2012. március 31., szombat

[Evangelium] 2012-03-31

2012. március 31. - Szombat

Lázár feltámasztása után a Mártához és Máriához jött zsidók közül sokan
hittek Jézusban, mert látták, amit cselekedett. Némelyek azonban elmentek
a farizeusokhoz, és jelentették, hogy mit tett Jézus. Erre a főpapok és a
farizeusok összehívták a főtanácsot, és így tanakodtak: „Mit tegyünk? Ez
az ember sok csodát művel. Ha engedjük, hogy folytassa, mindnyájan hisznek
majd benne. Aztán jönnek a rómaiak, és elpusztítják szentélyünket és
népünket." Közülük az egyik, Kaifás, aki abban az évben főpap volt, ezt
mondta nekik: „Ti nem tudtok semmit. Gondoljátok csak meg: jobb, ha egy
ember hal meg a népért, minthogy az egész nemzet elpusztuljon!" Ezt pedig
nem magától mondta, hanem mint annak az évnek főpapja prófétaként
megjövendölte, hogy Jézus a népért hal meg; sőt, nemcsak a népért, hanem
hogy egybegyűjtse Isten szétszóródott gyermekeit. Attól a naptól kezdve
megegyeztek abban, hogy megölik őt. Ezért Jézus nem mutatkozott többé
nyilvánosan a zsidók előtt, hanem visszavonult a pusztaság melletti
vidékre, egy Efraim nevű helységbe, és ott tartózkodott tanítványaival
együtt. Közeledett a zsidók húsvétja. A vidékről már az ünnepek előtt
sokan felzarándokoltak Jeruzsálembe, hogy megszentelődjenek. Ezek keresték
Jézust, és még a templomban is beszélgettek róla: „Mit gondoltok, eljön-e
az ünnepre?" A főpapok és a farizeusok ugyanis ekkor már kiadták a
rendeletet, hogy aki tud valamit Jézus tartózkodási helyéről, jelentse,
hogy elfoghassák őt.
Jn 11,45-57

Elmélkedés:

A főtanács üléséről tudósít az evangélium. A vallási vezetők elhatározzák
Jézus halálát. A tanácskozást és a döntést két dolog előzte meg. Egyrészt
Jézus azon kijelentései, amelyek szerint ő az Isten Fia, másrészt Lázár
feltámasztása. Mindkettő esetében megtalálhatjuk az evangélista
megjegyzését, hogy tanítását hallva és a halott feltámasztását látva
„sokan hittek Jézusban". Ne gondoljuk azt, hogy a főtanács tagjai számára
a halálos ítélet meghozatala volt az egyetlen lehetőség. Hiszen Jézus
tanítását ők is többen személyesen hallották, s talán Lázár
feltámasztásáról is nem csupán hallomásból értesültek, hanem egyesek ott
is lehettek a történteknél. Tehát lehetőségük lett volna arra, hogy
higgyenek! Higgyenek Jézus szavainak, és higgyenek tetteinek, a csodáknak
és a halottak feltámasztásának! Ők mégsem a hit útját választják, hanem
politikai síkra terelik a kérdést azzal, hogy Jézus a nép lázítójaként
kezelik. Inkább ő haljon meg egyedül, minthogy lázadás törjön ki, s a
rómaiak az egész népet elpusztítsák egy lázadás leverésével. Jézus
tanítását én is ismerem, s tudom, hogy szenvedésével és halálával mekkora
áldozatot vállalt értem. Előttem is több lehetőség áll. Akarom-e a hit
útját választani?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Drága Jézus! Segíts, hogy fényed hordozói lehessünk, bármerre visz utunk.
Töltsd el szívünket életadó Lelkeddel, itass át és végy birtokba minket
oly teljességgel, hogy életünk már csak a Te kisugárzásod legyen. Ragyogj
át rajtunk, és úgy élj bennünk, hogy mindenki, akivel találkozunk, a Te
jelenlétedet érezze meg általunk. Többé már ne minket lássanak, hanem
egyedül Téged, Jézus. Maradj velünk, s akkor úgy ragyoghatunk, ahogyan Te
ragyogsz, s világossággá válhatunk mások számára is.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. március 30., péntek

[Evangelium] 2012-03-30

2012. március 30. - Péntek

Egy alkalommal a zsidók köveket ragadtak, hogy megkövezzék Jézust. Erre ő
megkérdezte tőlük: „Sok jótettet vittem végbe köztetek Atyám nevében.
Melyik jócselekedetért akartok megkövezni engem?" A zsidók ezt
válaszolták: „Nem a jócselekedetért, hanem a káromkodás miatt akarunk
megkövezni, mert ember létedre Istenné teszed magadat." Jézus ezt felelte:
„A Szentírásban nemde ez áll: Én mondottam: istenek vagytok? Ha már azokat
is isteneknek mondja az írás, akikhez Isten igéje szólt – és az írás nem
veszítheti érvényét –, hogyan mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt
és a világba küldött: Káromkodol! – mert azt mondtam, hogy Isten Fia
vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem! De ha azokat
cselekszem, és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy végre
lássátok és elismerjétek: az Atya énbennem van és én az Atyában." Erre
ismét el akarták fogni őt, de kiszabadította magát kezükből. Ezután Jézus
újra a Jordánon túlra ment, arra a helyre, ahol János először keresztelt,
és ott is maradt. Sokan keresték fel, mert így vélekedtek: „János ugyan
egyetlen csodát sem tett, de amit Jézusról mondott, az igaznak bizonyult."
És sokan hittek Jézusban.
Jn 10,31-42

Elmélkedés:

Jézus mindig tudatában van annak, hogy ő az Isten Fia, s ezt az emberekből
kiűzött gonosz szellemek is tudják. Péter vallomása azt mutatja, hogy az
apostolok számára is egyre világosabbá válik ez a tény. Jézus tanítását
hallgatva és csodáit látva joggal gondolhatják sokan, hogy igazak Jézus
állításai arra vonatkozóan, hogy Isten az ő Atyja. A főpap előtt is
megvallja, hogy ő az Isten Fia. Haláláig ragaszkodik ehhez az igazsághoz,
még akkor is, amikor úgy tűnik, hogy még az Atya is magára hagyta őt a
szenvedésben. Az Atyának való végsőkig kitartó engedelmessége és halála
minden kételyt eloszlat. A kereszthalált látva a százados megvallja, hogy
valóban Isten Fia. A kereszt az Isten Fiában való hitünk igazi forrása.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Megfeszített és föltámadt Urunk! Taníts meg minket arra, hogyan küzdjük
meg a mindennapi élet harcait, és így teljesebbé váljon életünk. Te
türelmesen és alázatosan viseled az emberi élet terheit, miként
kereszthalálod és szenvedésed kínjait. Segíts, hogy napi fájdalmainkat és
konfliktusainkat, mint növekedésre kapott lehetőségeket fogadjuk, és így
egyre hasonlóbbá váljunk Hozzád. Add, hogy türelmesen és bátran viseljük a
szenvedéseket, bízva abban, hogy Te támogatsz.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. március 29., csütörtök

[Evangelium] 2012-03-29

2012. március 29. - Csütörtök

Egy alkalommal Jézus így beszélt a zsidókhoz: „Bizony, bizony, mondom
nektek: Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre." A zsidók azt
felelték: „Most már tudjuk, hogy valóban ördögtől megszállott vagy.
Ábrahám meghalt, és a próféták is meghaltak. Te meg azt mondod: „Aki
tanításomat megtartja, nem hal meg örökre". Nagyobb vagy talán Ábrahám
atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Mivé teszed magadat?"
Jézus így válaszolt: „Ha önmagamat dicsőíteném, az semmit nem érne. Az én
Atyám az, aki megdicsőít engem. Ti Isteneteknek mondjátok őt, de nem
ismeritek. Én ismerem őt, és ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok
hasonló, hazug lennék. De én ismerem az Atyát, és megteszem, amit mond.
Ősatyátok, Ábrahám ujjongott, hogy megláthatja eljövetelem napját. Látta,
és örvendezett." A zsidók erre felháborodtak: „Még ötvenesztendős sem
vagy, és láttad Ábrahámot?" Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom
nektek: Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok." A zsidók erre köveket
ragadtak, hogy megkövezzék. Jézus azonban eltűnt előlük, és kiment a
templomból.
Jn 8,51-59

Elmélkedés:

Az én Atyám az, aki megdicsőít engem – mondja Jézus a mai evangéliumban.
De vajon az én életem megdicsőíti-e Jézust? Vallásos életem és
elkötelezettségem legfőbb célja az üdvösség. Azért imádkozom, azért bánom
meg és ismerem be bűneinket a szentgyónásban, hogy az üdvösségre jussak.
Az üdvösség, az örök élet kenyerét veszem magamhoz, amikor szentáldozáshoz
járulok. Emellett hitből fakadó cselekedeteim szintén az Atyát dicsőítik
meg. Minden jócselekedetem, amit a szegényeknek, a rászorulónak, az
elesetteknek teszek, Isten dicsőségéről tanúskodik. Ez valóban lelkünk
üdvösségünkre szolgál.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, tégy méltóvá minket, hogy az egész világon szolgálhassuk azokat az
embertársainkat, akik szegénységben élnek és halnak meg. Add meg nekik a
mai napon a mi kezünk által mindennapi kenyerüket, és a mi megértő
szeretetünk által adj nekik békét és örömet.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. március 28., szerda

[Evangelium] 2012-03-28

2012. március 28. - Szerda

Egy alkalommal Jézus a benne hívő zsidókhoz fordult, és ezt mondta nekik:
„Ha megmaradtok tanításomban, akkor lesztek igazán tanítványaim:
megismeritek az igazságot, és az igazság majd szabaddá tesz benneteket."
Ők erre tiltakoztak: „Ábrahám leszármazottjai vagyunk, és soha senkinek
sem szolgáltunk. Hogy mondhatod tehát azt, hogy: Szabadok lesztek?"
Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom nektek: mindaz, aki bűnt
cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga nem marad mindig ura házában, de a
fiú ott marad mindvégig. Ha viszont (Isten) Fia szabaddá tesz titeket,
akkor valóban szabadok lesztek. Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok, mégis
az életemre törtök, mert tanításom nem fog rajtatok. Én azt hirdetem
nektek, amit Atyámnál láttam; ti ellenben azt teszitek, amit a ti
atyátoktól hallottatok." Erre közbevágtak a zsidók: „A mi atyánk Ábrahám!"
Jézus így folytatta: „Ha Ábrahám gyermekei vagytok, tegyétek is azt, amit
Ábrahám tett! De ti az életemre törtök, bár azt az igazságot hirdetem,
amit Istentől hallottam. Ábrahám ilyet nem tett. Ti azt teszitek, amit
atyáitok tettek!" Ők azonban tovább erősködtek: „Mi nem vagyunk
törvénytelen gyermekek, csak egy atyánk van: az Isten." Jézus azonban
megállapította: „Ha Isten volna atyátok, szeretnétek engem, mert én
Istentől vagyok, és tőle jöttem. Nem a magam nevében jöttem, hanem az
Isten küldött engem."
Jn 8,31-42

Elmélkedés:

Az üdvösség evangéliumának egyik legjelentősebb eleme, hogy Jézus azért
jött el a világba, hogy kiszabadítson minket a bűn szolgaságából.
Szabadságra hív meg bennünket, azaz arra, hogy szabadon döntsünk Isten
ránk vonatkozó tervéről. A szabad döntés lehetőségét Krisztus kegyelme
adja meg nekem, általa juthatok el Isten fiainak igazi, lelki
szabadságára. Krisztusban olyan bensőséges kapcsolatba kerülhetek az
Atyával, amelyet már nem bénít meg a félelem, a bűn vagy az önző emberi
természet. Krisztus felszabadít, hogy bátran Atyának merjem szólítani
Istent, felemeljem hozzá lelkem, hiszen Ő is ilyen félelem nélküli
kapcsolatot szeretne velem kialakítani és fenntartani.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, irgalmas Isten, szentséges, hatalmas, te vagy a békesség, te vagy
az egység, te vagy a tisztaság, te vagy a jóság. Atyja és Ura vagy
mindazoknak, akik szívükben békés gondolatokat táplálnak. Adj nekünk
alázatosságot, reményt és erős hitet! Add, hogy a szeretet Lelke, a te
Lelked éltessen minket;- segíts egymáshoz tiszta szeretetben közelednünk,
mert ez minden parancs foglalata és beteljesítése! Segíts, hogy a békesség
és az egyetértés fiai legyünk, és így méltók legyünk arra, hogy boldognak
nevezzen minket szent Fiad! Általa és vele legyen neked dicsőség és
hatalom, a jóságos Szentlélekkel együtt!
Jeruzsálemi Szent Cirill
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. március 27., kedd

[Evangelium] 2012-03-27

2012. március 27. – Kedd

A Sátoros-ünnep alkalmával Jézus így beszélt a farizeusokhoz: „Én
elmegyek, és ti hiába kerestek, mert meghaltok bűneitekben. Ahova én
megyek, oda ti nem jöhettek." A zsidók erre tanakodni kezdtek: „Csak nem
akarja megölni magát, hogy ezt mondja: Ahová én megyek, oda ti nem
jöhettek"? Jézus így folytatta: „Ti innen alulról vagytok, én felülről
vagyok. Ti ebből a világból vagytok, én nem ebből a világból vagyok. Azért
mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben, mert nem hiszitek el rólam,
hogy ki vagyok: ezért kell meghalnotok bűneitekben." Erre megkérdezték:
„De hát ki vagy te?" Jézus azt válaszolta: „Kezdettől fogva az vagyok,
amit mondok is nektek. Sokat kellene még beszélnem rólatok, és ítéletet
mondanom felettetek, mert aki engem küldött, igazmondó; én pedig azt
hirdetem a világnak, amit tőle hallottam." De azok nem értették meg, hogy
az Atyáról beszél nekik. Végül Jézus azt mondta nekik: „Ha majd
felemelitek (a kereszten) az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy én vagyok,
és hogy semmit nem teszek önmagamtól, hanem azt hirdetem, amit Atyámtól
tanultam. Aki küldött engem, az velem van, és nem hagy magamra, mert én
mindig azt cselekszem, amiben ő tetszését találja." E szavak után sokan
hittek Jézusban.
Jn 8,21-30

Elmélkedés:

Jézus arról beszél a mai evangélium szerint, hogy nem ebből a világból
való. Mindent az Atya megbízásából tesz, és akkor is Őneki engedelmeskedik
majd, amikor a kereszten feláldozza életét. Mindenki, aki körülötte áll –
farizeusok is és a nép is – ugyanazt hallja. A hallgatóság reakciója ennek
ellenére kétféle. Az egyik csoportról azt írja az evangélista, hogy „nem
értették meg szavait", a másik oldalon viszont azok vannak, akik „e szavak
után hittek Jézusban". Vajon mi okozza ezt a különbséget? Mitől van az,
hogy egyesek elfogadják Jézus személyét, tanítását és követésére indulnak,
de mások visszautasítják őt, és nem kívánnak vele élni? A különbség oka
pontosan az, amit Jézus az evangéliumi szakasz elején említ. A farizeusok
földiesen, evilági módon gondolkodnak. Nem arra törekszenek, hogy megérték
az Isten akaratát, hanem a maguk szándékait akarják ráerőltetni Istenre,
felcserélve ezzel a szerepeket. Helytelenül értelmezett emberi szabadság
az, ha valaki Istentől akarja függetleníteni magát. Aki mindig csak saját
érdekeinek megvalósítására törekszik, sosem fogja megérteni és elfogadni
Isten akaratát.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus, hittel vallom, hogy te valóban Isten vagy, aki isteni
hatalmadat oly sokszor kinyilvánítottad az embereknek. Taníts meg engem
arra, hogy mindig őszinte bizalommal merjek hozzád fordulni, aki
üdvösségemet és minden ember üdvösségét akarod. Ments meg engem életem
viharaiban és vezess engem a biztos kikötőbe, a te országodba!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. március 26., hétfő

[Evangelium] 2012-03-26

2012. március 26. – Hétfő, Urunk születésének hírül adása, Gyümölcsoltó
Boldogasszony

Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába
egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való
Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá és így szólt:
„Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden
asszonynál!"
Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle
köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet
találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben, és fiút szülsz, s
Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják
hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog
Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!"
Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én
férfit nem ismerek?" Az angyal ezt válaszolta neki: „A Szentlélek száll le
rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki
tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is
gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár
magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen."
Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid
szerint!" Ezután az angyal eltávozott.
Lk 1,26-38

Elmélkedés:

„Kegyelmet találtál Istennél" – mondja köszöntésében az angyal Szűz
Máriának, miután „kegyelemmel teljes"-nek szólította. Mária egész életét
végigkíséri Isten kegyelme, s benne megcsodálhatjuk, hogy mire képes az
ember, ha együttműködik a kegyelemmel. De talán ennél pontosabb az a
megfogalmazás, hogy mit képes velünk tenni a kegyelem, és mennyire meg
tudja változtatni az életünket. Máriát nem átalakítja az Isten, hanem
fogantatásának pillanatától kezdve alkalmassá tette erre az
együttműködésre, hiszen nem engedte, hogy emberi természetét megfertőzze a
bűn. Mi az ősbűn következményeként bűnös természettel születünk, és a
megkeresztelésünkkor kapjuk meg a kegyelmet, amely helyreállítja a bűn
által megromlott kapcsolatot a Teremtővel. Az isteni kegyelem ettől kezdve
szüntelenül elhalmoz minket, ha élünk a szentségek nyújtotta
lehetőségekkel, amelyek Isten láthatatlan kegyelmét közvetítik számunkra
látható jelek formájában. Különösen is fontos a rendszeres szentgyónás és
a szentáldozás. Engedjük, hogy Isten átalakítson bennünket a megtérés
kegyelme és az eucharisztia szentsége által!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Minden reményemet beléd helyezem, Isten Anyja, reményt vesztettek
reménysége. Te mindenkit szívesen megvédsz, aki hozzád esedezik, Te vagy a
keresztények menedéke! Ne vess meg engem, aki bűnös vagyok! Bűnnel
mocskoltam be magamat, amit gondolatban, szóban és tettben követtem el.
Érdemtelen vagyok, mert könnyelműségemmel a bűn szolgájává lettem.
Hallgasd meg tisztátalan ajkam könyörgését. Emlékeztesd szent Fiadat, a mi
Urunkat és parancsolónkat, hogy te az ő édesanyja vagy! Kérd, hogy jóságos
szívét ne zárja be előttem, bocsássa meg bűneimet, és adja meg a
kegyelmet, hogy parancsait hűségesen teljesítsem!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. március 25., vasárnap

[Evangelium] 2012-03-25

2012. március 25. – Nagyböjt 5. vasárnapja

Abban az időben azok között, akik felzarándokoltak, hogy az ünnepen
imádják Istent, volt néhány görög is. Ezek odamentek Fülöphöz, aki a
galileai Betszaidából származott, és kérték: „Uram, látni szeretnénk
Jézust." Fülöp elment, és szólt Andrásnak. Aztán András és Fülöp elmentek,
és megmondták Jézusnak. Jézus ezt válaszolta: „Eljött az óra, hogy
megdicsőüljön az Emberfia. Bizony, bizony mondom nektek: ha a búzaszem nem
hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok
gyümölcsöt hoz. Aki szereti az életét, elveszíti azt, de aki gyűlöli
életét ebben a világban, az megmenti azt az örök életre. Aki nekem
szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki
nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya. Most megrendült a lelkem. Mit
is mondjak? Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az
óráért jöttem. Atyám, dicsőítsd meg nevedet!" Erre hang hallatszott az
égből: „Megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem." A tömeg, amely ott állt,
ennek hallatára azt gondolta, hogy mennydörgött. Mások így vélekedtek:
„Angyal beszélt vele." Jézus megmagyarázta nekik: „Nem miattam hallatszott
ez a hang, hanem miattatok, ítélet van most a világon. Most vetik ki ennek
a világnak a fejedelmét. Én pedig, ha majd fölmagasztalnak a földről,
mindenkit magamhoz vonzok." Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen
halállal fog meghalni.
Jn 12,20-33

Elmélkedés:

Eljött az óra
A nagyböjti vasárnapok evangéliumai folyamatosan vezetnek bennünket
Krisztus küldetésének titka, szenvedése és megváltó halála titka felé. Ma
újabb állomáshoz érkeztünk, Jézusnak a nép előtt, a nagyobb nyilvánosság
előtt mondott utolsó beszédéhez. A beszédet a jeruzsálemi bevonulás
elbeszélése előzi meg Szent János evangéliumában (Jn 12,12-19), amely
történet valójában nyitott marad. Mi történik ezután? Hogyan változik az
ünnepélyes, királyi bevonulás eseménye kereszthordozássá? Hová tűnnek el
az ujjongó emberek, és honnak kerülnek elő azok, akik Jézus életére
törnek?

A jeruzsálemi bevonulás leírása azzal zárul, hogy a farizeusok keserűen
állapítják meg, hogy eddigi próbálkozásaik Jézus elhallgattatására
kudarcot vallottak, Jézus továbbra is népszerű, mindenki őt követi (vö.:
Jn 12,19). A ujjongó tömeget látva vélekedésük igaznak bizonyul, amelyet
még az is fokoz, hogy nem csupán a zsidók körében tisztelik őt
Messiásként, hanem még a Jeruzsálemben tartózkodó pogányok, a görögök is
őt keresik, őt akarják látni, ahogyan erről a mai evangéliumi szakasz
elején olvastunk. Arról ugyan nem tudunk meg semmit a leírásból, hogy
teljesült-e kívánságuk, de jelenlétük és keresésük alkalmat ad Jézusnak,
hogy minden embernek szóló küldetéséről tanítson.

János evangéliumában többször találkozunk azzal, hogy Jézus ellenfelei
hiába próbálkoznak, hiába akarnak rá kezet emelni, hiába akarják őt
bántalmazni, nem tudják elfogni, mert „még nem jött el az ő órája" (vö.:
Jn 8,30 és Jn 9,20). E sajátos kijelentések ellenpontjaként mondja most
Jézus a következőt: „Eljött az óra, hogy megdicsőüljön az Emberfia" (Jn
12,23). Elérkezett a megváltás ideje. Elérkezett annak az ideje, hogy
Krisztus teljesítse küldetését. Mi az ő feladata? Milyen küldetést kapott
az Atyától? Azt, hogy feláldozza, odaadja életét. Erről az önfeláldozásról
mondja a búzaszemről szóló hasonlatot, amelynek értelmében halála új élet
kezdte lesz. Új élet kezdete az ő számára a húsvéti feltámadás által és új
élet kezdete számunkra is, akik hiszünk megváltó halálában és
feltámadásában.

Jézusnak ebben az utolsó beszédében is megfigyelhetjük azt, ami minden
cselekedetének irányítója: ő a mennyei Atya engedelmes Fia. Engedelmes
fiúként elhagyja az Atya házát, majd küldetésének teljesítését követően
visszatért az Atya házába. Visszatérésének pillanata az, amikor a mennyei
Atya a kereszten magához öleli. Élete példa számunkra, akik tékozló
fiúként elhagyjuk az atyai házat, megtagadjuk Isten szeretetét, majd a
bűnös élet miatti teljes megsemmisülésünket átélve visszakívánkozunk Isten
szeretetének közelébe. Felidézzük magunkban a jóságos Isten arcát és
felébred bennünk a vágy, hogy lássuk, újra lássuk őt. Az Isten-látás vágya
annak a jele, hogy szakítani akarunk a bűnnel.

A lassan végéhez közeledő nagyböjti időszak lehetőséget adott nekünk, hogy
megfogalmazzuk vágyainkat: Látni szeretnénk Jézust. Hallgatni szeretnénk
Jézus szavát, amely örök életre vezet. Követni szeretnénk Jézust, mert az
általa mutatott úton juthatunk el a mennyei Atyához. Eljött az óra
számunkra, hogy a szenvedő Krisztus mellé állva felvegyük mi is a
keresztet. A keresztet, amely az isteni szeretet jele. Eljött az óra, hogy
megismerjük Isten szeretetét.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Szívünk nemes szándékával keresünk téged, mert
evangéliumodban felismertük az örök élet tanítását. Az evangélium szerint
élve akarunk követni téged, mert egyedül a te tanításod és személyed
követésre méltó. Nem adjuk életünket látszat-igazságok szolgálatára, hanem
evangéliumod teljes igazságát, mint igazi örömhírt akarjuk hirdetni
azoknak, akik tévedéseik után életünk értelmét keresik. Ismerjék fel ők
is, hogy te vezetsz bennünket az örök üdvösségre! Segíts minket, hogy az
evangéliumhoz méltóan éljünk!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum