2011. február 12., szombat

[Evangelium] 2011-02-12

2011. február 12. – Szombat

Egy alkalommal ismét nagy tömeg vette körül Jézust. Mivel nem volt mit
enniük, odahívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a
népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Ha
pedig étlen bocsátom haza őket, kimerülnek az úton, hiszen többen
közülük messziről jöttek." Tanítványai így feleltek: „Honnan vehetnénk
itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind jóllakjanak?" Jézus ekkor
megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?" Azt felelték: „Hét." Akkor
meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét
kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák
szét. Szét is osztották a nép között. Volt néhány kisebb haluk is.
Azokat is megáldotta és meghagyta, hogy osszák szét. Ettek, és jól is
laktak. Aztán felszedték a maradékot: hét kosár telt meg vele. Mintegy
négyezren voltak. Azután elbocsátotta őket. Maga pedig tanítványaival
hajóba szállt, és Dalmanuta környékére ment.
Mk 8,1-10


Elmélkedés:
A két csodás gyógyítást követően Jézus egy újabb csodát tesz a pogány
vidéken. De most nem egyetlen beteg gyógyításáról, hanem egy egész
népsokaság ellátásáról van szó. A napok óta Jézus közelében tartózkodó
több ezer ember jóllakik az általa megszaporított hét kenyérrel és
néhány hallal.
Az ószövetségi időkben, a pusztai vándorlás korában Isten égi kenyeret,
mannát adott a választott népnek, hogy gondoskodjon róluk. A
kenyérszaporítási csodánál pedig Jézus személye áll az emberek előtt,
aki gondoskodva az emberekről szintén kenyeret ad. De egy másik, ennél
sokkal jelentősebb csoda is eszünkbe jut: Jézus a szentmisében
megáldott és átváltoztatott kenyérben, az Oltáriszentségben önmagát
adja táplálékul nekünk. Az Eucharisztia Isten gondoskodó szeretetének a
jele. Fogadjuk el és éljünk vele!
© Horváth István Sándor


Imádság:
Add meg nekem, Uram, hogy minden evilági dolognak meghaljak, és e
világban vessenek meg engem, s ne tudjanak rólam a te szereteted miatt!
Add, hogy minden kívánságok fölött benned nyugodjon meg, s benned
béküljön meg a szívem! Hiszen te valóban a szívek békéje vagy, egyedül
te vagy a nyugalom, rajtad kívül minden durva és nyugtalan.
Canisius Szent Péter
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. február 11., péntek

[Evangelium] 2011-02-11

2011. február 11. - Péntek

Jézus eltávozott Tírusz vidékéről, és Szidonon át a Galileai-tóhoz
érkezett, a Tízváros környékére. Ott egy süketnémát vittek hozzá, és
kérték, hogy tegye rá a kezét. Jézus félrehívta őt a tömegből, ujját a
fülébe dugta, majd nyállal megérintette a nyelvét. Azután föltekintett
az égre, fohászkodott, és így szólt: „Effeta", vagyis „Nyílj meg!" Erre
megnyílt a süket füle, megoldódott a nyelve, és érthetően beszélt.
Jézus megparancsolta, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél jobban
tiltotta, annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak, és azt
mondták: „Mindent jól cselekedett: a süketeknek visszaadta hallásukat,
a némáknak pedig a beszédet."
Mk 7,31-37


Elmélkedés:
A süketnéma meggyógyításának történetével még koránt sincs vége a
csodás gyógyulások sorozatának. Sőt, még csak ezután következnek a
jelentősebbek, például a vakok gyógyítása. A mai evangéliumban szereplő
gyógyítás végén is szerepel a tiltás, hogy a meggyógyult ne beszéljen
erről senkinek. Ezt talán azért kérheti Jézus, hogy ne csupán az
terjedjen el róla az emberek között, hogy csodákra képes.
Jézus személyében ugyanis nem csupán egy csodatevő gyógyítót kell
látnunk, aki isteni erejének köszönhetően segít a mindenféle
betegségben szenvedőkön, hanem Ő a Megváltó és az Üdvözítő. Személyét
és küldetését élete egészén keresztül látjuk helyesen, amelynek a
tanítás és a gyógyítások mellett legfontosabb eseménye a szenvedés, a
kereszthalál és a feltámadás. Jézus nem csupán a testi bajoktól képes
megszabadítani, hanem megváltó halálának köszönhetjük, hogy
megszabadulva lelkünk bűneitől, eljuthatunk az üdvösségre.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Ó, Jézusom, Megváltóm, itt vagyok lábaidnál! Szeretem, dicsérem és
áldom egész szívemből isteni gondviselésedet mindenért, amit rám
küldtél vagy megengedtél. Mert mindaz, ami általad történik, jó és
csodálatra méltó. Szent akaratod történik mindenben és minden által,
bármennyire lázadozzék is ellene természetem. Legyen áldott és imádott
isteni végzésed mindörökké! Ég és föld előtt megvallom, teljes
szívemből hiszem, Uram, hogy igazságos vagy, és hogy ezt a szenvedést,
sőt, sokkal többet is megérdemlek bűneimért. Azért ezt a
megpróbáltatást szívemből vállalom a te dicsőségedre, igazságod
kiengesztelésére, szent akaratod teljesítésére, szenvedésed iránti
tiszteletből, melyet bűneimért viseltél el.
Eudes Szent János
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. február 10., csütörtök

[Evangelium] 2011-02-10

2011. február 10. - Csütörtök

Jézus egyszer Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Itt betért egy
házba, és bár rejtve akart maradni, jelenléte mégsem maradhatott
titokban. Egy asszony, akinek leányát tisztátalan lélek szállta meg,
tudomást szerzett róla, odasietett hozzá, és a lábához borult. Az
asszony szír-föníciai származású pogány volt. Azt kérte tőle, hogy űzze
ki leányából a gonosz lelket. Jézus először elutasította: „Hadd
lakjanak jól előbb a gyermekek; mert nem helyes, ha elveszik a
gyermekek kenyerét, és a kiskutyáknak vetik!" De az asszony így
folytatta: „Igaz, Uram, de az asztal alatt a kiskutyák is esznek abból,
amit a gyermekek elmorzsálnak." Jézus azt válaszolta: „Szavad
jutalmaként menj! A gonosz lélek elhagyta leányodat." Amikor hazaért,
leányát az ágyon fekve találta. Már elhagyta a gonosz lélek.
Mk 7,24-30


Elmélkedés:
Miután Jézus elhagyta Názáret környékét, Galileán kívül, a pogány
vidékeken folytatja útját, ahol két csodát is tesz. Először a pogány
asszony gonosz lélektől megszállt lányát gyógyítja meg, majd egy
süketnéma embernek adta vissza hallását és beszédképességét.
A mai történetben tulajdonképpen nem is a gyógyítás leírása a fontos az
evangélista számára, hiszen a lány nincs is jelen az esetnél. Szent
Márk ehelyett inkább Isten üdvözítő tervének egyetemességéről szeretne
tanítást adni. A pogány asszony és Jézus párbeszédéből ugyanis kiderül
számunkra, hogy az üdvösség nem csak a zsidó nép kiváltsága, hanem
minden ember számára elérhető. Isten üdvözítő kegyelmét egyetlen nép
vagy csoport sem sajátíthatja ki magának és senki sem zárhat ki abból
másokat. Ne gondoljuk senkiről, hogy nem méltó az üdvösség örömhírének
hallgatására!
© Horváth István Sándor


Imádság:
Add Uram, hogy egyek legyünk minden testvérünkkel, a legtávolabbiakkal
is, azokkal is, akikkel másképp bánsz, mint velünk. Te taníts minket
szeretetre, hadd kamatoztassuk adottságainkat hátrányos helyzetben lévő
testvéreink javára.
Add, hogy testvér módjára szeressük őket, hogy megosszuk velük minden
javunkat, eléjük sietve felkínáljuk nekik, és könyörögjünk, hogy
fogadják el.
Boldog Charles de Foucauld
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. február 9., szerda

[Evangelium] 2011-02-09

2011. február 9. - Szerda

Jézus egy alkalommal ismét magához hívta a népet, és így tanította
őket: „Hallgassatok rám mindnyájan, és jól értsétek meg! Nem az
szennyezi be az embert, ami kívülről jut az emberbe; hanem ami az
emberből származik, az szennyezi be őt." Amikor Jézus a népsokaság elől
bement a házba, tanítványai megkérdezték tőle, mi a példabeszéd
értelme. Ezt felelte: „Hát még ti sem értitek? Nem tudjátok, hogy amit
megeszik az ember, az nem szennyezheti be, mert nem a szívébe jut,
hanem a gyomrába, és a félreeső helyre kerül?" Ezzel tisztának mondott
minden ételt.
Aztán így folytatta: „Ami az emberből ered, az teszi tisztátalanná az
embert. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz
gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság,
rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység,
léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és ez teszi
tisztátalanná az embert."
Mk 7,14-23


Elmélkedés:
Jézus arról beszél a mai evangéliumban, hogy az ember szívéből,
belülről származik minden rossz. Ez azokra az emberekre vonatkozhat,
akik nem ismerik fel a szívükbe írt isteni törvényt vagy kitörlik azt.
De ugyanígy a jó is a szívük mélyéből fakad, ha ezeket a törvényeket
belátjuk és megtartjuk. Isten a saját képmására alkotta meg az embert
és belénk írta a jó képességét is. Rosszra hajló emberi természetünk
néha fellázad Isten ellen. E kísértéseket kell legyőznünk önmagunkban.
A gonosz lélek által sugallt kísértések és az Isten által nekünk
juttatott kegyelem között kell nap mint nap választanunk szabad
akarattal.
Tudunk-e együttműködni a kegyelemmel? Isten segítségével képesek
vagyunk legyőzni kicsinységünket, csak engedjük, hogy Ő legyen egyre
nagyobb bennünk.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Uram, Istenem, gyarapítsd, sokasítsd Egyházadat, és egyesíts mindenkit
egységben. Tedd, hogy a nép feddhetetlenül éljen, egyetértő legyen a te
igaz hitedben és annak megvallásában.
Sugalld szívükbe tanításod szavát! Hiszen a te ajándékod, hogy
elfogadtál Krisztusod evangéliumának hirdetésére, és arra késztettél,
hogy jó, neked kedves cselekedeteket vigyünk végbe.
Szent Metód
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. február 8., kedd

[Evangelium] 2011-02-08

2011. február 8. – Kedd

Abban az időben: Összegyűltek Jézus köré a farizeusok és néhány
írástudó Jeruzsálemből. Látták, hogy egyik-másik tanítványa
tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és
általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a
kezüket könyékig, így tartják meg az ősök hagyományait. És ha piacról
jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más
hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények
leöblítéséhez.
A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik
tanítványaid az ősök hagyományait, miért étkeznek tisztátalan kézzel?"
Ezt a választ adta nekik: „Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok
Izajás, amint írva van: Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve
távol van tőlem. Hamisan tisztelnek, olyan tanokat tanítván, amelyek
csak emberi parancsok. Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az
emberi hagyományokhoz ragaszkodtok."
Azután így folytatta: „Ügyesen kijátsszátok Isten parancsait, hogy a
magatok hagyományait megtarthassátok. Mózes azt hirdette: Tiszteld
atyádat és anyádat, és aki atyját vagy anyját átkozza, halállal
bűnhődjék! Ti ellenben azt tanítjátok: Ha valaki azt mondja atyjának
vagy anyjának: amivel segíthetnélek téged, az „korbán" vagyis Istennek
szentelt áldozati adomány, annak nem engeditek meg, hogy bármit is
tegyen apja vagy anyja érdekében. Így a magatok hagyományával
kijátsszátok Isten parancsát, és még sok más ehhez hasonlót tesztek."
Mk 7,1-13


Elmélkedés:
Napjainkban, amikor sokan nem tartják tiszteletben a törvényeket és
azokban csupán egyéni szabadságuk korlátozását látják, bizonyára
szívesen felhasználnák egyesek érvként Jézus példáját is, hiszen a
farizeusok megítélése szerint nem tartotta meg a törvényeket és azokat
nem tanította meg követőinek. A mai evangéliumban éppen ezt vetik Jézus
szemére ellenfelei, akik egyébként arra törekszenek, hogy mindent
pontosan betartsanak, amit a törvény előír számunkra.
Jézus azonban nem a hagyományok ellen van. Nem törli el az előírásokat,
hanem rávilágít azok igazi értelmére. Az isteni parancsokat állítja az
első helyre, amelyek az emberi törvények alapját is képezik. A vallási
előírások pontos megtartása azonban teljesen hiábavaló, ha nem az Isten
iránti szeretetből fakad vagy ha erre hivatkozva valaki nem segít
embertársának. A kétszínűség és a látszatra törekvés mindannyiunkat
megkísért. Isten azonban jól ismeri szívünk szándékait.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Isten, ki hatalmas vagy, s kinek szolgája lettem, kérlek téged, és
mindig is állhatatosan kérni foglak, hogy kiérdemelhesselek Téged.
Nem valamiféle földi jókra akarok szert tenni; azt kérem, amit érdemes
kérnem: Tenmagadat egyedül!
Kölni Szent Brúnó
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. február 7., hétfő

[Evangelium] 2011-02-07

2011. február 7. - Hétfő

Jézus és apostolai egyszer áthajóztak a Genezáreti-tó túlsó partjára,
és ott kikötöttek. Amint kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön
fölismerték Jézust. Bejárták az egész környéket, s a betegeket
hordágyon odavitték, ahol a hír szerint Jézus tartózkodott. Amerre csak
járt, a falvakban, a városokban és a tanyákon, kitették a betegeket a
terekre, és kérték, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Aki
csak megérintette, meggyógyult.
Mk 6,53-56


Elmélkedés:
A gyógyító Jézus híre hamar bejárja az egész vidéket. Amikor a
Genezáreti tó túlsó partjára ér apostolaival, ott is felismerek őt az
emberek és azonnal odaviszik a betegeket a gyógyulás reményében. Márk
evangélista nagyon egyszerűen írja le az eseményeket, de sejthetjük,
hogy nem jelentéktelen eseményről van szó.
A gyógyítások egyrészt azért kulcsfontosságúak az evangéliumban, mert
Isten Országának a jelei, és megerősítik mindazt, amit Jézus tanít az
embereknek. Másrészt pedig azért jelentősek, mert mindig hitet
igényelnek, azaz a gyógyulásra vágyakozó betegek hisznek Jézusban, az Ő
isteni erejében, és abban, hogy képes meggyógyítani őket.
Harmadszorra pedig azért fontosak, mert előrevetítik az üdvösséget. A
testi gyógyulást ugyanis a lélek gyógyulása kíséri. És ez a legfőbb jó,
amit Jézus adni tud nekünk. Megszabadulhatunk bűneinktől és eljuthatunk
az örök üdvösségre.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Add Istenem, hogy szeressük egymást! Add, hogy minden embert
szeressünk, még ellenségeinket is; nem azért, mivel testvéreink, hanem
hogy azok legyenek! Add, hogy mindig égjen bennünk ez a testvéri
szeretet, a testvér mint olyan iránt, és az ellenség iránt,hogy a
szeretettől testvér legyen.
Add megértenem, hogy amikor egy barátot szeretek, egy testvért
szeretek; már velem van, már bekapcsolódott a minden embert átfogó
egységbe.
Add, Uram, hogy szeressek, és testvéri szeretettel szeressek! Áradjon
egész szeretetem a keresztények felé, az Egyház minden tagja felé, ó,
Jézusom! Add, hogy szeretetem kiterjedjen az egész világra, a te
szereteted által, hogy tagjaid átöleljék az egész világot!
Szent Ágoston
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. február 6., vasárnap

[Evangelium] 2011-02-06

2011. február 6. – Évközi 5. vasárnap

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ti vagytok a föld
sója. De ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre,
mint hogy kidobják, s eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ
világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem
azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik,
hogy világítson mindenkinek a házban. Úgy világítson a ti világosságtok
az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei
Atyátokat!"
Mt 5,13-16


Elmélkedés:
Életízesítő
Évekkel ezelőtt ajándékba kaptam egy érdekes receptkönyvet, amelynek az
volt az érdekessége, hogy minden étel mellett volt egy hozzá kapcsolódó
kis történet. Ebben a könyvben olvastam, hogy valahol Angliában van egy
indiai étterem, ahol a tulajdonos, a főszakács és a felszolgálók is
Indiából származnak, s természetesen eredeti indiai ételeket kínálnak a
vendégeknek. Az étterem arról híres, hogy egy hagyományosan erősen,
csípősen készülő indiai ételt ők tudnak a világon a legerősebbre
készíteni. Annyira magabiztosak önmagukban, hogy azzal ajánlják ezt az
ételt, hogy ha valaki az egész adagot meg tudja enni, akkor nem kell
kifizetnie az árát. A tulajdonos derűsen megjegyezte, hogy ez még
bizony senkinek sem sikerült, annyira erős paprikát, borsot és egyéb
fűszereket használnak ehhez az indiai ételhez.
Az emberek többsége nem szereti, talán nem is bírja a túlzottan
fűszeres ételeket, de a másik véglet sem jó, azaz, ha íztelen az étel.
A különféle népek világszerte sok száz fűszert használnak ételeik
elkészítéséhez. Talán a só az egyetlen az ételízesítők közül, amelyet
mindenütt ismernek és használnak. Ha egy ételből kimarad a rozmaring
vagy a majoránna, talán észre sem vesszük, de ha sótlan, azt mindenki
azonnal észreveszi. A só tehát alapvető ízesítő, amelyre szüksége van
az emberi szervezetnek, de túlzott fogyasztása káros lehet, s
betegségeket okozhat.
A mai vasárnap evangéliumában Jézus többek között a sóról beszél, de
nem étkezési tanácsokat ad nekünk és nem is recepteket ajánl. Ezt
mondja az őt követő és vele élő tanítványoknak: „Ti vagytok a föld
sója" (Mt 5,13). A hasonlat nem csupán az egykori tanítványokra
értendő, hanem ránk is vonatkozik. Miként a só tartósítja és ízesíti az
ételeket, ugyanúgy nekünk, keresztényeknek ízt kell adnunk
környezetünknek és a világnak. Jézus szavai szerint az ízét vesztett só
nem való semmire, teljesen értéktelen. A termőföldre nem szabad szórni,
mert kipusztulna tőle minden. Legfeljebb az útra dobják, ahol a földbe
tapossák az arra járó emberek. Ha az isteni szeretet és jóság ízét nem
tudjuk a világnak adni, teljesen értéktelenek vagyunk. Jézus azt kéri
tőlünk, hogy igehirdetésünk és életünk tanúságtétele legyen ízes,
legyen megnyerő. Az évszázadok során Jézus örömhíre, üzenete nem
veszíti ízét, s nem veszít időszerűségéből. A ma élő embernek is
szüksége van az evangélium ízére. Az örömhírből akár egy csipetnyi is
elegendő ahhoz, hogy benne az ember rátaláljon, ráérezzen az őt vezető
isteni igazságra.
Manapság sokan panaszkodnak, hogy egyre kevesebb a vallását gyakorló
keresztény, s csökken a hitük szerint élők száma. Lehet, hogy ez
valóban így is van, de szerintem ez nem gond. A sóból nem kell sok az
ételbe, mert különben ehetetlenné válik. Lehet, hogy kevesebben vannak
a hitüket gyakorló emberek, de tapasztalatom szerint e kevesek valóban
elkötelezettek. Ha kevesen is vagyunk, teljesíteni tudjuk Krisztus
parancsát, azaz hirdetni tudjuk az ő örömhírét a világban minden
embernek, s jócselekedeteinkkel jó ízt tudunk adni az emberi
közösségeknek és a társadalomnak. A megromlott, ízét vesztet keresztény
ember és keresztény közösség nem való semmire, hiszen nem képes
teljesíteni hivatását. Őrizzük meg magunkban a krisztusi ízt, hogy azt
a világnak adhassuk! Váljunk a föld sójává és a világ világosságává! A
só alapvető ételízesítő. Krisztus tanítványának lenni pedig igazi
életízesítő.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Uram, Jézus! Körülöttem a romlás, a pusztulás sokféle jelét látom.
Önmagukat pusztító embereket és saját világukat pusztító, élhetetlenné
tevő embereket. És te engem nevezel a föld sójának, a világ sójának és
a romlást megállító sónak. Tudom, hogy ebben a világban kell élnem, de
hozzád tartozva, hogy a te örömhíred, a te tanításod, a te igazságod jó
ízét adhassam a világnak. Éljen bennem a krisztusi íz: az öröm és a
jóakarat.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum