[Evangelium] 2009-04-25

2009. április 25. - Szombat, Szent Márk evangélista

Abban az időben: Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk:
"Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden
teremtménynek! Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az
elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket
űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha
valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és
azok meggyógyulnak." Az Úr Jézus, miután ezeket elmondta nekik,
felvétetett a mennybe, és helyet foglalt az Isten jobbján. Ők pedig
elmentek, és mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr együtt
munkálkodott velük, és az igehirdetést megerősítette a jelek által,
amelyek kísérték őket.
Mk 16,15-20

Elmélkedés:

A mai napon arra a Szent Márkra emlékezünk, aki a négy evangélista közül
időrendben elsőként írta meg örömhírét. Írásának középpontjában az a Jézus
Krisztus áll, aki meghirdette Isten Országát, s akinek eljövetelével
megkezdődött ennek az Országnak a megvalósulása. Annak érdekében, hogy az
olvasók, azaz mi megértsük, hogy miben áll az Isten Országának lényege,
Márk sok-sok jézusi példabeszédet jegyez le. Ezek által egyrészt
megismerhetjük a tanító és gyógyító Jézust. A csodákat olyan tanítások
egészítik ki, amelyek rávilágítanak Isten hatalmára, Jézus isteni
hatalmára. A történések csúcspontja Jézus kereszthalála, amelyet a
legnagyobb csoda, a feltámadás eseménye követ, amelyben a legvilágosabban
tűnik fel az ember számára, hogy Jézus valóban Isten.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus, mérhetetlen ember-szeretetedben Szent Márk
evangélistát tanításod hírnökévé tetted. Kérünk, add, hogy közbenjárására
mi is megerősödjünk a hitben, és betöltve parancsodat, általunk is
terjedjen evangéliumod.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2009-04-24

2009. április 24. - Péntek

Abban az időben Jézus átment a Galileai-tengernek, vagyis Tibériás-tavának
a túlsó partjára. Nagy tömeg követte, mert látták a csodajeleket,
amelyeket a betegeken végbevitt. Jézus fölment egy hegyre, és ott leült
tanítványaival együtt. Közel volt húsvét, a zsidók ünnepe. Amikor Jézus
fölemelte szemét, és látta, hogy nagy tömeg jön feléje, így szólt
Fülöphöz: "Honnan vegyünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?" Ezt pedig
azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert ő tudta, hogy mit fog tenni.
"Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami
keveset" - felelte Fülöp. Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére
megszólalt: "Van itt egy fiú, akinél öt kenyér és két hal van, de mi ez
ennyinek?" Jézus meghagyta: "Telepítsétek le az embereket!" Sok fű volt
azon a helyen. Letelepedtek hát: szám szerint mintegy ötezren voltak
csupán a férfiak. Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és
kiosztotta a letelepedett embereknek; ugyanígy (adott) a halból is,
amennyit csak akartak. Amikor pedig jóllaktak, szólt tanítványainak:
"Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba." Összeszedték,
s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit
meghagytak azok, akik ettek. Amikor pedig az emberek látták a csodajelet,
amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: "Ez valóban az a próféta, aki a
világba jön." Amikor Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el
akarják vinni, hogy erőszakkal királlyá tegyék, ismét visszavonult a
hegyre, egészen egyedül.
Jn 6,1-15

Elmélkedés:

Manapság, amikor az üzletek polcaink százféle pékáru közül válogathatunk,
kevésbé érezzük, hogy a kenyér Isten ajándéka. Amikor a régebbi időkben az
emberek saját maguk vetették el a búzát, s azt tapasztalták, hogy a termés
mennyire ki van szolgáltatva az időjárás körülményeinek, talán jobban
megbecsülték a kenyeret, s talán jobban tudták, hogy a termés Isten
jóságától is függ. A kenyér persze most is ugyanúgy készül az aratástól a
sütésig, mint évszázadokkal korábban, csak nem látjuk közvetlenül az
emberi munkát és az isteni áldást, amelynek köszönhetően asztalunkra
kerül. A csodálatos kenyérszaporítás alkalmával az Jézus ad kenyeret az
embereknek, aki az utolsó vacsorán önmagát adta lelki kenyérként az
Oltáriszentségben. A földi kenyér is és a lelki kenyér is Isten ajándéka
számunkra, amely biztosítja földi és örök életünket.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Kérlek, Uram Jézus Krisztus, aki valóságosan és lényegedben jelen vagy a
kenyér és a bor színe alatt: táplálj engem, vigasztalj és erősíts engem
mindig, különösen utolsó órámon. Engedd, hogy téged, akit most a kenyér
fátyola alatt imádok, ez élet után színről színre láthassalak!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2009-04-23

2009. április 23. - Csütörtök

Abban az időben így tanított Jézus: "Aki a mennyből jön le, az mindenki
fölött áll. Aki viszont a földről való, az földies, és a földi dolgokról
beszél. Aki a mennyből való, az felülmúl mindenkit. Arról tesz tanúságot,
amit látott és hallott, tanúságtételét azonban senki sem fogadja el. Ám,
aki mégis elfogadja tanúságát, az megerősíti, hogy az Isten igazmondó.
Akit Isten küldött, Isten igéit hirdeti, mert Isten nem adja szűkösen a
Szentlelket. Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe helyezett. Aki
hisz a Fiúban, annak örök élete van; aki pedig nem hisz a Fiúnak, az nem
nyeri el az örök életet, hanem Isten büntetése sújtja."
Jn 3,31-36

Elmélkedés:

A feltámadt Jézus megjelenései során az apostolokban nem azonnal ébred fel
a hit, hanem sok-sok kételkedés, félelem, habozás után lassan születik meg
és erősödik bennük. Közös a kételkedésük és közös élmény számukra a
feltámadt Jézusba vetett hit is. Azt is csak lassan ismerik fel, hogy
ennek a hitnek a birtokában tanúkká válnak, akiknek az a feladata, hogy
ezt a hitet továbbadják, azaz hitre hívják az embereket. A feltámadásnak,
mint hittartalomnak a hirdetése az egyének hitét a közösség hitévé teszi,
s ezáltal megszületik az Egyház hite. Mi magunk is ezt a hitet kapjuk
Istentől, osztozva az Egyház hitében, és küldetésében a hit
terjesztésében. A hitet megosztandó kincsként kapjuk Istentől.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Jézus, feltámadásod világosság a népeknek, fény az embereknek! Hadd legyen
életem is fény a sötétségben: szeressek ott, ahol gyűlölnek, megbocsássak,
ahol sértegetnek, összekössek, ahol szakadás van, reményt ébresszek, ahol
elkeserednek, vigasz legyek, ahol szenvednek, örömet vigyek, ahol
szomorúak. Uram, add, hogy fény legyek!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2009-04-22

2009. április 22. - Szerda

Abban az időben így tanított Jézus: "Úgy szerette Isten a világot, hogy
egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök
élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a
világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik
ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt
Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: A világosság a világba jött, de az
emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik
gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot,
és nem megy a világosságra, nehogy napvilágra kerüljenek tettei. Aki
azonban az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd jusson
nyilvánosságra, hogy tetteit Istenben vitte végbe."
Jn 3,16-21

Elmélkedés:

Az elmúlt napokban már elmélkedtünk arról, hogy a hit az Isten
megismerésének az útja, amely úton Őt, mint legfőbb igazságot ismerjük
meg. Isten megismerése során ráébredünk arra, hogy legfőbb tulajdonsága a
szeretet, sőt, Ő maga a szeretet. János apostol írja mintegy
vallomásszerűen: "Megismertük a szeretetet, amellyel Isten szeret
bennünket, és mi hittünk a szeretetnek" (Jn 4,16). Isten szeretete akkor
éri el tetőpontját, amikor az Atya elküldi Jézust, a Fiút a világba és ő
feláldozza magát a kereszten. Amikor hiszünk a Jézus kereszthalálában és
feltámadásában megmutatkozó isteni szeretetnek, akkor egy új távlat nyílik
meg számunkra, a hit útja, amely számunkra is a halálon és a feltámadáson
keresztül az örök életre vezet.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Mennyei édesanyánk! Kezedbe és szívedbe helyezzük egész létünket. Tieid
leszünk értelmünkkel és akaratunkkal, szívünkkel és testünkkel. Alakíts ki
bennünk anyai jóságoddal ezen a napon új életet, a Te Jézusod életét!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2009-04-21

2009. április 21. - Kedd

Abban az időben: Nikodémus éjnek idején felkereste Jézust, aki így szólt
hozzá: "Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: újjá kell születnetek! A
szél ott fúj, ahol akar: hallod ugyan a zúgását, de nem tudod, honnan jön,
és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki a Lélekből született." Erre
Nikodémus megkérdezte: "Hogyan lehetséges ez?" Jézus így válaszolt neki:
"Te Izrael népének tanítója vagy, és nem érted ezeket? Bizony, bizony,
mondom neked, hogy arról beszélünk, amit tudunk; és arról tanúskodunk,
amit látunk. De a mi tanúságtételünket nem fogadjátok el. Ha földi
dolgokról beszélek nektek és azt sem hiszitek el, hogyan fogjátok elhinni,
ha mennyei dolgokról beszélek majd nektek? Senki sem ment föl a mennybe,
csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia. És amint Mózes felemelte
a kígyót a pusztában, úgy fogják felmagasztalni az Emberfiát is, hogy
mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen."
Jn 3,7b-15

Elmélkedés:

Mai evangéliumi szakaszunkban Jézus folytatja beszélgetését Nikodémussal,
akit továbbvezet a hit útján. Ezen az úton a következő állomás, amikor az
ember elfogadja Isten tanúskodását. Értelmi megismerésünk itt már
korlátokba ütközik, amelyet csak a hit révén győzhetünk le. A hit Isten
titkainak a megismerését kínálja számunkra, amely azért lehetséges
számunkra, mert Isten kinyilatkoztatja magát nekünk. A hit Isten ajándéka
és az ő tanúskodásán alapszik. Isten Lelke világosítja meg értelmünket,
hogy felismerjük és bizalommal elfogadjuk a számunkra felkínált
üdvösséget. Az isteni üdvözítő szándék Jézus személyében tárul nekünk, aki
a kegyelmet közvetíti számunkra.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó, Mária, irgalmasság Anyja, tekints mindannyiunkra, hogy Krisztus
keresztje erejét ne veszítse, hogy az ember le ne tévedjen a jó útjáról,
el ne veszítse bűntudatát, gyarapodjék reménye Istenben, aki gazdag az
irgalomban, szabadon tegye jó cselekedeteit, melyeket Ő előre elrendelt,
és így egész életével Isten dicsőségének dicsérete legyen.
II. János Pál pápa
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2009-04-20

2009. április 20. - Hétfő

Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű férfi, aki a zsidók egyik
főembere volt. Éjnek idején fölkereste Jézust, és ezt mondta neki:
"Mester, tudjuk, hogy te Istentől jött tanító vagy. Senki sem tud ugyanis
ilyen csodajeleket tenni, amilyeneket te művelsz, ha az Isten nincs vele."
Jézus így felelt neki: "Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki újra nem
születik, nem láthatja meg az Isten országát." Erre Nikodémus megkérdezte:
"Hogyan születhetik valaki újra, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza
anyja méhébe, hogy újra szülessék?" Jézus így felelt: "Bizony, bizony,
mondom neked: aki újjá nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be
az Isten országába. Ami testből születik, az test, - ami viszont Lélekből
születik, az lélek. Ne csodálkozz azon, hogy ezt mondtam neked: újjá kell
születnetek! A szél ott fúj, ahol akar; hallod ugyan a zúgását, de nem
tudod, honnan jön, és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki a Lélekből
született."
Jn 3,1-8

Elmélkedés:

A Nikodémussal folytatott párbeszéd részletes leírása bizonyára azt a célt
szolgálja, hogy az olvasó számára János evangélista bemutatassa a hit
útját. A húsvét ünnepe és a feltámadás titkának megismerése a hit útján
indít el mindannyiunkat, s ennek az útnak jelentős állomása a lelki
újjászületés. Krisztus test szerinti feltámadásának egyik következménye
az, hogy tanítványainak lelkileg kell újjászületniük. Ezt az újjászületést
Isten Lelke kezdeményezi bennünk. A feltámadás révén a testi
újjászületésben is részesülünk majd. A lelki újjászületés a földi élet
idejére tesz hasonlóvá minket Krisztushoz, a testi feltámadás pedig
Krisztus sorsában részesít minket az örök életben.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Én Istenem! Felajánlom magamat égő áldozatul irgalmas szeretetednek, hogy
életem a tökéletes szeretet egyetlen hősi tette legyen. Könyörgök Hozzád,
hogy a Benned rejlő végtelen szeretetnek árját öntsd át lelkembe, hogy az
engem felemésszen, és a Te szeretetednek vértanújává tegyen.
Igen, így akarok elkészülni rá, hogy Előtted megjelenhessek: a szeretet
mártírhalálával akarok meghalni, s így egyenest a Te irgalmas szereteted
karjaiba repülni.
Lisieux-i Szent Teréz
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2009-04-19

2009. április 19. - Húsvét 2. vasárnapja

Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a
tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben
zárva tartották az ajtót. Belépett, és így szólt hozzájuk: "Békesség
nektek!" Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr
láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: "Békesség
nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket." E szavak
után rájuk lehelt, és így folytatta: "Vegyétek a Szentlelket! Akinek
megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg,
az nem nyer bocsánatot."
A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük,
amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: "Láttuk
az Urat." De ő így szólt: "Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem
érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát,
én nem hiszem!"
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok Tamás is ott volt velük.
Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és
köszöntötte őket: "Békesség nektek!" Tamásnak pedig ezt mondta: "Nyújtsd
ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg
oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!" Tamás így válaszolt: "Én Uram,
én Istenem!" Jézus ezt mondta neki: "Most már hiszel, Tamás, mert láttál
engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!" Jézus még sok más
csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek megírva
ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy higgyétek: Jézus a
Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.
Jn 20,19-31

Elmélkedés:

A hit útján
A napokban egy ismerősöm mesélte, hogy tavaly nyáron pórul járt amiatt,
hogy túlzottan hitt a technikában. Az történt ugyanis, hogy autóval
szeretett volna el menni egy olyan helyre, ahol még sosem járt. Betáplálta
a műholdas navigációs rendszerébe a címet, s ettől kezdve követte a
szerkezet utasításait, amelyek pontosan megmondták neki, hogy mikor milyen
irányba kell fordulnia. Már csak néhány kilométerre volt a céltól, amikor
fogyni kezdett a normális út, és csakhamar egy kukoricaföld közepén
találta magát, mert a gép egy mezőgazdasági útra vezette. Persze mások is
panaszkodtak már, hogy ehhez hasonlóan a gép rossz irányba vezette őket.
Az eset tanulsága az, hogy eljön az a pillanat, amikor jobb, ha az ember a
saját szemének hisz, mint egy gépnek vagy technikai eszköznek.

A navigációs szerkezetekkel persze az ellenkezője is könnyen előfordulhat.
Az ember azt gondolja, hogy ő jobban tudja, hogy merre kell menni, nem
hallgat a gép szavára, s éppen a saját hitetlensége miatt kerül a szakadék
szélére. Utólag azért belátja, hogy hibázott és szerencsésebb lett volna,
ha figyelembe veszi az útmutatást.

Húsvét 2. vasárnapján az evangéliumban Tamás apostolról hallottunk, aki a
kételkedése, a hitetlensége miatt vált híressé. A történet szerint amikor
apostoltársai és a tanítványok elmondták neki, hogy megjelent számukra a
feltámadt Krisztus, akkor ő ezt nem hitte el nekik. Ezt mondta: "Hacsak
nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek
helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!" (Jn
20,25). Amikor nyolc nappal később újra megjelenik Jézus, akkor teljesíti
a kételkedő apostol kérését. Látni szeretnéd a szegek nyomait? Jöjj, és
lásd! Meg akarod érinteni a sebhelyeket? Gyere és érintsd meg! Szeretnél
te is eljutni a hitre? Nyisd ki szívedet és higgy!

Tamás apostol magatartása megerősíthet minket kételkedéseink közepette. Ha
őt, Jézusnak egy közvetlen tanítványát, egy meghívott apostolát is
megkísérti a kételkedés, de Jézus képes megadni neki a hit ajándékát,
akkor mi is megkaphatjuk a hitet. Bizonytalanságainkat, kételkedéseinket
Jézus eloszlatja.

Fontos tanulság lehet az is, hogy Tamás valójában nem a hitetlenség útját
járja, hanem a hit útján halad. Ez az út sokszor éppen a kételkedésből
vezet a hit felé. Jézus nem hagyja Tamást magára ebben a küszködő
állapotban, és nekünk is segítségünkre siet, amikor meginog a hitünk.
Jézus segít minket, hogy eljussunk a benne való hitre. A hit hitvallásra
készteti Tamást. Így szól: "Én Uram, én Istenem!" (Jn 20,28). A feltámadt
Jézussal való találkozás és a hitre való eljutás bizonyára minket is
hasonló hitvallásra indít.

Ezen a ponton érdemes még egy gondolatot szentelni annak a témának, hogy
napjainkban sokan ésszerűtlennek tartják a hitet és egyenes szembeállítják
egymással az emberi értelmet és a hitet. Azt gondolják, hogy a dolgok
értelme pusztán emberi értelemmel is mindig felismerhető és nincs szükség
a hitre. E téves gondolkodás hátterében többek között az áll, hogy az
emberi gondolkodás és megismerés célja, hogy az ember felfedezze a dolgok
értelmét, pedig valójában minden megismerésünkkel az igazságot keressük.
Mind értelmünk, mint hitünk a legfőbb igazságnak, Istennek a megismerésére
törekszik.

Befejezésül néhány gondolat még: Tudás utáni vágyunk semmit nem ér az
igazság megismerésének vágya nélkül. Kutatásaink és kereséseink semmit nem
érnek, ha nem ismerjük fel és nem állunk meg a felfedezés pillanatában.
Emberi erőfeszítéseink és tevékenységeink mit sem érnek, ha nem a szeretet
irányítja őket. Emberi gondolkodásunk semmit nem ér az Istentől sugallt
bölcsesség nélkül. Vajon egész életünk mennyit ér hit nélkül és Isten
nélkül?
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Áldalak téged, dicsőséges Atya! Íme, amit hittem, azt most látom! Amiben
reméltem, azt most birtoklom! Amit óhajtottam, azt most magamhoz
ölelhetem! Ajkam és szívem téged vall meg, lényem legmélyéből feléd
törekszem. Megyek, igen, megyek hozzád, egyedül igaz Isten.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium