[Evangelium] 2012-09-08

2012. szeptember 8. – Szombat, Szűz Mária születése (Kisboldogasszony)

Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt
Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket
fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem
akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja
el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így
szólt: ,József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert
a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak
nevezel, mert ő váltja meg a népét bűneitől." Mindez pedig azért történt,
hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott:
Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül,
és az Emmánuel nevet adják neki,
ami azt jelenti: „Velünk az Isten."
Mt 1,18-23

Elmélkedés:

Mária-ünnepeink az esztendő során amellett, hogy a názáreti lányra
gondolunk, alkalmat adnak arra, hogy Krisztusra emlékezzünk. Mária egész
életében felfedezhetjük ezt a Krisztusra, a Megváltóra mutató jelleget. Az
édesanyától megtanulhatjuk, hogy a Fiút szemléljük, aki nem csak földi
anya gyermeke volt, hanem a mennyei Atyáé is. Máriától, aki az emberek
közül bizonyára a legjobban ismerte Jézust, megtanulhatjuk, hogy nekünk is
Krisztus mind jobb megismerésére kell törekednünk. Máriától, aki
szenvedéseiben is együtt volt fiával, megtanulhatjuk, hogy nekünk is
Krisztushoz érdemes kapcsolnunk szenvedéseinket. Máriától, akinek teste
hordozta Krisztus testét, megtanulhatjuk, hogy nekünk is Krisztushoz kell
hasonlókká válnunk.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Te mindig közeledsz felénk. Egész életünk várakozás, várakozás a
beteljesedésre. Nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik Benned, a
Veled való találkozásban. Kérünk, add, hogy már most, mai életünkben is
felismerhessük a jeleit annak, hogy találkozni akarsz velünk. Add, hogy
várakozásunk ne legyen hiábavaló.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2012-09-07

2012. szeptember 7. - Péntek, Szent Márk, István és Menyhért áldozópapok,
kassai vértanúk

Abban az időben Jézus ezt mondta apostolainak: Ne féljetek azoktól, akik
megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek,
aki a lelket is, a testet is a pokolba taszíthatja. Egy fillérért ugye két
verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok tudta
nélkül. Nektek pedig minden szál hajatokat számon tartják! Ne féljetek
hát: sokkal többet értek ti a verebeknél! Ha valaki megvall engem az
emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De ha
valaki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom őt Atyám előtt,
aki a mennyekben van.
Mt 10,28-33

Elmélkedés:

A biblia tanítása szerint Isten gondját viseli minden teremtménynek, Ez a
gondoskodó őrzés természetesen az emberre is kiterjed. De nem
végzetszerűen üldözi az embert, amely elől nem lehet kitérni. És nem is
úgy működik, hogy mindenféle veszélytől és balesettől megóv mindenkit.
Isten azt szeretné, ha rábíznánk magunkat, azaz bizakodnánk abban, hogy a
valóban mindig a javunkat akarja és gondoskodik rólunk.
A gondviselésbe vetett bizalomra akarja Jézus nevelni tanítványait.
Különösen is szükség van erre az üldözések idején, amikor könnyen meginog
az ember bizalma. Krisztus követője ne féljen, hanem maradjon hűséges
hitéhez és Jézushoz, s akkor jutalomra számíthat a mennyben.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Élők és holtak Istene, tégy minket készségessé, hogy Krisztust követve
tudjuk odaadni önmagunkat másokért, miként a búzaszem, amely egyedül
marad, ha nem hull a földbe, de ha földbe hullván elhal, sok termést hoz.
Add, Urunk, hogy készek legyünk áldozatot hozni társainkért, és add, hogy
életünk soha el nem múló, gazdag termést hozhasson.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2012-09-06

2012. szeptember 6. - Csütörtök

Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett
köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két
bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát
az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé
beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. Amikor
befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki
a hálótokat halfogásra." „Mester – válaszolta Simon –, egész éjszaka
fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót." Meg
is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a
másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok
odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt.
Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt:
„Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok." A szerencsés halfogás
láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot
és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött
Simonba: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel." Erre partra vonták
hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust.
Lk 5,1-11

Elmélkedés:

A mai evangélium belső mozgatóerejét Jézus szava adja meg. A nép azért
keresi őt, hogy szavát hallgassa. Az emberek gyorsan észreveszik, hogy e
szavak mögött isteni erő rejtezik: hatalma van a gonosz lelkek felett,
csodás módon meggyógyítja a betegségeket és elnémítja a rossz
szándékúakat. A nép tanítása után Jézus nem némul el, hanem hallatja
szavát és megparancsolja a halászoknak, hogy induljanak a tengerre. Ők
engedelmeskednek szavának és Péter kiveti a hálót az ő szavára. Ha más
mondaná ugyanezt, talán meg sem tenné. És csoda történik. Egész éjszaka
semmit sem fogtak, most mégis eredményes lesz munkájuk. Jézus szavának
hallgatása és az annak való engedelmesség csodát tett egykor, és csodát
tehet ma velem is.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, add, hogy a Te akaratodat mindig készségesen teljesítsük, hogy
Jézus bennünket is testvéreinek tekinthessen. E világ gondolatai nem a Te
gondolataid, e világ útjai nem a Te útjaid. Add, hogy ebben a világban
élve bátran vállalhassuk, hogy sokan ostobának tartanak minket, mert
szeretnénk a Te útjaidon járni. Vezess bennünket a Te parancsaidnak útján,
a hit útján végső célunk, a teljesség felé!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2012-09-05

2012. szeptember 5. – Szerda

Kafarnaumi tartózkodása idején Jézus a zsinagógából jövet betért Simon
(Péter) házába. Simon anyósa éppen magas lázban szenvedett. Mindjárt
szóltak is neki az érdekében. Jézus a beteg fölé hajolt, parancsolt a
láznak, és a láz megszűnt. A beteg azonnal fölkelt, és szolgált nekik.
Napnyugtakor mindnyájan odavitték Jézushoz a betegeket, akik különféle
bajokban szenvedtek. Mindegyikre rátette kezét, és meggyógyította őket.
Sokakból gonosz lelkek mentek ki, és ezt kiáltozták: „Te vagy az Isten
Fia!" Jézus azonban rájuk parancsolt, és nem engedte, hogy beszéljenek;
azok ugyanis tudták, hogy ő a Krisztus. Amikor megvirradt, Jézus kiment
egy magányos helyre; a népsokaság pedig keresésére indult, és meg is
találta. Tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. Jézus azonban így
válaszolt: „Más városoknak is hirdetnem kell Isten országának
evangéliumát, mert ez a küldetésem." Azután folytatta tanítását Galilea
zsinagógáiban.
Lk 4,38-44

Elmélkedés:

A küldetését jól ismerő és hűségesen teljesítő Jézussal találkozunk a mai
evangéliumban, aki nyilvános működése ideje alatt betegeket gyógyít
mindenütt és hirdeti az evangéliumot az embereknek. Bár a vallási vezetők
rossz szemmel nézik tevékenységét, az egyszerű nép örömmel fogadja őt.
Keresik, hogy betegeikkel csodát tegyen és hallhassák tanítását. S ő
fáradhatatlanul mindig továbbindul, hogy egyre többekkel találkozhasson. A
nagy nyilvánosság előtt végzett cselekedetek után, most visszavonul egyik
első apostolának, Péternek a házába. Jézusnak is szüksége van időnként a
pihenésre, s arra is hogy egyedül imádkozzon a mennyei Atyához. De mindig
készséges, amikor segíthet az embereken, akik igénylik szolgálatát.
Küldetése hozzám is szól. Hogyan fogadom őt?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, Fiad, Jézus országod örömhírét hirdette, gyógyulást hozott a
betegeknek, szabadulást mindazoknak, akiket fogva tart a bűn, a gyöngeség,
világosságot hozott azoknak, akik elvakultan, önmagukba zárkózva élnek.
Add, hogy életünket őhozzá tudjuk alakítani, aki a törvényt nem
megszüntetni jött. Add, hogy életünkön változtatni tudjunk. Add, hogy ne
öntelten éljünk, hanem figyeljünk mindig Őrá, aki botránykő azoknak, akik
nem fogadják el, de akik befogadják, azoknak a számára az élet teljessége.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2012-09-04

2012. szeptember 4. - Kedd

Jézus egyszer lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába, és szombaton ott
tanított. Tanítása ámulatba ejtett mindenkit, mert szavának hatalma volt.
Volt ott a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt ember, aki így
kiáltozott: „El innen! Mi dolgunk veled, názáreti Jézus? Azért jöttél,
hogy elveszíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje." Jézus
ráparancsolt: „Némulj el, és menj ki belőle!" Erre az ördög a földre
sújtotta az embert, és kiment belőle, anélkül, hogy bajt okozott volna
neki. Csodálkozás fogta el valamennyiüket, és egymás közt ezt mondogatták:
„Mi ez? Akkora hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek,
hogy kimennek a megszállottakból." Ennek híre elterjedt az egész
környéken.
Lk 4,31-37

Elmélkedés:

A Kafarnaumban élő emberek ámulatba esnek látván Jézus szavának hatalmát,
amely parancsolni tud a gonosz lelkeknek. Olyan erő ez, amely a gonosz
befolyása alá került embereket képes megszabadítani, visszaadván nekik a
szabadságot Isten szeretetére. Mi pedig talán azért esünk ámulatba, mert
furcsának tartjuk, hogy az ördögök előbb felismerik Jézus személyében
Isten Fiát, mint az emberek. Felismerik, mert nem tudnak ellenszegülni a
parancsnak, a szónak, amely mögött nem emberi, hanem isteni erő lakozik.
Mi, emberek csak lassabban értjük meg, hogy milyen erő, kinek az ereje
rejtőzik a szavak hátterében. Jézus szavait hallgatva és cselekedeteit
látva a csodálkozás és az ámuldozás nagyon kevés válasz a részünkről!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, segíts, hogy örömhíredet hirdethessük! Add, hogy hívásodra
mindig figyelni tudjunk! Te azt kívánod, hogy az emberek szabadon
kövessenek Téged. Nyisd meg, kérünk, az emberek szemét, hogy meglássák az
evangélium fényét. Nyisd meg az emberek szívét, hogy befogadják a Te igéd
igazságát, és boldogok legyenek, mert az örömhírben életet találnak.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2012-09-03

2012. szeptember 3. - Hétfő

Abban az időben Jézus elment Názáretbe, ahol (egykor) nevelkedett. Szokása
szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás
próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a
helyre talált, ahol ez volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem
és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a
foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az
elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje." Összetekerte az
írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem
rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az írás,
amelyet az imént hallottatok." Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a
fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. „De hát nem József fia ez?" –
kérdezgették.
Ekkor így szólt hozzájuk: „Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem:
„Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy tetteket, amelyeket – mint hallottuk –
Kafarnaumban végbevittél, tedd meg a hazádban is!" Majd így folytatta:
„Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában.
Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az
ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az
egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a
szidoni Cáreftában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában
is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai
Námán." Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak,
kiűzték őt a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen
városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt
közöttük, és eltávozott.
Lk 4,16-30

Elmélkedés:

Mai szóhasználattal bizonyára programbeszédnek mondanánk Jézusnak azt a
tettét, hogy Izajás próféta jövendölését magára vonatkoztatva saját
küldetéséről beszél. Jövetelének az a célja, hogy a Szentlélek erejével
szabadulást hirdessen mindazoknak, akik testi vagy lelki betegségben
szenvednek, vagy akiket korlátoznak emberi szabadságukban. Jövetelének
másik célja, hogy az örömhírt mindenkinek, köztük a szegényeknek is
hirdesse. A gazdag emberek ugyanis igyekeznek sok kiváltságot szerezni
maguknak, hogy életük minél biztonságosabb és boldogabb legyen. A lélek
boldogságát adó evangélium viszont személyválogatás nélkül mindenkinek
szól. A názáretiek azt gondolták, hogy jól ismerik Jézust, ezért
meglepődtek, amikor Istentől kapott küldetéséről beszélt nekik, sőt,
később a halálát akarták. Mások elfogadták tanítását. Rajtam áll, hogy
befogadom-e az örömhírt.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, Atyánk, add, hogy senkit meg ne botránkoztassunk szavainkkal,
tetteinket. Segíts, hogy életünk erősítője legyen társaink életének,
akikkel együtt járunk az úton. Add, hogy mindig világosan lássuk, mi a
teendőnk, s add, hogy mindent el tudjunk vetni magunktól, ami nem az
életre, hanem a pusztulásra vezet.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2012-09-02

2012. szeptember 2. – Évközi 22. vasárnap

Abban az időben: Összegyűltek Jézus köré a farizeusok, és néhány írástudó
Jeruzsálemből. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis
mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók
ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyékig, így
tartják meg az ősök hagyományait. És ha piacról jönnek, addig nem esznek,
míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így
például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez.
A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik
tanítványaid az ősök hagyományait, miért étkeznek tisztátalan kézzel?" Ezt
a választ adta nekik: „Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás,
amint írva van: „Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van
tőlem. Hamisan tisztelnek, olyan tanokat tanítván, amelyek csak emberi
parancsok. Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi
hagyományokhoz ragaszkodtok."
Majd ismét magához szólította a népet, és így szólt: „Hallgassatok rám
mindnyájan, és értsétek meg: Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe,
ami beszennyezhetné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert
tisztátalanná. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz
gondolat, erkölcstelenség, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság,
rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság.
Ez a sok rossz mind belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert.
Mk 7,1-8. 14-15. 21-23

Elmélkedés:

Tiszta szívvel
Néhány évvel ezelőtt egy családnál voltam látogatóban, hogy megbeszéljük
újszülött gyermekük keresztelését. Már a harmadik gyermek volt a
családban, a szülők gyakorlottak voltak a keresztelés tekintetében,
mindenesetre jónak tartották, ha részletesen megbeszéljük a szertartást,
hiszen régen volt már a másik két keresztelés. Beszélgetésünk során az
anyuka fél szemmel állandóan a kicsire figyelt. Időközben megérkezett a
nagymama is, és rögtön a gyermekágyhoz lépett, hogy megnézze, karjába
vegye unokáját. Ekkor az anyuka kedvesen, de határozottan rászól:
„Mosatlan kézzel nem babázunk." A mama pedig már indult is a fürdőszobába,
hogy alaposan kezet mosson. Kis idő múlva a legnagyobb gyermek megérkezett
az iskolából. Neki már nem kellett szólni, azonnal ment a fürdőbe, az
anyuka pedig utána sietett, hogy ellenőrizze a kézmosást. Az apuka közben
halkan odasúgta nekem: „Ez most a heppje. Háromféle szappan,
kézfertőtlenítő, tiszta törölköző. Mindenkinek kezet kell mosnia, mert
látott egy esetet a televízióban, hogy egy baba fertőzést kapott,
valószínűleg azért, mert piszkos kézzel nyúltak hozzá a látogatók. A két
nagyobbnál nem csinálta ezt." Megjegyzéséből kiderült, hogy az anyuka
aggodalmának egészségügyi oka van, a fertőzések megelőzése érdekében kéri
mindenkitől, hogy mosatlan kézzel ne nyúljon a gyermekhez. Életünk más
területein is fontos a kézmosás, gondoljunk csak arra, hogy étkezés előtt
is feltétlenül ajánlott kezet mosni.

A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy a kézmosás kapcsán alakul ki egy
vitába váltó párbeszéd Jézus és a farizeusok között. A törvények pontos
megtartásáról híres farizeusok számon kérik Jézustól, hogy nem követeli
meg tanítványaitól az étkezés előtti kézmosást, amit a törvények előírnak.
Az előírás arra nyúlik vissza, hogy az ószövetségi időkben a papoknak és a
templomi szolgálattevőknek az áldozatbemutatási szertartások előtt és
közben többször is kezet kellett mosniuk. Ennek egyrészt egészségügyi oka
volt, másrészt azt jelképezte, hogy tisztán, megtisztulva szabadott
bemutatni az áldozatot Istennek. Ezt az eredetileg a vallási
szertartásokhoz kötött mosdást a farizeusi gyakorlat idővel kiterjesztette
a profán világra is, étkezések előtt és után kezet kellett mosni. A kánai
menyegző elbeszélésénél találkozunk például a szándék gyakorlati
megvalósulásával. Ezt olvassuk: „Volt ott hat kőkorsó, a zsidóknál
szokásos tisztálkodás céljára" (Jn 2,6). Ezeket töltötték meg aztán a
szolgák vízzel, amit Jézus borrá változtatott. A násznép tehát feltehetően
betartotta a törvényt és a lakoma előtt kezet mostak a vendégek. A
mindennapi életben azonban nem lehetett mindig így. Nehezen elképzelhető,
hogy a csodálatos kenyérszaporítás alkalmával, amikor Jézus sok ezer
embernek adott kenyeret és halat, az emberek addig nem nyúltak volna az
ennivalóhoz, amíg alaposan kezet nem mosnak. Aligha találtak volna ugyanis
a pusztában vizet (vö.: Mt 14,15; Mk 6,35; Lk 9,12).

Az evangéliumokban vannak olyan esetek is, amikor valaki hiába mossa meg a
kezét, a szíve „piszkos" marad. Gondoljunk csak Júdásra, aki az utolsó
vacsora termébe lépve apostoltársaival együtt a szokásoknak és a törvényi
előírásoknak megfelelően megmosta kezét az étkezés előtt. Jogosan
feltételezzük, hogy a húsvéti vacsora előkészítésével megbízott
tanítványok a mosdáshoz szükséges kőedényről és a vízről is gondoskodtak,
s valószínűleg ezt a vizet használta Jézus, amikor a vacsora közben
megmosta az apostolok lábát. Júdás keze ugyan megtisztult, de fejében
sötét gondolatok jártak, szívében már megszületett az árulás szándéka.
Vagy gondolhatunk Pilátusra, a római helytartóra, aki a halálos ítélet
kimondásakor vizet hozatott, hogy megmossa kezét, ártatlanságát akarta
jelezni ezzel a tömeg előtt Jézus ügyében (vö.: Mt 27,24). Próbálkozott
ugyan korábban azzal, hogy megmentse Jézust, de végül engedett a
kényszerítő szavaknak. A kézmosástól csak a keze lett tiszta.

E két példa megérteti velünk, hogy miért beszél oly sokat Jézus a szív
tisztaságáról. Mondhatjuk, hogy ez Jézus heppje, mindig is ez volt és ez
marad. Az a mániája, hogy számon kérje szívünk tisztaságát. Nem elítélni
akar, hanem megtisztítani. Nem a kezünket nézi, hanem a szívünket. A kezet
persze könnyebb megmosni, a szívet már nehezebb megtisztítani. A kezek
tisztasága vagy piszkossága szemmel látható bárki számára, a szívet
egyedül Isten látja, szívünk szándékait egyedül ő ismeri. A szentmisében a
felajánlott áldozati adományok átvétele és előkészítése után a pap kezet
mos, és közben halkan ezt mondja: „Mosd le, Uram, bűneimet, és vétkeimtől
tisztíts meg engem." A szív megtisztulásának jelképes cselekedete ez,
amelyhez lélekben a hívek is csatlakoznak. Hányszor sietünk kezet mosni,
ha valamivel bepiszkítottuk! Hát siessünk szívünket is megtisztítani, ha a
bűn bemocskolja! A hegyi beszédben Jézus ezt mondja: „Boldogok a
tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent" (Mt 5,8). Isten a tiszta
szívűeknek mutatja meg önmagát. Még akkor is, ha talán koszos, mosatlan a
kezük.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mindenható Istenünk, Urunk! Te jól tudod, hogy mi lakik az emberben, mi
lakik a szívünkben. A te képmásodat hordozzuk magunkban, ami azt jelenti,
hogy nem önmagunkért, hanem neked élünk. Életünk akkor válik igazi
értékké, ha azt a te és az emberek szolgálatára szenteljük. Alakíts át
minket akaratod szerint, hogy szívünk mindig a te szándékaidat keresse!
Add nekünk a szívünket átformáló megtérés kegyelmét, hogy Fiadhoz
hasonlóan életünket áldozzuk neked! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz
méltóan éljünk!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium