[Evangelium] 2011-01-08

2011. január 8. – Szombat

Jézus egy alkalommal tanítványaival Júdea földjére ment. Ott tartózkodott
velük, és keresztelt. János is keresztelt Enonban, Szálim közelében: ott
ugyanis sok víz volt. Az emberek odamentek, és megkeresztelkedtek. Mindez
János bebörtönzése előtt történt. Vita támadt ekkor a tisztulási
szertartásról János tanítványai és egy zsidó között, ezért Jánoshoz mentek.
„Mester – mondták neki –, aki nálad volt a Jordánon túl, és akiről tanúságot
tettél, most szintén keresztel, és mindenki hozzá tódul."
János így válaszolt: „Az ember semmit sem vallhat magáénak, hacsak a
mennyből nem kapta. Ti magatok vagytok tanúim, hogy megmondtam: Én nem
vagyok a Messiás, hanem csak az ő előfutára. Akié a menyasszony, az a
vőlegény; a vőlegény barátja csak ott áll a vőlegény mellett, hallgatja
szavát, és szívből örül neki. Ezzel most az én örömöm is teljes. Neki
növekednie kell, nekem pedig kisebbednem."
Jn 3,22-30

Elmélkedés:
Keresztelő János egy talányos mondattal kezdi válaszát a kereszteléssel
kapcsolatos vitában feltett kérdésre: „Az ember semmit sem vallhat magáénak,
hacsak a mennyből nem kapta" (Jn 3,27). Vajon kire vonatkozik e kijelentés?
Jánosra vagy Jézusra? Vagy talán mindkettőjükre? Nyugodtan feltételezhetjük,
hogy a Keresztelő magára gondolt, hiszen küldetését Istentől kapta, s ennek
mindig tudatában is volt. Ugyanakkor gondolhatott Jézusra is, aki a mennyei
Atyától kapta hatalmát. Ezt erősíti az, hogy Jézus nyilvános fellépésével
János a háttérbe húzódik, világosan kifejezi, hogy neki, az előfutárnak
kisebbednie, a Messiásnak pedig növekednie kell, s engedi, hogy tanítványai
Jézus nyomába szegődjenek. A tanúságtétel során Jánoshoz hasonlóan nekem sem
magamat kell előtérbe helyeznem, hanem magát Jézust.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem az
istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten
gyermekéhez méltóan cselekednem!
Maradj bennem! Add, hogy én is mindig benned maradjak, és úgy
szerethesselek, ahogyan te szeretsz engem! Nálad nélkül semmi vagyok.
Magamtól semmire sem megyek. De egyesíts önmagaddal, tölts el szereteteddel,
hogy általad az Atyával és a Fiúval mindig egyesüljek!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2011-01-07

2011. január 7. - Péntek

Abban az időben, amikor Jézus az egyik városban tartózkodott, talált ott egy
leprával borított férfit. Mihelyt a leprás meglátta Jézust, arcra borult
előtte, és kérlelte: „Uram, ha akarod, meggyógyíthatsz engem." Jézus
kinyújtotta kezét, megérintette, és így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj
meg!" Erre azonnal elhagyta őt a lepra. Jézus meghagyta neki, hogy senkinek
se szóljon. „Menj inkább – mondta –, mutasd meg magadat a papnak, és
gyógyulásodnak bizonyságául ajánld fel tisztulásodért az áldozatot, amint
Mózes rendelte!" A gyógyítás híre mégis egyre jobban elterjedt. A nép nagy
tömegben tódult Jézushoz, hogy hallgassa, és betegségeiből gyógyulást
nyerjen. Ő azonban inkább egy magányos helyre vonult vissza, hogy
imádkozzék.
Lk 5,12-16

Elmélkedés:
A gyógyulni vágyó leprás ember azt kéri Jézustól, hogy múljon el betegsége.
Kérésével kifejezi, hogy hisz abban, hogy Jézus képes őt meggyógyítani.
Bizonyára hallott már Jézus csodás gyógyításairól vagy találkozhatott
olyanokkal, akik Őneki köszönhetően nyerték vissza egészségüket. Neki is
ugyanaz a vágyam, mint minden más betegtársáé: szeretné, ha elmúlna
betegsége, s ezzel megszűnne kitaszított és kiszolgáltatott helyzete. Kérése
mégsem válik követeléssé, hiszen Jézus akaratától teszi függővé gyógyulását.
Nem meglepő az, hogy a leprás a kifejezett tiltás ellenére is híreszteli a
vele történteket, hiszen gyógyulása egészen megváltoztatja életét. Ha
Jézustól kérjük lelkünk gyógyulását, igazi újjászületés lesz számunkra
bűneink bocsánata.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Istenünk, aki a világ Ura és minden ember Atyja vagy, Fiad által arra
tanítottál, hogy szeressük az ellenséget, tegyünk jót a bennünket
gyűlölőkkel, és imádkozzunk üldözőinkért. Sokszor azonban a keresztények
megtagadták az evangéliumot, és az erő logikáját követve megsértették a
népek és csoportok jogait azáltal, hogy lebecsülték kultúrájukat és vallási
hagyományaikat. Légy türelmes és irgalmas irántunk, és bocsáss meg nekünk!
II. János Pál pápa
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2011-01-06

2011. január 6. - Csütörtök

Abban az időben Jézus a (Szent)lélek erejével visszatért Galileába. Híre
elterjedt az egész környéken. Tanított a zsinagógákban, és mindenki
elismeréssel beszélt róla. Eljutott Názáretbe is, ahol nevelkedett.
Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett.
Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen
arra a helyre talált, ahol ez volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent
engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, hirdessem a
foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az
elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje." Összetekerte az
írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem
rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az írás, amelyet
az imént hallottatok." Mindnyájan igazat adtak neki, de meglepődtek a
magasztos igéken, amelyek ajkáról fakadtak.
Lk 4,14-22a

Elmélkedés:
Az evangéliumokat olvasva gyakran találkozunk olyan történetekkel és
példabeszédekkel, amelyek hasonlítanak egy-egy élethelyzetünkre. Mintha csak
rólunk szólna néhány jézusi beszéd, oly könnyen felismerhetjük magunkat a
szereplőkben. Természetesen nem szívesen azonosulunk a negatív szereplőkkel,
bár kétségtelen, hogy rossz tulajdonságaink talán bennünk is megvannak.
Inkább a jézusra figyelő, s az ő jótéteményeiben részesülők állnak közelebb
a szívünkhöz. A mai evangélium szerint, amikor Jézus felolvas a szentírásból
a názáreti zsinagógában, ő is magára ismer a prófétai jövendölésben. Rögön
egyértelműen hallgatói tudtára adja, hogy az ő személyében beteljesedtek a
felolvasott szavak. Ezt mi soha nem mondhatjuk el magunkról, de mindenképpen
érdemes úgy olvasnunk a bibliát, hogy az egyes jelenetek szereplői helyébe
képzeljük magunkat.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Irgalmasság Atyja és minden vigasztalás Istene, erősíts meg minket
hivatásunkban, az imádásban és a hűségben. Isteni szavadnak és szent
törvényednek szenteljük magunkat ma és minden nap, amikor eléd járulunk.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2011-01-05

2011. január 5. – Szerda

Miután Jézus jóllakatott ötezer embert, nyomban felszólította tanítványait,
hogy szálljanak a bárkába, és keljenek át a túlsó partra, Betszaidába, amíg
ő hazaküldi a tömeget. Miután elbúcsúzott tőlük, fölment egy hegyre, hogy
imádkozzék. Közben beesteledett. A bárka mélyen benn járt a tavon, ő pedig
egyedül maradt a parton. Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel –
ellenszelük volt ugyanis –, az éjszaka negyedik őrváltása idején, a vízen
járva feléjük indult. El akarta kerülni őket. Amikor meglátták, hogy a vízen
jár, azt hitték, hogy kísértet; elkezdtek kiabálni, mert mindnyájan látták
őt, és megrémültek. Ő azonban mindjárt odafordult hozzájuk, és így szólt:
„Bátorság! Én vagyok, ne féljetek." Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, mire
a szél elállt. Azok egészen magukon kívül voltak a csodálkozástól, mert nem
okultak a kenyérszaporításból, és szívük még érzéketlen volt.
Mk 6,45-52

Elmélkedés:
A kenyerek megszaporításának csodáját követően egy természeti csodáról
olvasunk a mai evangéliumban: Jézus a vízen jár. Az előző csoda esetében
Jézus tanítványai szó nélkül engedelmeskednek mesterüknek, amikor le kell
telepíteniük a népet és ki kell osztaniuk az ennivalót, de bizonyára
csodálkoztak azon, hogy miként lehet elegendő ennyi embernek a kevés kenyér
és hal. A vízen járás esetében megrémülnek a szokatlan esemény láttára.
Vajon melyikünk nem ijedne meg hasonló helyzetben? Jézus bátorságra biztatja
őket. Érdekes, hogy feltámadása után, amikor megjelenik a szintén félelem
miatt bezárkózó apostoloknak, ugyanezeket a szavakat mondja: „Bátorság! Én
vagyok, ne féljetek."
© Horváth István Sándor

Imádság:
Édesanyánk, vezesd gyermekeidet, hogy minden ember felismerje Krisztust, a
világ Világosságát. Mutatkozzon meg még egyszer az emberiség történelmében
Fiadnak, Jézus Krisztusnak végtelen megváltó hatalma, az Atya Irgalmas
Szeretetének hatalma! A Szentlélek alakítsa át a lelkeket! Gyógyítsa meg
emlékezetünket, és tisztítsa meg szívünket. Isten uralkodjon mindörökké
közöttünk, Ő, Aki Atya, Fiú és Szentlélek.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2011-01-04

2011. január 4. - Kedd

Egy alkalommal Jézus nagy tömeget látott maga előtt. Megesett a szíve az
embereken, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért sok
mindenre kezdte őket tanítani. Későre járt már az idő, amikor odaléptek
hozzá tanítványai, és figyelmeztették: „A vidék elhagyatott, az idő is
eljárt. Bocsásd el őket, hogy a környékbeli tanyákra és falvakba mehessenek,
és ennivalót vegyenek maguknak!" Jézus azonban így válaszolt: „Ti adjatok
nekik enni!" Azok megjegyezték: „Talán menjünk kenyeret venni kétszáz
dénárért, hogy elláthassuk őket?" Erre Jézus megkérdezte: „Hány kenyeretek
van? Menjetek, nézzetek csak körül!" Körülnéztek, és jelentették: „Öt
kenyerünk és két halunk." Ekkor meghagyta nekik, hogy csoportokban
telepítsék le mindnyájukat a zöld gyepre. Le is telepedtek százas és ötvenes
csoportokban. Jézus ezután fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett
az égre, és hálát adott. Majd megtörte a kenyereket, és tanítványainak adta,
hogy osszák ki. A két halat is szétosztotta valamennyiük között. Mindnyájan
ettek, és jól is laktak, sőt még tizenkét kosarat szedtek tele a kenyér és a
hal maradékából; pedig ötezer férfi evett a kenyérből.
Mk 6,34-44

Elmélkedés:
Az öt kenyér és a két hal megszaporításával Jézus sok ezer embert jóllakat.
Nincs okunk azt feltételezni, hogy e kevés eledel nélkül ne tudott volna
ugyanilyen csodát tenni. Ő azonban fel akarta használni azt, amit az ember
átenged neki, bármennyire legyen az kevés. S Isten áldásával e megsokasított
kevés is elegendőnek bizonyul. Sokszor talán éppen arra hivatkozva
mulasztjuk el a segítségnyújtást, hogy oly keveset tudunk csak nyújtani, ami
a rászorulónak nem nyújthat valódi segítséget. De mégis meg kell tennünk ezt
a keveset is, hiszen Isten képes megsokszorozni jószándékból fakadó
adományainkat. Az isteni nagylelkűség megtapasztalása indítson minket arra,
hogy mi is legyünk nagylelkűek és önzetlenek!
© Horváth István Sándor

Imádság:
Taníts, Uram, elfogadni a békességre vezető út melletti nehézségeket. Úgy
venni ezt a bűnös világot, ahogy Jézus tette, és nem úgy, ahogy én tenném.
Bízni abban, hogy Ő mindent jóra fordít, ha elfogadom az Ő akaratát és
valóban boldog legyek ebben az életben, főleg pedig boldog lehessek majd
Vele az örök életben.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2011-01-03

2011. január 3. - Hétfő

Amikor Jézus meghallotta, hogy (Keresztelő) Jánost fogságba vetették,
visszatért Galileába. Elhagyta Názáretet, és a tengerparti Kafarnaumban
telepedett le, Zabulon és Neftali vidékén, hogy beteljesedjék, amit Izajás
próféta mondott:
„Zabulon földje és Neftali földje, a tenger útja, a Jordán vidéke,
a pogányok Galileája:
A sötétben lakó nép nagy fényt lát,
és fény virrad a halál honában s árnyékában ülőkre."
Ettől kezdve Jézus tanítani kezdett. Ezt hirdette: „Térjetek meg, mert
elközelgett a mennyek országa!" Bejárta egész Galileát. Tanított a
zsinagógákban, hirdette a mennyek országa örömhírét, és meggyógyított a nép
körében minden betegséget és minden bajt. Híre elterjedt egész Szíriában.
Hozzá vittek mindenféle beteget, akik különböző fájdalmas betegségekben és
bajokban szenvedtek: még ördögtől megszállottakat, holdkórosokat és bénákat
is, és ő mind meggyógyította őket. Nagy népsereg követte Galileából,
Dekapoliszból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról.
Mt 4,12-17. 23-25

Elmélkedés:
Jézus születése után harminc évvel járunk. Az Úr immár nem gyermek, hanem
felnőtt férfi, akinek szavára adnak az emberek, s most megkezdi működését a
nép körében. Tevékenységének két fő eleme a tanítás és a gyógyítás.
Mindkettő arról tanúskodik, hogy isteni képességekkel rendelkezik. Jézus
ugyanis nem úgy tanít, mint korának más írásmagyarázói, s az emberek azonnal
megérzik a szavaiban rejlő isteni igazságot és erőt. Gyógyításai szintén azt
jelzik, hogy olyan hatalommal rendelkezik, amelynek egyetlen ember sincs a
birtokában. Jézus elkezdi azt, amiért az Atya elküldte, az emberek
üdvösségének szolgálatát. Engedem-e, hogy bennem is elkezdődjön kegyelmének
működése?
© Horváth István Sándor

Imádság:
Uram, vigyél el oda, ahova akaratod szerint mennem kell! Hadd találkozzam
azokkal, akikkel akaratod szerint találkoznom kell!. Add tudtomra azt, amit
akaratod szerint mondanom kell! És add, hogy ne legyek akaratod akadálya!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2011-01-02

2011. január 2. – Vasárnap, Urunk megjelenése (Vízkereszt)

Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a judeai Betlehemben, íme,
napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: „Hol van a zsidók
újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk
előtte." Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s vele egész
Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és megkérdezte
tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak. Azok így válaszoltak: „A judeai
Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem, Juda földje, bizony nem
vagy a legkisebb Juda nemzetségei között, mert belőled jő ki a fejedelem,
aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek." Erre Heródes titokban magához
hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének
idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe: „Menjetek, tudakozódjatok
szorgalmasan a gyermek felől, és ha megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is
elmegyek, hogy hódoljak előtte!"
Ők pedig, miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a csillag,
amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott a ház
fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva nagyon megörültek.
Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre
borulva hódoltak előtte, majd kinyitották kincseszsákjaikat, és ajándékokat
adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban utasítást kaptak,
hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba.
Mt 2,1-12

Elmélkedés:
A jelet követve
A legenda szerint a németországi városban, az ezeréves rózsáról híres
Hildesheimben élt valamikor egy gyönyörű leány. Mivel a munkához nem nagyon
értett, minden szabadidejében a zongora mellé ült, hogy játsszon és
énekeljen. Ahogy felnőtt, szépségének és csodálatos énekének híre messzi
földre jutott. A vándorok és zarándokok, akik Hildesheimbe érkeztek, hogy
megnézzék a székesegyház mellett a híres rózsát, ha tehették, nem
mulasztották el megnézni a csodaszép lányt is. Sokan szerették volna
feleségül venni, de ő nem engedett kérőinek. A leány aztán beleszeretett egy
fiúba, aki hamarosan megkérte kezét. Az apa azzal egyezett bele, hogy a fiú
előbb tegyen szert vagyonra és legyen jó állása. A fiú egy január eleji
napon a templomban meghallgatta a prédikációt, amely a napkeleti bölcsekről
szólt. Gazdagok, tehetősek lehettek, ha aranyat, tömjént és mirhát, tehát
nagyon értékes ajándékokat tudtak magukkal vinni. Ettől kezdve a fiú
gondolatai állandóan csak a három királyon jártak. Előkelő ruhában,
koronával a fejükön képzelte el őket, s gondolataiban mindhárman aranyat
cipeltek. Később pedig varázslóknak képzelte őket, akik mindent arannyá
tudnak változtatni. Vágyott a királyok aranyára, hogy feleségül vehesse a
leányt. A történetnek szomorú vége lett: a fiú megőrült, beleőrült az arany
utáni sóvárgásba és bolondok házába került. Amikor a leány értesült erről,
bánata hamarosan a sírba vitte.
Ez a kis történet azt igazolja, hogy a háromkirályokról, pontosabban a
napkeleti bölcsekről szóló evangéliumi elbeszélés az évszázadok során
mennyire megmozgatta az emberek fantáziáját, ugyanakkor figyelmeztet minket
arra is, hogy helytelen, kapzsi képzelődéseink rossz útra vezetnek minket. A
mai napon, Urunk megjelenésének ünnepén, amelyet a magyar hagyomány
Vízkeresztnek nevez, Szent Máté evangéliumából olvastuk fel a távoli
keletről útnak induló és a különös égi jelet követő bölcsek történetét. A
szöveg nem beszél királyokról, hanem bölcseket említ, de a gazdag ajándékból
következtetünk arra, hogy uralkodók lehettek. Az evangélista azt se jelöli
meg, hogy szám szerint hányan voltak, csak a három ajándékból következtetünk
arra, hogy talán éppen ennyien lehettek. Szintén a későbbi hagyománynak
köszönhető, hogy a Gáspár, Menyhért és Boldizsár névvel emlegetjük őket.
De mivel valójában nem ezek a részletek a lényegesek, érdemes visszatérnünk
az eredeti evangéliumi szöveghez, amely fontos tanulságokat rejt számunkra.
A bölcsek egy csillagot, egy csillag fényét követve jutnak el először
Jeruzsálembe, majd onnan Betlehembe, a kis Jézushoz. A csillagot tehát
isteni jelnek, követendő jelnek tekintik, s ez a felismerés, ez a hit segíti
őket, hogy eljussanak céljuk, megtalálják a keresett gyermeket. Útjuk vége
felé közeledvén, szinte közvetlenül a célba érkezés előtt több dolog is
megállásra készteti őket. Egy időre eltűnik előlük a csillag. A
nagyvároshoz, Jeruzsálemhez érkezve akár azt is gondolhatták volna, hogy
célhoz értek, e hely méltó egy király születéséhez, de ők mégsem hitték ezt,
hanem tovább akartak menni. És ott van Heródes király gonosz szándéka, amely
szintén megakadályozhatta volna őket abban, hogy elérjék céljukat. De az a
tény is megállíthatta volna őket, hogy az írástudók, akik a prófétai
jövendölésekben megtalálták, hogy az új királynak Betlehemben kell
megszületnie, e nagyszerű dolog felfedezését követően nem tesznek egyetlen
lépést sem, nem indulnak el, mert talán maguk sem hisznek abban, hogy az ő
idejükben teljesednek be a jövendölések.
A kitartó keresés, a kitartó előrehaladás hozza meg a fáradozás jutalmát
számukra: megtalálják a Gyermeket és kifejezhetik hódolatukat Isten Fia
előtt. Az előttünk álló esztendőben ez a kitartás vezessen minket is, hogy
az isteni útmutatást követve előrehaladjunk lelkiekben és szüntelenül
közeledjünk Jézushoz, aki életünk Ura és Királya. Ne szédítsen meg minket a
királyok aranya! Figyeljünk a Gyermekre, a kis Jézusra, aki mennyei
kincseket ad mindannyiunknak!
© Horváth István Sándor

Imádság:
Urunk, Jézus! Betlehemi csillagod fénye töltse be szívünket és világítsa meg
életutunkat! Téged keresünk, feléd indulunk, hozzád szeretnénk eljutni,
kifejezzük hódolatunkat előtted, akiben felismerhetjük Isten Fiát és
Megváltónkat. A hit fénye oszlassa el félelmeinket, szüntesse meg
aggodalmainkat, hogy bátran haladjunk feléd és az örök élet felé!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium