2010. január 2., szombat

[Evangelium] 2010-01-02

2010. január 2. - Szombat

Keresztelő János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek
hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: "Ki vagy te?" Erre megvallotta,
nem tagadta, hanem megvallotta: "Nem én vagyok a Messiás." Ezért
megkérdezték tőle: "Hát akkor? Talán Illés vagy?" "Nem vagyok" - felelte.
"A próféta vagy?" Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: "Akkor
ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit
mondasz magadról?" János ezt felelte: "A pusztában kiáltó hangja vagyok:
Egyengessétek az Úr útját", amint Izajás próféta mondta. A küldöttek a
farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: "Miért keresztelsz hát, ha nem
te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?" János így válaszolt:
"Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki
utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani." Ez
Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt.
Jn 1,19-28

Elmélkedés:

Keresztelő Jánosban Krisztusra irányuló, Krisztusra mutató személyt
ismerhetünk meg. Amikor Erzsébetnél látogatást tesz Mária, már akkor,
anyja méhében örvendezik János az érkező Megváltónak. Amikor pedig fellép
a pusztában és elkezdi hirdetni a bűnbánatot és a keresztséget, akkor is
Jézusra irányítja az emberek figyelmét. Amikor Jézus megkeresztelkedik,
akkor úgy mutat rá János, mint az Isten küldöttére, s nem sajnálja azt
sem, ha tanítványai ettől kezdve Jézus követői lesznek. A mai evangélium
arról számol be, hogy a nép vallási vezetői János személyére kíváncsiak,
de mégsem beszél magáról hanem ezt az alkalmat is arra használja fel, hogy
rámutasson a Messiásra, Jézusra.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Mindenható Úr! Te vagy példaképünk, rendezőnk és kormányzónk; te vagy
utunk, a te fényedre nyitó ajtónk. Te vagy az Igazságosság képe! Te vagy
csillagunk és fényességünk! Hálát adunk neked, dicsérünk és áldunk!
Téged dicsőítünk, hiszen mindenütt téged ünnepelnek, Halhatatlan,
Fáradhatatlan, Örökkévaló! Te vagy a lélek életének példaképe, te vagy
boldog Atyánk, Királyunk és Istenünk.
Ha Terád tekintünk, Uram, nem halunk meg. Ha megvalljuk nevedet, nem
veszünk el. Ha Hozzád imádkozunk, meghallgatást nyerünk.
Ókeresztény ima
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. január 1., péntek

[Evangelium] 2010-01-01

2010. január 1. - Péntek, Szűz Mária, Isten Anyja (Újév)

A pásztorok sietve elindultak, és megtalálták Máriát, Józsefet és a
jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már
korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a
pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran
elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és
magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy,
amint (az angyalok) előre megmondták nekik. Azután eltelt nyolc nap, és
körülmetélték a Gyermeket. A Jézus nevet adták neki, mert így nevezte őt
az angyal, mielőtt még anyja méhében megfogant volna.
Lk 2,16-21

Elmélkedés:

A legszebb megszólítás
Valamelyik nagy magyar világutazót egyszer arról kérdezték, hogy melyik a
föld legszebb földrajzi neve. A legkülönlegesebb és legérdekesebb helyeket
látott utazó gondolkodás nélkül azt válaszolta, hogy a legszebb nevet az a
folyó kapta, amelyet Isten anyja folyónak (Rio Madre di Dios) hívnak.
Talán kevésbé ismert számunkra, hogy ez a folyó Dél-Amerikában található,
a perui őserdő legnagyobb folyója, az Amazonas egyik mellékfolyója. De nem
csak a földrajzi nevek között lehet ez a legszebb név, hanem a Máriát
illető különféle elnevezések között is bizonyára ez a legszebb és
leglényegesebb név. A Máriát dicsőítő imákban és az ő segítségét kérő
fohászokban, valamint az őt megillető címeket oly szépen felsoroló és
összefoglaló loretói litániában számos módon szólítjuk meg őt. Többek
között az Egyház anyjának, a jó tanács anyjának, teremtőnk és üdvözítőnk
anyjának, a bölcsesség székének, örömünk okának, a mennyország ajtajának,
a betegek gyógyítójának, a bűnösök menedékének, a szomorúak
vigasztalójának nevezzük őt. Méltán tartjuk és hívjuk Jézus édesanyját az
apostolok, a vértanúk és a hitvallók királynéjának és mennybe fölvett
királynénak. De nem folytatom tovább a sort, hiszen csak annyit szeretnék
mondani, hogy mindezen csodálatos és mély értelmű megszólítások mellett
Mária személyiségének leglényegesebb vonását akkor mondjuk ki, amikor őt
Isten anyjának nevezzük.

Hívő keresztényként naponként akár többször is elimádkozzuk a Jézus
édesanyját köszöntő szép imánkat, az Üdvözlégy Máriát. Ebben az imában is
többek között így szólítjuk Máriát: Istennek szent anyja. A legtöbb
esetben talán bele sem gondolunk imádkozás közben, hogy milyen súlyos
szavakat mondunk ki, amikor Isten anyjának nevezzük a názáreti leányt. A
mai napon, amely egyébként a polgári év első napja is, Szűz Máriát, Isten
anyját ünnepeljük. A Máriáról szóló hitigazságok közül az ő istenanyaságát
fogalmazta meg először az Egyház, s mondta ki hittételként a 431-ben
megtartott efezusi zsinaton.

Az ünnep a karácsonyi ünnepkörhöz tartozik, s azt tanítja nekünk, hogy
Jézus nem csak valóságos ember, hanem valóságos Isten is. Mária, Jézus
anyja tehát az Isten Anyja. Mindig mély hittel mondjuk ki, imádkozzuk
ezeket a szavakat! Azzal a hittel, hogy Jézus valóban Isten.

Mária gyermekkoráról az evangéliumok nem árulnak el semmit, csupán az
evangéliumokkal egyidős, úgynevezett apokrif iratokban találunk róla
történeteket. Az evangéliumokban az angyali üdvözletkor irányul Máriára a
figyelem, tehát akkor, amikor megtudja, hogy ő lesz a Megváltó anyja. E
pillanatban még nem érti, hogy miként fog mindez megtörténni, de
bizonytalansága ellenére is rábízza magát az isteni szóra. Rábízza magát,
s egész életét az isteni ígéretre. Megbízik Istenben, mert tudja, hogy
Isten számára minden lehetséges, még az is, ami emberileg lehetetlennek
tűnik. Mária tehát azzal a reménnyel tekint a jövő felé, hogy Isten terve,
üdvözítő szándéka meg fog valósulni. Az isteni szándék és akarat
elfogadása nem csupán az ő számára jelent boldogságot, hanem az egész
emberiség számára is. Az új esztendő első napján érdemes nekünk is Istenre
bíznunk életünket! Érdemes nekünk is Mária példáját követve reménnyel
tekintenünk a jövő felé, azzal a reménnyel, amely nem az emberi
ügyeskedésben bízik, hanem Istentől várja az élet jobbra fordulását és
boldogságát.

Január 1-én minden évben a Béke világnapját is tartjuk, idén immár 43-dik
alkalommal. XVI. Benedek pápa a béke világnapjára szóló üzenetében
felszólít arra, hogy a teremtett világ védelmével törekedjünk a békére! A
jelenleg is tartó világválsággal és a lehetséges kiúttal kapcsolatban a
következőket írja a Szentatya: "Az emberiségnek mély kulturális
megújulásra van szüksége, újra fel kell fedeznie azokat az értékeket,
amelyek azt a szilárd alapot képezik, amelyre jobb jövőt építhetünk
mindenki számára. A jelenlegi válsághelyzetek - akár gazdasági,
élelmezési, környezeti vagy társadalmi jellegűek -, alapjában erkölcsi
gyökerűek és egymással összefüggnek. Ezek szükségessé teszik, hogy új
tervet alakítsunk ki az emberek közös előrehaladására. Kiváltképpen pedig
arra köteleznek, hogy életmódunkat a mértékletesség és a szolidaritás
jellemezze, hogy új szabályokkal és az elköteleződés új formáival
bizalommal és bátran a már megvalósult pozitív tapasztalatokra tekintsünk,
és a negatívakat határozottan elvessük. A jelenlegi válság csak így lesz
alkalom a dolgok helyes megítélésére és új tervek létrehozására" (Ha
békére törekszel, védd a teremtett világot! - XVI. Benedek pápa üzenete a
béke 43. világnapjára, 2010. január 1.).

Mai elmélkedésünk befejezéseként forduljunk imánkkal Jézus édesanyjához:
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Mária, Istennek szent anyja és a béke királynője! Taníts meg minket arra,
hogy ha a békét akarjuk, akkor Jézusnak, a te fiadnak lépteit kell
követnünk, s Jézusnak, az Isten Fiának útját kell járnunk. Segíts minket
abban, hogy legyőzzük szívünkben a rosszat, legyőzzük szívünkben a
nyugtalanságot, legyőzzük szívünkben a békétlenséget! Mária, fia
születésének éjjelén neked mondták el elsőként a betlehemi pásztorok, hogy
az angyalok Istentől származó békét hirdettek a jóakaratú embereknek a
földön. Segíts minket, hogy mi is közreműködjünk abban, hogy a béke
megszülessen a világon!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. december 31., csütörtök

[Evangelium] 2009-12-31

2009. december 31. - Csütörtök

Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt
kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami
lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A
világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett
egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy
tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.
Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a
világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy
megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de
a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.
Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei
legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test
kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És
az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét,
mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.
János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: "Ő az, akiről mondtam,
hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én." Hiszen mi
mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt
ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus
Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten
Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
Jn 1,1-18

Elmélkedés:

Az év utolsó napja inkább a mulandóságra, a nap evangéliuma pedig az
örökkévalóságra figyelmeztet minket. Az időhöz kötött, az időben kezdődő
és végződő emberi létünket az örökké létező Istentől kaptuk, tőle
származunk, s hozzá szeretnénk visszatérni. Érdemes tehát nem csak a
mögöttünk hagyott esztendő eseményeit végiggondolnunk, hanem egész
múltunkat megköszönni e napon Istennek. S érdemes nem csupán egy
esztendőre előre tekintenünk, ha nem a távolabbi jövő, az örök élet is
legyen szemünk előtt, mint végső célunk. Minden év, s minden nap új
lehetőség számomra, amelyet Istentől kapok, hogy üdvösségem érdekében
használjam.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Légy áldott, ó, Atyánk, ki mérhetetlen szeretetedben egyszülött fiadat
ajándékozta nekünk. Ő megtestesült a Szentlélektől a Szűzanya legtisztább
méhében és mintegy kétezer éve megszületett Betlehemben. Útitársunk lett,
s új értelmet adott a történelemnek, közös utunknak az Új Ég és Új Föld
felé, melyet szorongás és szenvedés, hűség és szeretet kísér. Ennek végén
Te, a halált legyőzve, minden leszel mindenben.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. december 30., szerda

[Evangelium] 2009-12-30

2009. december 30. - Szerda

Abban az időben, amikor a gyermek Jézust szülei bemutatták a jeruzsálemi
templomban, ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős
volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd
özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha,
böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is
odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik
Jeruzsálem megváltására vártak. Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek
mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig
növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte
benne.
Lk 2,36-40

Elmélkedés:

Simeon hálaadó imádságát követően arról számol be a mai evangélium, hogy
egy Anna nevű asszony is jelen volt a templomban Jézus bemutatásakor. Ő is
azokat képviseli, akik a Megváltóra vártak, s most, íme, beteljesedett ez
a várakozás. A templomban, az Isten házában láthatja meg Jézust, az Isten
Fiát. Az ő állandó böjtölése, imádsága és templomban tartózkodása termette
meg azt a gyümölcsöt, hogy felismerhette a gyermekben a századok óta ígért
Megváltót. Kissé értetlenül hallgatom azokat, akik állításuk szerint azért
nem járnak szentmisére, mert a természetben is megtalálhatják Istent.
Persze nem találják, talán nem is keresik, de ezt jó kifogásnak tartják. A
templom, az Isten mindenesetre biztosabb helynek tűnik az Istennel való
találkozás számára.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, sötétlő lelkeinkre vesd a Bölcsességed ragyogó világát, hogy fényre
gyúl mind, hogy Téged követ, szolgál Neked újítva tisztaságát. Napkelte
hív: ember, munkába kezdj! De te, Uram, szívünkbe úgy költözz be, hogy ez
a Nap ragyogjon benn örökre, hogy Érted égő tüzet sose veszt. Uram,
ragyogtasd ránk a Te napod, amely nem ismerhet sosem alkonyatot.
Szent Efrém
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. december 29., kedd

[Evangelium] 2009-12-29

2009. december 29. - Kedd

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, szülei
felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr
törvénye előírja: "Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona." Ekkor
kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, "egy pár gerlét vagy
két galambfiókát" tisztulási áldozatul bemutatnia.
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő
ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A
Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg nem
látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba,
amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint
cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
"Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert
szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára
készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és
dicsőség népednek, Izraelnek."
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott.
Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: "Lám,
e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az
ellentmondás jele lesz ő - még a te lelkedet is tőr járja át -, hogy
napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!"
Lk 2,22-35

Elmélkedés:

A mai evangéliumban szereplő Simeon szíve vágya az volt, mint minden
kortársáé és sok-sok elődjéé: meglátni a Megváltót. Az ő vágya és az egész
választott nép vágyakozása teljesült akkor, amikor Jézus eljött emberi
világunkba. Ezért Simeon hálaéneke az egész emberiség nevében szól. Isten
teljesítette ígéretét, elküldte Jézust. Őt vártuk mi is az adventi időben,
most őbenne ismerhetjük fel üdvözítőnket. E felismeréshez természetesen
szükséges a hit látásmódja, amelyet egykor Simeonnak, ma pedig nekünk is a
Szentlélek ad meg. Az isten-látásnál nincs nagyobb öröm, ennél nagyobb
boldogságra hiába is vágyakozzunk életünkben!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Jézus Krisztus! Evangéliumodban így szólsz hozzánk: miért aggódtok?
Aggodalmaskodással semmin nem tudtok változtatni! Te minden nap
megajándékozol minket a hit élő forrásaiból fakadó békességgel, amely
nélkülözhetetlen számunkra, ha Téged szeretnénk követni, és Benned
újjászületni.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. december 28., hétfő

[Evangelium] 2009-12-28

2009. december 28. - Hétfő, Aprószentek

Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek
álmában, és így szólt: "Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj
Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül,
hogy megkeresi és megöli a gyermeket." József fölkelt, fogta a gyermeket
és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes
haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott:
Egyiptomból hívtam az én fiamat. Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek
kijátszották, nagy haragra lobbant, és Betlehemben meg annak egész
környékén megöletett minden fiúgyermeket kétévestől lefelé, a bölcsektől
megtudott időnek megfelelően. Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta
jövendölt: "Kiáltás hangzik Rámában, nagy sírás és jajgatás: Ráchel
siratja fiait, és nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé."
Mt 2,13-18

Elmélkedés:

Ma, az úgynevezett aprószentek ünnepén azokra az ártatlan betlehemi
gyermekekre emlékezünk, akiket Jézus miatt öltek meg. A hatalmát egy
újszülött gyermektől féltő Heródes gyilkos szándékkal katonákat küld
Betlehem városába, hogy megöljék a gyermekeket. Abban a reményben teszi
ezt, hogy Jézus is áldozatul esik majd. Az isteni gondviselésnek
köszönhetően azonban Jézus megmenekül. Karácsonykor azt ünnepeltük, hogy
az isteni jóság megjelent emberi világunkban. Ma pedig azzal kell
szembesülnünk, hogy ez a jóság a legnagyobb gonoszságot és gyűlöletet
váltja ki. Az emberi gonoszság sok esetben ellenállhatatlannak tűnik, de
hitünk szerint Isten jósága képes legyőzni.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ártatlan apró vértanúk
dicsőítsen ma szent dalunk!
A föld elvesztett, s könnye hull
az ég elnyert, s örömre gyúl.

Megölt a vad, gonosz király,
de Alkotónk szent karja várt,
hogy országába fölvegyen,
hol fény s öröm vár szüntelen.

Halálotok gyöngyként ragyog
Krisztus körül, ártatlanok,
kétévesek sem voltatok,
s már mennybe vittek angyalok.

Ó város, szentté tett az ég
mint Megváltónk szülőhelyét,
kinek mint zsenge áldozat
első mártírvér itt fakad.

Állnak királyi trón előtt
tündöklő fényruhában ők,
ingecskéjüknek bíborát
a Bárány vére mosta át.

Jézus, neved legyen dicső,
kit földre szült a Szűz szülő,
Atyádnak s Lelkednek veled
örök dicsőség, tisztelet! Ámen.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. december 27., vasárnap

[Evangelium] 2009-12-27

2009. december 27. - Vasárnap, A Szent Család: Jézus, Mária és József

Jézus szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor
Jézus tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint. Az
ünnepnapok elteltével hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban
Jeruzsálemben maradt anélkül, hogy szülei észrevették volna. Abban a
hitben, hogy az úti társaságban van, már egy napig mentek, amikor keresni
kezdték a rokonok és ismerősök között. Mivel nem találták, visszafordultak
Jeruzsálembe, hogy ott keressék.
Három nap múlva találtak rá a templomban, amint a tanítók közt ült,
hallgatta és kérdezgette őket. Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak
okosságán és feleletein. Amikor a szülei meglátták őt, nagyon meglepődtek.
Anyja így szólt hozzá: "Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Lásd, atyád és
én bánkódva kerestünk téged." Ő azt felelte: "Miért kerestetek? Nem
tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?" Ám ők nem értették, mit
akar ezzel mondani.
Akkor hazatért velük Názáretbe, és engedelmes volt nekik. Szavait anyja
mind megőrizte szívében.
Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és
emberek előtt.
Lk 2,41-52

Elmélkedés:

Boldog családi élet?
A karácsony ünnepét követő vasárnapon minden esztendőben a Szent Családra,
a kis Jézusra, az ő édesanyjára, Máriára, valamint Szent Józsefre, Jézus
nevelőapjára gondolunk. Boldognak nevezhetjük életüket, hiszen
kapcsolatukat a szeretet, az egymás iránti szeretet jellemezte. Boldog
volt az életük, pedig sok nehézséggel kellett megküzdeniük, gondoljunk
csak arra, hogy röviddel Jézus születése után egy másik országba kellett
menekülniük Heródes király gyilkos haragja elől.

A mai ünnepen a Szent Család áll példaként a boldogságra vágyó családok
előtt. Boldog családi élet. Milyen egyszerűen hangzik ez a mondat. De
létezik egyáltalán boldog családi élet? A házasság előtt álló fiatalok
akarnak valaha boldog családi életet? Az első gond mindjárt az első
szóval, a boldogsággal van. A mai fiatalok ugyanis inkább a szórakozást
keresik, mintsem a boldogságot. Lehet, hogy sok cselekedetük valamiféle
örömet okoz nekik, de ez az öröm gyorsan mulandó. Az igazi boldogság ennél
sokkal tartósabb örömöt jelent. És megkérdezhetjük azt is, hogy egyáltalán
ki akar napjainkban családot? Mintha manapság új, divatosnak nevezett
életformák akarnának a család helyébe lépni, s egyesek azt követelik, hogy
ezeket ugyanolyan jogok illessék meg, mint a hagyományos családokat. Csak
azért nem akarom most ezeket itt részletezni, mert 18 év alatti kiskorúak
is vannak jelen. Csak egy példát mondok, ami idén történt a hittanórán. A
gyerekekkel éppen a tízparancsolatot tanultuk. A kilencedik így hangzik:
Felebarátod házastársát ne kívánd! A következő hittanórán az egyik gyermek
így mondta ezt a parancsot: Barátnőd élettársát ne kívánd! Nem
bosszankodtam és nem mérgelődtem, mert sejtettem, hogy miért mondja ezt a
tanítványom. Honnan ismerhetné a házastárs szavát, fogalmát, amikor szülei
élettársi kapcsolatban élnek? De honnan ismerné a másik gyermek a
házastárs fogalmát, amikor ő meg édesanyjával, és az ő élettársával él, s
édesapjával évente néhány alkalommal találkozik csupán? Boldog családi
élet? Ezek a gyerekek se a családot, se a boldogságot nem tapasztalják
meg. Boldog családi élet? Egy boldogság és családi szeretet nélküli lét
nevezhető egyáltalán életnek? Milyen élet ez?

Néhány évvel ezelőtt még arról lehetett beszélni, hogy a családok
tragédiája ott kezdődik, hogy a családtagoknak nincs ideje egymásra, nincs
idejük egymással beszélgetni, nem érnek rá egymással törődni és nem
gondolnak arra, hogy legfőbb feladatuk, hogy szeressék egymást. Bizonyos
szempontból ma is igazak ezek a szavak, de sajnos inkább azt kellene
mondanunk, hogy a tragédia ott kezdődik, hogy nincsenek családok és
nincsenek egymást szerető házastársak, vagy legalábbis egyre kevesebb van
belőlük. Mindenki érzi, hogy valami nagyon nagy gond van, hiszen a
fiatalok nem akarják vállalni a házasságot, mint elkötelezett életformát,
s helyette inkább az alkalmi, inkább rövidebb, mintsem hosszabb ideig
tartó kapcsolatokat választják. Nehéz megfogni és megfogalmazni a probléma
lényegét, s talán még nehezebb megoldást, kiutat találni.

A házasságra készülő jegyeseknek mindig próbálom elmagyarázni, és az
esküvői szertartásokon is megemlítem, hogy a házasságkötéssel a fiatalok
egy közös úton indulnak el. A jövőjük akkor lesz boldog, kapcsolatuk akkor
válik családi szeretetkapcsolattá, szeretetközösséggé, ha megmaradnak ezen
a közös úton. Ha külön utakon kezdenek el járni, kapcsolatuk
menthetetlenül megromlik, szinte teljesen menthetetlenül tönkremegy. Sok
családnál látom azt is, hogy a gyermekek is külön utakon járnak. Többet
vannak a nagymamánál, mint odahaza, vagy pedig otthon teljesen egyedül
vannak. A gyermekek egyedül maradását mind fizikai értelemben is vehetjük,
de átvitt értelemben is igaz: egyedül maradnak, mert nem tapasztalják,
hogy a szüleik melléjük állnának, törődnének velük, gondoskodnának rólak,
segítenék őket. Csak nagy aggodalommal tudom feltenni a kérdést: Van
remény arra, hogy az ilyen rossz példát tapasztaló gyermekek majd néhány
év múlva vállalkoznak a családi életre, s meg tudják valósítani a boldog
családi életet?

A mai ünnepen elhangzó evangélium Mária és József Jézus kereséséről szól.
Kétszer teszik meg ugyanazt az utat hazafelé. Először Jézus nélkül, majd
Jézussal. A mai családoknak dönteniük kell: Jézussal vagy Jézus nélkül
járják életútjukat. Máriát és Józsefet aggodalom tölti el, amikor nem
találják Jézust. Talán sok mai család boldogtalanságának is az az oka,
hogy Jézus nincs velük. Ilyenkor érdemes visszafordulni, megkeresni
Jézust, s ővele folytatni utunkat.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Urunk, Jézusunk, aki magad is családban születtél és éltél, hozzád
fordulunk a családokért. Mutasd meg az igazi családi boldogságra vezető
utat a fiataloknak, akik arra készülnek, hogy a te tanításod, a te
szándékod, a te akaratod szerint éljék le életüket egymással és veled!
Segítsd az édesanyákat és a feleségeket, hogy édesanyád, Mária példáját
kövessék az áldozatokat vállaló szeretet mindennapi megélésében! Segítsd
az édesapákat és a férjeket, hogy védőszentjüknek és példaképüknek
tekintsék Szent Józsefet, aki szeretettel és hűséggel gondoskodott
családjáról. Te engedelmeskedtél a mennyei Atyának és földi szüleidnek is.
Tanítsd engedelmességre a gyermekeket szüleik iránt! Add, hogy minél több
szent család legyen!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum