utalványon a következő címre: Zalalövői Plébánia,
H-8999 Zalalövő, Szabadság tér 6.
Megjegyzés: E-vangélium
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum