2009. február 7., szombat

[Evangelium] 2009-02-07

2009. február 7. - Szombat

Abban az időben az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak
mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: "Gyertek ti
is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy
kicsit!" Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem
maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre,
hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan
megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket.
Amikor Jézus kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve.
Olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket
sok mindenre.
Mk 6,30-34

Elmélkedés:

A Jézus küldetésében járó apostolok visszatérnek Mesterükhöz, s
beszámolnak útjuk során szerzett élményeikről. Márk beszámolójából
igazából nem tudunk meg semmit arról, hogy miként telhettek a korábbi
napok. Azt jogosan feltételezhetjük, hogy a tanítványok nem tettek mást,
mint amit az Úr rájuk bízott, azaz hűségesen teljesítették a rájuk bízott
feladatot. Abban is biztosak lehetünk, hogy küldetésük során
megtapasztalhatták az Úrtól kapott erő működését, hatását. Az általuk
hirdetett tanítást ugyanúgy fogadhatták az emberek, miként Jézus szavait,
s az általuk tett csodák is ugyanúgy nagy megdöbbenést ébreszthetett, mint
amikor Jézus gyógyított.
Jézus nekem is küldetést ad, engem is a világba küld, hogy tanítását
hirdessem, s vigasztalására legyek a betegeknek.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Istenünk: sokszor érezzük mindannyian, hogy magunkra maradtunk. Reményeink
szertefoszlottak, értelmetlennek látjuk, hogy tovább menjünk az úton.
Kérünk, Urunk, erősíts ma is minket, hívj magadhoz mindannyiunkat. Bárcsak
Péterrel együtt válaszolhatnánk: Igen, uram, tudod, hogy szeretlek.
Bátoríts bennünket, hogy a Te segítségeddel éltetői lehessünk
családunknak, közösségünknek, minden embertársunknak!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. február 6., péntek

[Evangelium] 2009-02-06

2009. február 6. - Péntek

Heródes Antipász király is értesült Jézus tetteiről, mert híre messze
földön elterjedt. Azt gondolta, hogy Jézusnak azért van csodatevő ereje,
mert Keresztelő János támadt fel benne a halálból. Voltak azonban, akik
azt állították Jézusról, hogy ő Illés. Ismét mások azt hirdették, hogy
próféta; olyan, mint egy a többi próféta közül. Ennek hallatára Heródes
továbbra is azt gondolta magában: "Ő János, akinek fejét vétettem. Ő
támadt fel a halálból." Heródes volt ugyanis az, aki embereivel elfogatta
Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás
miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest:
"Nem szabad elvenned testvéred feleségét." Emiatt Heródiás áskálódott
ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis
félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért meg akarta őt
menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis szívesen
meghallgatta. Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján
lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea
előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik és Heródes
meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz:
"Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked". Sőt meg is esküdött: "Bármit
kérsz, megadom neked, még az országom felét is". A leány kiment, és
megkérdezte anyjától: "Mit kérjek?" Anyja ezt felelte: "Keresztelő János
fejét". Erre visszasietett a királyhoz, és előadta kérését: "Azt akarom,
hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!" A király
nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel
nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal,
hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta
fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának.
Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és
egy sírboltba temették.
Mk 6,14-29

Elmélkedés:

A tanítványok missziós útra küldéséről (tegnapi evangélium) és
visszaérkezéséről (holnapi) szóló beszámolók közé Márk beilleszti
Keresztelő János halálának leírását. Az evangélista célja kettős lehetett.
Egyrészt János példájával azt akarta bemutatni, hogy a tanítványok sorsa
akár a vértanúság is lehet Jézus miatt, hiszen nem mindenki fogadja jó
szívvel a tanítást. Másrészt János sorsát párhuzamba állítja Jézus
eljövendő sorsával, előrevetítvén ezzel azt, hogy az emberi gonoszság és
féltékenység nem retten vissza semmitől. Heródes jól tudta, hogy János
"igaz és szent ember", s ez az életszentség félelmet keltett benne, mert
saját bűnére figyelmeztette. Jézus szentsége engem is figyelmeztet
bűneimre, de az Úr egyúttal a megbocsátást is felkínálja.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Istenünk: Te vagy az időknek Ura. Te vagy az Úr az egész teremtett világ
felett. Életünk napjainak számát Te méred ki. Te adsz nekünk lehetőséget,
hogy amíg ebben a világban élünk, azokat a kincseket keressük, amelyek
soha el nem múlnak. Tégy minket készségessé, hogy tekintetünket mindig az
égre emeljük. Múlandó ez a föld, ez a világ: add, hogy megértsük Igéd
igazságát.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. február 5., csütörtök

[Evangelium] 2009-02-05

2009. február 5. - Csütörtök

Abban az időben: Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte
őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta
nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret,
sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot
ne vegyenek magukra.
Azután így folytatta: "Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott
addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak
be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is
rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük." Azok elmentek, s
hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal
megkenve sok beteget meggyógyítottak.
Mk 6,7-13

Elmélkedés:

Az elmúlt napok szentírási részei Jézus tevékenységét és annak
fogadtatását mutatták be. Tanítása és csodái miatt nagy tömegek keresték,
sokan hittel elfogadták örömhírét és hittel szemlélték csodáit. De az
evangéliumok azt sem titkolják el, hogy egyesek elutasították és
szembefordultak vele. A mai evangélium arról szól, hogy az Úr elküldi
tanítványait, hogy az ő nevében folytassák mindazt, amit ő is tett.
Mindenféle eszköz nélkül indítja útnak őket, egyedül tanítását és
csodatévő erejét vihetik magukkal. És természetesen ők is ugyanolyan
fogadtatásra számíthatnak küldetésük során, mint Mesterük. Krisztus
tanítványaként az én küldetésem és sorsom ugyanez.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Istenünk, köszönjük, hogy Jézus együtt akar lenni velünk is, miként Simon
Péter bárkájába. Istenünk, Te tudod, mennyit fáradozunk, milyen kudarcokat
élünk meg. Te látod mindennapi fáradozásainkat mennyire eredménytelennek
érezzük. Hozzánk is szólsz Jézus által, miként Péterhez: vessétek ki a
hálót halfogásra. Magunktól már sokszor feladtuk volna. Add, hogy sose
vonakodjunk Jézus szavának engedelmeskedni! Add, hogy az Ő szavát követve
megtapasztalhassuk az Ő életet átalakító erejét. Add, - hogy elhagyva
mindent, ami fölöslegesen megköt minket, - szabadon követhessük Jézust!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. február 4., szerda

[Evangelium] 2009-02-04

2009. február 4. - Szerda

Abban az időben: Jézus hazament Názáretbe. Tanítványai elkísérték. Amikor
elérkezett a szombat napja, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan
hallgatták, és csodálkozva mondogatták: "Honnét vette ezt? Miféle
bölcsesség ez, amely neki adatott? És a csodák, amelyeket kezével
véghezvisz! Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon
rokona? S ugye nővérei is itt élnek közöttünk?" És megbotránkoztak benne.
Jézus erre megjegyezte: "Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában,
rokonai körében, a saját házában." Nem is tehetett ott csodát, csupán
néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel. Maga is csodálkozott
hitetlenségükön.
Mk 6,1-6

Elmélkedés:

Jézus egészen újszerű tartalmú tanítása és rendkívüli csodatettei
feltűnést keltenek a nép körében. Az első reakció az emberek részéről a
csodálkozás. Ámulatba ejti őket a tanítás újdonsága, s az az erő, amely a
csodák hátterében húzódik. A csodálkozás kérdéseket vet fel a
hallgatóságban és a csodák részeseiben, illetve szemtanúiban. Honnan
származhat ezen erővel teljes tanítás és csodatevő képesség? A názáretiek
Jézus családja után kezdenek érdeklődni, de mivel itt semmi szokatlanról
nem tudnak, ezért nem képesek a kérdésre válaszolni. Azt vélik, hogy jól
ismerik Jézust, mindent tudnak róla, hiszen körükben nőtt fel. Valójában
azonban mitsem tudnak isteni származásáról és erejéről, amely tanításának
és csodáinak igazi oka.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Nagyirgalmú Atyánk, Ez év legyen a kitárulkozás, a dialógus és a
találkozás ideje mindazokkal, akik Krisztusban hisznek, és más vallások
követőivel mérhetetlen szeretetedben légy gazdag az irgalomban mindenki
iránt. Dicsérünk téged Atyánk, mindörökké! Istenünk, mindenható Atyánk,
engedd összes gyermekednek megtapasztalni, hogy úton vannak feléd, az
ember végső célja felé, s hogy van kísérőjük, aki jót akar nekik; Mária, a
tiszta szeretet képe, akit eleve arra választottál, hogy Krisztus Anyja és
az Egyház Anyja legyen. Dicsérünk téged, Atyánk mindörökké!
II. János Pál pápa
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. február 3., kedd

[Evangelium] 2009-02-03

2009. február 3. - Kedd, Szent Balázs püspök

Abban az időben, amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a Genezáreti-tó
túlsó partjára, a parton nagy tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy
Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a lába
elé borult, és nagyon kérte: "Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a
kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!" Erre ő elment vele.
Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte. Volt ott egy asszony, aki már
tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok orvos sokféle kellemetlen
kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte, de hasztalan, egyre
rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott a tömegen, és
hátulról megérintette a ruháját, így gondolkodott magában: "Ha csak a
ruháját érintem is, meggyógyulok." És azonmód megszűnt a vérfolyása.
Érezte testében, hogy meggyógyult bajából. Jézus nyomban észrevette, hogy
erő ment ki belőle. Megfordult a tömegben, és megkérdezte: "Ki érintette
meg a ruhámat?" Tanítványai ezt válaszolták: "Látod, hogy szorongat a
tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?" De ő mégis körülnézett, hogy
lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve előlépett - mert hisz tudta,
hogy mi történt vele -, odaborult eléje, és őszintén bevallotta neki az
igazságot. Ő így szólt hozzá: "Leányom, hited meggyógyított téged. Menj
békével, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!"
Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és közölték:
"Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?" A hír hallatára Jézus így
bátorította a zsinagóga elöljáróját: "Ne félj, csak higgy!" Péteren,
Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy
vele menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy riadalmat, sok
siratót és jajgatót látott. Bement és így szólt hozzájuk: "Mit lármáztok
itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik." Azok kinevették.
Ő azonban mindenkit kiparancsolt, maga mellé vette a gyermek apját,
anyját, s kísérőivel együtt bement (a helyiségbe), ahol a gyermek volt.
Megfogta a kislány kezét, és azt mondta neki: "Talita kúm", ami annyit
jelent: "Kislány, mondom neked, kelj föl!" A kislány azonnal fölkelt, és
járni kezdett. Tizenkét éves volt. Azok pedig magukon kívül voltak a
csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy ezt a dolgot senki meg ne
tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.
Mk 5,21-43

Elmélkedés:

A halott kislány feltámasztásának és a vérfolyásos asszony
meggyógyításának csodái azt szemléltetik, hogy Jézus segít, mégpedig ott,
ahol az ember már nem számíthat emberi segítségre. A segítség előzménye
mindkét estben az, hogy Jézushoz fordulnak. A zsinagóga elöljárója
tisztában van vele, hogy emberi hatalom már nem volna képes megmenteni
haldokló lányát. Az asszony már mindent megtett saját gyógyulása
érdekében, de egyetlen orvos kezelése sem hozott jobbulást számára. Amikor
Jézushoz fordulnak, akkor kifejezik saját tehetetlenségüket, ugyanakkor
bizalmukat, hitüket is abban, hogy az Úr tud rajtuk segíteni. S ez a hit
csodát eredményez.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, Te szeretsz engem a szenvedésben is! Uram, hiszek irántam való
jóságodban és szeretetedben. Biztosan tudom, hogy Te gondoskodsz rólam.
Sok kegyetlenség van a világban. De a világ minden természetes
összefüggésével együtt egy magasabb hatalomnak van alávetve. Hiszem, hogy
Te vagy a világ Ura és Teremtője. Hiszem, hogy minden a Te kezedben van,
minden ember, én is. Te Atyánk vagy, és szeretsz mindannyiunkat. Köszönöm,
hogy Te vagy az állandó változásban az élet nyugvópontja, amelyhez
tarthatom magam. Köszönöm, hogy szilárd életem van Benned, és így a jövőm
nincs a véletlenre bízva.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. február 2., hétfő

[Evangelium] 2009-02-02

2009. február 2. - Hétfő, Urunk bemutatása (Gyertyaszentelő Boldogasszony)

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai,
fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr
törvénye előírja: "Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona". Ekkor
kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, "egy pár gerlét vagy
két galambfiókát" tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt
Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki
Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek
kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg nem látja az Úr
Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a
gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint
cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram,
szavaid szerint békességben,
mert szemeim meglátták Szabadításodat,
melyet minden nemzet számára készítettél,
hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak,
és dicsőség népednek, Izraelnek.
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott.
Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: "Lám,
e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az
ellentmondás jele lesz ő - még a te lelkedet is tőr járja át -, hogy
napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!" Ott volt Anna
prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai
előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte
meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és
imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament,
dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem
megváltására vártak.
Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba,
a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt
bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
Lk 2,22-40

Elmélkedés:

Az Atya felé
Negyven nappal Jézus születésének karácsonyi ünnepe után a mai napon Urunk
bemutatására emlékezünk, azaz arra az eseményre, amikor a zsidó törvények
és hagyomány szerint Mária és József elvitték a jeruzsálemi templomba a
gyermek Jézust. A törvény szerint ugyanis az elsőszülött fiúgyermekeket az
Istennek szentelték. A bemutatás helyszíne a jeruzsálemi templom, tehát a
kisded Jézus először ekkor jár az ő Atyjának, a mennyei Atyának a házában.
E helyen mindig is otthon érzi magát: édesanyjával és nevelőapjával minden
esztendőben elzarándokol ide, tizenkét évesen már kijelenti, hogy ez a
templom az ő Atyjának a háza, nyilvános működése idején többször tanít és
csodákat tesz itt, és magabiztosan kergeti el innét a kereskedőket.

Az ünnep evangéliuma pontosan leírja, hogy mi történt e bemutatás
alkalmával, miként ezt az imént hallottuk. Az esemény igazi jelentőségére
két idős személynek, Simeonnak és Annának a megjelenése hívja fel
figyelmünket, akik a Szentlélek indítására jönnek el éppen ebben az időben
a templomba, s akiktől megtudjuk, hogy e gyermek érkezésére vártak
évszázadok óta a nemzedékek, mert ő a Megváltó.

Az ünnep kapcsán érdemes felfigyelnünk mindenekelőtt Jézus titokzatos
útjára az Atyától az Atya felé. A mennyei Atyától jött el emberi
világunkba, de e világra születésétől fogva életének minden pillanata
közelebb viszi őt az Atyához, életének minden eseménye az Atya felé vezet.
Ennek a szüntelen Atya felé közeledésnek első nyilvános, a kívülállók
számára is látható eseménye a templomi bemutatás. Most a szülők adják
Istennek Jézust, később pedig már önmagát adja az Atyának, mígnem
legvégül, szeretetének és engedelmességének jeleként visszavonhatatlanul
az Atyának ajánlja lelkét, önmagát a kereszten. Az Atya pedig minden
pillanatban tárt karokkal, szeretettel várja Fiát, s a kereszten örökre
magához öleli. Vajon az én életem hasonlít-e Jézus életéhez? Vajon
közeledem-e állandóan az Atya felé, az én mennyei Atyám felé?

E kérdésre csak akkor tudunk válaszolni, ha megvizsgáljuk Jézussal való
kapcsolatunkat. Nélküle ugyanis nem tudok az Atya felé közeledni. Ő úgy
segít nekem, hogy nem csak megmutatja számomra az Atya felé vezető utat,
hanem útitársamként velem jár ezen az úton. Vajon kész vagyok-e
szeretetben neki szentelni önmagamat, s életemet? Jól emlékszem rá, hogy
kispapként hányszor imádkoztam: Uram, követlek téged, bárhová mégy. A
tanítványi, apostoli lelkesedés élt bennem, valahányszor elmondtam ezt a
kis fohászt. De be kell vallanom, hogy csak később értettem meg, hová is
vezet ez az út. Később értettem meg, hogy Jézus útja az Atyához vezet, és
az én utam, az én életem is az Atyához vezet. De csak akkor, ha valóban
Jézust követem.

Nagy szavakat használva nem szeretném azt állítani, hogy ezt a Szentlélek
értette meg velem, de szóba hozva a harmadik isteni személyt mindenképpen
állíthatom, hogy csak akkor képes valaki egészen Istennek szentelni
életét, ha szüntelenül odafigyel a Lélek jelenlétére, működésére és
iránymutatásaira. Hiszen a Szentlélek ébreszti fel bennünk a vágyat, hogy
mind jobban hasonlítsunk Jézushoz. A Szentlélek formálja át lelkemet, hogy
hűségesen tudjam megvalósítani Istentől kapott küldetésemet mindazokkal az
adományokkal és képességekkel, amelyeket ugyanezen Szentlélek által kapok
Istentől.

Urunk bemutatásának ünnepét Gyertyaszentelő Boldogasszony napjának is
szoktuk nevezni. Befejezésül tehát Jézus édesanyjára is érdemes
odafigyelnünk, akinek az élete valóban Istennek szentelt élet. Talán
senkiről sem mondhatjuk el az emberek közül, hogy Máriánál tökéletesebben
szentelte magát Istennek. Mária azért lehet első példaképünk, mert ő
tökéletes módon átadta magát Isten tervének és akaratának. Égi édesanyánk
életpéldája segítsen minket abban, hogy életünket mi is egészen Istennek
ajánljuk, s Jézus hűséges követőjeként és a Szentlélek vezetésével
megérkezzünk mennyei Atyánkhoz!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Szentséges Atyánk, szenteld meg életünket! Kísérj minket hatalmaddal, hogy
tanúsíthassuk: Te, aki mindenek forrása vagy, egyedüli forrása vagy a
szeretetnek és a szabadságnak. Köszönjük neked az Istennek szentelt élet
ajándékát, mely a hitben téged keres, s a maga egyetemes küldetésében
mindenkit arra hív, hogy a Hozzád vezető utat járja.

________________________________

Aktuális:
Papi élményeim a Zala-völgyben (37.)
Az elmúlt hét zord időjárása különösen is sújtotta kis városunkat és
környékét. Az áramszünet és internetszünet idején megállt az élet. Bank,
posta, boltok, benzinkút és minden bezárt, mert áram nélkül nem működik
semmi. Az anyakönyvek írásával és más papírmunkákkal próbáltam magam
hasznossá tenni, de hideg lakásban, nagykabátban ez sem nem volt egyszerű.
Aztán végre megjött az áram, s a delej után két nappal az internet is
magához tért. Az emberekben eddigre már hópehelyfóbia alakult ki. A
legkisebb hószállingózásra az iskolában a gyerekek nem örülnek, hogy az
óraközi szünetben hógolyózhatnak az udvaron, hanem pakolni kezdenek, mert
egy óra múlva már bezárhatják a sulit, s mehetnek haza. A felnőttek pedig
rögtön egyhetes áramszünetet vizionálnak, de nem tartják már romantikusnak
a gyertyafényes éjszakákat, hanem szaladnak a mezőgazdasági gépboltba
áramfejlesztőért, ami persze már rég elfogyott.
Minden rossz van jó oldala is. Több idő jutott az imádkozásra és az
olvasásra. Megtapasztaltam, hogy túlzottan a technikára vagyunk utalva.
Bocsánat, hogy az áramszünet miatt nem tudtam a szokott rendben küldeni az
e-vangéliumot. Köszönöm az együttérzést és az imákat. Nagyon nem érdemes
aggódni, hiszen 10 évente fordul csak elő ilyen szörnyű időjárás. Van még
időnk felkészülni a következőre.
István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. február 1., vasárnap

[Evangelium] 2009-02-01

2009. február 1. - Évközi 4. vasárnap

Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a zsinagógába, és tanított.
Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint
akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy
ember, akit megszállt a tisztátalan lélek. Így kiáltozott: "Mi közünk
egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki
vagy: az Isten Szentje!" Jézus ráparancsolt: "Hallgass el, és menj ki
belőle!" A tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán
nagy kiáltással kiment belőle. Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek
egymást kérdezgették: "Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a
tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!" El is
terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén.
Mk 1,21-28

Elmélkedés:

Örök küzdelem
Jól emlékszem rá, hogy pannonhalmi gimnazista koromban az egyik
irodalomórán az előző nap megnézett mozifilmről beszélgettünk. Arra már
nem emlékszem, hogy melyik film volt ez, de most nem is érdekes. Tanárunk
azt kérte, hogy próbáljuk összefoglalni röviden, miről szólt a film. Az
első összefoglaló után azt kérte a tanár, hogy rövidebben mondjuk el az
alkotás lényegét. Mivel ezt is hosszúnak találta, újra csak azt mondta,
hogy még rövidebben. Többszöri próbálkozás után a végeredmény az lett,
hogy a megtekintett film a jó és a rossz küzdelméről szólt. Ezért is
mindegy, hogy mi volt a film címe, hiszen ha jól megnézzük, akkor a
legtöbb film tulajdonképpen valóban a jó és a rossz harcáról szól, csak
mindig más formát öltenek a szereplőkben.

A jó és a rossz jelenlétét és egymással folytatott küzdelmét látva a
világban, az ember minden korban felteszi a kérdést, hogy honnan van a
világban a jó és honnan származik a rossz, a gonosz? A kérdések
megválaszolásából egyikünk sem maradhat ki, hiszen az említett küzdelem
értünk, emberekért, a mi lelkünkért folyik. Az ember a jó származásának
forrását Istenben, a szeretet és a jóság Istenében találta meg. A rosszat
pedig már az ókortól kezdve a gonosz szellemi lényeknek tulajdonítjuk. Már
évezredekkel ezelőtt is azt gondolták, hogy a bajokat okozó jelenségek, a
betegségek, s minden ártó dolog mögött gonosz szellemek, démonok állnak.
Ez a gondolkodás teljesen érthető, hiszen valami módon meg kellett nevezni
azokat a sötét erőket, rossz szándékokat és félelmetes jelenségeket,
amelyek az emberek életét időről-időre veszélybe sodorták.

Az ószövetségi könyvekben az embereket segítő jó angyalok mellett gyakran
találkozunk a gonosz szellemekkel is, tehát a biblia elismeri a gonosz
létezését és tevékenységét. Az is ismert, hogy a pogány vallások követői
mindenféle áldozatokkal akarták a gonoszt kiengesztelni vagy legalábbis
ártó tevékenységének hatását enyhíteni. A gonosz kiengesztelésének
kísértésébe a zsidók is beleestek, s az ilyen engesztelő áldozatok
következtében a démonok világa Istennel vetélkedő világgá változott, s
sokszor nagyobb tiszteletet kaptak, mint az Isten. Keserű tapasztalat
volt, hogy ezek az áldozatok semmit sem érnek, s az ember egyedül képtelen
felvenni a küzdelmet a rosszal, s nem tudja azt a maga erejével legyőzni.

Jézus korában minden olyan lelki természetű betegséget, amelynek eredete
ismeretlen volt, az ördögtől, a gonosz szellemtől való megszállottságnak
tartottak. Ezeket a betegségeket manapság a pszichés megbetegedések közé
sorolnánk. A mai evangéliumban is egy olyan emberről hallottunk, akit
megszállt a gonosz lélek. Ezt az embert Jézus úgy gyógyította meg, hogy
kiűzte belőle a gonosz szellemet. A csoda azt bizonyítja, hogy Jézus, az
Isten Fia sikerrel veszi fel a harcot az embert fogva tartó gonosszal és
képes győzelmet aratni fölötte.

Gyermekkorom egyik kedves irodalmi élménye volt a spanyol író, Cervantes
regénye Don Quijote lovagról. A regény szerint egy reggelen, a köd
felszálltakor szélmalmok bukkannak elő a tájon, amelyeket Don Quijote, a
búsképű lovag óriásoknak vél. Fegyverhordozójának nagy csodálkozására a
lovag megtámadja a malmokat. A mulatságos jelenet azzal fejeződik be, hogy
egy szélvitorla a magasba emeli a lovagot.

A történet egyik tanulsága az, hogy sokszor ellenséget vélünk ott is, ahol
nincs, ezért nekünk, keresztény embereknek mindenképpen érdemes
odafigyelnünk a Szentlélekre, aki segít minket a jó és a rossz
megkülönböztetésében. A magunk számára a mai evangélium kapcsán emellett
érdemes megfogalmaznunk egy másik tanulságot: a gonosszal való küzdelmünk
Jézus nélkül hiábavaló szélmalomharc. Jézus kereszthalála és feltámadása
még az ördögűzési csodáknál is ragyogóbban bizonyítja, hogy hatalma van a
gonosz felett. Engedjük, hogy bennünk is győzzön, bennünk is éljen!

Befejezésül még egy gondolat: Amikor én gimnazista voltam valamivel több
mint 20 évvel ezelőtt, akkor olyan filmeket láttam, amelyek szereplői
egyértelműen a jó vagy a rossz oldalon álltak. Szomorúan tapasztalom, hogy
manapság olyan filmek (is) készülnek, amelyek hősei maguk sem tudják,
melyik oldalon állnak, s a nézők még kevésbé tudják ezt eldönteni róluk.
Az pedig még elszomorítóbb, hogy sok alkotás a rosszat vonzóan, sőt nem
ritkán követendő példaként mutatja be. Meggyőződésem, hogy Jézus nem azt
akarta, hogy a nagyon rossz emberek mellett az ő követői kevésbé legyenek
rosszak. Nem, Jézus nem ezt akarta, hanem azt, hogy az ő tanítványai jók
legyenek és minden élethelyzetben a jót válasszák! Nem tehetjük a
pillanatnyi hangulatunktól vagy a körülményektől függővé, hogy a rosszat
vagy a jót választjuk. Nekünk mindig a jót érdemes választanunk!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó, Uram, nem merem már ígérni, hogy megjobbítom életemet! Ha te nem
segítesz, csak rosszat tudok tenni. Ha nem segítesz, még szeretni sem
tudlak. Magamban semmit sem bízom, Jézusom. Bizalmatlan vagyok önmagam
iránt, benned azonban bízom!
Néri Szent Fülöp
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum