Napi Evangélium: 2007. szeptember 2.

2007. szeptember 8., szombat

[Evangelium] 2007-09-08

2007. szeptember 8. - Szombat, Szűz Mária születése (Kisboldogasszony)

Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt
Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket
fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem
akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja
el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így
szólt: ,József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert
a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak
nevezel, mert ő váltja meg a népét bűneitől." Mindez pedig azért történt,
hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott:
Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül,
és az Emmánuel nevet adják neki,
ami azt jelenti: "Velünk az Isten."
Mt 1,18-23

Elmélkedés:

Mária születésének napján Jézus gyermekségtörténetének kezdetét olvassuk
az evangéliumban. A történet középpontjában természetesen maga a Gyermek
áll, akinek ragyogása fénnyel árasztja el édesanyját. E fényben úgy látjuk
Máriát, mint Jézus anyját, aki isteni közreműködésnek köszönhetően fogadta
méhébe fiát és hozta őt világra. Máté evangéliumában Mária passzív
szereplő marad, aki engedelmeskedik Istennek és jegyesének, Józsefnek. Az
evangélista az ószövetségi jövendölésekből igazolja, hogy Jézus az Isten
Fia, akinek személyében beteljesedtek a jövendölések. S ha Jézus az Isten
Fia, akkor Máriát, az ő édesanyját joggal nevezhetjük Isten Anyjának.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Kegyelemmel teljes Szűz, tudom, Názáretben szegényesen éltél, nem is
kértél többet; se elragadtatás, se csodák nem szépítették meg az életed,
ó, választottak Királynője. Oly sok szegény és alázatos él ezen a földön;
ők félelem nélkül emelhetik rád tekintetüket. Te vagy az a pártatlan Anya,
aki velük járod a hétköznapok útját és elvezeted őket a mennybe.
Szeretett Anyám, veled akarok élni ebben a kegyetlen száműzetésben, téged
akarlak követni mindennap. Elmerülök szemlélésedben, és felfedezem szíved
szeretetének mélységeit. Anyai tekinteted alatt a semmibe foszlik minden
félelmem; megtanítasz sírni és örvendezni.
Lisieux-i Szent Teréz

________________________________

Aktuális:
Kedves listatagok!
Egy listatag imát kér nagynénjéért, akit pénteken műtöttek meg.
Egy édesanya imát kér eltűnt férjéért és azért, hogy ő és gyermekei túl
tudják tenni magukat e szörnyűségen.
Egy 31 éves fiatalemberért, akinek agydaganata van, szintén imát kérnek.
Imádkozzunk gyógyulásáért!
Munkanélkülivé vált és emiatt elkeseredett hugáért kér imát egy tagunk.
Egy kolléganője 3 éves unokájáért kér imát valaki. A gyermek
csontvelőjében és hasában daganatot találtak, s most kemoterápiás
kezeléssel próbálják gyógyítani.
Egy atya imát kér Józsefért, hogy találjon rá a gyermekként megismert
hitére; egy babát remélő házaspár meghallgatásáért; és az Istennek
szenteltek elkötelezettségéért.
Köszönöm mindenki imáit.
Szeretettel: István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. szeptember 7., péntek

[Evangelium] 2007-09-07

2007. szeptember 7. - Péntek, Szent Márk, István és Menyhért áldozópapok,
kassai vértanúk

Abban az időben Jézus ezt mondta apostolainak: Ne féljetek azoktól, akik
megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek,
aki a lelket is, a testet is a pokolba taszíthatja. Egy fillérért ugye két
verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok tudta
nélkül. Nektek pedig minden szál hajatokat számon tartják! Ne féljetek
hát: sokkal többet értek ti a verebeknél! Ha valaki megvall engem az
emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De ha
valaki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom őt Atyám előtt,
aki a mennyekben van.
Mt 10,28-33

Elmélkedés:

A biblia tanítása szerint Isten gondját viseli minden teremtménynek, Ez a
gondoskodó őrzés természetesen az emberre is kiterjed. De nem
végzetszerűen üldözi az embert, amely elől nem lehet kitérni. És nem is
úgy működik, hogy mindenféle veszélytől és balesettől megóv mindenkit.
Isten azt szeretné, ha rábíznánk magunkat, azaz bizakodnánk abban, hogy a
valóban mindig a javunkat akarja és gondoskodik rólunk.
A gondviselésbe vetett bizalomra akarja Jézus nevelni tanítványait.
Különösen is szükség van erre az üldözések idején, amikor könnyen meginog
az ember bizalma. Krisztus követője ne féljen, hanem maradjon hűséges
hitéhez és Jézushoz, s akkor jutalomra számíthat a mennyben.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram! Te adod a keresést, add, hogy megtaláljalak.
Te tanítasz meg kopogtatni, nyiss ki kopogtatásomra.
Kinek adsz, ha a kérőt elutasítod?
Ki fog találni, ha a kereső hiába keres?
Kinek fogsz ajtót nyitni, ha bezárod a kopogtató elől?
Mit adsz annak, aki nem kér, ha annak, aki kér, megtagadod szeretetedet?
Tőled a vágy, kapja meg tőled teljesülését is!

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. szeptember 6., csütörtök

[Evangelium] 2007-09-06

2007. szeptember 6. - Csütörtök

Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett
köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két
bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát
az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé
beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. Amikor
befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: "Evezz a mélyre, és vessétek ki
a hálótokat halfogásra." "Mester - válaszolta Simon -, egész éjszaka
fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót." Meg
is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a
másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok
odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt.
Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt:
"Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok." A szerencsés halfogás
láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot
és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött
Simonba: "Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel." Erre partra vonták
hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust.
Lk 5,1-11

Elmélkedés:

A mai evangélium belső mozgatóerejét Jézus szava adja meg. A nép azért
keresi őt, hogy szavát hallgassa. Az emberek gyorsan észreveszik, hogy e
szavak mögött isteni erő rejtezik: hatalma van a gonosz lelkek felett,
csodás módon meggyógyítja a betegségeket és elnémítja a rossz
szándékúakat. A nép tanítása után Jézus nem némul el, hanem hallatja
szavát és megparancsolja a halászoknak, hogy induljanak a tengerre. Ők
engedelmeskednek szavának és Péter kiveti a hálót az ő szavára. Ha más
mondaná ugyanezt, talán meg sem tenné. És csoda történik. Egész éjszaka
semmit sem fogtak, most mégis eredményes lesz munkájuk. Jézus szavának
hallgatása és az annak való engedelmesség csodát tett egykor, és csodát
tehet ma velem is.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem
az istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten
gyermekéhez méltóan cselekednem! Maradj bennem! Add, hogy én is mindig
benned maradjak, és úgy szerethesselek, ahogyan te szeretsz engem! Nálad
nélkül semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. De egyesíts önmagaddal,
tölts el szereteteddel, hogy általad az Atyával és a Fiúval mindig
egyesüljek!

2007. szeptember 5., szerda

[Evangelium] 2007-09-05

2007. szeptember 5. - Szerda, Kalkuttai Boldog Teréz

Kafarnaumi tartózkodása idején Jézus a zsinagógából jövet betért Simon
(Péter) házába. Simon anyósa éppen magas lázban szenvedett. Mindjárt
szóltak is neki az érdekében. Jézus a beteg fölé hajolt, parancsolt a
láznak, és a láz megszűnt. A beteg azonnal fölkelt, és szolgált nekik.
Napnyugtakor mindnyájan odavitték Jézushoz a betegeket, akik különféle
bajokban szenvedtek. Mindegyikre rátette kezét, és meggyógyította őket.
Sokakból gonosz lelkek mentek ki, és ezt kiáltozták: "Te vagy az Isten
Fia!" Jézus azonban rájuk parancsolt, és nem engedte, hogy beszéljenek;
azok ugyanis tudták, hogy ő a Krisztus. Amikor megvirradt, Jézus kiment
egy magányos helyre; a népsokaság pedig keresésére indult, és meg is
találta. Tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. Jézus azonban így
válaszolt: "Más városoknak is hirdetnem kell Isten országának
evangéliumát, mert ez a küldetésem." Azután folytatta tanítását Galilea
zsinagógáiban.
Lk 4,38-44

Elmélkedés:

A küldetését jól ismerő és hűségesen teljesítő Jézussal találkozunk a mai
evangéliumban, aki nyilvános működése ideje alatt betegeket gyógyít
mindenütt és hirdeti az evangéliumot az embereknek. Bár a vallási vezetők
rossz szemmel nézik tevékenységét, az egyszerű nép örömmel fogadja őt.
Keresik, hogy betegeikkel csodát tegyen és hallhassák tanítását. S ő
fáradhatatlanul mindig továbbindul, hogy egyre többekkel találkozhasson.
A nagy nyilvánosság előtt végzett cselekedetek után, most visszavonul
egyik első apostolának, Péternek a házába. Jézusnak is szüksége van
időnként a pihenésre, s arra is hogy egyedül imádkozzon a mennyei Atyához.
De mindig készséges, amikor segíthet az embereken, akik igénylik
szolgálatát. Küldetése hozzám is szól. Hogyan fogadom őt?
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Mária, te tudod igazán, mi az anyai szeretet, hisz minden szeretetedet,
egész életedet, Megváltónknak, Jézusnak ajándékoztad. Kérünk, védelmezd a
földkerekség minden árva gyermekét!
Használj fel bennünket; általunk adj nekik oly gyöngéd szeretetet, amilyet
édesapjuk és édesanyjuk nyújtott volna nekik. Fiad szeret minket, ezért
megengeded, hogy ugyanilyen szeretettel és gyöngédséggel forduljunk
azokhoz, akik elveszítették szüleiket.
Mária, legszentebb Anya, veled és az angyalokkal együtt a mennyek
országában dicsőítjük majd Urunkat, aki annyira szeret bennünket, hogy
senki sem mondhatja: Nincsen apám, sem anyám. Ámen.
Kalkuttai Boldog Teréz

2007. szeptember 4., kedd

[Evangelium] 2007-09-04

2007. szeptember 4. - Kedd

Jézus egyszer lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába, és szombaton ott
tanított. Tanítása ámulatba ejtett mindenkit, mert szavának hatalma volt.
Volt ott a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt ember, aki így
kiáltozott: "El innen! Mi dolgunk veled, názáreti Jézus? Azért jöttél,
hogy elveszíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje." Jézus
ráparancsolt: "Némulj el, és menj ki belőle!" Erre az ördög a földre
sújtotta az embert, és kiment belőle, anélkül, hogy bajt okozott volna
neki. Csodálkozás fogta el valamennyiüket, és egymás közt ezt mondogatták:
"Mi ez? Akkora hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek,
hogy kimennek a megszállottakból." Ennek híre elterjedt az egész
környéken.
Lk 4,31-37

Elmélkedés:

A Kafarnaumban élő emberek ámulatba esnek látván Jézus szavának hatalmát,
amely parancsolni tud a gonosz lelkeknek. Olyan erő ez, amely a gonosz
befolyása alá került embereket képes megszabadítani, visszadván nekik a
szabadságot Isten szeretetére. Mi pedig talán azért esünk ámulatba, mert
furcsának tartjuk, hogy az ördögök előbb felismerik Jézus személyében
Isten Fiát, mint az emberek. Felismerik, mert nem tudnak ellenszegülni a
parancsnak, a szónak, amely mögött nem emberi, hanem isteni erő lakozik.
Mi, emberek csak lassabban értjük meg, hogy milyen erő, kinek az ereje
rejtőzik a szavak hátterében. Jézus szavait hallgatva és cselekedeteit
látva a csodálkozás és az ámuldozás nagyon kevés válasz a részünkről!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, kérlek, engedd a szeretettel megízlelni azt, amit ízlelek az
ismerettel; éljem át az érzéssel azt, amit átélek értelmemmel. Többel
tartozom neked, mint ami vagyok teljes önmagamban, de nincsen másom; s még
magamat sem tudom önmagam által teljesen visszaadni.
Uram, legalább ezt az én egész valómat vond be szeretetedbe. Egész voltom
a teremtés által a tied, add, hogy egészen a tied legyen a szeretet által
is.Nézz Uram, szívemre, ezt szeretné, de magától nem képes erre. Add meg
te, amire nem képes. Engedj belépnem szereteted szentélyébe.

2007. szeptember 3., hétfő

[Evangelium] 2007-09-03

2007. szeptember 3. - Hétfő, Nagy Szent Gergely pápa

Abban az időben Jézus elment Názáretbe, ahol (egykor) nevelkedett. Szokása
szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás
próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a
helyre talált, ahol ez volt írva: "Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem
és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a
foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az
elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje." Összetekerte az
írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem
rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: "Ma beteljesedett az írás,
amelyet az imént hallottatok." Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a
fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. "De hát nem József fia ez?" -
kérdezgették.
Ekkor így szólt hozzájuk: "Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem:
"Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy tetteket, amelyeket - mint hallottuk -
Kafarnaumban végbevittél, tedd meg a hazádban is!" Majd így folytatta:
"Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában.
Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az
ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az
egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a
szidoni Cáreftában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában
is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai
Námán." Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak,
kiűzték őt a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen
városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt
közöttük, és eltávozott.
Lk 4,16-30

Elmélkedés:

Mai szóhasználattal bizonyára programbeszédnek mondanánk Jézusnak azt a
tettét, hogy Izajás próféta jövendölését magára vonatkoztatva saját
küldetéséről beszél. Jövetelének az a célja, hogy a Szentlélek erejével
szabadulást hirdessen mindazoknak, akik testi vagy lelki betegségben
szenvednek, vagy akiket korlátoznak emberi szabadságukban. Jövetelének
másik célja, hogy az örömhírt mindenkinek, köztük a szegényeknek is
hirdesse. A gazdag emberek ugyanis igyekeznek sok kiváltságot szerezni
maguknak, hogy életük minél biztonságosabb és boldogabb legyen. A lélek
boldogságát adó evangélium viszont személyválogatás nélkül mindenkinek
szól. A názáretiek azt gondolták, hogy jól ismerik Jézust, ezért
meglepődtek, amikor Istentől kapott küldetéséről beszélt nekik, sőt,
később a halálát akarták. Mások elfogadták tanítását. Rajtam áll, hogy
befogadom-e az örömhírt.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó, Uram, add, hogy megértsem, milyen nagy biztonsága és békéje van annak a
szívnek, amely semmire sem vágyódik ezen a világon!
Ha ugyanis szívem földi javak után áhítozik, nem lehet nyugodt, nem
élvezhet biztonságot, mivel vagy azt keresi, amije nincs, vagy annak
elvesztésétol retteg, amije van; a szükségben boldogulást remél, s amikor
boldogul, a szükségtol retteg. Állandóan ide-oda hullámzik.
Ha viszont te, Istenem, megadod lelkemnek, hogy szilárdan a mennyei haza
vágyaihoz tapadjon, akkor sokkal kevésbé érinti az ideigtartó dolgok
hullámverése.
Add, hogy minden külso izgalom elol ebbe a vágyába, titkos menedékébe
vonuljon vissza, ott nyugodtan megmaradjon, és minden múlékony dolgon
túllépve békéje nyugalmában maradjon a világban és kívül a világon!
Nagy Szent Gergely

________________________________

Aktuális:
Papi élményeim a Zala-völgyben (4.)
Remélem, hogy az elmúlt hetek beszámolói után senki sem vár fülcsiklandozó
katasztrófabeszámolókat, s persze abban is bízok, hogy hétről hétre
javulni fog a sanyarúnak indult helyzet. A javulás mindenekelőtt a
segítőkész listatagoknak köszönhető, akiknek ezúton is köszönetet mondok.
Külön köszönet jár azoknak, akik név, cím és elérhetőség nélkül adakoztak,
nem adván nekem még egy cseppnyi lehetőséget sem arra, hogy ezen fórumon
kívül más formában is kifejezzem hálámat.
A héten meglehetősen nomád, de mégis kis jóindulattal emberinek mondható
körülmények között a zalalövői plébánia biztosított helyet egyházmegyénk
informatikus csapatának, azoknak a lelkes fiataloknak, akiknek feladata
lesz az elkövetkezendő hónapokban honlapunk külső és tartalmi
megfiatalítása. A munkában azért veszek részt, mert fontosnak tartom, hogy
ne csupán saját plébániám, hanem egyházmegyém javára is dolgozzak, de ezt
nektek felesleges is mondanom, hiszen egy, még az egyházmegyénél is
nagyobb lelki közösségnek a tagjai vagytok, akikért szintén munkálkodom.
Bár egyesek attól féltek, hogy plébániámon állva fogjuk a megbeszélést
folytatni, aggodalmuk feleslegesnek bizonyult, mert mindenkinek könnyedén
jutott ülőhely. Terveinkről még nem árulhatok el semmit, de szeretnék
biztosítani mindenkit, hogy az e-vangéliumnak továbbra is helye lesz
honlapunkon és az e-mailes szolgáltatás is megmarad. A találkozó sikeres
helyszínválasztása arra is ráirányította figyelmemet, hogy az egyházmegye
középpontjában vagyok, amely mindenhonnan könnyen elérhető.
Szombaton papok és szüleik számára volt zarándoklat Rábakethelyen, Brenner
János vértanúságának helyszínén, ahová édesanyámmal én is elzarándokoltam.
A lelkipásztori munkák közben jól esett ez a hétvégi lelki feltöltődés,
találkozás a paptestvérekkel. Érdekes volt szemlélni a szülők ismerkedését
is. Könnyen kitalálhatjátok, hogy a szülők részéről a leggyakrabban egy
csodálkozóan kérdező mondat hangzott el: "A te fiad a ... atya?" Anyukám
olyan büszkén osztogatta mindenkinek a tőlem kapott Brenner képeket,
mintha János atya az ő fia lett volna, vagy mintha én is olyan jó pap
lennék, mint ő volt. Pedig hát, hol vagyok én attól?
Ha kész volna, most könnyedén idemásolhatnám a zarándoklatról a
beszámolót. De mivel csak ezután fogom megírni, csak arra lesz
lehetőségetek, hogy elolvassátok az Új Ember jövő vasárnapi számában.
Idén nyáron ez volt az utolsó sulimentes hét. A jövő héten kezdődnek a
szülőértekezletek. Ha jó, gondoljatok arra, hogy milyen jó tanárhoz került
a gyerek. Ha nehezen bírjátok, jusson eszetekbe, hogy a gyereknek 4-6
órája van ezzel a tanárnővel hetente. Nektek meg csak 1-2 évente. Komolyra
fordítva a szót: ugye beíratjátok őket hittanra? A gyerekekre gondolok,
nem a tanárokra. :-)
István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. szeptember 2., vasárnap

[Evangelium] 2007-09-02

2007. szeptember 2. - Évközi 22. vasárnap

Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála
étkezzék. Amikor észrevette, hogy a meghívottak válogatják az első
helyeket, egy példabeszédet mondott nekik. "Amikor lakomára hívnak -
kezdte -, ne ülj az első helyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad
előkelőbb is. Ha ez megérkezik, odajön, aki meghívott titeket, és
felszólít: Add át a helyedet neki! És akkor szégyenszemre az utolsó helyet
kell elfoglalnod.
Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet,
hogy amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: Barátom, menj följebb!
Milyen kitüntetés lesz ez számodra a többi vendég előtt! Mert mindazt, aki
magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt
felmagasztalják."
Ekkor a házigazdához fordult: "Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd
meg barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat,
mert azok is meghívnak és viszonozzák neked. Ha lakomát adsz, hívd meg a
szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. Boldog leszel, mert ők nem tudják
neked viszonozni. Te azonban az igazak feltámadásakor megkapod
jutalmadat."
Lk 14,1. 7-14

Elmélkedés:

Hol van Isten helye?
A mai vasárnapon egy olyan példabeszédet olvastunk fel az evangéliumból,
amelyből világosan kiderül, hogy az emberi gondolkodás mennyire eltérhet
Isten szándékaitól. A jézusi értékrend sokszor éppen az ellenkezője annak,
amit mi fontosnak tartunk. Emberként inkább a magunk dicsőségét és hasznát
keressük, de elfeledkezünk arról, hogy Isten felemeli az alázatosakat, de
a gőgösöket letaszítja a jogtalanul bitorolt trónról.

A fiatalokat gyakran nevezzük a jövő reményének. És mégis, napjainkban
egyre több reményvesztett fiatallal találkozunk, olyanokkal, akik az
életet nem lehetőségnek tekintik, hanem nehézségekkel és problémákkal teli
küzdelemnek. Fiatalokkal, akik nem akarják életüket mások segítésére és
szolgálatára odaajándékozni, hanem önző módon csak a maguk kényelmét és
szórakozását keresik. Fiatalokkal, akik nem egy szép, megoldandó
feladatként fogják fel életüket, hanem céltalan vándorlásnak. Fiatalokkal,
akik mindenben ki akarna tűnni társaik közül, mindenben elsők szeretnének
lenni, és teljes megsemmisülésnek fogják fel, ha a második helyre
kerülnek. Fiatalokkal, akik a legkisebb nehézséggel találkozva azonnal
életük teljes kudarcáról beszélnek. De ugyanez jellemző sok felnőtt
emberre is. Mit tudunk mondani ezeknek az embereknek, akik elvesztették az
igazi értékeket, de akik talán jószándékkal tovább keresik életük
értelmét?

A felsorolt jelenségek okát keresve nagyon felületes volna az a
megállapítás, hogy egy Isten nélküli világban élünk. Hiszen Isten emberek
felé irányuló szeretetének számos jelét megtapasztalhatjuk a világban.
Sokkal inkább arról van szó, hogy egyesek nem engedik be személyes
világukba Istent. Minden embernek megvan a maga élettere, csak az a
kérdés, hogy akar-e ebben helyet biztosítani Istennek? Ha mindig csak
magamat teszem az első helyre, akkor Isten tapintatosan hátrébb húzódik.
Ha mindig én állok a középpontban, akkor Isten szerényen félrehúzódik.
Minél inkább uralni akarom az életteremet, annál kevesebb hely jut benne
Istennek.

A közelmúltban jelent meg XVI. Benedek pápa könyve a Názáreti Jézusról.
Ebben a könyvben a Szentatya többek között felteszi a kérdést: "Mit hozott
Jézus ebbe a világba? Mit hozott tulajdonképpen, ha nem hozott sem
világbékét, sem jólétet mindenki számára? Akkor mit hozott? A válasz
nagyon egyzserű: Istent. Istent hozta el Jézus a világunkba."

A Szentatya szavaiból kiderül tehát, hogy Jézus legnagyobb ajándéka az,
hogy Istent hozta el nekünk. És most ezt az Istent egyesek száműzni
szeretnék a világból, száműzni akarják egyéni életükből. A mai evangéliumi
példabeszéd kapcsán úgy is fogalmazhatunk, hogy ezek az emberek
visszautasítják Istennek a meghívását. Vagy ha elfogadják a meghívást és
elmennek a lakomára, akkor ott nem vendégként viselkednek, hanem a
legfontosabb személynek tartják magukat. Ők akarják meghatározni, hogy
milyen hely, tisztelet és megbecsülés jár nekik. A szerénységet és az
alázatot nem tekintik barátjuknak, hanem magukat kitűntetve a főbb
helyeket foglalják el. Elbizakodottságuk és önmagasztalásuk csak az Úr
érkezéséig tarthat, aki mindenkit az őt megillető helyre ültet.

Az evangélium második része még egy fontos igazságra megtanít minket.
Manapság sokan azt mondják, hogy nem adok semmit másoknak, de sok mindent
várok tőlük. Jézus éppen az ellenkezőjéről beszél. A viszonzás reménye
nélkül adjunk oda mindent másoknak és ne várjunk tőlük semmit. Nem az
emberektől, hnem majd Istentől fogunk jutalmat kapni jócselekedeteinkért.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Lelkem és egész bensőm, ébredj rá, mivel tartozik egész lényem az Úrnak.
Valóban, Uram, azért, mert teremtettél és szeretetedért teljesen adósod
vagyok. Mert megváltottál, teljesen neked tartozom. Mert olyan nagyot
ígérsz nekem, teljesen adósod vagyok. Annál is többel tartozom
szeretetedért, amennyivel több vagy nálam, akiért feláldoztad s akinek
ígéred magadat.

2007. szeptember 8., szombat

2007. szeptember 7., péntek

2007. szeptember 6., csütörtök

2007. szeptember 5., szerda

2007. szeptember 4., kedd

2007. szeptember 3., hétfő

2007. szeptember 2., vasárnap

Blogarchívum