[Evangelium] 2012-12-29

2012. december 29. – Szombat

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, szülei
felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr
törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona." Ekkor
kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy
két galambfiókát" tisztulási áldozatul bemutatnia.
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő
ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A
Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg nem
látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba,
amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint
cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
„Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert
szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára
készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és
dicsőség népednek, Izraelnek."
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott.
Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám,
e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az
ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy
napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!"
Lk 2,22-35

Elmélkedés:

Jézus templomi bemutatásának eseményét olvashatjuk a mai evangéliumban.
Mária és József a jeruzsálemi templomba viszik a gyermek Jézust, hogy a
mózesi törvények előírását teljesítsék. Magát a templomi bemutatást az
evangélista csak röviden említi meg. Számára inkább az a fontos, hogy a
gyermek küldetéséről adjon tanítást. Itt lép a színre Simeon, aki a
templomi bemutatás alkalmával hálaadó imájában elmondja, hogy ki valójában
ez a gyermek. Az idős Simeon a Messiás eljövetelét váró nemzedékeket
képviseli, aki örvendezik annak, hogy Isten beteljesítette egykor tett
ígéretét. Most már nyugodtan várhat a halálra, mert láthatta a Messiást.
Simeon esetében is érdemes felfigyelnünk a hitre, mint a Megváltó
meglátásának feltételére. A Szentlélektől azt a kinyilatkoztatást kapta,
hogy nem fog meghalni addig, amíg nem láthatja az Úr Fölkentjét, azaz a
Messiást, és ő hitt ennek a kinyilatkoztatásnak. Simeon örvendező
szavaiból megtudjuk az újszülöttről, hogy az általa hozott szabadulás
(megváltás) mindenkinek szól, a választott népnek, a pogányoknak, minden
nemzetnek. Istent nem kiváltságosok láthatják meg, hanem mindenki.
Miként a betlehemi istállóhoz érkező pásztorok elbeszélése csodálkozást
váltott ki Máriából és Józsefből, ugyanúgy elcsodálkoznak Simeon szavain
is. Csodálkozásuk arra indíthat minket, hogy mi is elgondolkozzunk Isten
tervének megvalósulásán és rácsodálkozzunk arra, hogy Isten milyen nagy
ajándékot adott nekünk Fia, Jézus személyében.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus, te irántunk való szeretetből emberré lettél, s megmutattad
nekünk, hogyan kell szeretnünk nekünk is az embereket. Érintsd meg
szereteteddel szívünket, hogy önzésünk helyett úgy szeressünk mindenkit,
ahogyan te szeretsz minket. Születésed szegényes körülménye és a betlehemi
istálló szegénysége figyelmeztessen minket arra, hogy szerényen éljünk, s
ne a földi gazdagságra vágyjunk, hanem arra, hogy benned gazdagodjunk,
benned növekedjünk, benned és szeretetedben éljünk.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20121229.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2012-12-28

2012. december 28. – Péntek, Aprószentek

Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek
álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj
Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül,
hogy megkeresi és megöli a gyermeket." József fölkelt, fogta a gyermeket
és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes
haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott:
Egyiptomból hívtam az én fiamat. Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek
kijátszották, nagy haragra lobbant, és Betlehemben meg annak egész
környékén megöletett minden fiúgyermeket kétévestől lefelé, a bölcsektől
megtudott időnek megfelelően. Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta
jövendölt: „Kiáltás hangzik Rámában, nagy sírás és jajgatás: Ráchel
siratja fiait, és nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé."
Mt 2,13-18

Elmélkedés:

József második álmáról olvasunk a mai evangéliumban, aki ily módon kap
figyelmeztetést arról, hogy az újszülött Jézus élete veszélyben van.
Heródes király szívében félelem, harag, irigység és gyűlölet ébred, amikor
fülébe jut a betlehemi születés híre. Mindez megfelel Heródes jellemének,
aki királyi hatalmát félti, s meg akarja akadályozni, hogy más kerüljön
uralomra. Őbenne az a meggyőződés él, hogy a Messiás királyként, földi
uralkodóként jön el. Mit sem tud Isten országáról, Jézus igazi
királyságáról. Hatalmával visszaélve ártatlanok életének kioltását tervezi
el. A kicsinyesség és a féltékenység rettenetes gondolatot ébreszt benne.
Hatalmát féltve katonáit küldi Betlehembe, hogy végezzenek minden két év
alatti fiúgyermekkel. Őket, az ártatlan betlehemi áldozatokat tiszteljük
ma, aprószentek ünnepén.
Heródes király rosszindulata azonban nem képes útjába állni Isten üdvözítő
szándékának. Miként semmiféle emberi rosszindulat nem képes megakadályozni
a megváltás művének megvalósulását. Kérdés marad bennünk, hogy miért
engedi meg Isten az indulatok ilyen mértékű elszabadulását? Miért engedi
ártatlanok halálát? Miért nem avatkozik közbe, amikor a gonoszság ilyen
szörnyű cselekedeteket művel? Ez az emberi szabadság titka. Ez Isten
titka. A gonoszság eme cselekedetei láttán sem rendülhet meg hitünk. A
gonosz sok esetben legyőzhetetlennek tűnik, de él bennünk a hit, hogy
Isten képes legyőzni minden rosszat. Végül ő fog győzedelmeskedni. Erre
figyelmeztet bennünket Krisztus kereszthalála is. Az emberi gonoszság
akkor éri el csúcsát, amikor az ember megöli az Istent, Jézust. De itt sem
győz a gonosz, mert ezután következik Isten közbeavatkozásaként a
feltámadás.
Isten megszabadít minden üldözéstől, minden rossztól és megszabadít a
haláltól is a feltámadás által.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Légy áldott, ó, Atyánk, ki mérhetetlen szeretetedben egyszülött fiadat
ajándékozta nekünk. Ő megtestesült a Szentlélektől a Szűzanya legtisztább
méhében és mintegy kétezer éve megszületett Betlehemben. Útitársunk lett,
s új értelmet adott a történelemnek, közös utunknak az Új Ég és Új Föld
felé, melyet szorongás és szenvedés, hűség és szeretet kísér. Ennek végén
Te, a halált legyőzve, minden leszel mindenben.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20121228.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2012-12-27

2012. december 27. – Csütörtök, Szent János apostol és evangélista

A hét első napján, kora reggel, Mária Magdolna elfutott Simon Péterhez és
a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: „Elvitték
az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!" Péter és a másik tanítvány
elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik
tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz.
Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben
odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt,
amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön
feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki
először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt.
Jn 20,2-8

Elmélkedés:

Szent János apostolt ünnepelve a mai evangéliumban azt a jelenetet idézzük
fel, amikor húsvétvasárnap az asszonyok híradását követően két tanítvány
Jézus sírjához szalad. Az egyikük Péter apostol, a „másik tanítvány" pedig
maga János, aki leírja a történetet, s aki írásában több alkalommal is így
nevezi meg önmagát. Mindkettőjük számára hit-élmény az üres sír látványa.
Amikor évtizedekkel később, már idős korában János visszaemlékezik erre a
húsvéti hajnalra, kettejük futására és az üres sírra, még mindig elevenen
él benne ez az élmény. Ez a benne hitet ébresztő élmény. Nem kétséges,
hogy evangélistaként az a cél vezeti, hogy az olvasókat is elvezesse a
hitre.
János evangéliumát olvasva szembetűnő számunkra, hogy nem a Jézussal
történt események és az általa tett csodák külső elemei a lényegesek,
hanem az események mögött meghúzódó titokzatos isteni szándék, valamint az
erre adott emberi válasz, a hit megszületése.
A keresztény hagyomány szerint János a „szeretett tanítvány." Ezzel a
megnevezéssel három alkalommal is találkozunk a negyedik evangéliumban.
Először az utolsó vacsora termében, amikor Jézus mellett a „szeretett
tanítvány" foglalt helyet (vö. Jn 13,23). Másodszor akkor, amikor a
Golgotán Jézus anyjával, Máriával együtt az a tanítvány is ott állt a
kereszt alatt, „akit Jézus szeretett" (vö. Jn 19,26). Harmadszor pedig a
húsvéti élmény alkalmával (vö. Jn 20,2).
Krisztus életének a három fontos eseményét a szentmisében jelenítjük meg.
A szentmisén újra az utolsó vacsora termében vagyunk, odaállunk Krisztus
keresztje alá és elindulunk a Feltámadott sírjához. A szentmisén való
részvétel „szeretett tanítvánnyá" tesz engem.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, add meg nekem a testvéri szeretetet, és színed előtt add ezt meg,
ott, ahol te látsz; add, hogy amikor szívem igazi ítéletét kérdezem, ezt a
választ halljam: a testvéri szeretetnek a jóság gyümölcsét rejtő gyökere
valóban bennem van; akkor bizakodhatom Benned, és te megadod nekem
mindazt, amit kérek, mivel megtartom parancsaidat.
Szent Ágoston

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20121227.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2012-12-26

2012. december 26. – Szerda, Szent István első vértanú

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Legyetek óvatosak az
emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig
megostoroznak benneteket. Miattam helytartók és királyok elé hurcolnak,
hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor átadnak
benneteket a bíróságnak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok. Abban
az órában megadatik majd nektek, hogy hogyan beszéljetek. Hiszen nem ti
fogtok beszélni, hanem Atyátok Lelke szól majd belőletek. Halálra adja
akkor a testvér a testvérét, az apa a gyermekét, a gyermekek pedig szüleik
ellen támadnak, hogy vesztüket okozzák. Miattam mindenki gyűlölni fog
titeket. De aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül.
Mt 10,17-22

Elmélkedés:

Jézus földi születésnapját követően ma egy mennyei születésnapot, Szent
István vértanúságát ünnepeljük. Őt tiszteljük Egyházunk első
vértanújaként, aki méltó lett arra, hogy életét áldozza Krisztusért,
hitéért. Szent István története azt tanúsítja, hogy Jézus születése és
személye minden korban állásfoglalásra készteti az embereket.
Elfogadhatjuk tanítását, követhetjük személyét, élhetünk evangéliuma
szerint, de emberi szabadságunk és szabad akaratunk azt is megengedi, hogy
szembeforduljunk vele, elutasítsuk őt. Ugyanakkor Jézus tanítványainak
élete, tanúságtétele döntésre késztet bennünket. Szent István diakónus és
a későbbi időkben a többi vértanú példája azt mutatja, hogy az Isten
Fiában való hit, a Krisztusról szóló tanúságtétel, az ő evangéliumának
hirdetése vagy a Jézus nevében véghezvitt csodák ellenszenvet, ellenállást
vált ki egyesekből. István nem fél a hamisan vádlóktól, nem fél a
szenvedéstől, s nem fél még a haláltól sem, mert Krisztus az örök
üdvösséget ígérte a hűségeseknek.
A betlehemi jászoltól induló életutunk végső állomása a Krisztusért
odaadott élet. A hit útja ez számomra, amely veszélyekkel jár,
próbatételeket tartalmaz. Szent István kiállta a próbát, a döntő
pillanatban hite szerint cselekedett. Nem gyalázta azokat, akik életére
törtek, hanem imádkozott értük. A lelki nagyság jele és a hitben való
végső megmaradás jele ez. El tudom-e viselni Krisztustól tanult türelemmel
a bántalmazásokat? Meg tudok-e bocsátani krisztusi irgalommal az engem
bántalmazóknak? Tudok-e a keresztre feszített Krisztushoz hasonlóan
imádkozni azokért, akik ellenem vannak?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, mindenható Atyánk, engedd összes gyermekednek megtapasztalni,
hogy úton vannak feléd, az ember végső célja felé, s hogy van kísérőjük,
aki jót akar nekik: Mária, a tiszta szeretet képe, akit eleve arra
választottál, hogy Krisztus Anyja és az Egyház Anyja legyen. Neked, aki az
élet Atyja, kezdet nélküli forrás, a legfőbb jó és örök világosság vagy, a
Fiúval és a Szentlélekkel együtt legyen tisztelet és dicsőség, dicséret és
hála mindörökkön örökké! Ámen.
Boldog II. János Pál pápa

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20121226.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2012-12-25

2012. december 25. – Urunk születése – Karácsony

Azokban a napokban Augusztusz császár elrendelte, hogy írják össze a
földkerekség lakosságát. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíria
kormányzója Kirinusz volt. Mindenki elment a maga városába, hogy
összeírják. Galilea Názáret nevű városából József is fölment Dávid
városába, a judeai Betlehembe, hogy összeírják eljegyzett feleségével,
Máriával, aki gyermeket várt. Amíg ott tartózkodtak, beteltek Mária
napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát, pólyába
takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson. A
környéken pásztorok tanyáztak a szabad ég alatt, nyájukat őrizték az
éjszakában. Egyszerre csak megállt előttük az Úr angyala, és az Úr
dicsősége beragyogta őket. Nagyon megrémültek. Az angyal így szólt
hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az
egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid
városában. Ez lesz nektek a jel: kisdedet találtok pólyába takarva és
jászolba fektetve." Az angyalt hirtelen nagy mennyei sereg vette körül.
Istent dicsőítve ezt zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség
a földön a jóakaratú embereknek! Miután az angyalok visszatértek a
mennybe, a pásztorok így biztatták egymást: „Menjünk hát Betlehembe,
nézzük meg a történteket, amelyeket az Úr hírül adott nekünk!" El is
mentek sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő
Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már korábban megtudtak
a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén.
Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A
pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért,
amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint előre megmondták nekik.
Lk 2,1-20

Elmélkedés:

Isten előtti hódolat
Karácsony értelmét keresem. Az ünnep titkát kutatom. A születés csodáját
szeretném megérteni. Önző emberi világunkba belép az Isten, hogy
megmutassa számunkra: lehet élni másokért, lehet szolgálni másokat. Aligha
értem meg Isten titkát, ha nem akarok Jézushoz hasonlóvá válni. Aligha
értem meg Isten felém hajló szeretetét, ha nem akarom Krisztushoz
hasonlóan továbbadni e szeretetet. Aligha érint meg egy gyermek
születésének felidézése, ha nem akarok magam is újjászületni. Aligha tölt
el az ünnep öröme és boldogsága, ha nem Istentől szeretném ezt megkapni. A
karácsony ünnepe ebben az értelemben lehetőség számomra. Lehetőség, hogy
meglássam Isten Fiát, megérezzem szeretetét. Lehetőség, hogy ez az élmény
lelki újjászületést hozzon számomra.

Az evangélium egyszerű szavakkal írja le az egykor történteket. Augusztus
császár uralkodása idején egy Betlehem nevű városban Mária világra hozta
gyermekét. A körülmények meglehetősen szerények, állatok istállójában
találnak maguknak szállást. Mária pólyába takarta és a jászol szalmájára
fektette az újszülöttet. Éjszaka nagy fényességgel angyalok jelennek meg a
környéken tartózkodó pásztoroknak, hogy meghozzák nekik a hírt e
születésről. Nem kevesebbet állítanak, mint hogy a megszületett gyermek a
Megváltó. Szavukra a pásztorok rögtön elindulnak, hogy felkeressék a
Megváltót, akiről hallottak. A karácsony értelmét keresve, az ünnep titkát
kutatva lélekben elindulok Betlehembe. Fülemben még cseng az angyalok
éneke, amikor letérdelek a pásztorokkal együtt a jászol elé. Nincs ennél
megfelelőbb köszönés. Nincs ennél szebb kifejezése az Isten Fia előtti
hódolatnak. Letérdelek. Szeret. Érzem, hogy Isten szeret. Bűneim ellenére
is szeret. Földi élete most kezdődött és a kereszten ér véget. Nincs benne
egyetlen elmulasztott perc vagy megbánni szükséges pillanat. Megváltásom,
üdvösségem szolgája ő. Fiú, aki az Atya szeretetében él.

Nem születhetek újra, de újjászülethetek. Képtelen vagyok meg nem
történtté tenni múltban elkövetett bűneimet, de elindulhatok az
életszentség vágyával egy új úton. Talán még késlekednék. Talán még nem
érzem elérkezettnek az időt. De az idő neki dolgozik, az egész világ az
övé, még akkor is, ha hatalma nem mutatkozik meg ebben a pillanatban. Én
is az övé vagyok akkor is, ha oly nehezen akarom ezt elismerni. Előtte
térdelek, az Isten Fia előtt. Itt a helyem, amit a jászol jelöl ki nekem.
A régi ember szemével tekintek fel rá, alázattal, bűneimmel, hogy amikor
felállok, ő emeljen fel. Hiszem, hogy azért lehetek itt, azért térdelhetek
a betlehemi Gyermek előtt, azért emelkedhetek fel újra és azért élhetek a
földön, mert az örök Isten a testvérem akart lenni. Hiszem, hogy itt a
helyem a jászol előtt, Isten előtt.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Születéseddel az isteni szeretet jött el emberi
világunkba. Emberré lettél értünk és vállaltad emberi sorsunkat.
Születésed által megújítasz, újjáteremtesz minket. Emberi világunkba
születéseddel az isteni világba, az isteni életbe hívsz bennünket. Hittel
valljuk, hogy te vagy megváltónk és üdvözítőnk. Betlehemi kis Jézus,
taníts minket, hogy megőrizzük magunkban a gyermeki lelkületet és az
istengyermeki méltóságot!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20121225.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2012-12-24

2012. december 24. – Hétfő

Abban az időben Zakariás, János atyja eltelt Szentlélekkel, és ezekre a
prófétai szavakra nyílt az ajka: „Áldott az Úr, atyáink Istene, mert
meglátogatta és megváltotta az ő népét; erős szabadítót támasztott
minekünk szolgájának, Dávidnak családjából. Amint szólott a szentek
szájával, ősidők óta a próféták ajka által, megszabadít az ellenség
kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel néznek minket; atyáinkkal irgalmat
gyakorol, hogy szent szövetségére emlékezzék, az esküre, amelyet Ábrahám
atyánknak esküdött, hogy nekünk váltja be, amit ígért; hogy félelem nélkül
és megszabadulva az ellenség kezéből, neki szolgálatot teljesítsünk:
szentségben és igazságban járjunk előtte napról napra, amíg élünk. Téged
pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, mert az Úr
előtt jársz, egyengetni az ő útját; az üdvösség ismeretére tanítod
nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük Istenünk irgalmas szívétől,
amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon
azoknak, akik sötétségben és halálos homályban ülnek, lépteinket pedig a
béke útjára vezérelje."
Lk 1,67-79

Elmélkedés:

Amikor Zakariás nem hitt a gyermeke születését hírül hozó angyalnak, azt a
büntetést kapta, hogy megnémult. Nem tudott beszélni egészen addig a
napig, amíg fia, Keresztelő János meg nem született. A mai evangélium azt
írja le, hogy büntetése leteltével újra képes volt beszélni és Istent
magasztalta. Imádsága hálaadás. Nem azért, hogy megszűnt némasága, hanem
Istennek a múltban cselekedett üdvözítő tetteiért és azért, hogy
elérkezett a megváltás ideje. Zakariás hálát mond Istennek, hogy a
választott nép történetében oly sokszor megmutatta irgalmasságát és
gondviselő szeretetét. Ő szólt a néphez a próféták által, s figyelmeztette
őket a szövetség megtartására, a törvények szerinti életre. Az ellenséges
népektől való megszabadulás szintén Istennek köszönhető. Az ószövetségi
történetekben számos esetben megfigyelhető, hogy a választott népet
fenyegető ellenség legyőzését Istennek tulajdonítják, aki harcol népéért,
népe szabadulásáért. Isten egykor ígéretet tett Ábrahámnak, majd ezt az
ígéretet megújította Dáviddal, akinek leszármazottja lesz a Megváltó.
Zakariás dicsőíti Istent, hogy az egykor tett ígéret hamarosan
bekövetkezik, a várva várt Messiás hamarosan megérkezik a világba.
Az imádság második része fiának, Keresztelő Jánosnak a küldetését foglalja
össze, aki a Megváltó előtt azzal a szándékkal fog fellépni, hogy
felkészítse a népet az ő érkezésére. Próféta lesz, aki meghirdeti az
üdvösség idejének beköszöntét és szavával bűnbánatra, megtérésre indítja
az embereket. A Megváltó jövetele világosságot hoz a bűn sötétségében élők
számára és megmutatja a béke, az Istennel való békesség útját. A Megváltó
születése új élet lehetőségét jelenti számomra. Karácsony éjének fénye
világosságot és békességet hoz életembe.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te emberré lettél értünk és vállaltad emberi
sorsunkat. Születésed által megújítasz minket. Emberi világunkba
születéseddel az isteni világba hívsz mindannyiunkat. Megváltást és
üdvösséget hozol számunkra. Ó, betlehemi Gyermek, taníts minket, hogy
örökre megőrizzük magunkban a gyermeki lelkületet!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20121224.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2012-12-23

2012. december 23. – Advent 4. vasárnapja

Azokban a napokban Mária útrakelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába
sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor
Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat,
és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott
vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan
lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe
csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat!
Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!"
Lk 1,39-45

Elmélkedés:

A szeretet nem bóvli
Az utolsó adventi vasárnap evangéliuma Mária Erzsébetnél tett
látogatásáról szól, amiről a héten már olvashattunk. Az örvendezést és a
hitet mélyíti el, és az önátadás készségét növeli bennünk a történet. A
mögöttünk lévő decemberi napokat bizonyára a lázas készület jellemezte.
Talán egyre nyugtalanabbak lettünk, hogy időben be tudjuk-e szerezni az
ajándékokat mindenkinek, és bizony bosszankodtunk, amikor az általunk
korábban kiszemelt ajándék elfogyott és mással kellett pótolnunk azt. Az
ünnep közeledtével néha már elfogyott a türelmünk, és azt éreztük, hogy
nem készülünk el időben. Az utolsó tanítási napot váró gyerekek
türelmetlenségével vártuk az utolsó munkanapot, hogy végre vége legyen a
karácsony előtti hajtásnak. A felpörgetett életmód, a sorbaállások nem
tettek jót az idegeinknek.

Az utolsó napokban ráadásként ránk tör a lelkiismeretfurdalás: többször is
elmehettem volna a hajnali misére. Jó lett volna odahaza is egy kicsit
összeszedettebben megtartani a családi adventi gyertyagyújtásokat
vasárnaponként. Jó lett volna esténként többször leülni együtt imádkozni.
Jó lett volna, ha türelmesebb vagyok munkatársaimmal. Jó lett volna több
időt szánni a lelki felkészülésre. Jó lett volna a kézzelfogható ajándékok
keresgélése és vásárlása mellett vagy helyett szívnek szóló,
szeretetünkről némán tanúskodó lelki ajándékokról is gondoskodni.

Ha valakiben most ilyen érzések vannak, hát tanuljon belőle! Jövőre is
lesz advent, lesz karácsony. Ha most elkapkodtam, elhibáztam valamit,
jövőre tudok ezen javítani. Sőt, talán még idén is van erre idő. Még 2
nap, 48 óra. Már nincs munka, nincs iskola! A boltba se szaladjak, mert
amúgy is megvettek már minden normális dolgot, és selejtes kacatot ne
adjak senkinek karácsonyra! A leárazott ajándék leértékelt szeretetről
árulkodik.

A szeretet ennél értékesebb. A szeretet, amelyre mindenki vágyik minden
ajándékon túl, ennél ezerszer értékesebb. A szeretet, amelyet nekem is
éreznem, s mutatnom kell családtagjaim és mások felé, nem bóvli, nem
értéktelen csecsebecse, nem hitvány szemét vagy ócska műanyag. A szeretet
nem helyettesíthető semmi mással, még értékesnek mondott, drága ajándékkal
sem. Miért félünk kimutatni szeretetünket? Istennek volt ehhez bátorsága.
Rendkívüli húzás volt részéről, hogy nem adott minden embernek 1000
négyzetméter földet és 100 négyzetméteres házat. Isten Fiának volt
bátorsága ahhoz, hogy üres kézzel szülessen meg emberi világunkban. Volt
bátorsága ahhoz, hogy 33 év múlva odategye üres kezét a keresztre, hogy
azt irdatlan nagy szegekkel átszegezzék. Volt bátorsága ahhoz, hogy
születésétől a haláláig minden pillanatban megmutassa szeretetét irántunk.

Van-e bátorságom ahhoz, hogy viszontszeressem őt? Van-e bátorságom az ő
szeretetét továbbadni embertársaimnak? Van-e bátorságom kimutatni
szeretetemet? Istennek volt bátorsága önmagát adni nekem. Nekem van-e
bátorságom önmagamat adni neki?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus, te földi életed során mindig érezhetted Atyád, a mennyei
Atya ölelését. Szenvedésedben és halálodban is ő ölelt át téged. Mi
könnyen megfeledkezünk arról, hogy születéseddel az Atya magához ölel
minden embert. Engedd, hogy mindannyian karácsonykor és életünk minden
napján érezzük Istenünk ölelését és szeretetét. Jézusunk, taníts meg
minket arra, hogy mindig ezt az isteni szeretet utánozzuk, és úgy
szeressünk mindenkit, ahogyan te szeretsz minket, s ahogy általad az Atya
szeret minket! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20121223.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium