[Evangelium] 2011-04-30

2011. április 30. - Szombat

Miután húsvétvasárnap reggel Jézus feltámadt, először Mária Magdolnának
jelent meg, akiből (annak idején) hét ördögöt űzött ki. Magdolna
elment, és elvitte a hírt a gyászoló és szomorkodó tanítványoknak.
Amikor a tanítványok meghallották, hogy Jézus él, és hogy Magdolna
látta őt, nem hitték el neki. Ezután Jézus más alakban megjelent két
tanítványnak útközben, amikor vidékre mentek. Ezek visszatértek, és
közölték a hírt a többiekkel, de ők nekik sem hittek. Végül megjelent
Jézus a tizenegy (apostolnak), amikor éppen asztalnál ültek. Szemükre
vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak,
akik látták őt feltámadása után. Azután így szólt hozzájuk: „Menjetek
el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden
teremtménynek!"
Mk 16,9-15

Elmélkedés:
Az igazi hit azt kívánja tőlünk, hogy biztos ismeretek és tudás nélkül
bízzunk a másik személyben és az általa mondottakban. A bizalom
feltételezi jóindulatunkat, amely igazmondónak tartja a másikat. De nem
felejthetjük el azt sem, hogy még a legideálisabb esetben is időnként
megkísérti a hívő embert a hitetlenség. A hitetlenség leküzdése
érdekében kell szüntelenül kérnünk Jézust: Urunk, növeld bennünk a
hitet! Az emberi tanúságtétel ugyan segíthet a hit útján, de ennél
jelentősebb a személyes találkozás a Feltámadottal. Amikor Mária
Magdolna, illetve a két tanítvány elmondják, hogy találkoztak Jézussal,
a többiek nem hitték el tanúságtételüket, s csak a találkozáskor ébred
bennük hit.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, nincs üdvösségem, csak tebenned;
ha te nem leszel nyugalmam,
nem gyógyul meg gyöngeségem.
Istenem, légy védelmezőm,
biztos menedék, hogy megszabaduljak!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2011-04-29

2011. április 29. - Péntek

Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a
Tibériás-tó partján: Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén
Didimusz (vagyis Iker), továbbá a galileai Kánából való Nátánáel,
Zebedeus fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt
hozzájuk: „Elmegyek halászni." „Mi is veled megyünk" – felelték.
Kimentek és bárkába szálltak. De azon az éjszakán nem fogtak semmit.
Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. A tanítványok azonban nem
ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus megszólította őket: „Fiaim, nincs
valami ennivalótok?" „Nincs" – felelték. Erre azt mondta nekik:
„Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok."
Kivetették a hálót, s alig bírták kihúzni a tömérdek haltól. Erre az a
tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: „Az Úr az!" Amint
Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét – mert
neki volt vetkőzve –, és be-ugrott a vízbe. A többi tanítvány követte a
bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a
parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. Amikor partot értek, izzó
parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt
nekik: „Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok." Péter
visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy halakkal,
szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el
a háló. Jézus hívta őket: „Gyertek, egyetek!" A tanítványok közül senki
sem merte megkérdezni: „Ki vagy?" – hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus
fogta a kenyeret, és adott nekik. Ugyanígy a halból is. Ez volt a
harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent
tanítványainak.
Jn 21,1-14

Elmélkedés:
Néhány nappal a feltámadás után játszódik a jelenet, amikor a halászó
apostoloknak megjelenik Jézus. Korábban már láthatták az apostolok a
feltámadt Jézust, most mégsem ismerik fel azonnal, hanem csak a
csodálatos halfogást követően. A csoda ebben az esetben olyan jel
számukra, amely segít a feltámadt Jézus megismerésében. A találkozás
során az apostolok egy, a jövőben az igehirdetés szempontjából nagyon
fontos dolgot is megtanulnak. Egész éjszaka, amikor Jézus nincs velük,
halásznak, de munkájuk eredménytelen és egyetlen halat sem tudnak
fogni. Amikor reggel Jézus megérkezik és megmondja, hogy mit tegyenek,
ők teljesítik kérését, s azonnal eredményessé válik fáradozásuk.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Úr Jézus Krisztus, igaz Isten és igaz ember,
Szent és nagy Isten, halhatatlan Isten,
könyörülj rajtunk és az egész emberiségen!
Tisztíts meg bennünket bűneinktől
és gyarlóságainktól drága szent véred által,
hogy a te szeretetedben
és a te békédben éljünk
most, és mindörökké!
Labre Szent Benedek

________________________________
\
Aktuális:
Kedves Barátaim!
Vasárnap indul a gyerekek számára az Élő Kenyér internetes játék.
Hetente lesznek nyeremények. Regisztrálni a játékra már most is lehet.
Kérlek benneteket, hogy a vallásos szülőket értesítsétek!
www.elokenyer.hu
Szeretettel: István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2011-04-28

2011. április 28. - Csütörtök

Abban az időben az Emmauszból visszatért tanítványok beszámoltak az
úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel Jézust a
kenyértöréskor. Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük
(Jézus), és köszöntötte őket: „Békesség nektek!" Ijedtükben és
félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk:
„Miért ijedtetek meg, és miért támad kétely a szívetekben? Nézzétek meg
kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok, a
szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van." Ezután
megmutatta nekik a kezét és a lábát. De örömükben még mindig nem mertek
hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: „Van itt valami
ennivalótok?" Adtak neki egy darab sült halat. Fogta és a szemük
láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk: „Ezeket mondtam nektek,
amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie mindannak, amit rólam
Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak." Ekkor
megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az írásokat. Majd így folytatta:
„Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell
támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni
Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek."
Lk 24,35-48

Elmélkedés:
A mai evangélium arról számol be, hogy Jézus megjelenik az
apostoloknak. Előzetesen az üres sírnál néhány asszonnyal, majd az
Emmausz felé vezető úton két tanítvánnyal találkozik Jézus. Itt pedig
egy nagyobb csoportról, az apostolok közösségéről van szó, akikkel más
tanítványok is együtt lehettek ebben az időben. Nem lehet tehát szó
egyéni képzelődésről, amelyet az is bizonyít, hogy Jézus a szemük
láttára eszik és megmutatja nekik a keresztre feszítés sebhelyeit,
amelyek feltámadt testén látszanak. Mindezek láttán még mindig
csodálkoznak egyesek és nehezen mernek hinni. A hitre való eljutás
olyan út, amelyen fokozatosan ismerik fel a tanítványok és ismerjük fel
mi is a Feltámadottat.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Uram Jézus, taníts meg arra, hogy nagylelkű legyek,
És úgy szolgáljalak, amint megérdemled:
Hogy adjak számolgatás nélkül,
Hogy harcoljak nem gondolva arra,
Hogy sebeket kaphatok,
Hogy dolgozzam pihenés nélkül,
Egészen odaadva magam a Te szolgálatodra,
Nem várva más jutalmat, mint azt,
Hogy tudom: a Te szent akaratodat teljesítem.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2011-04-27

2011. április 27. – Szerda

Húsvétvasárnap ketten a tanítványok közül egy Emmausz nevű faluba
mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumra (két-három óra járásnyira)
fekszik. Útközben megbeszélték egymás között mindazt, ami történt. Míg
beszélgettek és vitatkoztak, egyszerre maga Jézus közeledett feléjük,
és hozzájuk szegődött. Ők azonban nem ismerték meg őt, mert látásukban
akadályozva voltak. Jézus megkérdezte őket: „Milyen dolgokról
beszélgettetek egymással útközben?" Erre szomorúan megálltak, és
egyikük, akit Kleofásnak hívtak, ezt válaszolta neki: „Te vagy talán az
egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt ott ezekben a
napokban?" Ő megkérdezte: „Miért, mi történt?"
Azok ezt felelték: „A názáreti Jézus esete, aki szóban és tettben nagy
hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és
elöljáróink kiszolgáltatták őt, hogy halálra ítéljék, és keresztre
feszítsék. Pedig mi azt reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt. Azóta,
hogy ezek történtek, már három nap telt el, és néhány hozzánk tartozó
asszony megzavart bennünket. Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták
ott a holttestét. Azzal a hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek
meg nekik, akik azt állították, hogy él. Közülünk néhányan el is mentek
a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogyan az asszonyok mondták, őt
magát azonban nem látták."
Jézus erre így szólt: „Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek!
Képtelenek vagytok hinni abban, amit a próféták jövendöltek! Hát nem
ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?"
Azután Mózesen kezdve valamennyi prófétából megmagyarázta, ami az
írásokban őróla szól. Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy
tett, mintha tovább akarna menni. De azok marasztalták és kérték:
„Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben már a nap." Betért tehát,
hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret,
áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik. Erre megnyílt a
szemük, és fölismerték. De ő eltűnt előlük. Akkor azt mondták
egymásnak: „Ugye lángolt a szívünk, amikor útközben beszélt hozzánk, és
kifejtette az írásokat?" Még abban az órában útra keltek és
visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és
társaikat. Azok ezzel fogadták őket: „Valóban feltámadt az Úr, és
megjelent Simonnak!" Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és
hogyan ismerték fel Jézust a kenyértörésben.
Lk 24,13-35

Elmélkedés:
A két tanítvány csalódottan indul haza Jeruzsálemből Emmauszba. A
hozzájuk csatlakozó személyben egész úton csak egy idegent látnak.
Csodálkozva és lelkesülten hallgatják ugyan az ismeretlen útitárs
szavait, de nem ismerik fel azt, akinek tanítványai voltak. Az ő
számukra a kenyértörés hozza meg a fordulatot. Nagyon sajátos
cselekedet ez Jézus részéről, amely jelenlétére utal. Miután a tanítást
hallva megnyitották értelmüket, most a szemük nyílik fel. Az élmény, a
találkozás és a felismerés élménye rögtön arra indítja őket, hogy
megosszák a többiekkel az örömhírt: Jézus feltámadt, újra él és
találkoztak vele. A szentmisében a kenyértöréskor mi is felismerhetjük
a feltámadt Urat.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Én Istenem! Felajánlom magamat égő áldozatul irgalmas szeretetednek,
hogy életem a tökéletes szeretet egyetlen hősi tette legyen. Könyörgök
Hozzád, hogy a Benned rejlő végtelen szeretetnek árját öntsd át
lelkembe, hogy az engem felemésszen, és a Te szeretetednek vértanújává
tegyen.
Igen, így akarok elkészülni rá, hogy Előtted megjelenhessek: a szeretet
mártírhalálával akarok meghalni, s így egyenest a Te irgalmas
szereteted karjaiba repülni.
Lisieux-i Szent Teréz
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2011-04-26

2011. április 26. – Kedd

Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál.
Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste
feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik
a fejnél, a másik a lábnál. Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?"
„Mert elvitték az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették."
Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte
föl, hogy ő az. Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?"
Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram,
ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem." Jézus
erre megszólította: „Mária!" Mária felkiáltott: „Rabbóni!" – vagyis
Mester. „Ne tartóztass! – felelte Jézus. – Még nem mentem föl az
Atyához. Te most menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az
én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez."
Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az
Urat." – És elmondta, amit az Úr üzent.
Jn 20,11-18

Elmélkedés:
A kertésznek vélt személlyel való rövid beszélgetés még nem elegendő
ahhoz, hogy Mária Magdolna felismerje a feltámadt Jézust. A felismerés
folyamatában az hozza meg a fordulatot, hogy az Úr nevén szólítja őt.
Ezzel ér véget számára a szomorúság útja, s tárul fel a hit útja. A
történet azt mutatja, hogy a keresés, a Jézussal való találkozás vágya
idővel meghozza az eredményt. Az üres sír látványa ne tántorítson el
minket! Jézus keres minket, találkozni szeretne velünk, hogy e
találkozás örömöt hozzon szívünkbe és elindítson bennünket a
tanúságtétel útján. Nevünkön szólít minket, amivel azt jelzi, hogy
hozzá tartozónak ismer el bennünket. Induljunk és vigyük a hírt: Jézus
él!
© Horváth István Sándor

Imádság:
Jóságos Istenem, hálás szível köszönöm Neked mindazt, amivel mindennap
elhalmozol Jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is,
akik ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan Jóság! Milyen sokat
tettél azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges
mégis, hogy sokan nem szeretnek Téged? Szent kegyelmeddel eltökélem,
hogy amennyire csak képes vagyok, szeretlek Téged mindenek fölött!
Ámen.

________________________________
\
Aktuális:
Kedves barátaim!
Ezúton is köszönöm mindenki húsvéti jókívánságait!
Ismételten kifejezem hálámat azoknak, akik a szőcei gázrobbanás
károsultjait adományukkal segítették. Jelentem: a helyzet megoldódott.
II. János Pál pápa jövő vasárnapi boldoggá avatására plébániánk Szent
Veronika ifjúsági kórusának előadásában megjelent Takács Attila:
Legyetek hajnali fény című albuma CD lemezen.
Információk bővebben:
http://zalalovo.plebania.hu/list/szvk_kiadvanyok/legyetek_hajnali_feny_
cd_lemez
Letölthető szövegek, kották, belehallgatási lehetőség:
http://zalalovo.plebania.hu/szent_veronika_korus/dalszovegek
Megrendelhető 2000 Ft + 300 Ft postaköltség áron a zalalovo@gmail.com
címen. A megrendeléshez a lemez címét, a darabszámot, valamint az Ön
nevét és postacímét irányítószámmal küldje el.
Szeretettel: István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2011-04-25

2011. április 25. – Húsvéthétfő

Az asszonyok gyorsan elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel
futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre
Jézus jött velük szemben, és megszólította őket: „Üdv nektek!" Ők pedig
odasiettek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus
így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül
testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak
engem." Még úton voltak, amikor néhány őr bement a városba, és
jelentette a főpapoknak a történteket. Ezek a vénekkel együtt tanácsot
tartottak. Úgy határoztak, hogy sok pénzt adnak a katonáknak, és
meghagyják nekik: „Mondjátok azt, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk,
odajöttek a tanítványai, és ellopták a holttestet. Ha tudomást szerez
róla a helytartó, mi majd megnyugtatjuk, és kimentünk benneteket." Azok
elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogy meghagyták nekik. Ez a
szóbeszéd mind a mai napig el van terjedve a zsidók között.
Mt 28,8-15

Elmélkedés:
Húsvétvasárnap hajnalban asszonyok mennek Jézus sírjához, hogy a
temetés napján elmaradt bebalzsamozást elvégezzék. Csak az üres sírt
találják és angyalokat látnak, akik azt mondják nekik, hogy Jézus
feltámad, menjenek és vigyék meg a hírt az apostoloknak. Az öröm és a
félelem kettős érzésével indulnak. Útközben a feltámadt Jézussal
találkoznak, aki azonnal el akarja oszlatni félelmüket: „Ne féljetek!"
– szól hozzájuk. A találkozás után már nem csak az angyaltól
hallottakat fogják elmondani az apostoloknak, hanem személyes
élményüket is. Amíg nem találkozunk a Feltámadottal, mi is
bizonytalanok vagyunk és bennünket is eltölt a félelem. A találkozás
viszont növeli bennünk az örömöt
© Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, te irányítsd közösségünket! Ajándékozz meg minket
tisztánlátással, hogy fölismerjük a helyes utat, s azon
rendíthetetlenül haladjunk! Távoztass el tőlünk mindent, ami nem
egyenes, ami nem tisztes és nem becsületes! Taníts meg önként, szabadon
engedelmeskedni elöljáróinknak, akik a tőled kapott hatalmat
képviselik! Add, hogy örömmel élvezzük szép világodat, de tartsd távol
tőlünk a mohóság és élvezetvágy szellemét! Add, hogy vidám
alkotókedvnek örvendjünk, de minden más cél fölött a te akaratod
lebegjen előttünk!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2011-04-24

2011. április 24. - Húsvétvasárnap, Urunk feltámadása

A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna
kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól.
Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus
szeretett, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem
tudom, hova tették!" Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz
sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban
futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az
otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is.
Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét
takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva
egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a
sírhoz. Látta mindezt és hitt. Addig ugyanis még nem értették meg, hogy
Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.
Jn 20,1-9

Elmélkedés:
Feltámadt, megjelent
Az egyik hittanórán a gyerekekkel a szentírás alapján haladtunk végig a
nagyhét eseményein. Először a virágvasárnap ünnepelt jeruzsálemi
bevonulást vettük, ezután következett a nagycsütörtöki utolsó vacsora,
majd pedig a nagypénteki kereszthordozás. A gyerekek megdöbbent
csendben hallgatták a történetet egészen Jézus halála pillanatáig.
Ekkor az egyik kislány csendes hangon megkérdezte: „Miért nem
avatkozott közbe a mennyei Atya?"
Hasonló kérdés talán sokak gondolataiban fogalmazódik meg. Miért nem
avatkozott közbe Isten? Miért engedte, hogy Jézust elfogják, elítéljék,
súlyosan bántalmazzák és a kereszt hordozására kényszerítsék? Miért
engedte Isten, hogy Fiát, Jézus Krisztust keresztre feszítve megöljék?
Miért nem avatkozott közbe? Miért nem mentette meg Jézust a haláltól?
Valójában Isten közbeavatkozik, csak nem úgy és nem akkor, amikor mi
azt elképzeljük. Ma, húsvétvasárnap ezt az isteni közbeavatkozást
ünnepeljük: Isten feltámasztotta Jézust a halálból. Fontos
hangsúlyoznunk, hogy a feltámasztás a mennyei Atya cselekedete. A
szentírás tanúsága szerint Jézus nem a maga erejéből támadt fel, hanem
az Atya adott neki új életet, tehát az események hátterében észre kell
vennünk az Atya akaratát s annak megvalósulását. A húsvéti szentmise
olvasmányában Szent Péter apostol beszédét, vallomását olvashatjuk:
„harmadnap feltámasztotta az Isten, és látható alakban megmutatta őt"
(ApCsel 10,40). Ezek szerint nem csupán a feltámasztás az Isten
cselekedete, hanem az is, hogy Jézus látható módon megjelenhetett
övéinek.
A feltámadással kapcsolatban érdemes idéznünk Szent Pál apostol
tanítását is: „Krisztus meghalt bűneinkért, az Írások szerint,
eltemették és harmadnap feltámadt, az Írások szerint. Megjelent
Péternek, majd a tizenkettőnek" (1Kor 15,3-5). E hitvallás első
kijelentése szerint Jézus meghalt. Ezt erősíti meg és igazolja a
második kijelentés, amely szerint eltemették őt. Senkinek nem lehet
tehát kétsége afelől, hogy Jézus valóban meghalt. Ezután következik a
harmadik állítás: Jézus feltámadt, amit megerősít, mintegy bizonyít a
hitvallás következő eleme, azaz hogy Jézus megjelent. Pál apostol végül
részletesen leírja, hogy Péternek, majd a tizenkét apostolnak, még
később pedig ötszáz embernek jelent meg a feltámadt Jézus. Ha Jézus
megjelent, látható módon mutatkozott az embereknek, akkor senkinek nem
támadhat kétsége afelől, hogy valóban feltámadt.
A feltámadt Jézusra vonatkozóan számos helyen találkozunk a „megjelent"
kifejezéssel. Érdemes ennek mélyebb értelmére is odafigyelnünk. A
biblia szóhasználata szerint ugyanis a megjelenés elsősorban Istenre
vonatkozik. Ennek értelmében a feltámadás egyrészt Jézus istenségét
támasztja alá, másrészt azt jelzi, hogy Jézus nem emberi testben, hanem
megdicsőült testben támadt fel. Feltámadása nem földi életének
folytatását jelenti, mint például Lázár, a naimi fiú ás Jairus lányának
feltámasztása, hanem az új életre támad fel, az isteni dicsőség
világába megy át. Az isteni közbeavatkozás lényege így foglalható
össze: Isten megdicsőítette Fiát azáltal, hogy feltámasztotta őt a
halálból. Ez a dicsőség vár mindazokra, akik hisznek Krisztusban és
hittel vallják az ő feltámadását.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Urunk, Jézus, feltámadásod az élet győzelmét hirdeti. Egykor élőként
mutattad meg magadat a sírodhoz siető asszonyoknak, az apostoloknak és
a tanítványoknak. Mutasd meg magadat nekünk is! Jelenj meg nekünk is és
erősítsd bennünk az örök élet reményét!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium