Napi Evangélium: 2007. augusztus 26.

2007. szeptember 1., szombat

[Evangelium] 2007-09-01

2007. szeptember 1. - Szombat, a Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Szíve

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: Egy
ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk bízta
vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a
harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra
kelt. Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, és másik
ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt
szerzett. Az pedig, aki csak egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és
elrejtette a földbe urának ezüstjét.
Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott velük.
Jött az, aki öt talentumot kapott: hozott másik ötöt is, és így szólt:
"Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik ötöt nyertem rajta." Az úr
így válaszolt: "Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál,
sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!" Jött az is, aki két talentumot
kapott, és így szólt: "Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik
kettőt nyertem rajta." Az úr így válaszolt: "Jól van, te derék és hűséges
szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!"
Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Így szólt: "Uram!
Tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahová nem vetettél, és
onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél. Félelmemben elmentem hát és
elástam a földbe a talentumodat. Nézd, ami a tied, visszaadom neked!"
Válaszul az úr ezt mondta neki: "Te gonosz és lusta szolga! Ha tudtad,
hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová nem
ültettem, ezüstjeimet a pénzváltóknak kellett volna adnod, hogy ha
megjövök, kamatostul kapjam vissza! Vegyétek csak el tőle a talentumot és
adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert akinek van, annak még
adnak, hogy bővelkedjék: és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije
van! Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre!
Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!"
Mt 25,14-30

Elmélkedés:

A talentumokról szóló példabeszéd gazdag, és sokrétű értelmezési
lehetőségei közül most csak egyet említsünk. Jézus korában létezhetett
olyan irányzat, amely a vallási életben a hagyományok őrzését, a
megtartást tartotta elsődlegesnek, s ezzel mintegy kizárta a fejlődés
lehetőségét. Ezen elgondolással szemben Jézus azt tanítja, hogy ne
elégedjünk meg azzal, hogy az Istentől kapott lelki kincseinket féltve
őrizgetjük, hanem azokat kamatoztassuk. A békességet, a türelmet, a
szelídséget mások felé sugározva mindezek megsokszorozódnak. Az öröm, a
vigasztalás, a másoknak adott jótanács olyan adottságaink, amelyből sosem
fogyunk ki. Ez a mások felé forduló, önmagát odaajándékozó élet ugyanolyan
kockázatot jelent, mint a pénzzel való kereskedés. De e kockzat nélkül
nincs fejlődés és nincs égi jutalom sem.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Előtted, Uram, bűnös és por vagyok: irgalmadból élek, neked köszönhetek
mindent; alárendelem magam neked. Hagyom, hogy fájdalmaid és szenvedéseid
teljesen átalakítsanak; teljes engedelmességben és akaratodhoz simulva
hagyatkozom terád.

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. augusztus 31., péntek

[Evangelium] 2007-08-31

2007. augusztus 31. - Péntek

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A
mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és
kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A
balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak
azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők
mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás
hangzott: "Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!" Erre a szüzek mindnyájan
fölébredtek, és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat:
"Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!" Az okosak ezt
válaszolták: "Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább
menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!" Míg azok vásárolni
mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a
menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is.
Így szóltak: "Uram, uram! Nyiss ajtót nekünk!" De ő így válaszolt:
"Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!" Virrasszatok tehát, mert
nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
Mt 25,1-13

Elmélkedés:

Az Úr érkezésére való várakozásról szóló beszéd folytatásában egy olyan
példabeszédet mond el Jézus, amely szembeállítja az okosak előrelátását a
balgák felkészületlenségével. Ezt jelképezi, hogy egyesek visznek magukkal
olajat lámpásaikhoz, de a többiek nem. A késve érkező vőlegény lakomájára
csak a felkészültek tudtak idejében bemenni. A többiek, akik időközben
elmentek olajért, kinnrekedtek, s visszaérkezvén hiába kértek bebocsátást.
A történet középpontjában a vőlegény áll, akinek jövetelét várják, aki
megérkezik, s aki együtt ünnepel a felkészültekkel. Jövetelének idejét nem
lehet előre tudni. Lehet, hogy hamarosan érkezik, de lehet, hogy késik.
Mindig legyünk készen érkezésére.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Térítsd meg, Uram,
a te elszéledett juhaidat,
vedd el a homályt szívükről,
nyisd meg a siketek fülét,
világosítsd meg a vakok szemeit,
és a te igaz hitedre
tanítsd meg a tévelygőket.
A te szerelmes szent Fiad,
a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen.
Pázmány Péter

2007. augusztus 30., csütörtök

[Evangelium] 2007-08-30

2007. augusztus 30. - Csütörtök

Amikor Jézus a világ végéről beszélt, így szólt tanítványaihoz:
Virrasszatok, mert nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok! Mert
nyilvánvaló, hogy ha a ház gazdája tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj,
fenn virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házba. Legyetek tehát
ti is készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is
gondoljátok. Mit gondoltok? Ki a hű és okos szolga, akit gazdája háza népe
fölé rendelt, hogy kellő időben élelmet adjon nekik? Boldog az a szolga,
akit hazatérő ura ebben a munkában talál. Bizony, mondom nektek: rábízza
egész vagyonát. Ha azonban az a szolga gonosz, és azt mondja magában:
"Késik a gazdám!", aztán verni kezdi szolgatársait, és együtt eszik-iszik
a részegeskedőkkel; s megjön ennek a szolgának ura azon a napon, amikor
nem várja, és abban az órában, amikor nem is sejti, - ura kegyetlenül
megbünteti, és a képmutatók sorsára juttatja. Ott aztán sírás és
fogcsikorgatás lesz.
Mt 24,42-51

Elmélkedés:

Az Úr érkezésére várakozó hűséges, illetve gonosz szolgák szerepelnek a
mai evangéliumban. Az érkezés biztos, de az időpont ismeretlen. Legalábbis
az ember számára ismeretlen, hiszen csak Isten tudja azt. Az emberekben
különböző hatást válthat ki az a tény, hogy nem tudják az érkezés idejét.
A várakozás ideje alatt egyesek könnyelműen és felelőtlenül azt gondolják,
hogy még van idejük vagy talán nem is fog megérkezni az Úr. E
könnyelműségnek azonban nagy ára van: jutalom helyett büntetésben
részesülnek.
Jézus jövetelének várása értelmet ad életemnek, hiszen a mindennapi gondok
közepette a vele való találkozás reménye él a szívemben. E jövőbeli
esemény hatással van jelen életemre.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Irgalmas Isten, ki minket
egy örök életnek reménységére hívtál,
hogy amint te egy vagy,
és egy a tetőled rendelt keresztség,
úgy mindnyájan egy hitben,
egy szívvel szolgáljunk neked:
adj szívünkbe Szent Lelket,
hogy mindnyájan egyet értsünk,
egyet valljunk és a te akaratodban való
egységet szorgalmatosan megtartsuk.
Add, hogy mindnyájan egy akolban legyünk
az egy pásztornak gondviselése alatt,
és téged minden visszavonás, gyűlölség
és egymás rágalmazása nélkül dicsérjünk.
Pázmány Péter

2007. augusztus 29., szerda

[Evangelium] 2007-08-29

2007. augusztus 29. - Szerda, Keresztelő Szent János vértanúsága

Miután Jézus megkezdte nyilvános működését, Heródes Antipász király
elfogatta Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége,
Heródiás miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette
Heródest: "Nem szabad elvenned testvéred feleségét." Emiatt Heródiás
áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette.
Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért
meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis
szívesen meghallgatta.
Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján lakomát adott
vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőségeinek.
Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik, és Heródes meg vendégei
előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: "Kérj tőlem,
amit akarsz! Megadom neked." Sőt meg is esküdött: "Bármit kérsz, megadom
neked, még az országom felét is." A leány kiment, és megkérdezte anyjától:
"Mit kérjek?" Anyja ezt felelte: "Keresztelő János fejét." Erre
visszasietett a királyhoz, és előadta kérését. "Azt akarom, hogy most
azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!" A király nagyon
elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel nem
akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal,
hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta
fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának.
Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és
egy sírboltba temették.
Mk 6,17-29

Elmélkedés:

A bűnös és törvénytelen kapcsolatban élő Heródes király jól tudta, hogy
keresztelő János "igaz és szent" ember. A király elismerte a pusztában élő
próféta nagyságát és adott János szavára, hiszen különben mit sem törődött
volna azzal, hogy valaki szemére veti bűnös kapcsolatát.
János megtehette volna, hogy nem törődik a király bűnös életével, s
hallgat. De ő kötelességének érezte a jóindulatú figyelmeztetést. A
bűnösök jó útra térítése nekünk is kötelességünk, még akkor is, ha a másik
oldalról rosszindulattal és ellenséges szándékkal találkozunk is.
Természetesen nem csak másokban, hanem magamban is észre kell vennem a
bűnt. És hallgassak arra, aki jószándékkal figyelmeztet bűneimre!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Az ég kegyének hírnöke,
igazság bátor bajnoka,
Krisztus fáklyája: tündököl
örömről, fényről hírt hozón.

Miről prófétalelke szól,
mit ajka hirdet s élete:
pecséttel azt a szent halál
meggyőző jelként zárja le.

Az eljövendő Úr előtt
jön küldöttként a földre ő,
s mikor kereszttel felfedi
igaz keresztvíz Kútfejét.

Ki értünk meghalt bűntelen,
s a földre életet hozott,
őt jelzi most, mint hű tanú,
vérével a Keresztelő.

Add meg, kegyelmes jó Atyánk,
járhassunk János útjain,
s örökségként hadd nyerjük el
Krisztus mennybéli kincseit. Ámen.

________________________________

Aktuális:
Szeptemberben Magyarországon lesz Lisieux-i Kis Szent Teréz ereklyéje. A
helyszínek és az időpontok a következő oldalon találhatók: www.kisterez.hu

.
Akinek van rá lehetősége, valamelyik közeli városban tekintse meg az
ereklyét!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. augusztus 28., kedd

[Evangelium] 2007-08-28

2007. augusztus 28. - Kedd, Szent Ágoston püspök és egyháztanító

Jézus egyszer így korholta az írástudókat és a farizeusokat: Jaj, nektek,
képmutató írástudók és farizeusok! Tizedet adtok a mentából, a kaporból és
a köményből, de elhanyagoljátok azt, ami a legfontosabb a törvényben: az
igazságosságot, az irgalmat és a hűséget. Ezeket meg kell tenni, de azokat
sem szabad elhanyagolni! Vak vezetők! Megszűritek a szúnyogot, de
lenyelitek a tevét. Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok!
Megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül azonban tele vagytok
kapzsisággal és tisztátalansággal. Vak farizeus! Tisztítsd meg előbb a
pohár belsejét, akkor majd a külseje is tiszta lesz!
Mt 23,23-26

Elmélkedés:

A farizeusok kétszínűségét leleplező beszédében Jézus konkrét példákat
mond arról, hogy miközben egészen jelentéktelen dolgokhoz ragaszkodnak a
vallásosság nevében, a törvény igazi lényegét és mélyebb értelmét
elfelejtik. A törvényt nem az tartja meg, aki a legkisebb mennyiségű
terményekből is megadja a köteles részt, hanem az, aki az igazságosság, az
irgalmasság és a hűség szerint él. Életünk olyan alappillérei ezek,
amelyek vallási indíttatásúak. Azért teszek mindent az igazságosság elve
szerint, mert Isten is igazságos az emberekhez és hozzám. Azért gyakorlom
az irgalmasságot, mert Isten is irgalmas hozzám. Azért őrzöm a hűséget,
mert Isten is hű a felém irányuló szeretethez.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Örök Asszony, te anya és szűz, te testben és lélekben megváltónknak és
Istenünknek Anyja vagy. Tehát egyháza minden tagjának anyja, igazi anyja
vagy.
Szereteteddel közreműködtél az egyház híveinek érdekében. Egyetlen vagy az
asszonyok között, aki anya és szűz vagy: Krisztus Anyja és Krisztus Szüze.
A föld szépsége és ragyogása vagy te, Szent Szűz, a szentegyház példaképe!
Istenanya, általad, egy asszony által van az élet és a halál megszentelve!
Szent Ágoston

2007. augusztus 27., hétfő

[Evangelium] 2007-08-27

2007. augusztus 27. - Hétfő, Szent Mónika

Jézus egyszer így korholta a farizeusokat: Jaj, nektek, képmutató
írástudók és farizeusok! Elzárjátok a mennyek országába vezető utat az
emberek elől. Ti magatok nem mentek be oda, és azokat sem engeditek
odajutni, akik be szeretnének menni. Jaj, nektek, képmutató írástudók és
farizeusok! Tengert és szárazföldet bejártok, hogy egyetlen pogányt
megtérítsetek, és ha megtért, a kárhozat fiává teszitek, kétszerte inkább,
mint magatokat. Jaj, nektek, vak vezetők! Azt mondjátok: "Ha valaki a
templomra esküszik, az semmi; ha azonban a templom aranyára esküszik, az
kötelez." Ti, esztelenek és vakok! Hát mi nagyobb: az arany vagy a
templom, amely megszenteli az aranyat? - Továbbá azt mondjátok: "Ha valaki
az oltárra esküszik, az semmi, de ha a rajta lévő áldozati ajándékra
esküszik, az kötelez." - Ti, vakok! Hát mi nagyobb: az áldozati ajándék
vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot? Aki tehát az oltárra
esküszik az esküszik az oltárra és mindarra, ami rajta van. Aki a
templomra esküszik, az esküszik a templomra és arra, aki ott lakik. Végül:
aki az égre esküszik, az az Isten trónjára esküszik és arra, aki a trónon
ül.
Mt 23,13-22

Elmélkedés:

A mai evangéliumban Jézus nyíltan fejükre olvassa az írástudóknak és a
farizeusoknak hamis vallásosságukat. Azok, aki felelősek a nép vallási
életének vezetéséért, rossz példát mutatnak. Az volna ugyanis a hivatásuk,
hogy az üdvösség felé vezessék az embereket, ehelyett azonban az
aprólékosan kidolgozott törvények bonyolult rendszerével olyan vallási
cselekedeteket követelnek az egyszerű emberektől, amit nekik lehetetlen
megtartani. A jézusi figyelmeztetés kapcsán felmerül bennünk a kérdés,
hogy vajon nem lakik-e bennem is olyan farizeusi lelkület, amely másokat
akadályoz az üdvösség útján való haladásban? Hiteles vallásosságom olyan
tanúságtétel, amely utat nyit másoknak Jézus felé.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Tekintsd, uram, néped sóhaját,
hallgasd meg a szegények,
özvegyek és árvák
hozzád felsíró jajkiáltásait!
Tekints az engesztelésre kész ártatlanokra,
és ne feledkezzél meg
irgalmasságod cselekedeteiről,
melyekkel hajdan oly kegyesen
elárasztottad szolgaságban sínylődő
választott népedet...
Vezéreld cselekedeteinket,
erősítsd karunkat,
hogy egyesült erővel szolgálhassunk
akaratodnak...
Add, hogy rendelkezésed útjáról
le ne térjünk,
hanem igazságtételeid őreivé lévén,
utunk nyugalomban
és békességben vezessen tehozzád!
II. Rákóczi Ferenc

________________________________

Aktuális:
Papi élményeim a Zala-völgyben (3.)
A korábbi helyzetjelentéseket olvasva sokan kérték, hogy a jövőben is
igyekezzek megmutatni a lelkipásztori munkában az érem másik oldalát.
Ennek próbálok hetente egy alkalommal eleget tenni.
E viharmentes napokban volt időm elgondolkodni azon a szemináriumban
minden kispapnak kellőképpen megtanított bölcsességen, miszerint egy pap
az új helyen először ne változtasson semmit, hanem legalább egy évig
mindent ugyanúgy csináljon, mint elődje, aztán később változtathat. De mi
van akkor, ha korábban minimális volt a plébániai élet? Mi van, ha a hívek
éppen azt várják, hogy valami változás történjen? Ha minden ugyanúgy mehet
tovább, mint korábban, akkor mi értelme annak, hogy helyezik a papokat?
Most akkor feltalálom a spanyolviaszt: egyes dolgok folytatódnak úgy, mint
korábban, más dolgok pedig egészen másként lesznek, mint korábban.
Mégpedig a kezdettől fogva és nem érdemes egy évig várni.
Igazi bölcsesség kell ahhoz, hogy meg tudjam különböztetni a
folytatandókat a megváltoztatandóktól. Hogy ez sikerüljön, kitettem a
szobám falára egy Szűz Máriát, a Jó Tanács Anyját ábrázoló képet. Mária
két oldalán a nap és a hold, a világosság és a sötétség, a menny és a
pokol. Felül, középen pedig a Szentlelket jelképező galamb. Légy velem,
Szentlélek, minden döntésemben!
Az iskolai hitoktatás megszervezése harc és alkudozás kérdése. Ebből a
gyerekek és a szülők kimaradnak. A plébános és az iskolaigazgató alkudozik
csak. Az egyik többet, a másik kevesebbet szeretne. Az alku az óraszámról
szól, a harc pedig a gyermekek lelkéért folyik. Kihasználom helyzeti
előnyömet, s bevetem az érvet: mostantól másként lesz, mert engem azért
helyeztek ide, hogy másként legyen. Ennek köszönhetően nyertem plusz 2
órát, s már most jeleztem, hogy jövőre még 2-vel több lesz.
A héten nagyon sok adomány érkezett, amelyet az e-vangélium lista tagjai
ajánlottak fel az üresen átvett plébánia felszerelésére. Ezúton is
köszönöm mindenkinek a nagylelkűségét! Valóban nagyon megható érzés
számomra, hogy ennyien segítetek e nehéz helyzetben.
Lelki felüdülésként szombaton elmentem Szentgotthárd-Zsidára, a Jó Pásztor
kápolna búcsújára. 11 éve várja ez a kápolna azokat, akik elzarándokolnak
Brenner János vértanúságának helyére. Brenner János, aki Krisztust vitted
az emberekhez, erősíts meg engem papi hivatásomban, hogy Krisztust vigyem,
az Ő evangéliumát hirdessem mindenkinek!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. augusztus 26., vasárnap

[Evangelium] 2007-08-26

2007. augusztus 26. - Évközi 21. vasárnap

Abban az időben Jézus tanított mindazokban a városokban és falvakban,
amelyeken áthaladt. Így tette meg az utat egészen Jeruzsálemig. Valaki
megkérdezte tőle: "Uram, ugye kevesen üdvözülnek?" Ezt válaszolta neki:
Törekedjetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak
majd bejutni, de nem tudnak. A ház ura feláll és bezárja az ajtót, ti meg
kint maradtok és zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyisd ki nekünk! Akkor
azt fogja nektek mondani: Nem tudom, honnan valók vagytok. Ti
bizonygatjátok: A szemed láttára ettünk és ittunk, a mi utcánkon
tanítottál. De ő megismétli: Nem tudom, honnan valók vagytok. Távozzatok
egy szálig, ti gonosztevők! Lesz sírás és fogcsikorgatás, amikor
Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és a prófétákat mind az Isten országában
látjátok, magatokat meg kirekesztve. Jönnek majd keletről és nyugatról,
északról és délről, és helyet foglalnak az Isten országában. Így lesznek
az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.
Lk 13,22-30

Elmélkedés:

A célhoz vezető út
Gyermekkoromban úgy képzeltem, hogy a hegymászó számára a legfontosabb a
hegycsúcs, ahová fel akar jutni. A készület során bizonyára mindig a
csúcsra gondol, szemei előtt állandóan meghódítandó legmagasabb pont
lebeg, s esténként arról álmodik, hogy fenn van a magaslaton. Később aztán
egy profi hegymászó írását olvasva megértettem, hogy ez egészen másként
van. A hegymászó számára nem a csúcs a legfontosabb, hanem az út, amely
oda vezet. Egy hegycsúcsra gyorsan, gond nélkül fel lehet jutni például
egy helikopter segítségével. A hegymászó viszont nem ezt a könnyebb
lehetőséget választja, hanem egy sokkal nehezebb utat. Az ő célja az, hogy
végigmenjen a hegyre vezető úton, s legyőzzön minden akadályt, ami elébe
kerül útja során. Éppen ezért mászás előtt, a felkészülés során is mindig
erre az útra gondol, s pontosan megtervez szinte minden lépést. Ha meg
tudja tenni az utat, eléri kitűzött célját és felér a hegycsúcsra.

Mi, akik talán egy magasabb toronyba vagy egy kilátóba is csak félve
merünk felmenni vagy azok, akik csak alulról szeretnek gyönyörködni a
hegyek szédítő magasságaiban, de nem vállalják a hegymászás megerőltető
feladatát, sokat tanulhatunk az igazi hegymászók bölcsességéből. Életünk
ugyanis olyan út, amelyet végig kell járnunk. A hitetlen ember azt
gondolja, hogy ez az út nem vezet sehová. Élete során nem halad egy
számára fontos cél felé, hanem inkább csak kóborol, néha visszafordul,
sokszor irányt változtat, időnként észreveszi, hogy csak körbejár, s
mindig csak oda jut vissza, ahonnan elindult.

A vallásos embernek ezzel szemben van határozott úti célja. Földi élete
végén az üdvösségre, az örök életre akar eljutni. A hegymászóhoz hasonlóan
azonban nem elegendő, ha valaki állandóan csak erre a végső célra gondol,
s mit sem törődik azzal, hogy az úton állandóan előre kell haladnia. Isten
persze megtehetné, hogy megkímél minket az életút fáradalmaitól, s egy
"helikopteres repüléssel" a mennybe segít minket, de nem teszi. Ahogyan
Fiának, Jézusnak az esetében sem tette. Neki is végig kellett járnia az
élet keresztútját, s a halálon keresztül jutott csak be a mennybe. Nekünk
is hasonló úton kell haladnunk.

Az evangéliumban az üdvösségre jutók számáról kérdezi valaki Jézust. Ő így
válaszol: "Törekedjetek bemenni a szűk kapun!" Ma így kérdezzük őt:
"Hányan indulnak neki a hegycsúcsnak? Hányak tudják teljesíteni a nagy
utat?" Jézus bátorít minket: Törekedjünk arra, hogy végigmenjünk az úton!
Válasszuk a szűk kaput! Válasszuk az üdvösség keskeny ösvényét! Ha nem
vállaljuk a nehézségeket, a fáradalmakat, a kereszteket, akkor sosem
fogjuk elérni végső célunkat, az üdvösséget.

Egészen a közelmúltig elsősorban a térképek és útjelző táblák segítették
az embereket abban, hogy tájékozódjanak és megtalálják a helyes útirányt.
Vagy pedig maradt az ősi módszer: megkérdeztek egy helybélit. Manapság
egyre többen használnak autójukban műholdas helymeghatározót, amely főként
külföldön, ismeretlen helyeken járva hasznos segítséget nyújt. A hívő
ember számára az a legegyszerűbb, ha az üdvösség útján haladva a kérdezős
módszert választja, s ahhoz a Jézushoz fordul, aki Útnak nevezte magát. Ő
nem csak utat mutat nekünk, hanem útitársként velünk jár.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Látom, Uram, hogy jobban nem vesz körül egy alattomos ellenség sem, mint a
hatalmas önszeretet, melynek igája alatt az eszem használata óta
sóhajtozom, és az érzéki bűnök terhe, súlya. De mire való a bűnök
összehasonlítása! Mind egyenlő volt, mert legkisebbikük is sokkal többet
nyomott, mint szeretetem súlya. Adj, Uram, nekem könnyeket, hogy
megsirassam őket, érzem ugyanis, hogy még nem bántam meg eddig eléggé. Óh,
végtelen a Te jóságod bűneimmel szemben, Uram! Felteszem magamban, hogy a
Te támogató kegyelmeddel életemnek minden napján megbánom őket.

2007. szeptember 1., szombat

2007. augusztus 31., péntek

2007. augusztus 30., csütörtök

2007. augusztus 29., szerda

2007. augusztus 28., kedd

2007. augusztus 27., hétfő

2007. augusztus 26., vasárnap

Blogarchívum