2009. november 22. - Évközi 34. vasárnap, Krisztus, a mindenség királya
Abban az időben: Pilátus maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: "Te
vagy-e a zsidók királya?"
Jézus így válaszolt: "Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked
rólam?"
Pilátus ezt felelte: "Hát zsidó vagyok én? Saját néped és a főpapok adtak
a kezembe. Mit tettél?" Ekkor Jézus így szólt: "Az én országom nem ebből a
világból való. Ha ebből a világból volna az országom, szolgáim harcra
kelnének, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innét
való." Pilátus megkérdezte: "Tehát király vagy?"
Jézus így felelt: "Te mondod, hogy király vagyok. Én arra születtem, és
azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az
igazságból való, az hallgat a szavamra!"
Jn 18,33b-37
Elmélkedés:
Életünk királya
Belgium azon kevés országok közé tartozik Európában, amelynek államformája
királyság. Uralkodója II. Albert király. Egy, az országról szóló humoros
hangvételű írásban olvastam, hogy "Belgiumot a csokoládé, a sör és a
király tartja össze". Az első kettő biztosít munkát sok embernek és
megélhetést számos családnak az országban. A király ugyan kissé kilóg
ebből a sorból, de mint legfőbb vezetőé, az ő személye mindenképpen
meghatározó az ország életében. Belgiumban persze vannak ellentétek
ugyanúgy, mint szinte minden más országban is. Bár a flamand, vallon és
német régiók viszonylag jelentős önállóságot élveznek, az ország gazdagabb
részein élő flamandok gyakran sürgetik a függetlenséget, hogy ne nekik
kelljen eltartaniuk a szegényebb területeken élő, franciául beszélő
vallonokat. Az ellentétek kibékítésében fontos szerepet játszik a király.
Ez persze az ő érdeke is, hiszen ha kettéválna Belgium, akkor könnyen
ország nélküli uralkodó maradhatna. Egy ország nélküli király igencsak
furcsának tűnik, ha földi királyokra és földi országokra gondolunk.
Ma Jézust, a világmindenség királyát ünnepeljük, s általában Krisztus
király ünnepének nevezzük ezt a napot, amely egyúttal az egyházi év utolsó
vasárnapja is. Krisztus országa nem földi ország. Erre világít rá a mai
evangéliumban az ő kijelentése, amit Pilátus kérdésére válaszolva mond:
"Az én országom nem ebből a világból való" (Jn 18,36). Hát akkor milyen
ország királya Jézus? - tehetjük fel a kérdést.
A választ a szentírás, az evangélium adja meg számunkra. Jézus az Isten
Országának a királya. Ha szeretnénk megérteni Krisztus uralkodását és
szolgálatát, akkor érdemes tisztában lennünk azzal, hogy mi is az Isten
Országa vagy ahogyan Máté evangélista mondja: a mennyek országa. Idézzünk
fel néhány ezzel kapcsolatos jézusi kijelentést! "Beteljesedett az idő, és
már közel van az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az
evangéliumban!" (Mk 1,15). "Ha én Isten Lelkével űzöm ki a gonosz
lelkeket, akkor már elérkezett hozzátok az Isten országa" (Mt 12,28).
"Isten országa olyan, mint az az ember, aki magot vet a földbe. Utána,
akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba
szökik, maga sem tudja hogyan" Mk 4,26-27). Amikor egyes tanítványai meg
akarják akadályozni, hogy Jézushoz menjenek a gyermekek, akkor ezt mondja:
"Engedjétek, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, hisz ilyeneké az Isten
országa" (Mk 10,14). A hegyi beszéd alkalmával a következővel kezdi a
boldogságok sorát: "Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten
országa" (Lk 6,20). Amikor Jézus missziós útra küldi tanítványait, ezt
mondja nekik: "Menjetek és hirdessétek: Közel van a mennyek országa!" (Mt
10,7).
A felsorolt kijelentések mindegyike Isten országára vonatkozik és más-más
oldalról világítja meg annak megvalósulását, természetét, növekedését és
titkát. Most nézzünk még egy idézetet, amelyről érdemes egy kicsit
részletesebben is szólnunk. Egy alkalommal a farizeusok arról kérdezték
Jézust, hogy mikor jön el az Isten országa? Ő pedig így felelt: "Az Isten
országa nem jön el szembetűnő módon. Nem lehet azt mondani: Nézzétek, itt
van, vagy amott! Mert az Isten országa közöttetek van" (Lk 17,20-21). Bár
napjainkban a szentírásfordítások többségében azt a kifejezést találjuk,
hogy "az Isten országa közöttetek van", a korábbi évszázadokban azonban
szívesebben használták "az Isten országa bennetek van" kifejezést, amely
sokkal közelebb áll az eredeti görög szöveghez. Valójában mindkettőt
érthetjük helyesen. Az egyik inkább azt emeli ki, hogy Isten titokzatos
uralma a közösségekben valósul meg, míg a másik az ember egyéni benső
világára helyezi a hangsúlyt, mint Isten Országa megvalósulási terére.
Mindkettőben van igazság, de azért tegyünk még említést egy komoly
problémáról, tudniillik arról, hogy Jézust ezt a farizeusoknak mondja.
Vajon Isten országa a farizeusok csoportja közösségében valósul meg? Vagy
a farizeusok lelkében jön létre? Nyilvánvalóan nem erről van szó, hiszen
az Isten Országába minden ember meghívást kap.
Véleményem szerint Jézus kijelentése tulajdonképpen felszólítás. Olyan
felszólítás, amely egyaránt szól a farizeusoknak és minden embernek,
nekünk is. Felszólítás arra, hogy a mi bensőnkben és a mi közösségeinkben
is megvalósuljon Isten uralma. Felszólítás arra, hogy az ember megtérjen
és elfogadja Isten uralmát személyes életében. Ennek fényében Jézus
szavainak értelme ez lehet: Isten országának megérkezése, megvalósulása az
ember megtérésével, bűnbánatával kezdődik. E megtérés értelmünk és
akaratunk átalakulását, szívünk Isten előtti hódolatát jelenti. Jézus
szeretné átvenni életünk és szívünk irányítását. Engedjünk, hogy ő legyen
a mi életünk és a mi szívünk királya!
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Üdvöz légy, nap! Dicső és szent e nap!
Te boldog nap, Krisztus győzelme vagy;
tartós öröm, amit bőségben ad
vasárnapunk!
Mennybéli fény, vakoknak napvilág,
veled rontott poklot Krisztus Király.
Halált legyőz, kibékít s mennybe vár,
bár por vagyunk!
Örök Bíránk, úgy szól ítéleted,
hogy minden bűn alá helyeztetett,
de gyengéknek kegyelmet oszt kezed;
gyógyít az Úr!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
