[Evangelium] 2009-12-31

2009. december 31. - Csütörtök

Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt
kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami
lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A
világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett
egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy
tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.
Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a
világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy
megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de
a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.
Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei
legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test
kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És
az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét,
mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.
János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: "Ő az, akiről mondtam,
hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én." Hiszen mi
mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt
ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus
Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten
Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
Jn 1,1-18

Elmélkedés:

Az év utolsó napja inkább a mulandóságra, a nap evangéliuma pedig az
örökkévalóságra figyelmeztet minket. Az időhöz kötött, az időben kezdődő
és végződő emberi létünket az örökké létező Istentől kaptuk, tőle
származunk, s hozzá szeretnénk visszatérni. Érdemes tehát nem csak a
mögöttünk hagyott esztendő eseményeit végiggondolnunk, hanem egész
múltunkat megköszönni e napon Istennek. S érdemes nem csupán egy
esztendőre előre tekintenünk, ha nem a távolabbi jövő, az örök élet is
legyen szemünk előtt, mint végső célunk. Minden év, s minden nap új
lehetőség számomra, amelyet Istentől kapok, hogy üdvösségem érdekében
használjam.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Légy áldott, ó, Atyánk, ki mérhetetlen szeretetedben egyszülött fiadat
ajándékozta nekünk. Ő megtestesült a Szentlélektől a Szűzanya legtisztább
méhében és mintegy kétezer éve megszületett Betlehemben. Útitársunk lett,
s új értelmet adott a történelemnek, közös utunknak az Új Ég és Új Föld
felé, melyet szorongás és szenvedés, hűség és szeretet kísér. Ennek végén
Te, a halált legyőzve, minden leszel mindenben.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2009-12-30

2009. december 30. - Szerda

Abban az időben, amikor a gyermek Jézust szülei bemutatták a jeruzsálemi
templomban, ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős
volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd
özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha,
böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is
odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik
Jeruzsálem megváltására vártak. Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek
mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig
növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte
benne.
Lk 2,36-40

Elmélkedés:

Simeon hálaadó imádságát követően arról számol be a mai evangélium, hogy
egy Anna nevű asszony is jelen volt a templomban Jézus bemutatásakor. Ő is
azokat képviseli, akik a Megváltóra vártak, s most, íme, beteljesedett ez
a várakozás. A templomban, az Isten házában láthatja meg Jézust, az Isten
Fiát. Az ő állandó böjtölése, imádsága és templomban tartózkodása termette
meg azt a gyümölcsöt, hogy felismerhette a gyermekben a századok óta ígért
Megváltót. Kissé értetlenül hallgatom azokat, akik állításuk szerint azért
nem járnak szentmisére, mert a természetben is megtalálhatják Istent.
Persze nem találják, talán nem is keresik, de ezt jó kifogásnak tartják. A
templom, az Isten mindenesetre biztosabb helynek tűnik az Istennel való
találkozás számára.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, sötétlő lelkeinkre vesd a Bölcsességed ragyogó világát, hogy fényre
gyúl mind, hogy Téged követ, szolgál Neked újítva tisztaságát. Napkelte
hív: ember, munkába kezdj! De te, Uram, szívünkbe úgy költözz be, hogy ez
a Nap ragyogjon benn örökre, hogy Érted égő tüzet sose veszt. Uram,
ragyogtasd ránk a Te napod, amely nem ismerhet sosem alkonyatot.
Szent Efrém
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2009-12-29

2009. december 29. - Kedd

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, szülei
felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr
törvénye előírja: "Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona." Ekkor
kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, "egy pár gerlét vagy
két galambfiókát" tisztulási áldozatul bemutatnia.
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő
ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A
Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg nem
látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba,
amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint
cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
"Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert
szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára
készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és
dicsőség népednek, Izraelnek."
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott.
Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: "Lám,
e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az
ellentmondás jele lesz ő - még a te lelkedet is tőr járja át -, hogy
napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!"
Lk 2,22-35

Elmélkedés:

A mai evangéliumban szereplő Simeon szíve vágya az volt, mint minden
kortársáé és sok-sok elődjéé: meglátni a Megváltót. Az ő vágya és az egész
választott nép vágyakozása teljesült akkor, amikor Jézus eljött emberi
világunkba. Ezért Simeon hálaéneke az egész emberiség nevében szól. Isten
teljesítette ígéretét, elküldte Jézust. Őt vártuk mi is az adventi időben,
most őbenne ismerhetjük fel üdvözítőnket. E felismeréshez természetesen
szükséges a hit látásmódja, amelyet egykor Simeonnak, ma pedig nekünk is a
Szentlélek ad meg. Az isten-látásnál nincs nagyobb öröm, ennél nagyobb
boldogságra hiába is vágyakozzunk életünkben!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Jézus Krisztus! Evangéliumodban így szólsz hozzánk: miért aggódtok?
Aggodalmaskodással semmin nem tudtok változtatni! Te minden nap
megajándékozol minket a hit élő forrásaiból fakadó békességgel, amely
nélkülözhetetlen számunkra, ha Téged szeretnénk követni, és Benned
újjászületni.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2009-12-28

2009. december 28. - Hétfő, Aprószentek

Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek
álmában, és így szólt: "Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj
Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül,
hogy megkeresi és megöli a gyermeket." József fölkelt, fogta a gyermeket
és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes
haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott:
Egyiptomból hívtam az én fiamat. Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek
kijátszották, nagy haragra lobbant, és Betlehemben meg annak egész
környékén megöletett minden fiúgyermeket kétévestől lefelé, a bölcsektől
megtudott időnek megfelelően. Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta
jövendölt: "Kiáltás hangzik Rámában, nagy sírás és jajgatás: Ráchel
siratja fiait, és nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé."
Mt 2,13-18

Elmélkedés:

Ma, az úgynevezett aprószentek ünnepén azokra az ártatlan betlehemi
gyermekekre emlékezünk, akiket Jézus miatt öltek meg. A hatalmát egy
újszülött gyermektől féltő Heródes gyilkos szándékkal katonákat küld
Betlehem városába, hogy megöljék a gyermekeket. Abban a reményben teszi
ezt, hogy Jézus is áldozatul esik majd. Az isteni gondviselésnek
köszönhetően azonban Jézus megmenekül. Karácsonykor azt ünnepeltük, hogy
az isteni jóság megjelent emberi világunkban. Ma pedig azzal kell
szembesülnünk, hogy ez a jóság a legnagyobb gonoszságot és gyűlöletet
váltja ki. Az emberi gonoszság sok esetben ellenállhatatlannak tűnik, de
hitünk szerint Isten jósága képes legyőzni.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ártatlan apró vértanúk
dicsőítsen ma szent dalunk!
A föld elvesztett, s könnye hull
az ég elnyert, s örömre gyúl.

Megölt a vad, gonosz király,
de Alkotónk szent karja várt,
hogy országába fölvegyen,
hol fény s öröm vár szüntelen.

Halálotok gyöngyként ragyog
Krisztus körül, ártatlanok,
kétévesek sem voltatok,
s már mennybe vittek angyalok.

Ó város, szentté tett az ég
mint Megváltónk szülőhelyét,
kinek mint zsenge áldozat
első mártírvér itt fakad.

Állnak királyi trón előtt
tündöklő fényruhában ők,
ingecskéjüknek bíborát
a Bárány vére mosta át.

Jézus, neved legyen dicső,
kit földre szült a Szűz szülő,
Atyádnak s Lelkednek veled
örök dicsőség, tisztelet! Ámen.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2009-12-27

2009. december 27. - Vasárnap, A Szent Család: Jézus, Mária és József

Jézus szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor
Jézus tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint. Az
ünnepnapok elteltével hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban
Jeruzsálemben maradt anélkül, hogy szülei észrevették volna. Abban a
hitben, hogy az úti társaságban van, már egy napig mentek, amikor keresni
kezdték a rokonok és ismerősök között. Mivel nem találták, visszafordultak
Jeruzsálembe, hogy ott keressék.
Három nap múlva találtak rá a templomban, amint a tanítók közt ült,
hallgatta és kérdezgette őket. Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak
okosságán és feleletein. Amikor a szülei meglátták őt, nagyon meglepődtek.
Anyja így szólt hozzá: "Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Lásd, atyád és
én bánkódva kerestünk téged." Ő azt felelte: "Miért kerestetek? Nem
tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?" Ám ők nem értették, mit
akar ezzel mondani.
Akkor hazatért velük Názáretbe, és engedelmes volt nekik. Szavait anyja
mind megőrizte szívében.
Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és
emberek előtt.
Lk 2,41-52

Elmélkedés:

Boldog családi élet?
A karácsony ünnepét követő vasárnapon minden esztendőben a Szent Családra,
a kis Jézusra, az ő édesanyjára, Máriára, valamint Szent Józsefre, Jézus
nevelőapjára gondolunk. Boldognak nevezhetjük életüket, hiszen
kapcsolatukat a szeretet, az egymás iránti szeretet jellemezte. Boldog
volt az életük, pedig sok nehézséggel kellett megküzdeniük, gondoljunk
csak arra, hogy röviddel Jézus születése után egy másik országba kellett
menekülniük Heródes király gyilkos haragja elől.

A mai ünnepen a Szent Család áll példaként a boldogságra vágyó családok
előtt. Boldog családi élet. Milyen egyszerűen hangzik ez a mondat. De
létezik egyáltalán boldog családi élet? A házasság előtt álló fiatalok
akarnak valaha boldog családi életet? Az első gond mindjárt az első
szóval, a boldogsággal van. A mai fiatalok ugyanis inkább a szórakozást
keresik, mintsem a boldogságot. Lehet, hogy sok cselekedetük valamiféle
örömet okoz nekik, de ez az öröm gyorsan mulandó. Az igazi boldogság ennél
sokkal tartósabb örömöt jelent. És megkérdezhetjük azt is, hogy egyáltalán
ki akar napjainkban családot? Mintha manapság új, divatosnak nevezett
életformák akarnának a család helyébe lépni, s egyesek azt követelik, hogy
ezeket ugyanolyan jogok illessék meg, mint a hagyományos családokat. Csak
azért nem akarom most ezeket itt részletezni, mert 18 év alatti kiskorúak
is vannak jelen. Csak egy példát mondok, ami idén történt a hittanórán. A
gyerekekkel éppen a tízparancsolatot tanultuk. A kilencedik így hangzik:
Felebarátod házastársát ne kívánd! A következő hittanórán az egyik gyermek
így mondta ezt a parancsot: Barátnőd élettársát ne kívánd! Nem
bosszankodtam és nem mérgelődtem, mert sejtettem, hogy miért mondja ezt a
tanítványom. Honnan ismerhetné a házastárs szavát, fogalmát, amikor szülei
élettársi kapcsolatban élnek? De honnan ismerné a másik gyermek a
házastárs fogalmát, amikor ő meg édesanyjával, és az ő élettársával él, s
édesapjával évente néhány alkalommal találkozik csupán? Boldog családi
élet? Ezek a gyerekek se a családot, se a boldogságot nem tapasztalják
meg. Boldog családi élet? Egy boldogság és családi szeretet nélküli lét
nevezhető egyáltalán életnek? Milyen élet ez?

Néhány évvel ezelőtt még arról lehetett beszélni, hogy a családok
tragédiája ott kezdődik, hogy a családtagoknak nincs ideje egymásra, nincs
idejük egymással beszélgetni, nem érnek rá egymással törődni és nem
gondolnak arra, hogy legfőbb feladatuk, hogy szeressék egymást. Bizonyos
szempontból ma is igazak ezek a szavak, de sajnos inkább azt kellene
mondanunk, hogy a tragédia ott kezdődik, hogy nincsenek családok és
nincsenek egymást szerető házastársak, vagy legalábbis egyre kevesebb van
belőlük. Mindenki érzi, hogy valami nagyon nagy gond van, hiszen a
fiatalok nem akarják vállalni a házasságot, mint elkötelezett életformát,
s helyette inkább az alkalmi, inkább rövidebb, mintsem hosszabb ideig
tartó kapcsolatokat választják. Nehéz megfogni és megfogalmazni a probléma
lényegét, s talán még nehezebb megoldást, kiutat találni.

A házasságra készülő jegyeseknek mindig próbálom elmagyarázni, és az
esküvői szertartásokon is megemlítem, hogy a házasságkötéssel a fiatalok
egy közös úton indulnak el. A jövőjük akkor lesz boldog, kapcsolatuk akkor
válik családi szeretetkapcsolattá, szeretetközösséggé, ha megmaradnak ezen
a közös úton. Ha külön utakon kezdenek el járni, kapcsolatuk
menthetetlenül megromlik, szinte teljesen menthetetlenül tönkremegy. Sok
családnál látom azt is, hogy a gyermekek is külön utakon járnak. Többet
vannak a nagymamánál, mint odahaza, vagy pedig otthon teljesen egyedül
vannak. A gyermekek egyedül maradását mind fizikai értelemben is vehetjük,
de átvitt értelemben is igaz: egyedül maradnak, mert nem tapasztalják,
hogy a szüleik melléjük állnának, törődnének velük, gondoskodnának rólak,
segítenék őket. Csak nagy aggodalommal tudom feltenni a kérdést: Van
remény arra, hogy az ilyen rossz példát tapasztaló gyermekek majd néhány
év múlva vállalkoznak a családi életre, s meg tudják valósítani a boldog
családi életet?

A mai ünnepen elhangzó evangélium Mária és József Jézus kereséséről szól.
Kétszer teszik meg ugyanazt az utat hazafelé. Először Jézus nélkül, majd
Jézussal. A mai családoknak dönteniük kell: Jézussal vagy Jézus nélkül
járják életútjukat. Máriát és Józsefet aggodalom tölti el, amikor nem
találják Jézust. Talán sok mai család boldogtalanságának is az az oka,
hogy Jézus nincs velük. Ilyenkor érdemes visszafordulni, megkeresni
Jézust, s ővele folytatni utunkat.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Urunk, Jézusunk, aki magad is családban születtél és éltél, hozzád
fordulunk a családokért. Mutasd meg az igazi családi boldogságra vezető
utat a fiataloknak, akik arra készülnek, hogy a te tanításod, a te
szándékod, a te akaratod szerint éljék le életüket egymással és veled!
Segítsd az édesanyákat és a feleségeket, hogy édesanyád, Mária példáját
kövessék az áldozatokat vállaló szeretet mindennapi megélésében! Segítsd
az édesapákat és a férjeket, hogy védőszentjüknek és példaképüknek
tekintsék Szent Józsefet, aki szeretettel és hűséggel gondoskodott
családjáról. Te engedelmeskedtél a mennyei Atyának és földi szüleidnek is.
Tanítsd engedelmességre a gyermekeket szüleik iránt! Add, hogy minél több
szent család legyen!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2009-12-26

2009. december 26. - Szombat, Szent István első vértanú

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Legyetek óvatosak az
emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig
megostoroznak benneteket. Miattam helytartók és királyok elé hurcolnak,
hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor átadnak
benneteket a bíróságnak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok. Abban
az órában megadatik majd nektek, hogy hogyan beszéljetek. Hiszen nem ti
fogtok beszélni, hanem Atyátok Lelke szól majd belőletek. Halálra adja
akkor a testvér a testvérét, az apa a gyermekét, a gyermekek pedig szüleik
ellen támadnak, hogy vesztüket okozzák. Miattam mindenki gyűlölni fog
titeket. De aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül.
Mt 10,17-22

Elmélkedés:

Karácsony másnapján egy olyan szentet ünneplünk és tisztelünk Szent István
vértanú személyében, aki végigjárta a hit útját. Ez az út minden
Krisztus-követő ember számára a betlehemi jászoltól indul és a Golgota
hegyén végződik. A mennyből eljövő Jézus a mennybe hív minket, s ez csak
akkor valósulhat meg, ha hűségesek vagyunk hozzá. A krisztusi hit melletti
hűség sokszor áldozatot követel, egyesektől akár életáldozatot. A mennybe
vágyott István diakónus is, az volt a reménye, hogy Isten üdvözíti.
Életünk végső célja az legyen, hogy mi is eljussunk az üdvösségre a
mennyei Atyához. A szeretetben leélt élet így teljesedik ki az örök
életben.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Add meg nekem, Krisztusom, az állandó vágyat, hogy téged kövesselek minden
cselekedetemben.
Add, hogy szüntelenül azon elmélkedjek, hogyan kövesselek, és úgy
viselkedjek, amint te viselkedtél.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2009-12-25

2009. december 25. - Urunk születése - Karácsony - Pásztorok miséje

Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták
egymást: "Menjünk hát Betlehembe, nézzük meg a történteket, amelyeket az
Úr hírül adott nekünk!" El is mentek sietve, és megtalálták Máriát,
Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték
mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta,
csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste
szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután
hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és
hallottak, pontosan úgy, amint előre megmondták nekik.
Lk 2,15-20

Elmélkedés:

Felismerni az Isten Fiát
Miután éjfélkor már megünnepeltük Urunk, Jézus Krisztus születését, ma,
karácsony napjának reggelén újra eljöttünk a templomba, hogy pásztorok
miséjével folytassuk visszaemlékezésünket a valamivel több mint 2000 évvel
ezelőtti eseményre. Az éjféli szentmise evangéliumában arról hallhattunk,
hogy az angyalok meghozták az örömhírt a Betlehem környéki pásztoroknak a
Megváltó születéséről. Ennek a folytatása a mostani mise evangéliumi
részlete, amelyből megtudjuk, hogy a pásztorok azonnal útra kelnek, hogy
felkeressék az újszülött Gyermeket. A pásztorok először tehát csak
hallanak Jézus születéséről, majd elindulnak, hogy lássák őt. Az
angyaloktól pontosan tudták, hogy mit kell keresniük, s miről ismerik majd
fel a Megváltót: egy jászolban fekvő és bepólyált újszülöttet kerestek, s
amikor megtalálták, azonnal felismerték őt.

Szent Lukács evangélista leírásából úgy tűnik számunkra, hogy elég könnyű
dolga volt a pásztoroknak, az előre megmondott jel alapján könnyen
felismerték, akit kerestek. De vajon manapság is ilyen könnyen megy az
emberek számára felismerés?

Gárdonyi Géza, az ismert magyar író, egyik novellájában éppen erről a
kérdésről ír. A történet szerint az uraság csordása együtt tölti a
szentestét feleségével és idős apjával, Andrással. Jobbat nem tudván
tenni, a bibliából akarták felolvasni Jézus születését, de ehelyett arra a
részre akadtak, amikor az emmauszi tanítványok nem ismerték fel a
feltámadt Jézust. Ezen mindhárman elcsodálkoztak, s az öreg András
bizonygatni kezdte, hogy az ő szeme ezer ember közül is azonnal megismerné
Jézust. Mivel odakint erős szélvihar támadt, a csordás úgy döntött a
feleségével, hogy nem indulnak el az éjféli misére. Mivel az öreg meg
amúgy sem tudott volna elmenni a rossz lába miatt, ezért mindhárman
nyugovóra tértek. Éjszaka azonban egymástól függetlenül valamennyien
ugyanazt álmodták: Szent Tamás apostol jelent meg nekik, aki azt a hírt
hozta, hogy másnap megláthatják az Úr Jézust, mivel ez a szívük kívánsága.
Reggelre az asszony bolondságnak tartotta az álmot, s indult az uraság
házába szolgálatra. Amikor a nagyságos asszony megmutatta neki az
ajándékba kapott életnagyságú Jézus képet, még a lába is megrogyott, aztán
mindjárt térdre is esett, mert szinte megmozdult a Jézus a festményen,
annyira életszerű volt. Amikor ámulata alábbhagyott, elmesélte az
asszonyságnak, hogy a férjével és az öreg Andrással ők bizony megálmodták,
hogy e napon meglátják a Jézust, s könyörögni kezdett, hogy őket is
beengedjék látni a képet. Az asszony viszont nem akarta ezt, de nagy
nehezen beleegyezett, hogy a fiatal csodás mezítláb bejöhessen és
megcsodálja a Jézust. Így már kettejüknek teljesedett az álma, s odahaza
ezt el is mondták az öregnek. Ebéd után András egyedül maradt otthon, s
már éppen búsulásra adta a fejét, hogy a másik kettőnek teljesült az álma,
neki viszont nem, amikor váratlanul egy koldus állított be hozzájuk.
Miután étellel, itallal megkínálta, az öreg a kamrába indult, hogy egy
csizmát ajándékozzon a koldusnak, de mire visszatért, a koldus eltűnt a
házból. András elindult, hogy utolérje őt a csizmával még az utcájukban,
de ott meg az történt, hogy éppen a szeme láttára csúszott el a jeges úton
egy gyerek, s úgy látszott, hogy bizony azonnal elszállt belőle a lélek.
András a meleg szűrébe takarja a fiúcskát, s úgy viszi két karjában, hogy
megtalálja szüleit, de senki nem ismeri el magáénak a gyereket. Mikorra
legvégül az orvoshoz vinné, a gyerek egyszer csak eltűnt. Még ideje is
alig maradt gondolkozni a történteken, amikor hazafelé indulva
szembetalálkozik fiatalkori nagy ellenségével, akinek hamis tanúskodása
miatt még börtönbe is került egy időre. Sok évtized után már nem
haragudtak egymásra, s kezet fogva békültek ki. Este még mindig azon
bosszankodott az öreg, hogy mégsem teljesült az ígéret, amikor hirtelen
maga Jézus jelent meg neki nagy fényességben, s szemére vetette, hogy
aznap háromszor is találkozott vele a koldus, a kisfiú és a kibékülő
ellenség személyében, de ő mégsem ismerte fel, pedig előző nap annyira
bizonygatta, hogy ezer közül is megismerné!

A kis történet mondanivalója egybecseng az evangélium tanításával:
embertársainkban kell keresnünk és felismernünk Jézus arcát. Ő maga
mondta, hogy ha a legkisebb dologgal is segítünk valakinek, akkor őneki
nyújtunk segítséget. Mert minden emberben az Isten lakik és mindenkiben
felfedezhető Jézus arca. Karácsonykor azt is ünnepeljük, hogy az Úr
újjászületik bennünk. Ne csupán Betlehemben szülessen meg tehát az Isten
Fia, hanem szülessen meg, szülessen újjá bennünk Jézus!

Urunk, Jézus! Isteni arcodat szemléljük a betlehemi gyermekben. Hisszük,
hogy minden emberben te akarsz megszületni, te akarsz élni, te akarsz jót
cselekedni, te akarsz megbocsátani, te akarsz szenvedni és te akarsz
örülni. Taníts meg minket arra, hogy az emberi gyengeségek ellenére is
észre tudjuk venni a te jóságos arcodat mindenki arcán! Segíts minket,
hogy mindig felismerjünk, amikor segítségre szoruló embertársainkban
találkozol velünk! Segíts minket abba is, hogy arcunkon a bűn soha ne
takarja el a te isteni arcod vonásait!
(Horváth István Sándor)

2009. december 25. - Urunk születése - Karácsony - Ünnepi mise
Evangélium
Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt
kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami
lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A
világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett
egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy
tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.
Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a
világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy
megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de
a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.
Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei
legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test
kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És
az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét,
mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.
János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: "Ő az, akiről mondtam,
hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én." Hiszen mi
mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt
ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus
Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten
Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
Jn 1,1-18

Elmélkedés
A szeretet ugyanaz, de mégsem
Még kispap koromban, tehát körülbelül 20 évvel ezelőtt láttam a Holt
költők társasága című mozifilmet. A furcsa című alkotás valójában
egyáltalán nem szörnyű, hanem arról szól, hogy egy hagyományos tanrendű
fiúiskolában hogyan próbál egy új tanár új tanítási és nevelési
módszereket bevezetni önállóságra nevelve tanítványait. A filmben volt egy
nagyon érdekes jelenet. Az egyik fiú estefelé a kollégium közelében egy
kőhídon üldögél és nézegeti a szüleitől születésnapjára kapott ajándékot,
egy csodaszép írószerkészletet, amely különféle tollakat, ceruzákat,
hegyezőt, vonalzót, ollót és mindenféle írószerszámot tartalmazott. De
valahogy látszik rajta, hogy nem igazán tud örülni e születésnapi
ajándéknak. Az arrafelé sétáló társa leül mellé és ő is nézegetni kezdi a
mesés és drága holmit. Egyszer csak megkérdezi: "Nem ugyanilyet kaptál
tavaly is a születésnapodra?" De igen - hangzik a felelet, amelyből
megértjük a fiú szomorúságának okát: a szülei nem figyeltek arra, hogy
valami újat találjanak ki vagy talán már el is felejtették, hogy egy évvel
korábban mit adtak gyermeküknek.

Idén karácsonykor ugyanazt ünnepeljük, mint tavaly ilyenkor, s ugyanazt,
mint a korábbi években: Jézus Krisztus születését. Az ajándék, amit Isten
ad nekünk ugyanaz, mint mindig: az ő Fia, Jézus. S bár az ünnep lényege
minden esztendőben ugyanaz, mégsem mondhatjuk, hogy Isten feledékeny, és
azt sem állíthatjuk, hogy nem tud újat kitalálni. A betlehemi gyermek
minden évben más-más ajándékot hoz számunkra, s a világ számára. Idén az
egyszerűséggel, a szegénységben rejlő egyszerűséggel örvendeztet meg
minket. Sok család és számos szülő részéről hallom, hogy a gazdasági
világválság okozta szegénység miatt újra felfedezték az igazán értékes
ajándékokat, amelyekkel az ember örömet tud szerezni szeretteinek. Sokak
ugyanis nem tudnak drága ajándékra költeni, de még olcsóra is alig telik.
Felértékelődtek a barátságok, az őszinte szavak, a baráti beszélgetések, a
mások segítése, megannyi pénzért nem megvásárolható ajándék.

Karácsonykor minden esztendőben ugyanazt ünnepeljük: Isten szeretete
megmutatkozott abban, hogy elküldte Fiát emberi világunkba. De az isteni
szeretet sosem válik unalmassá számunkra, hiszen évről évre felfedezhetjük
annak kimeríthetetlen mélységét. E szeretetben nincs semmi önzés, amely
sokszor megmérgezi emberi kapcsolatainkat. Isten szeretetében nincs érdek,
legfeljebb az, ami az ember érdeke és legfőbb java, az üdvösség. Isten
szeretetében nincs képmutatás, amelyet sokszor álarcként veszünk magunkra
nem megélve, hanem csak színlelve a szeretetet. Az isteni szeretet nem
változékony, miként sokszor rövid életűnek bizonyul az embertársaink iránt
érzett szeretet. Jézus tehát azért jött el, azért született meg, hogy
Isten megmutassa az embernek a szeretet lényegét és megtanítson minket az
igazi szeretetre. Ezt szeretnénk minden évbe újra és újra megtanulni
Jézustól.

Az imént említett film jelenete azzal zárul, hogy a születésnapos fiút
barátja rábeszéli, hogy az írószerkészletet hajítsa le a hídról. Miközben
nézik az aláhulló dolgokat, a fiú bátorításként megjegyzi: "Sose sajnáld!
Jövőre úgyis kapsz egy ugyanilyet!"

A karácsony ünnepével Isten mindig új lehetőséget ad nekünk, hogy
megismerjük és elfogadjuk szeretetét. Új lehetőséget ad nekünk, hogy
növekedjünk szeretetében. Azt viszont érdemes sajnálnunk, ha nem élünk
ezzel a lehetőséggel. Engedjük, hogy Isten újra és újra a szeretet új
oldalát mutassa meg nekünk, s vezessen minket a szeretet titkának
felfedezéséhez!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Urunk, Jézus, te irántunk való szeretetből emberré lettél, s megmutattad
nekünk, hogyan kell szeretnünk nekünk is az embereket. Érintsd meg
szereteteddel szívünket, hogy önzésünk helyett úgy szeressünk mindenkit,
ahogyan te szeretsz minket. Születésed szegényes körülménye és a betlehemi
istálló szegénysége figyelmeztessen minket arra, hogy szerényen éljünk, s
ne a földi gazdagságra vágyjunk, hanem arra, hogy benned gazdagodjunk,
benned növekedjünk, benned és szeretetedben éljünk.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2009-12-24

2009. december 24. - Csütörtök

Abban az időben Zakariás, János atyja eltelt Szentlélekkel, és ezekre a
prófétai szavakra nyílt az ajka:
"Áldott az Úr, atyáink Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő
népét; erős szabadítót támasztott minekünk szolgájának, Dávidnak
családjából. Amint szólott a szentek szájával, ősidők óta a próféták ajka
által, megszabadít az ellenség kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel
néznek minket; atyáinkkal irgalmat gyakorol, hogy szent szövetségére
emlékezzék, az esküre, amelyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy nekünk
váltja be, amit ígért; hogy félelem nélkül és megszabadulva az ellenség
kezéből, neki szolgálatot teljesítsünk: szentségben és igazságban járjunk
előtte napról napra, amíg élünk.
Téged pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, mert
az Úr előtt jársz, egyengetni az ő útját; az üdvösség ismeretére tanítod
nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük Istenünk irgalmas szívétől,
amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon
azoknak, akik sötétségben és halálos homályban ülnek, lépteinket pedig a
béke útjára vezérelje."
Lk 1,67-79

Elmélkedés:

Zakariás imádsága sok szempontból hasonlót Mária hálaadó imájához.
Zakariás is Isten jóságát és irgalmát hangsúlyozza, s hálát ad, hogy Isten
hűséges egykori ígéretéhez és teljesíti azt az ember minden hűtlensége
ellenére is. Zakariás nem csak saját fiáért mond köszönetet, hanem azért a
gyermekért is, akinek jövetelét az Ő fia, János hirdetni és előkészíteni
hivatott. Új idő, új rend kezdődik itt, hiszen Isten üdvözítő szándéka az
ember számára látható formában valósul meg. Isten belép emberi világunkba,
magára veszi az emberi testet és sorsot, hogy osztozzon életünkben és utat
mutasson nekünk a mennyei Atya felé.
(Horváth István Sándor)

2009. december 25. - Urunk születése - Karácsony - Éjféli mise
Evangélium
Azokban a napokban Augusztusz császár elrendelte, hogy írják össze a
földkerekség lakosságát. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíria
kormányzója Kirinusz volt. Mindenki elment a maga városába, hogy
összeírják. Galilea Názáret nevű városából József is fölment Dávid
városába, a judeai Betlehembe, hogy összeírják eljegyzett feleségével,
Máriával, aki gyermeket várt. Amíg ott tartózkodtak, beteltek Mária
napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát, pólyába
takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.
A környéken pásztorok tanyáztak a szabad ég alatt, nyájukat őrizték az
éjszakában. Egyszerre csak megállt előttük az Úr angyala, és az Úr
dicsősége beragyogta őket. Nagyon megrémültek. Az angyal így szólt
hozzájuk: "Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az
egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid
városában. Ez lesz nektek a jel: kisdedet találtok pólyába takarva és
jászolba fektetve." Az angyalt hirtelen nagy mennyei sereg vette körül.
Istent dicsőítve ezt zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség
a földön a jóakaratú embereknek!
Lk 2,1-14

Elmélkedés
A Gyermek arca
Karácsony éjszakáján azért jöttünk el az éjféli szentmisére, hogy
megünnepeljük Jézus születését, hallgassuk az angyalok énekét, s útnak
induljunk, mint hajdan a betlehemi pásztorok. A betlehemi Gyermeket nézve
az ártatlan gyermekek öröme tölti el szívünket, s eszünkbe jutnak
gyermekkorunk karácsonyainak élményei. Egy ilyen élményt szeretnénk most
elmondani, ami egy olyan fiatal lánnyal történt meg, akiről eddig még nem
mondtam egyetlen történetet sem, de most őt is Eszternek nevezem.

Eszter már nem emlékezett azokra a sok-sok évvel korábbi időkre, amikor
szülei és ő, meg a testvérei a nagypapája házában laktak egy kis faluban.
Akkoriban vettek saját házat a városban, amikor Eszter iskolába kezdett
járni, s utána minden esztendőben karácsony táján a nagypapa jött el
hozzájuk, és néhány hetet náluk töltött, hogy ne legyen egyedül. Az idős
bácsi a városi házban is talált magának elfoglaltságot, mindenféle
dolgokat faragott fából. Készített poháralátéteket, gyertyatartót,
képkereteket és mindenféle játékállatokat az unokáinak. A nappali
állandóan faforgáccsal volt tele. Tavaly nyáron, amikor a nagypapa
meghalt, Eszter szülei úgy döntöttek, hogy eladják a városi házat, és
falura költöznek a nagyszülők megüresedett házába. Amúgy is unták már a
városi zajt, s úgy gondolták, hogy jót tesz nekik, ha egy kicsit
változtatnak életmódjukon. Könnyen beilleszkedtek a falu közösségébe és
szentmisére is itt jártak vasárnaponként. Az egyik adventi vasárnapon a
plébános jelezte, hogy örömmel venné, ha a nagyobb fiatalok segítenének
neki a templomban a karácsonyi teendőkben. Természetesen Eszter is
jelentkezett, s azt a feladatot kapta, hogy december 24-én délelőtt ő
készítse el a betlehemet. A kis házikót a fiúk már a megszokott helyére
tették ő pedig egy nagy papírdobozból kezdte előszedni a gondosan
becsomagolt betlehemi figurákat. Először a fából faragott bárányok,
valamint az ökör és a szamár kerültek a helyükre. Majd a pásztorok
következtek, amikor egyszer csak hirtelen valami megvilágosodott Eszter
előtt: Ezeket a betlehemi figurákat nem faraghatta más, csak az ő
nagypapája. Az állatok mindjárt ismerősek lettek, hiszen hasonló
ajándékokat szokott Eszter is kapni. És ahogy előkerültek az angyalok,
Szűz Mária és Szent József, Eszter számára lassan előjöttek gyermekkori
emlékei. Most egészen világosan emlékezett rá, hogy még iskolás korú sem
volt, amikor nagypapája ezeket a kis figurákat készítette. Igen, újra
látva a szobrokat egyre világosabban emlékezett vissza, hogy milyen
örömmel várta egy-egy új figura elkészültét, s milyen boldogan játszott
velük kicsiny gyermekként. Egészen meghatódott, hiszen közel húsz
esztendeje nem látta ezt a betlehemet, s most újra kezében foghatja papája
kezemunkáját. Most kezdett csak örülni igazán annak, hogy éppen ezt a
feladatot kapta, s elhatározta, hogy megkéri a plébános atyát, hogy a
következő években is ő készíthesse el a betlehemet. Gondosan, milliméter
pontosan igazította helyére a kis faszobrokat, a végére az maradt, hogy a
kis Jézus jászolba kerüljön. Amikor kibontotta a selyempapírból a kitárt
karú Kisded szobrát, egy kissé megsárgult fénykép esett le a földre, amely
eddig a szobrocska mellett lapult. Felvette a képet és nem akart hinni a
szemének. Mert az ő gyermekkori fényképe volt. A kis Eszter fényképe, mert
a nagypapa a számára legkedvesebb unokájáról mintázta meg a kis Jézus
arcát.

Talán egyesek már sejtik, hogy miért kértem az elmúlt vasárnap, hogy az
éjféli misére mindenki hozzon magával egy gyermekkori fényképet. Vegyük
most elő ezeket a fotókat. Természetesen én is hoztam egyet magamról. És
nézzük nyugodtan, szemléljük csendben, hogy milyenek voltunk húsz,
harminc, negyven vagy még annál is több évvel ezelőtt. Jézus, az Isten Fia
emberré lett, emberi testet vett magára, emberi arcot viselt. De arcán nem
csak az emberi vonások fedezhetők fel, hiszen a Gyermek arca isteni
jóságot, isteni szeretetet és békességet sugároz felénk. Vajon a mi
gyermekkori arcunkon és a mi mostani arcunkon mennyire ismerhető fel Jézus
arca? Vajon a mi arcunk tükrözi-e, sugározza-e a világ és az emberek felé
Isten jóságát és szeretetét? Karácsony ünnepe kijelöli feladatunkat: Jézus
arcát kell magunkon hordoznunk!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Urunk, Jézus, aki a világra jöttél, s születésed pillanatától fogva
gyermeki arccal tekintettél minden emberre, ne rejtsd el előlünk soha a te
arcodat! Szemlélni szeretnénk az isteni irgalmat és jóságot sugárzó
arcodat. Segíts minket abban, hogy minden embertársunkon felismerjük a te
arcod, a te tekinteted! És segíts minket abban, hogy egyre jobban
hasonlítsunk hozzád, aki Üdvözítőnk és Megváltónk vagy!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2009-12-23

2009. december 23. - Szerda

Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült.
Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr,
és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy
körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De
anyja ellenezte: "Nem, János legyen a neve." Azok megjegyezték: "Hiszen
senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!" Érdeklődtek erre
atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a
szavakat írta rá: "János a neve." Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig
megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta
Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg
az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla,
elgondolkodva mondta: "Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr
van vele."
Lk 1,57-66

Elmélkedés:

A mai evangéliumi részletből megtudjuk, hogy nem csupán Erzsébet örül
annak, hogy Isten kegyelmének köszönhetően gyermeke születik, hanem sokan
csatlakoznak hozzá. Együtt örül vele mindenki, aki csak hallotta, hogy
idős kora ellenére gyermeket hoz világra. Jézus születésekor még ennél i
nagyobb lesz öröm, hiszen a Megváltó érkezésének örömhíre az egész
emberiségnek szól. A várakozás csendes, adventi öröme lassan ujjongássá
változik át. Elsőként a pásztorok szívében gyújtják meg az angyalok az
öröm lángját, amely szétárad mindenkire. Vajon felkészült-e a szívünk a
legnagyobb öröm befogadására és hirdetésére?
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó jöjj, ó jöjj, Emmánuel,
csak téged áhít Izrael,
és hozzád sóhajt untalan,
mert Isten híján hontalan!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2009-12-22

2009. december 22. - Kedd

Erzsébet meglátogatása alkalmával Mária így magasztalta Istent:
"Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben! Mert
tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak
hirdet engem minden nemzedék. Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas,
szentséges az ő neve! Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra,
akik félik őt. Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a
gőgös szívűeket. Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az
alázatosakat. Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat
elküldte üres kézzel. Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve
irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak
mindörökre!" Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután
visszatért otthonába.
Lk 1,46-56

Elmélkedés:

Jézus születése a mennyei Atya emberek felé irányuló szeretetének,
jóságának és irgalmának jele. Az irgalmas Isten ugyanis saját Fiát, Jézus
küldte el, hogy a bűnös emberiségnek ő hozza el a megváltást. Az isteni
ígéret tehát Jézus személyében teljesedett be. Mária tudta meg elsőként a
titkot, hogy Isten Fia, a Megváltó a világba érkezik. S amikor ezért
Istent magasztalva hálát ad, akkor nem csak a maga nevében teszi ezt.
Megköszöni Istennek, hogy gyermeke születik, ugyanakkor az egész emberiség
nevében is hálát ad Istennek, hogy ígéretét jóságosan teljesítette.
Csatlakozzunk mi is Jézus édesanyjának hálaadásához!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Te Úr vagy minden nép fölött,
és Szegletkő, mely összeköt,
sárból formáltad hívedet,
most jöjj, fejezd be művedet!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2009-12-21

2009. december 21. - Hétfő

Azokban a napokban Mária útrakelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába
sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor
Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat,
és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: "Áldott
vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan
lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe
csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat!
Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!"
Lk 1,39-45

Elmélkedés:

Két leendő édesanya találkozását olvassuk az evangéliumban néhány nappal
karácsony előtt. Mindketten az első pillanatban hitetlenkedve fogadták a
hírt, hogy gyermekük fog születni, aztán annál nagyobb volt az örömük.
Mindketten áldásnak és Isten ajándékának tekintették gyermeküket.
Ugyanakkor a gyermekek is találkoznak és ők is köszöntik egymást.
Találkozik az előfutár és a Messiás. Találkozik János, aki majd előre
jelezni fogja a népnek Jézus jövetelét. A Jézussal való találkozás
reményeink szerint minket is ugyanolyan nagy örömmel fog eltölteni, mint
egykor a magzat Jánost. Adventi várakozásunk és vágyakozásunk hamarosan
beteljesedik és megláthatjuk Üdvözítőnket.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó jöjj, ó jöjj el, napkelet,
mert éjben járunk nélküled;
jöjj, igaz Napunk, halld imánk
és fényességed áraszd ránk!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2009-12-20

2009. december 20. - Advent 4. vasárnapja

Az angyali üdvözlet után Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik
városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.
Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt felujjongott a
magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott:
"Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse!
Hogyan lehet az, hogy Uram anyja jön hozzám? Mert íme, amikor fülembe
csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat!
Boldog vagy, aki hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott
neked!"
Lk 1,39-45

Elmélkedés:

Árucikk vagy szeretet?
Az utolsó adventi vasárnapon a negyedik gyertyát is meggyújtottuk adventi
koszorúnkon, s ez azt jelzi, hogy már csak néhány nap van hátra karácsony
ünnepéig. Az evangéliumban arról hallottunk, hogy Mária meglátogatja
rokonát, Erzsébetet. Mindketten gyermeket várnak: Erzsébet hamarosan
világra hozza (Keresztelő) Jánost, Mária pedig megszüli Jézust. Könnyen
magunk elé tudjuk képzelni a jelenetet, a két várandós kismamát, akik
szeretettel ölelik meg egymást, majd megosztják örömüket egymással.
Mindkét gyermek születésében ott van az isteni csoda, az isteni
közreműködés. Erzsébet és férje, Zakariás már idősek, s koruk miatt nem
gondolhattak arra, hogy születhet még gyermekük. De Isten megígéri ezt,
csodát tesz, s gyermekük születik. Jézus születése is csodás módon
történik, hiszen neki nincs földi édesapja, hanem a Szentlélek által fogan
meg Mária méhében a gyermek, aki a mindenható Isten, a mennyei Atya Fia.
Mária és Erzsébet találkozásánál nincs ajándék. Legalábbis nincs
kézzelfogható ajándék. Nincs megvásárolt ajándék. Nincs becsomagolt
ajándék. Nincs szeretetet helyettesíteni akaró ajándék. Ahogyan egymást
átkarolják, az mindent elárul. Ölelésükben minden benne van. Benne van a
szeretet, az ember szeretete a másik ember iránt, s mindennek a
hátterében, a szívük mélyén jelen van az isteni szeretet is.

Az egyik tizennyolc éves, éppen érettségire készülő lány mesélte el nekem
a napokban, hogy két évvel ezelőtt mit kapott ajándékba karácsonykor.
Annak érdekében, hogy ne derüljön ki, hogy konkrétan kiről is van szó,
nevezzük őt most Eszternek. A családból csak a lány járt rendszeresen
misére, a többiek már évek óta nem tartották ezt fontosnak. Ebben az évben
Eszter azt találta ki, hogy készít minden családtagjának kukoricacsuhéból
betlehemi figurákat, és ha mindenki egymás mellé teszi majd őket, akkor
szépen összeáll a betlehemi jelenet valamennyi szereplője. Szeretettel
készítette kis ajándékait és arra számított, hogy ő is hasonlót kap.
Szenteste először a bátyjától kapta meg az ajándékot, a Passió című
filmet, Jézus szenvedéséről. Kissé szomorúan jegyezte meg, hogy nem húsvét
van, hanem karácsony, amikor Jézus születését ünnepeljük, s bizonyára
erről is lehetett volna filmet találni. A testvére, aki évek óta nem járt
szentmisére, és sokszor gúnyolta húgát vallásossága miatt, ekkor
lehajtotta a fejét és elgondolkozott. Ezután az édesanya ajándéka
következett, ami egy rózsaszín pizsama volt. Eszter már sok éve nem
hordott rózsaszín ruhákat. Édesanyja is tudta, hogy lánya nem szereti ezt
a színt, s most látszott rajta, hogy már bánja, hogy a gyors vásárláskor
az első kezébe akadt pizsamát vette meg, s nem gondolt erre. Végül az
édesapa ajándéka következett, ami egy csodálatos hajcsavaró volt. De a
helyzetet ez sem mentette meg. Eszter elkeseredetten fordult az
ajándékozóhoz: "Apa, nem vetted észre, hogy egy hónapja egészen rövidre
vágattam a hajamat?" Apja csodálkozva nézett lányára és a rövid hajra,
amit csak most vett észre, mert a sok munka mellett nem jutott ideje
családjára. Eszter sose bántotta volna meg családját, karácsony estéjén
pedig főleg nem, de most úgy érezte, hogy ki kell mondania az igazságot.
Könnyek között, sírva mondta: "Ezek csak árucikkek és nem ajándékok, mert
hiányzik belőlük a szeretet. És én nem árucikkekre vágytam, hanem
szeretetre!" Ekkor az édesanyja, az édesapja és a testvére is sírva
fakadt, mert belátták, hogy nagyot hibáztak, belátták, hogy valóban nem
volt igazi szeretet abban, amit adtak. Aztán mindhárman odaléptek
Eszterhez és átölelték. Hosszú percekig maradtak így. A csendet Eszter
törte meg: "Erre az ölelésre, erre a szeretetre vágytam." Kis idő múlva,
amikor Eszter öltözni kezdett, hogy indul az éjféli misére, csodálkozva,
de annál nagyobb örömmel látta, hogy a többiek is készülődnek. Együtt
mentek a karácsonyi éjféli misére, s azóta az egész család minden vasárnap
részt vesz a szentmisén Eszter nagy örömére.

Az ő történetük, az ő ölelésük jutott eszembe Mária és Erzsébet
öleléséről. És talán érdemes lesz elgondolkoznunk azon, hogy vajon az
általunk vásárolt árucikkek igazi ajándékok lesznek-e, amelyek
szeretetünkről tanúskodnak? Vagy csak felesleges árukat adunk
családtagjainknak? A szeretetet nem lehet semmivel helyettesíteni.

Isten önmagát adja nekünk. A betlehemi Gyermek Isten szeretetét hozza el
nekünk. Érdemes elfogadnunk ezt a szeretetet és érdemes ezt a szeretetet
utánoznunk.

Befejezésül még azt kérem, hogy a karácsonyi éjféli szentmisére mindenki
hozzon magával egy gyerekkori fényképet. Minél kisebb valaki a fényképen,
annál jobb. Ha az idősebbeknek nincs gyerekkori fényképük önmagukról,
akkor hozzanak egyet például az unokájukról. Ezek a képek, amit
természetesen majd mindenki haza is fog vinni, segítségünkre lesznek
karácsony éjszakáján.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Urunk, Jézus, te földi életed során mindig érezhetted Atyád, a mennyei
Atya ölelését. Szenvedésedben és halálodban is ő ölelt át téged. Mi
könnyen megfeledkezünk arról, hogy születéseddel az Atya magához ölel
minden embert. Engedd, hogy mindannyian karácsonykor és életünk minden
napján érezzük Istenünk ölelését és szeretetét. Jézusunk, taníts meg
minket arra, hogy mindig ezt az isteni szeretet utánozzuk, és úgy
szeressünk mindenkit, ahogyan te szeretsz minket, s ahogy általad az Atya
szeret minket!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2009-12-19

2009. december 19. - Szombat

Heródesnek, Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevű pap, aki Ábia
papi osztályába tartozott. Felesége Áron törzséből származott, és
Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak Isten előtt, és
feddhetetlenül éltek az Úr parancsai és törvényei szerint. De nem
született gyermekük, mivel Erzsébet magtalan volt, és már mind a ketten
éltesebb korúak voltak.
Amikor Zakariás egy alkalommal osztályának rendjében szolgálatot
teljesített Isten színe előtt, ráesett a sor, hogy a papi szolgálat
szokása szerint az Úr templomába menjen, és bemutassa a tömjénáldozatot. A
tömjénáldozat órájában nagy tömeg imádkozott a templomon kívül. Akkor az
áldozati oltár jobb oldalán megjelent Zakariásnak az Úr angyala. Láttára
Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg. Az angyal azonban így szólt
hozzá: "Ne félj, Zakariás! Könyörgésed meghallgatásra talált. Feleséged,
Erzsébet fiút szül, és Jánosnak fogod hívni. Örömöd és vigasságod lesz ő,
és sokan örülnek majd születésének. Nagy lesz az Úr előtt: bort és
részegítő italt nem iszik, sőt már anyja méhében betelik Szentlélekkel.
Izrael fiai közül sokakat megtérít Istenükhöz, az Úrhoz. Illés szellemében
és erejével fog színe előtt járni, hogy az atyák szívét a fiak felé
fordítsa, az engedetleneket az igazak lelkületére vezesse, és az Úr iránt
készségessé tegye a népet."
Zakariás erre megkérdezte az angyalt: "Miből tudhatom meg mindezt? Hiszen
már öreg vagyok, és feleségem is éltesebb korú." Az angyal így válaszolt:
"Én Gábor vagyok, az Isten színe előtt állok, aki azért küldött, hogy
beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. De mivel nem hittél
szavamnak, amely majd valóra válik annak idején, megnémulsz, és nem tudsz
beszélni a beteljesedés napjáig." A nép várta Zakariást, és csodálkozott,
hogy annyit késlekedik a templomban. Amikor pedig kijött, nem tudott
megszólalni. Ebből megértették, hogy a templomban látomása volt. Intett
nekik, de néma maradt.
Mihelyt szolgálatának napjai elmúltak, hazament. E napok után felesége,
Erzsébet méhében fogant, de öt hónapon keresztül titkolta. "Így tett velem
az Úr - mondta -, arra méltatott e napokban, hogy elvegye szégyenemet az
emberek előtt."
Lk 1,5-25

Elmélkedés:

Zakariás a éppen szolgálatot teljesít a jeruzsálemi templomban, amikor az
angyal meghozza számára a hírt, hogy gyermeke fog születni. A születendő
gyermek pedig fontos küldetést tölt be az üdvösség rendjében, ő lesz a
Megváltó előfutára. Zakariás kételkedve fogadja a hírt. Úgy gondolja, hogy
neki és szintén idős feleségének már nem lehet gyermekük. Az emberi
kételkedés nem állíthatja meg Isten üdvözítő tervének megvalósulását!
Minden pontosan úgy történik, ahogyan az angyal mondja. Közeledik tehát az
idő, amikor a várva várt és Isten által megígért Megváltó belép emberi
életünkbe. Örüljünk születésének, amely hamarosan bekövetkezik!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó jöjj el Jessze vesszeje,
rab nemzeteknek fényjele;
ha szólsz, elnémul földi nagy,
jöjj, szabadítónk csak te vagy!.
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2009-12-18

2009. december 18. - Péntek

Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt
Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket
fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József, igaz ember volt, nem
akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja
el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így
szólt: "József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert
a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak
nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől." Mindez pedig azért történt,
hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Íme, a Szűz
gyermeket fogan és fiút szül, és az Emmánuel nevet adják neki, ami azt
jelenti: "Velünk az Isten." Amikor József felébredt álmából, úgy
cselekedett, amint az Úr angyala parancsolta neki.
Mt 1,18-24

Elmélkedés:

Jézus születésének elbeszéléseiben olvashatunk arról, hogy József több
alkalommal is álmot lát, amelyekben útmutatásokat kap Istentől. A mai
evangéliumban József első álmát ismerhettük meg, amely álom eloszlatja az
ő aggályait és félelmeit. József megtudja, ugyanakkor az evangélista az
olvasónak is tudtára adja, hogy a születendő gyermek az Isten Fia, ő a
megváltó, akinek jövetelét Isten megígérte. József megérti az álmot,
isteni útmutatásnak tartja, ezért annak megfelelően cselekszik. Az isteni
kinyilatkoztatás erősítsen meg minket is abban a hitben, hogy a Gyermek,
akinek születésére készülünk most, az adventi időben, valóban az Isten
Fia.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó jöjj, ó jöjj el, Adonáj,
ki cserjelángból szólalál,
majd kőbe vésted tíz szavad,
jöjj tárt karokkal jómagad!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2009-12-17

2009. december 17. - Csütörtök

Jézus Krisztusnak, Dávid és Ábrahám fiának családfája. Ábrahámnak Izsák
volt a fia, Izsáknak Jákob, Jákobnak Júda és testvérei, Júdának Fáresz és
Zára Támártól, Fáresznek Eszróm. Eszrómnak Arám, Arámnak Aminadáb,
Aminadábnak Náásszon, Náásszónnak Szalmon, Szalmonnak Bóász Ráhábtól,
Bóásznak Jóbéd Rúttól, Jóbédnek Izáj, Izájnak pedig Dávid király.
Dávidnak Salamon volt a fia Uriás feleségétől, Salamonnak Roboám,
Roboámnak Abija, Abijának Ászáf, Ászáfnak Jozafát, Jozafátnak Jórám,
Jórámnak Ozijás, Ozijásnak Joatám, Joatámnak Acház, Acháznak Ezekiás,
Ezekiásnak Manasszesz, Manasszesznek Ámosz, Ámosznak Joziás, Joziásnak
pedig Jekoniás és testvérei a babiloni fogság idején.
A babiloni fogság után: Jekoniásnak Szálátiél volt a fia, Szálátiélnek
Zorobábel, Zorobábelnek Ábiud, Ábiudnak Elijakim, Elijakimnak Ázór,
Ázórnak Szádok, Szádoknak Áhim, Áhimnak Eliud, Eliudnak Eleazár,
Eleazárnak Mattán, Mattánnak Jákob, Jákobnak pedig József. Ő volt a férje
Máriának, akitől a Krisztusnak nevezett Jézus született.
Összesen tehát: Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni
fogságig tizennégy nemzedék, és a babiloni fogságtól Krisztusig is
tizennégy nemzedék.
Mt 1,1-17

Elmélkedés:

Időnként betéved egy-egy ember a plébániára azzal a szándékkal, hogy
családfáját kutassa. Egy család őseinek számontartása a régebbi időkben
inkább a nemesekre volt jellemző, mostanában azonban bárki megteheti és
meg is teszi, ha tudni szeretné őseinek adatait. Ha arról kérdezem a
lelkes kutatókat, hogy mi a célja munkájuknak, sok értelmes okot nem
szoktak felsorolni.
Az evangéliumban Jézus családfáját olvastuk. A sorok között, a nevek
között felfedezhető Máté evangélista azon szándéka, hogy Jézust, mint a
megígért Messiást, Dávid fiát, mutassa be, akiben beteljesedett az isteni
ígéret. Az ószövetségi idők legnagyobb vagy kevésbé jelentős
személyiségeit sorolja fel a részlet, mintegy jelezve, hogy ez a korszak
lezárul, s Jézus születésével egy új korszak kezdődik el.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó jöjj, ó jöjj el, Bölcsesség,
ó Egyszülött, kit ád az ég,
te gyöngédség és őserő:
amit tudnunk kell, tárd elő!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2009-12-16

2009. december 16. - Szerda

Abban az időben Keresztelő János magához hívatta két tanítványát, és ezzel
a kérdéssel küldte őket az Úrhoz: "Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást
várjunk?"
A két férfi Jézushoz érkezve így szólt: "Keresztelő János küldött minket,
és kérdezteti: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?"
Abban az órában Jézus sokakat meggyógyított különféle bajokból és
betegségekből, megszabadított a gonosz lelkektől, sok vaknak pedig
visszaadta szeme világát.
Jézus tehát ezt válaszolta nekik: "Menjetek, jelentsétek Jánosnak, amit
láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások
megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek
pedig hirdetik az evangéliumot. Boldog, aki nem botránkozik meg bennem."
Lk 7,19-23

Elmélkedés:

Keresztelő János azzal a szándékkal küldi tanítványait Jézushoz, hogy
megtudja: Jézus-e a megígért Messiás. Jézus nem ad egyértelmű szóbeli
választ, hanem saját cselekedeteire hívja fel a figyelmet, amelyekből
kiolvasható a válasz. Jézus jövetelével az isteni irgalmasság egyértelműen
válik láthatóvá az emberi életekben. Meggyógyulnak a betegek és az örömhír
eljut minden emberhez, még a szegényekhez is. Mindezek olyan jelek,
amelyek a messiási idő beköszöntét jelzik. Nem kell mást várni, hiszen
Jézus valóban a mennyei Atya küldötte, aki elhozza az üdvösséget, s
megmutatja számunkra az Atyához vezető utat.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, életemben oly sok az árnyék, de Te azt akarod, hogy fény legyek.
Bennem még oly sok a homály, de Te azt akarod, hogy testvéreimnek
világítsak. Magamat is alig vonszolom, de Te azt akarod, hogy testvéreimet
hozzád vezessem, Hozzád vonzzam. Oly üres és íztelen vagyok Uram, de Te
azt akarod, hogy a só legyek. Uram, Te légy életem fénye, világossága,
íze, jó illata! Engedd, ha velem találkoznak az emberek, Rád találjanak!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] Szívünkben mély nyomott hagyott

Kedves E-vangélium Olvasók!

Örömmel jelezzük, hogy az e-vangélium lista feltalálójának és működtetőjének, Horváth István Sándor atyának megjelent a könyve Szívünkben mély nyomott hagyott címmel. A három kötet (A-B-C év) három év (2005-2007) vasárnapi és ünnepnapi elmélkedéseit tartalmazza.

A könyv megrendelhető az Új Ember Kiadótól a konyvesbolt@ujember.hu címen vagy telefonon: 06-1-317-3933. Ára: 3 kötet együtt: 3800.- Ft. (1 kötet: 1900.- Ft/db.) A megrendeléshez a könyv címét, valamint a megrendelő nevét és  postacímét kell elküldeni.

István atya ifjúsági kórusának karácsonyi CD lemezei megrendelhetők tőle a zalalovo@gmail.com címen.
Azok számára, akik legalább 2 darabot rendelnek bármelyik lemezből, bármilyen párosításban és rendelésüket 2009. december 19-ig elküldik, a plébánia a postaköltséget átvállalja (magyarországi szállítási cím esetén).
Információ: http://zalalovo.plebania.hu/szent_veronika_korus/kiadvanyok2

Ajánld te is barátaidnak az e-vangéliumot! Ez is lehet egy karácsonyi ajándék.
Feliratkozás: http://evangelium.katolikus.hu/


Szép adventi készületet kíván az e-vangélium csapat!

[Evangelium] 2009-12-15

2009. december 15. - Kedd

Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: "Erről mi
a véleményetek? Egy embernek két fia volt. Odament az egyikhez, és így
szólt hozzá: "Fiam, menj ki ma, és dolgozz a szőlőben!" A fiú azt
válaszolta: "Nincs kedvem!", de később megbánta, és mégis kiment. Odament
a másikhoz, és annak is szólt. Az így válaszolt: "Szívesen, uram!", menni
azonban nem ment. Kettőjük közül melyikük teljesítette az apa akaratát?"
Azt felelték: "Az első."
Erre Jézus így szólt hozzájuk: "Bizony mondom nektek: A vámosok és utcanők
megelőznek titeket Isten országában. Mert eljött hozzátok János az
igazságosság útján járva, és ti nem hittetek neki, a vámosok és utcanők
viszont hittek neki. De ti, akik mindezt láttátok, még ezután sem tértetek
jobb belátásra, hogy higgyetek neki!"
Mt 21,28-32

Elmélkedés:

Jézus a mennyei Atya küldötteként jött el világunkba. Eljött, mert ez volt
az Atya akarata. Ő mindig azt tette, amit az Atya kívánt tőle és
engedelmesen teljesítette küldetését. Egész emberi életét születésétől
halálig az határozza meg, hogy miként tud a mennyei Atya tetszésére lenni.
Ugyanakkor azt is észrevehetjük az evangéliumok tanításában, hogy minden
tanítványát és követőjét arra ösztönzött, hogy legyen az Atya gyermeke, s
hozzá hasonlóan engedelmeskedjen Istennek. Az Atya Jézusra tekintve mindig
elmondhatta, hogy valóban az ő szeretett fia. Vajon mi törekszünk-e arra,
hogy a mennyei Atya gyermekei engedelmes fiai legyünk?
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem
tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli
jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az
ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben,
kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem
boldogságod birtoklására!
Szent Ágoston
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2009-12-14

2009. december 14. - Hétfő

Egy alkalommal Jézus a templomba ment, és tanított. Közben odaléptek hozzá
a főpapok meg a nép vénei, és megkérdezték: "Miféle hatalommal teszed
ezeket? Ki adta neked a hatalmat ehhez?" Jézus így válaszolt: "Én is
kérdezek tőletek valamit. Ha megfeleltek rá, megmondom nektek, milyen
hatalommal teszek így. Honnan volt János keresztsége? A mennyből-e vagy az
emberektől?"
Azok tanakodni kezdtek egymás között: "Ha azt mondjuk, a mennyből volt,
azt feleli: "Hát akkor miért nem hittetek neki?" Ha pedig azt mondjuk: "Az
emberektől", akkor meg félnünk kell a néptől, mert Jánost mindenki
prófétának tartja." Ezért ezt a választ adták Jézusnak: "Nem tudjuk."
"Akkor én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal teszek így" -
felelte Jézus.
Mt 21,23-27

Elmélkedés:

Miközben a tanítványok egyre inkább megértik, hogy mesterük a mennyei Atya
küldötte és miközben a nép egyre nagyobb odaadással hallgatja Jézus
tanítását, a vallási vezetők körében egyre csak n a bizonytalanság Jézus
személyével kapcsolatban. Az egyik oldalon az elfogadás a másikon az
elutasítás növekszik. Az elutasításnak egyszerű oka van: nem akarnak
változtatni életformájukon. Az elfogadásnak is egyszerű az oka: felismerik
Jézusban azt, aki az üdvösségre tanítja és vezeti az embert. Ha Jézusban
felismerem az Isten küldöttét, életem megújulhat, hiszen engem is az
üdvösségre, az Atya felé vezet.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Élők és holtak Istene, tégy minket készségessé, hogy Krisztust követve
tudjuk odaadni önmagunkat másokért, miként a búzaszem, amely egyedül
marad, ha nem hull a földbe, de ha földbe hullván elhal, sok termést hoz.
Add, Urunk, hogy készek legyünk áldozatot hozni társainkért, és add, hogy
életünk soha el nem múló, gazdag termést hozhasson.

________________________________

Aktuális:
Kedves barátaim!
Szeretettel ajánlom karácsonyi ajándékként adventi és karácsonyi
lemezeinket.
Itt hallgatható:
http://zalalovo.plebania.hu/szent_veronika_korus/dalszovegek
Most átvállaljuk a postaköltséget azoktól, akik legalább 2 lemezt kérnek
(csak magyarországi szállítási cím esetén). Ez az ajánlat december 16-ig
érvényes.
Kórusunk lemezei megrendelhetők tőlem a zalalovo@gmail.com címen. Ár:
2.000.- Ft/db. A megrendeléshez a nevet, a postacímét irányítószámmal és a
darabszámot kell elküldeni. Köszönöm!
Vélemények: http://zalalovo.plebania.hu/uzenet/korusnak
Információ: http://zalalovo.plebania.hu/szent_veronika_korus/kiadvanyok2
A könyvem pedig az Új Ember kiadótól rendelhető meg a
konyvesbolt@ujember.hu címen vagy telefonon: 06-1-317-3933.
A könyv adatai:
Horváth István Sándor: Szívünkben mély nyomot hagyott A, B, C kötet.
A megrendeléshez a könyv címét valamint, a megrendelő nevét és postacímét
kell elküldeni.
István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium